A határozat elvi tartalma: Nem azonos az adófizetési és az adólevonási jog szabályozása. C-566/
- A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35.580/2011/14.szám A Kúria a dr. Szepesi Dóra ügyvéd (....) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Tóth Éva Rita jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága(....) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság
- április
- napján kelt 6.K.26.305/2007/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Kúria a Pest Megyei Bíróság 6.K.26.305/2007/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 200.000 (kettőszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - mindösszesen 6.110.900 (hatmillió-egyszáztízezerkilencszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az adóhatóság a felperesnél
- március, április, május, júniusaugusztus, szeptember és október hónapokra általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatokban kötelezte a felperest a jogosulatlan igénylésnek minősülő áfa adókülönbözetek megfizetésre, és ezek után 50%-os mértékű adóbírságot szabott ki. A felperes fellebbezései alapján eljárt alperes helybenhagyta a felperes terhére 33.004.000 Ft, 13.230.000 Ft, 12.348.000 Ft, 27.677.000 Ft, 10.470.000 Ft és 5.123.000 Ft áfa adókülönbözetet előíró elsőfokú határozatokat. Érdemi döntését az általános forgalmi adóról szóló
- évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 6.§
(1)bekezdésére, 11. §
(1)bekezdésére, 32. §
(1)bekezdésére, 35. §
(1)bekezdés a.) pontjára, 44. §
(5)bekezdésére, a számvitelről szóló
- évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.)
- §
(3)bekezdésére, 166. §
(2)bekezdésére, az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.)
- §
(7)bekezdésére alapította. Határozatait azzal indokolta, hogy a felperes által befogadott, G. Kft. által kiállított számlák tartalmilag hiteltelen dokumentumok, ezért nem szolgálhatnak adólevonási jog alapjául. A G. Kft. által kibocsátott számlák szerinti gazdasági események a számla szerinti felek között, a számlák szerinti módon a valóságban nem mentek és nem is mehettek végbe. Az ellenőrzés során feltárt szerződéses láncolat létrehozására és működtetésére kizárólag annak érdekében került sor, hogy „az adólevonási jog érvényesítésének a feltételeit megteremtve, felperest az adózási törvény által meg nem engedett előnyhöz juttassa", lehetővé tegye az adólevonási jog gyakorlását, miközben a szállítói számlákban feltüntetett gazdasági esemény nem egyezett meg a felek között ténylegesen végbe ment ügyletek tartalmával. Hivatkozott arra is, hogy a következő időszakra átvihető követelések összegét - a felperesi bevallásokkal szemben a korábbi revíziók eredményeként hozott határozatainak megállapításaira figyelemmel határozta meg. A bevallások és az ezt megelőző revíziók megállapítása miatt kimutatható eltérést a felperes terhére az Art.
- §
- pontja értelmében adókülönbözetként kellett előírnia. A felperes kereseteiben az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését, vagy megváltoztatását kérte. Érvelése szerint áfa bevallásai minden tekintetben megfeleltek a törvényi előírásoknak, az alperes határozatai eljárási és anyagi jogszabályokat sértenek. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetei alapján indult ügyeket egyesítette, és az 6.K.26.305/2007/
- számú egyesített ügyben hozott ítéletében felperes kereseteit elutasította. Jogi álláspontja a következő volt: Az alperes keresettel támadott határozatait eljárási jogszabálysértés nélkül, a tényállás teljes körű feltárásával, bizonyítottan, megalapozottan, a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően hozta meg. A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, arra hivatkozva, hogy az „tény-, valóság, és jogellenes". Előadása szerint az alperes korlátozta irat betekintési jogát, és nem azonos módon minősítette a szerződéses láncolatban résztvevő gazdasági társaságok jogügyleteit, tehát az ettől eltérő ítéleti megállapítások iratellenesek. Sérelmezte a tanúk meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványainak elutasítását, vitatta az Art.
