Mfv.10646/2011/4 – Kúria

(1)és

(3)bekezdésében szabályozott munkaidő nyilvántartást az egyes adatok elszámolási kötelezettségéhez kötődően kell vezetni, vagyis akként, hogy az egyes munkaidő elemek jogszabályi feltételeire vonatkozó rendelkezések betartása a hatóság és a munkavállalók számára ellenőrizhető legyen. Mfv.II.10.646/2011/4.szám A Kúria a dr. Horváth János Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Gálosi Vera ügyvéd által képviselt Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatóság (mint az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség jogutóda) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt megindított és a Kaposvári Munkaügyi Bíróság 3.K.103/2011/

1. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Kaposvári Munkaügyi ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság 3.K.103/2011/
2. számú Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s Az alperesi jogelőd ... Munkaügyi Felügyelősége
3. június 19-én 11 óra 35 perctől 12 óra 10 percig munkaügyi ellenőrzést tartott a felperes ... munkavégzés területén. Az ellenőrzéskor munkát végző hét munkavállaló vonatkozásában a felperes az aznapi munkaidőnyilvántartást bemutatta, a korábbi időszakra vonatkozóan azonban az nem állt rendelkezésére. Az elsőfokú hatóság a
4. szeptember 10-én kelt ... számú határozatában a felperest 40.000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta arra hivatkozással, hogy a munkáltató megsértette az
5. évi XXII. törvény (Mt.) 140/A.§

(1)bekezdésében foglalt, a munkavállalók rendes és rendkívüli munkaidejével kapcsolatos munkaidő-nyilvántartás vezetésére vonatkozó szabályokat. A határozat indokolása szerint a munkáltató az ellenőrzéskor a

1. június havi jelenléti ívet nem tudta bemutatni, csak a június
2. napi munkavégzést tartotta nyilván. A felperes fellebbezése alapján eljárt jogelőd másodfokú hatóság a
3. november 8-án kelt ... számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes a keresetében a másodfokú határozat - elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályú - hatályon kívül helyezését, valamint a munkaügyi bírság megfizetése alóli mentesítését kérte. Arra hivatkozott, hogy az általa vezetett munkaidő-nyilvántartás teljes egészében megfelelt a jogszabályi követelményeknek, mert nincs olyan rendelkezés, hogy azt milyen időszak vonatkozásában kell a munkáltatónak vezetni, illetőleg a jelenléti ívet a helyszínen tartani. Mivel a munkavégzés helyén az aktuális napra vonatkozó munkaidő-nyilvántartás rendelkezésre állt, ezért jogszabálysértést nem követett el. Az alperes a kereset elutasítását történő marasztalását kérte. és a felperes perköltségben A Kaposvári Munkaügyi Bíróság a 3.K.103/2011/
4. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte 18.750 forint perköltség, továbbá 20.000 forint eljárási illeték megfizetésére. A munkaügyi bíróság az ítéletének indokolásában az Mt. 140/A. §

(1)és

(3)bekezdésében foglalt rendelkezések alapján megállapította, hogy az ellenőrzéskor a felperes által bemutatott, a napi munkaidőre vonatkozó nyilvántartásból nem volt megállapítható a jogszabályban foglalt adatok rögzítése. Nem lehetett következtetést levonni arra, hogy a munkavállalók rendes vagy rendkívüli munkaidejüket töltik, a bemutatott nyilvántartás nem egyezett a felperes által becsatolt ugyanezen napra vonatkozó munkaidőbeosztással sem, továbbá arra sem volt alkalmas, hogy a rendkívüli munkaidőre vonatkozó szabályok betartásán kívül a pihenőidőre vonatkozó szabályok megtartását a munkaügyi felügyelők ellenőrizzék. A jogszabály ugyan nem határozza meg, hogy a munkaidő-nyilvántartásnak milyen időszakra vonatkozóan kell a rendelkezésre állni, azonban egyértelműen megállapítható, hogy abból a munka- és pihenőidőre vonatkozó szabályok betartását érdemben nem lehetett ellenőrizni. Mindezek alapján a munkaügyi bíróság álláspontja szerint a másodfokú közigazgatási határozat a jogszabályoknak mindenben megfelelt, az alperes eljárása során jogszabályt nem sértett, ezért a felperes keresetét mint alaptalant elutasította. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy a másodfokú közigazgatási határozatot az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően helyezze hatályon kívül, a bírság összegét, illetve annak megfizetésére való kötelezését mellőzze, továbbá az alperest perköltség megfizetésére kötelezze. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 140/A. §

