A határozat elvi tartalma: Amikor a rendőrt szolgálati beosztásából felfüggesztették, majd szolgálati viszonya az elmarasztaló ítélet alapján megszűnt, jogszerű a szabadságmegváltás iránti igényétnek elutasítása. 1996. XLIII. Tv. 97. §
(1)Mfv.II.10.267/2011/4.szám A Kúria a dr. Takács Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a ... jogtanácsos által képviselt Megyei Rendőr-főkapitányság alperes ellen szabadságmegváltás iránt a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróságnál 1.M.770/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fejér Megyei Bíróság 3.Mf.21.891/2010/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fejér Megyei Bíróság 3.Mf.21.891/2010/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s : A Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság 1.M.770/12009/
- számú ítéletével elutasította a felperes szabadságmegváltás iránti igényét, amelyet arra alapozott, hogy szolgálati beosztásából történt felfüggesztése és szolgálati viszonyának megszüntetése után a felfüggesztés időtartamára járó szabadságát nem fizette meg részére a munkáltató. A munkaügyi bíróság a Hszt. 97.§
(4)és
(5)bekezdése, 132. §
(7)bekezdése, 330. §
(1)bekezdése alapján a felperesi igény megalapozatlanságára következtetett, utalva az Alkotmánybíróság 74/2006.(XII.15.) AB határozatában a rendszeres fizetett szabadság rendeltetéséről és céljáról kifejtettekre, valamint az egységes bírói gyakorlatra. Álláspontja szerint a felperes esetében díjazott és munkavégzés alól mentességgel járó időtartamról van szó, a felperes pihenéshez való joga nem sérült, valójában a fizetett távollét előnyeit élvezhette. A felperes keresetének való helyt adás azzal a következménnyel járna, hogy a felperes ellen indított büntetőeljárás és fegyelmi eljárás alapján történt felfüggesztés idejére a felperes saját felróható magatartásával előnyösebb helyzetbe kerülne, mint akik szolgálati feladataikat ténylegesen ellátták. A munkaügyi bíróság kifejtette, hogy nem alapozhatja meg a felperesi érvelést az indokolatlan megkülönböztetésre való hivatkozás sem, mert az esetleges téves egyedi munkáltatói döntésekkel a felperes megváltás iránti igénye nem igazolható. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fejér Megyei Bíróság 3.Mf.21.891/2010/6. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, utalva annak helyes indokaira. A másodfokú bíróság a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel kifejtette, hogy a fegyelmi eljárással összefüggésben elrendelt felfüggesztés jogi természete - indokát és rendeltetését tekintve lényegesen különbözik minden más olyan passzív időszaktól, amelyben a munkavállaló akár fizetéssel, társadalombiztosítási ellátással, akár anélkül mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól. A felperes felülvizsgálati kérelmében a Hszt. 132. §
(7)bekezdése megsértésére hivatkozással az első és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek helyt adó határozat meghozatalát kérte. A felperes álláspontja szerint igényét megalapozza a Hszt. 132. §
(7)bekezdésének második mondata, mely szerint aki beosztásból felfüggesztés hatálya alatt áll, az első mondatban megjelölt jogai gyakorlásától eltiltásán túlmenően egyéb tekintetben megilletik a Hszt.-ben biztosított jogok. Megítélése szerint a jogszabályban a jogalkotó negatív taxációt alkalmazott, ami a normavilágosság követelményeit nem sérti, a hivatkozott jogszabály kogens rendelkezés, ezért e jogszabályból a szabadságmegváltás iránti igény megalapozottsága levezethető. Álláspontja szerint nyilvánvalóan értékelni kell azt a tényt is, hogy a büntetőeljárásban bizonyítottság hiányában felmentett személyek részesültek szabadságmegváltásban. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte és vitatta a felperesi érvelést a Hszt. 132. §
(7)bekezdése értelmezéséről. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a felperessel szemben az ellene indult büntetőeljárásra tekintettel fegyelmi eljárás indult, amelynek keretében szolgálati beosztásából a Hszt. 132. §
(3)bekezdése alapján felfüggesztették, munkát nem végzett, illetménye felét vissza kellett tartani mindaddig, amíg a büntető bíróság jogerős, a felperest elmarasztaló ítélete következményeként a szolgálati viszonya megszűnt. A Hszt. 330. §
(1)bekezdése előírja, hogy a szolgálati idő számításánál nem lehet figyelembe venni a szolgálati beosztásból való felfüggesztés, az előzetes letartóztatás, valamint a katonai fogdában végrehajtott szabadságvesztés időtartamát. A 132. §
(7)bekezdése értelmében aki beosztásból való felfüggesztés hatálya alatt áll, a felfüggesztés napjától hatósági jogkörét, szolgálati/feljebbvalói jogait nem gyakorolhatja, szolgálati okmányait és fegyverét beszolgáltatni köteles, szolgálati helyére csak az állományilletékes parancsnok előzetes engedélyével léphet be. Egyéb tekintetben megilletik az e törvényben biztosított jogok és terhelik az e törvényben meghatározott kötelezettségek. E jogszabályok egybevetése és a fizetett szabadsághoz való jog, e jogosultság rendeltetése alapján nem vonható le megalapozott következtetés - a perbeli igényre vonatkozó kogens rendelkezés hiányában - a kereset megalapozottságára. A perben abban a jogkérdésben kellett dönteni, hogy az illetmény felének megvonásával járó fegyelmi felfüggesztés időtartamára jár-e szabadság, amennyiben a felfüggesztés nem annak megszüntetésével, hanem a szolgálati viszony megszüntetése fegyelmi fenyítéssel fejeződik be. Az eljárt bíróságok helytállóan következtettek arra, hogy az igénynek nincs jogszabályi alapja, a Hszt. 132. §
(7)bekezdésének
- mondata a felfüggesztés, mint a fegyelmi eljáráshoz tartozó jogintézmény céljával összefüggésben értelmezendő, és nem következik belőle a fegyelmi fenyítéssel történt szolgálati jogviszony megszüntetése esetén az, hogy a felfüggesztés idejére szabadságmegváltás jár. Ez a helyzet nem hasonlítható azzal, amikor a felfüggesztés nem a legsúlyosabb (a jogviszony megszüntetése) fegyelmi fenyítéssel zárul. Ezt támasztja alá az EBH2003.
- számú elvi határozat, mely szerint a beosztásból való felfüggesztés idejére visszatartott illetményt kamataival együtt utólag ki kell fizetni a hivatásos állomány tagjának, ha a fegyelmi eljárásban a felelősségét nem állapították meg, szabadságmegváltás azonban nem jár a beosztásból való felfüggesztés idejére, ha arra távolléti díjban részesült. A felperesi értelmezés azt eredményezné, hogy a legszigorúbb fegyelmi fenyítésben részesült személy a felfüggesztés idejének a követelt szabadság idejével azonos időszakára 150 % illetményben részesülne, amely értelmezés ellentétes a perbeli jogintézmények rendeltetésével. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján, mivel a 73/2009.(XII.22.) IRM rendelet
- § a) pontja értelmében a felperes munkavállalói költségkedvezményben részesült, a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. Budapest,
- április
- Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. tanács elnöke, előadó bíró, dr. Stark Marianna s.k. bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő