Kfv.35348/2011/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Normatív állami támogatás - bírósági ítélet kötelezésén alapuló - utólagos (rész)kifizetése miatt a támogatottnak nem jár kamat. A Ptk. szabályai nem alkalmazhatók, mert nem magánjogi jogviszonyon alapuló szerződés a fizetés alapja, hanem közjogi alapú határozat. Ez esetben a speciális - kogens - szabályok az irányadók, melyek kamatfizetést nem tesznek lehetővé. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.348/2011/4.szám A Kúria a dr. Imrédy Szabolcs ügyvéd által képviselt /felperes címe/ felperesnek a dr. Borovszki Beáta által képviselt alperes neve alperes ellen támogatási ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 8.K.33.830/2010/

1. számú ítélete ellen a felperes által
2. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Bíróság hatályában fenntartja. 8.K.33.830/2010/
3. számú ítéletét Kötelezi a Kúria a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget. A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A Magyar Államkincstár
4. március 4-én a 15397/13/
5. számú határozatával a felperes - mint oktatási intézmény - javára 157.155.023 Ft többlet-támogatást állapított meg, melynek alapja a Fővárosi Bíróság 8.K.30.149/2009/
6. számú ítélete volt, amely e körben kötelezte új eljárásra a hatóságot. Ezen megismételt eljárásban hozott elsőfokú határozattal szemben több okból is fellebbezést jelentett be a felperes. Így egyrészt hivatkozott számszaki hibákra, másrészt hiányolta a
7. évi szakmai és informatikai támogatás összegéről való rendelkezést, végezetül pedig hiányolta a visszamenőlegesen megállapított többlet-támogatás után a kamatfizetés elmaradását. A másodfokú hatóság
8. május 25-én 12500-2/
9. számú határozatával elutasította a fellebbezést valamennyi felvetés tekintetében, az elsőfokú határozat helyes indokaira hivatkozással. Az alperes szerint ő haladéktalanul eleget tett a bírósági ítéletnek, késedelembe nem esett; a bíróság kamatfizetésről nem tett említést, de egyébként ennek jogszabályi alapja sincs. A felperes keresetlevelében ezt vitatta. Kifejtette, hogy álláspontja szerint - a kamat jogalapját a Ptk.
10. § /1/, /2/ bekezdése, valamint a
11. § /2/ bekezdése alapozzák meg. Kifejtette, hogy attól jogszabálysértő a másodfokú határozat, hogy noha a Ket.
12. § /2/ bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a közigazgatási hatóságnak az ügyben minden jelentős körülményt figyelembe kell vennie döntésekor és arról döntenie is kell, a kamat pedig lényeges körülménynek tekintendő, az alperes ezt elmulasztotta. A jogszabálysértés abban áll, hogy az eredetileg fennálló esedékességi időponthoz (
13. szeptember 1.) képest, az alperes később, csak a bíróság ítélet hatására teljesített, de a késedelembe esés ellenére kamatot nem fizetett. Az ügyben eljárt Fővárosi Bíróság 8.K.33.830/2010/
14. számú,
15. március 10-én kelt ítéletében a keresetet elutasította és megállapította, hogy az alperesi határozat a keresettel támadott körben nem jogszabálysértő. Kifejtette az ítélet, hogy nem a Ptk-n alapuló szerződéses jogviszony az ügy alapja, hanem a költségvetési törvényen alapuló (és jelen esetben az ágazat szerinti közoktatási törvényből fakadó) normatív költségvetési támogatás összegének megállapítása. Idézte az ítélet a Magyar Köztársaság
16. és
17. évi költségvetéséről szóló törvényeket (
18. évi CXXVII. törvény és
19. évi CLXIX. törvény), valamint a közoktatásról szóló
20. évi LXXIX. törvényt, annak is a
21. § /1/-/3/ bekezdéseit, valamint az ennek végrehajtásáról szóló 20/
22. /II. 13./ számú Kormányrendelet 13-17/A. §-ait, amely szabályok mondják meg a normatív támogatás odaítélésének feltételeit, a számítás részletszabályait. Jogszabály rendezi a megállapítást, és nem szerződés, másrészről a jogszabály semmilyen kamatfizetést nem ír elő, ami egyébként nem is lenne összeegyeztethető a támogatás céljával (a támogatás mértékének vitatása, és ezzel az eljárás elhúzása adott esetben még visszaélésre is adhatna alkalmat a közpénzek sérelmére). A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a bíróság új eljárásra utasítását. Az ítélet jogszabálysértő, mert egyrészt a Ptk. is alkalmazható jelen ügyben, de egyéb jogszabály is van, amiből a kamatfizetési kötelezettség levezethető lett volna. A felperes szerint a normatív támogatás „biztosan jár" (jogszabályi alapon), ezért ez nem lehet elhatárolási elv. A normatív támogatás nyújtása a közoktatási törvény szerint kötelezettség. Másrészt az sem igaz, hogy semmilyen szabályozás nincs a kamatra, mert a közoktatási törvény végrehajtási rendelete