(1)bekezdésében foglaltakat, mert a jogszabály a munkáltató számára nem határozza meg, hogy mely időszakra vonatkozóan kell a jelenléti íveket a munkavégzés helyén tartania. A

1. június havi jelenléti ívek a könyvelőnél voltak, azokat az eljárás során a hatóság részére bemutatta. Azzal, hogy a hatóság ezeket utólag nem fogadta el, megsértette a
2. évi CXL. törvény (Ket.)
3. §

(2)bekezdésében foglalt, az ügyfél jóhiszeműségét vélelmező jogszabályt. Hivatkozott arra is, hogy önmagában az a tény, hogy a bemutatott jelenléti ív és a munkaidő-beosztás egymástól eltért, nem volt elegendő annak bizonyítására, hogy a jogszabályi rendelkezéseket megszegte. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A munkáltató köteles nyilvántartani a munkavállalók rendes és rendkívüli munkaidejével, ügyeletével, készenlétével, szabadságának kiadásával és egyéb munkaidő kedvezményével kapcsolatos adatokat. A nyilvántartásból megállapíthatónak kell lenni naptári naponként vagy egybefüggő 24 óránként a beosztott, valamint a teljesített rendes és rendkívüli munka, továbbá az ügyelet és készenlét kezdő és befejező időpontjának [Mt. 140/A. §

(1)és

(3)bekezdés]. A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy a fenti jogszabályi rendelkezés tételesen nem határozza meg a nyilvántartani rendelt munkaidőre vonatkozó adatok időbeli terjedelmét. A szabályozás céljából és jellegéből következően azonban a nyilvántartást az egyes adatok elszámolási kötelezettségéhez kötődően kell vezetni, vagyis akként, hogy az egyes munkaidő elemek jogszabályi feltételeire vonatkozó rendelkezések betartása ellenőrizhető legyen a hatóság és a munkavállalók számára. Ennek során figyelemmel kell lennie a nyilvántartott adatok tartalmára és a nyilvántartásuk rendeltetésére. A munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy a hatóság részére bemutatott, az ellenőrzés napjára vonatkozó nyilvántartás a jogszabályban foglalt feltételeknek nem felelt meg. Abból ugyanis nem volt megállapítható, hogy a munkavállalók az ellenőrzéskor rendes vagy rendkívüli munkaidőt teljesítettek-e, és az sem, hogy a felperes a pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseket megtartotta-e. Megalapozatlanul hivatkozott a felperes arra, hogy a munkaidőnyilvántartásnak nem feltétlenül kell az ellenőrzés helyszínén rendelkezésre állni. A jogszabály ilyen irányú tételes rendelkezése hiányában is egyértelműen megállapítható, hogy a szabályozás céljának a munkavégzés helyén vezetett, vagyis olyan nyilvántartás felel meg, amely mind a munkavállalók, mind a hatóság részére azonnal ellenőrizhetőek. Mivel a felperes az ellenőrzés helyén kizárólag az aznapi munkaidőnyilvántartást tudta a hatóság részére bemutatni, és az nem felelt meg az Mt. 140/A. §-ban foglalt követelményeknek, ezért a munkaügyi bíróság jogszerűen utasította el a felperesnek a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezésére irányuló kereseti kérelmét. A fentiek alapján a Kúria a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A pervesztes felperest a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján kötelezte az eljárási illeték megfizetésére. Budapest,

1. július
2. Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő