Pfv.20316/2012/3 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A szemétszállítási díj viselése tekintetében el lehet térni a tulajdoni hányadhoz igazodó szabályoktól, de a megfogalmazott elvnek végrehajthatónak kell lennie. Pfv.IX.20.316/2012/3.szám A Kúria mint felülvizsgálati bíróság dr. Szitás Margit ügyvéd I.r.,II.r. és III.r. felpereseknek, dr. Kecskés Krisztinán ügyvéd által képviselt alperes ellen közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítása iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 17.P.52.730/

1. szám alatt indult és a Fővárosi Bíróság 43.Pf.634.199/2011/
2. számú jogerős ítéletével befejezett perben a jogerős ítélet ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Bíróság 43.Pf.634.199/2011/
3. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezését nem érinti. Felülvizsgálni kért rendelkezését a
4. január 25-én meghozott
5. és
6. számú közgyűlési határozatok tekintetében hatályában fenntartja, a
7. számú határozat tekintetében hatályon kívül helyezi és e vonatkozásban az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A másodfokú ítéletben szereplő a felpereseket leletezés terhével fellebbezési illeték lerovásra kötelező rendelkezést nem érintve, a perköltségekre vonatkozó egyéb rendelkezéseket hatályon kívül helyezi, az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezését megváltoztatja, megállapítja, hogy a felek az eljárás során felmerült költségeiket maguk kötelesek viselni. Ez ellen az ítélet további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s :
8. január
9. napján a társasház
10. számú határozatával elutasította azt a javaslatot, miszerint a szemétdíjat a tulajdoni hányadok arányában kell fizetni. Elfogadta a
11. számú határozatot, mely szerint a szemétdíjat a garázstulajdonosok tulajdoni hányaduk arányában, míg a lakástulajdonnal is rendelkezők a lakásban lakó személyek száma szerint viselik, valamint az
12. számú határozatot, mely szerint a
13. május 8-án elfogadott SzMSz 4.3/b. pontja az elfogadott határozatoknak megfelelően módosítandó. Felperesek keresetükben a fenti határozatok érvénytelenségének megállapítását kérték. A
14. évi CXXXIII. törvény (Tht.)
15. § /1/ bekezdésében meghatározott határidőn belül előterjesztett keresetükben a
16. számú határozat kapcsán azt sérelmezték, hogy az elveti a tulajdoni hányad szerinti költségviselés lehetőségét. A
17. számú határozat tekintetében azt adták elő, hogy a határozatban foglaltak nem végrehajthatóak az egy albetétben lakók pontos számának meghatározása nehézségbe ütközik. Hivatkoztak e tekintetben arra is, miszerint a közgyűlésen a tulajdonostársakat a tulajdoni hányaduk arányában illeti meg a szavazati jog, ugyanakkor elesnek e határozat folytán a kis tulajdoni hányadhoz fűződő, alacsonyabb költségviselés előnyétől. A peres eljárás során rámutattak arra is, hogy a
18. és
19. számú határozatok tárgyában érvényes határozat nem lett volna hozható, mivel azok a napirendi pontok között nem szerepeltek. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 17.P.52.730/2010/
20. számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Kifejtette a
21. számú határozat megfelel a Tht.
22. § /1/ bekezdésében foglaltaknak. A határozat érvényességét nem érinti, hogy a társasházban a lakók számának nyilvántartása nem megbízható. Az
23. számú határozat pedig mindenben megfelel a Tht.
24. § /2/ bekezdés b) pontjában írtaknak. Az elsőfokú bíróság ítéletében rámutatott arra, hogy a felperesek a Tht.
25. § /1/ bekezdésében meghatározott határidő elteltével hivatkoztak arra, hogy a
26. és
27. számú határozatok azért érvénytelenek, mert az ott szabályozott kérdések a napirendi pontok között nem szerepeltek, az alperes pedig e tekintetben az elévülésre hivatkozott. Ettől függetlenül az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a közgyűlés a szemétdíj fizetési kötelezettség kérdésében határozhatott, nincs akadálya annak, hogy a közgyűlés a javaslattól eltérő szabályozást fogadjon el. A Fővárosi Bíróság 43.Pf.634.199/2001/
28. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a III.r. alperes vonatkozásában helybenhagyta, ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a közgyűlés
29. január 25én hozott 3.,
30. és
31. számú határozatai érvénytelenek. Ítélete indokolásában rögzítette, hogy a
32. május 8-án megalkotott SzMSz szerint „a szemétszállítás a tulajdonosok között a tulajdonosok száma szerint egyenlő arányban oszlik meg. (Az egy albetéten (tulajdoni egységen) belül a tulajdonosok ebben a tekintetben egy tulajdonosnak minősülnek)". A
33. számú határozat azért érvénytelen, - szerepel a jogerős ítéletben - mert nincs összhangban a
34. számú határozatban írtakkal, mivel a garázstulajdonosok részére a személydíjnak a tulajdoni hányad szerinti viseléséről rendelkezik. A
35. számú határozat az SzMSz rendelkezésébe ütközik. Az
36. számú határozat pedig azért érvénytelen, az a korábbi SzMSz egyértelmű módosításaként nem volt értékelhető, mivel a
37. és a
38. számú határozatban írtakkal nem volt összhangban. Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Tht.
39. § /1/ bekezdésében,
40. §-ában,
41. §-ának /1/ bekezdésében,
42. § /1/ bekezdésében a Pp.
43. § /2/ bekezdésében, illetve a
44. §-ában foglaltakat. A Tht.