23. § /5/ bekezdése szerint, ha az oktatási intézményt terheli visszafizetési kötelezettség, vagy pl. elmarad a részletfizetéssel, ebben az esetben neki késedelmi kamatot kell fizetnie. A felperes úgy véli, hogy ennek visszafelé is működni kell, különben sérül az Alkotmány
24. § /1/ bekezdése, azaz a tulajdonformák egyenrangúsága. Egyébként a Ptk-ból magából is levezethető (lsd.
25. § /1/ bekezdés), hogy jelen jogviszonyban a Ptk. irányadó, de az Áht. végrehajtásáról szóló rendelet is oda teszi a Ptk-t mögöttes jogszabályként az államháztartás működésével kapcsolatos speciális jogszabályok mellé. Ily módon tehát, ha speciális jogszabály a kamatfizetést nem tiltja, akkor a fentiek szerint az jár. Az alperes ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a Fővárosi Bíróság a jogszabályok helyes értelmezésével jogszerű határozatot hozott, kérte azt hatályában fenntartani, és a felperest perköltségben marasztalni. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
26. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./
27. § /2/ bekezdés b) pontja szerint a közigazgatási hatóság hivatalból állapítja meg a tényállást, határozza meg a bizonyítás módját és terjedelmét, ennek során nincs kötve az ügyfelek bizonyítási indítványaihoz, ugyanakkor a tényállás tisztázása során minden, az ügy szempontjából fontos körülményt figyelembe kell vennie. A Polgári Törvénykönyvről szóló
28. évi IV. törvény /a továbbiakban: Ptk./
29. § /1/ bekezdése értelmében pénztartozás esetében - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti. A /2/ bekezdés szerint az államháztartás alrendszereiben harmadik személyekkel szemben vállalt vagy az alrendszereket egyébként harmadik személyekkel szemben terhelő fizetési kötelezettség késedelmes teljesítése esetén a késedelmi kamat tekintetében is alkalmazni kell a kamatfizetés mellőzésére vagy a törvényesnél alacsonyabb mértékű kamatfizetése irányuló szerződési kikötés semmisségére vonatkozó rendelkezést. A Ptk.
30. § /2/ bekezdése kimondja, hogy az államháztartás alrendszereiben harmadik személyekkel szemben vállalt vagy az alrendszereket egyébként harmadik személyekkel szemben terhelő fizetési kötelezettség esetén, ide értve a támogatási szerződésekből eredő fizetési kötelezettséget is, a kamatfizetés mellőzésére vagy a törvényesnél alacsonyabb mértékű kamat fizetésére irányuló szerződési kikötés - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - semmis. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni az államháztartás alrendszereiből nyújtott támogatások felhasználására kötött szerződésekben, valamint a jogszabályban meghatározott közfeladat ellátásával megbízott és e körben olyan szervezetek által vállalt fizetési kötelezettség esetében is, amelyet államháztartási szervezet alapított, vagy amelyben ilyen szervezet többségi befolyással rendelkezik. A közoktatásról szóló
31. évi LXXIX. törvény
32. § /1/ bekezdése értelmében a közoktatás rendszerének működéséhez szükséges fedezetet a központi költségvetés és a fenntartó hozzájárulása biztosítja, melyet a tanuló által igénybe vett szolgáltatás díja és a közoktatási intézmény más saját bevétele egészíthet ki. A /2/ bekezdés kimondja, hogy a közoktatás feladatainak ellátását szolgáló költségvetési hozzájárulás összegét az éves költségvetési törvényben kell meghatározni. A /3/ bekezdés szerint a központi költségvetés az állami szervek és a helyi önkormányzatok, valamint a nem állami, nem helyi önkormányzat intézményfenntartók részére az általuk fenntartott nevelési-oktatási intézmények működéséhez - a gyermek-, tanulói létszámot, valamint az ellátott feladatokat figyelembe véve normatív költségvetési hozzájárulást biztosít. A Ktvhr.