- §
(7)bekezdésének alkalmazását. Kérte, hogy a Kúria kezdeményezzen az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) előtt előzetes döntéshozatali eljárást a tekintetben, hogy az EUB ítélete „kötelezi-e a tagállam igazságszolgáltatását az ítéletben foglaltak teljesítésére", az EUB ítéletei kötelező erővel bírnak-e a tagállamok államhatalmi szerveire, „van-e jogköre a tagállami bíróságnak általános korlátozást kimondani az EUB döntési jogkörére vonatkozóan", lehet-e az Art. 7. §
(1)bekezdésének rendelkezéseit a HÉA irányelv szerinti „eltérő különös intézkedéseknek" tekinteni, megfelel-e a „szabadságon, a biztonságon és a jogérvényesülésén alapuló térség megvalósulásának", amit az Európai Unió célként tűzött ki, az, hogy csak korlátozottan ismerheti meg az iratokat. A felperes a felülvizsgálati kérelmének előterjesztése után több, mellékletekkel is ellátott beadványt nyújtott be a Kúriához. Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, és kifejtette azt is, hogy álláspontja szerint nem indokolt az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felülvizsgálati eljárás során nincs helye bizonyítás feltételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet.(Pp.275. §, BH2002.29.). A Pp. 272. §
(1)és
(2)bekezdései értelmében a felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet közlésétől számított 60 napon belül kell benyújtani, és ebben kell előadni - mégpedig jogszabálysértés megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását, mennyiben és milyen okból kívánja. A felülvizsgálati kérelmet e törvényi rendelkezésekből következően 60 napon túl nem lehet kiegészíteni, kiterjeszteni, és nem lehet hivatkozni a felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - alapeljárás során fel nem merült, ennél fogva el nem bírált új tényre, körülményre, bizonyítékra, jogcímre sem. Ezen okok miatt a Kúria érdemben nem vizsgálódhatott, nem dönthetett, és nem is döntött a Pp.
- §-aban szereplő szabályozásnak meg nem felelő, felülvizsgálati kérelmet követően utóbb benyújtott beadványokról, valamint az ezekhez csatolt dokumentumokról.(BH2002.283.,447.,490.,BH2005.178.,BH
- 122.) Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak meg nem felelő tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség. amire a rendkívüli A felperes a felülvizsgálati kérelemében nevesített esetekben tévesen hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet iratellenes megállapításokat tartalmazna. Az elsőfokú bíróság ugyanis - a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan iratszerűen rögzítette, hogy a felperes számára az irat betekintési jog és a másolatok kérésének lehetősége - az Art.
- §
(3)bekezdése, valamint a 12. §
(3)bekezdése szerint - mindvégig biztosítva volt. Ennek alátámasztásaként utal a Kúria az ügy iratai között fellelhető feljegyzés elnevezésű dokumentumokra, melyek pontosan tartalmazzák azoknak az iratoknak a listáját, amelyekbe a felperes betekinthetett, illetve, amelyekről másolatokat kaphatott, ezen felüli egyéb iratok megtekintését a felperes nem kezdeményezte. Hangsúlyozza e körben a Kúria, hogy a közigazgatási eljárás során egyébként jelen per felperesének jogi képviselője látta el a számlakibocsátó képviseletét is, tehát már emiatt is ismerte az ügy eldöntése szempontjából releváns iratokat. Az alperes határozatai továbbá teljes körűen, nyilvánvalóan, pontosan megismerhetően tartalmazzák mindazokat a bizonyítékokat, amelyeken az érdemi döntések alapulnak, ezekben még utalás sincs olyan okiratra vagy bizonyítékra, amely megismerésében a felperest bárki korlátozta volna. A felperes bizonyításai indítványainak elutasítására jogszerűen került sor, ennek indokait az elsőfokú bíróság ítéletében részletezte, az e körben kifejtett jogi álláspontot a Kúria - annak megismétlése nélkül teljes körűen osztja. A Kúria a felülvizsgálati kérelemben kifejtettekre figyelemmel csupán a következőkre kíván rámutatni: Az Áfa tv. 40. §
(6)bekezdése egyértelműen az adó összeget és/vagy adómértéket, illetve a 44. §
(2)bekezdése szerinti százalékértéket tartalmazó bizonylat kibocsátásának tényéhez köti az adófizetési kötelezettséget. A Kúria, illetve ezt megelőzően a Legfelsőbb Bíróság - a közösségi joggal összhangban állóan - már több határozatában rámutatott arra, hogy nem azonos az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jog szabályozása. Az adólevonási jog csak az Áfa tv. 32. §
(1)bekezdés a) pontja, 35. §
(1)bekezdés a) pontja, Sztv. 166. §
(2)bekezdése szerinti tartalmilag hiteles számviteli bizonylat alapján gyakorolható. Jogszerűen járt el tehát az alperes akkor, amikor ugyanazon jogviszony két alanya esetében a számlakibocsátó oldalán a számla kiállításához, mint jogi tényhez adófizetési kötelezettséget kapcsolt, és a számlabefogadó, tehát a felperes esetében az adólevonási jog gyakorlását - a tartalmilag hiteltelen, fiktív bizonylatok miatt - megtagadta. A keresettel támadott határozatok teljes körűen megfelelnek az előzőekben ismertetett jogszabályi rendelkezéseknek és az Art.