45. § /1/ bekezdésében,
46. §-ában,
47. §-ában és
48. §-ában foglaltakból következően a személydíj viselésének rendje az SzMSz-ben szabályozandó kérdés, mód van az SzMSz-ben a főszabályként alkalmazandó tulajdoni hányadok szerinti költségviselési rendtől való eltérésre. Rámutatott, a III. r. felperes keresete jogszerűen került elutasításra. A II.r. felperes egyértelműen akként nyilatkozott, hogy a határozat személyes érdekét nem sérti, így a kisebbség jogos érdekének sérelme nem volt vizsgálható. Az I.r. alperes vonatkozásában is megállapítható, hogy a hozott határozatok az ő jogos érdekét sem sértik. A Fővárosi Bíróság nem is a kisebbség jogos érdekei sérelmére tekintettel állapította meg a határozatok érvénytelenségét, ezért a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a felperesi kereseti kérelmen. A
49. számú határozat tekintetében ugyanis a felperesek kizárólag a kisebbség jogos érdekének lényeges megsértésére hivatkoztak, a határozat pontatlanságára, ellentmondó szabályozására nem. A
50. számú határozat kapcsán hivatkoztak ugyan a határozat ellentmondó jellegére, de nem abban a körben, melyet a másodfokú bíróság megállapított. Végül az
51. számú határozat érvénytelenségének megállapítását a 60 napos határidőn belül nem kérték, nem hivatkoztak a határozat szövegének félreérthetőségére sem. Az alperes álláspontja szerint a
52. és
53. számú határozatok összhangban vannak egymással, míg az
54. számú határozat kifejezetten rendelkezik az SzMSz módosításáról összhangban a közgyűlési határozatban foglaltakkal. A felperesek kérték. a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását Az alperes a felülvizsgálati tárgyaláson bejelentette, hogy a II.r. felperes lakását értékesítette. A Kúria rögzíti, az a körülmény, miszerint a II.r. felperes lakását a jogerős ítélet meghozatalát követően eladta, perbeli jogállására nem hatott ki. A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt a felhozott okokból részben jogszabálysértőnek találta. A Kúria először is rögzíti, hogy nem képezi a felülvizsgálati eljárás tárgyát a III.r. felperes tekintetében a keresetet elutasító elsőfokú bírósági ítéleti rendelkezést helybenhagyó másodfokú döntés ezt támadó felülvizsgálati kérelem hiányában. A Kúria megítélése szerint a
55. számú határozat nem érvénytelen. Nincs jogszabályi kötelezettség arra vonatkozóan, hogy tulajdoni hányad alapján kellene a szemétdíjat viselni. A Tht. a benne rögzített alapelvtől, vagyis a tulajdoni hányad arányos költségviselés elvétől eltérést enged, az alperesi SzMSz ilyen rendelkezést tartalmaz. A kisebbségnek nincs joga arra, hogy a többséget rákényszerítse saját akaratának megfelelő SzMSz-t módosító határozat meghozatalára. A
56. számú határozat kapcsán a Kúria egyetértett másodfokú bíróság érdemi döntésével, bár más indokok alapján. A Kúria megítélése szerint önmagában az, hogy a közgyűlési határozat különbséget tett a garázstulajdonosok, illetve a lakástulajdonosok között a szemétszállítás díjának viselése tekintetében, jogszabálysértőnek nem tekinthető, hiszen garázs esetén értelemszerűen a lakószám szerinti elosztási elv nem alkalmazható. A Kúriának e határozat kapcsán azt kellett vizsgálnia, hogy a közgyűlési határozat kellően pontos-e ahogy az a
57. március 23-án érkeztetett keresetben is érvénytelenségi okként szerepel. A Kúria e tekintetben osztotta az I. és II.r felperesek jogi álláspontját, vagyis azt, hogy a fenti szabályozási mód mellett elengedhetetlen feltétel annak pontos szabályozása, hogy ki tekintendő ott lakónak, a lakók személyében, számában bekövetkező változást mennyi időn belül, kinek kell bejelenteni, ki tartja nyilván a lakókat, mi annak a következménye, ha egy bejelentésre kötelezett a bejelentést elmulasztja, a lakók számában bekövetkező változás hogyan hat ki a fizetendő szemétdíjra, mennyi időn belül kell a változást keresztül vezetni és erről a lakókat értesíteni. Ezen kérdések egyértelmű rendezésének hiányában a
58. számú határozat végrehajtható határozatnak nem tekinthető, mivel nem kellően pontos, ezért jogszabálysértő. Az
59. számú határozat, mely a
60. számú határozatban írtakat az SzMSz rendelkezéseként az SzMSz-ben rendeli elhelyezni, önmagában azért jogszabálysértő, mert a
61. számú határozat maga az a fent kifejtett indokokra tekintettel. A
62. és
63. számú határozat valójában egymástól érdemben elválaszthatatlan, ténylegesen egy határozatot képez, a
64. számú határozat ugyanis módosítja az SzMSzt, de ezt nem a
65. számú határozat, hanem az
66. számú határozat mondja ki. Mindezekre tekintettel a Kúria a döntését bekezdésének alkalmazásával hozta meg. a Pp.
67. § /4/ A perköltségről a Pp.
68. § /1/ bekezdése alapján irányadó Pp.
69. § /1/ bekezdése alkalmazásával a pernyertesség arányát figyelembe véve döntött. Budapest,
70. május
71. Dr.Vezekényi Ursula sk.a tanács elnöke,előadó-bíró Dr.Bodor Mária sk. bíró Dr.Szabó Péter sk.bíró