33. § /6/ bekezdése szerint az Igazgatóság legfeljebb egy évre - az írásbeli kérelemben benyújtott indokok mérlegelésével - a visszafizetendő összeg vonatkozásában a kérelem benyújtását megelőző félév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamat mértékével terhelten részletfizetést engedélyezhet. Az Igazgatóság a részletfizetésről szóló kérelemről soron kívül dönt. A /7/ bekezdés kimondja, hogy ha a fenntartó visszafizetési vagy részletfizetési kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, a napi jegybanki alapkamat kétszeres mértékének megfelelő késedelmi kamatot köteles fizetni addig a napig, amíg fizetési kötelezettségét nem teljesíti. A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállás alapján, és a vonatkozó jogszabályok megfelelő értelmezésével hozta meg a döntését. Külön kiemeli a felülvizsgálati bíróság, hogy nem két fél magánjogi megállapodáson alapuló szerződéséről volt szó konkrét ügyben, nem ez volt az alapul szolgáló jogviszony, hanem közjogi aktusról, azaz a támogatás alakszerű közigazgatási határozattal került megállapításra. Nem lehet értelmezés útján olyan tartalmat tulajdonítani egy kogens jogszabálynak, amit az tételesen nem tartalmaz. Amikor a jogalkotó közjogi jogviszonyban (például egy téves hatósági döntés miatt annak reparációjakor, illetőleg éppen ennek céljából) kamatfizetést kíván előírni, azt a tételes jogszabályban teszi meg, illetve kell megtennie. A felülvizsgálati bíróság ezen álláspontja alátámasztására hivatkozik a BH 2010/
34. számon (LB Kfv.I.35.261/2009.) közzétett eseti döntésére, amely részletesen levezeti, hogy hasonló szituációban az adóhivatalnak - az őt terhelő visszafizetési kötelezettség esetén - mikor, és milyen kamatot kell fizetnie (Art.
35. § /6/ bekezdés,
36. § /4/ bekezdés). Az eseti döntés elvi éllel rögzíti, hogy ilyen esetben a Ptk. alkalmazásának nincs helye, illetőleg utal egy korábbi, ugyancsak eseti döntésre (EBH 2006/1461.), mely értelmében az Art. szerinti kamat költségvetési támogatásnak minősül. Jelen felülvizsgálati kérelemmel érintett perbeni esetben a jogalkotó kamatfizetési kötelezettséget csak arra az esetre írt elő, ha a támogatott szervezetnek van valamely okból visszafizetési kötelezettsége az állami költségvetés felé. Attól még, hogy e körben nincs további rendelkezés a speciális jogviszonyra vonatkozó jogszabályban, nem lehet áttérni a Ptk. alkalmazására, mert a felek között nem a Ptk-n alapuló szerződéses jogviszony jött létre, hanem közjogi. Ennélfogva a felülvizsgálati bíróság a Pp.
37. § /1/-/3/ bekezdése alapján az elsőfokú jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A felperes személyes illetékmentessége folytán a felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/
38. rendelet
39. §-a alapján az állam viseli. le nem rótt /VI. 26./ IM A felperes a Pp.
40. §-a alapján köteles az alperesnek perköltséget fizetni. Budapest,
41. március
42. Dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. előadó bíró, Dr. Darák Péter sk. bíró