- §-ában foglaltaknak.(C-566/07., Kfv.V.35.226/2011/6., Kfv.V.35.070/211/11.) Az alperes és a bíróság - a felperes érvelésével ellentétben - nem mondta ki az ügyletek semmisségét vagy érvénytelenségét, hanem ezeket adózási szempontból minősítette, mégpedig valódi tartalmuk szerint, mivel erre jogosult és köteles is volt. (724/B/
- számú AB határozat, Art. 1.§
(7)bekezdése). A jogerős ítélet teljes körűen megfelel a Pp. 206. §
(1)bekezdésében, 221. §
(1)bekezdésében foglaltaknak. Jogszerű az ebbe foglalt érdemi döntés, mely szerint az alperes bizonyította, hogy a felperes felé számlát kibocsátó társaság a számlák szerinti gazdasági események teljesítésére a számlák szerinti módon nem volt képes, ezek a bizonylatok tartalmilag hiteltelenek, és a felperes a Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján eljárva olyan bizonyítást nem ajánlott fel, ami alkalmas lett volna a keresettel támadott határozatoktól eltérő tényállás megállapítására. A Kúria álláspontja szerint jelen ügyben nincs szükség előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére, mivel nem merült fel olyan kérdés, amely az EUB döntését igényelné (Pp. 155/A.§
(1)és
(3)bekezdései) Ennek indokai a következők: A rendelkezésre álló iratok szerint az alperes és az első fokú bíróság sem akadályozta a felperest az iratmegismerésben. Az alperes, az első fokú bíróság, továbbá a Kúria jelen ügyben sem vonta kétségbe, hogy az EUB által hozott ítéletek, illetőleg az ezekben kifejtett jogértelmezés kötelező a kérdést előterjesztő nemzeti bíróságra, illetve mindazon nemzeti bíróságokra, amelyek azonos, illetve tartalmilag hasonló kérdésekben ítélkeznek.(C29/68.,C-14/83.) A jelen ügyben a keresettel illetve felülvizsgálati kérelemmel támadott határozatok - a felperes érvelésével ellentétben megfelelnek a C-439/
- és C-440/
- valamint a C-354/04, C-355/04 és C-484/
- számú ítéletekben foglaltaknak. Nem kell előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni akkor, ha az értelmezés irreleváns a perbeli jogvita eldöntése szempontjából, vagy ha a közösségi jog olyan egyértelmű, hogy nem merül fel kétség a szabályt illetően.(acte clair, CILFIT ügy, C-566/
- Art.130.§) A kifejtettekre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt, ezért azt a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles felülvizsgálati perköltség megfizetésére. A felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó ítéleti rendelkezés az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény bekezdésében és a 6/
- (VI.26.) IM rendelet bekezdésében foglaltakon alapul.
- § §
(1)
(2)Budapest,
- június
- Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró előadó