A határozat elvi tartalma: Az igénybevételi kamatfizetést az év elején igényelt összeg és a felperesnek járó támogatás után kell megállapítani. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.481/2011/4.szám A Kúria a Zamecsnik, Pósfai és Társai Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Árnyasi Katalin ügyvéd/ által képviselt felperesnek a dr. Kiss Gergő jogtanácsos által képviselt Magyar Államkincstár alperes ellen normatív hozzájárulás tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 22.K.35.203/
- számon indított, és ugyanezen bíróság
- április
- napján kelt 22.K.35.203/2010/
- számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Bíróság hatályában fenntartja. 22.K.35.203/2010/
- számú ítéletét Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000 /tízezer/ forint felülvizsgálati perköltséget. A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes - mint szociális egyházi intézmény-fenntartó -
- évre feladat-ellátási és képzési normatív hozzájárulás iránti kérelmet terjesztett elő, mely kérelmének az elsőfokú hatóság helyt adott, és
- január
- és december
- közötti időszakra 1.728.726.859 Ft hozzájárulást állapított meg. Az elsőfokú határozat elleni felperesi fellebbezés alapján a hatóság a
- június
- napján kelt 15474/21/
- számú határozatával az eredeti megállapítást módosította akként, hogy az éves támogatást 1.610.984.345 Ft-ban rögzítette arra figyelemmel, hogy a felperes az igénybejelentésében az emelt színvonalú bentlakásos ellátás normatíva esetében tévesen tüntette fel a térítési díjak átlagát. Ez a normatíva - a felperes
- július
- napján benyújtott lemondási kérelmére figyelemmel - a
- augusztus 1-jei módosító határozattal 1.551.854.949 Ft-ra módosult. A felperest megillető normatív hozzájárulások ellenőrzésekor az elsőfokú hatóság 10.484.904 Ft jogosulatlan igénylést állapított meg, melynek visszafizetésére és 4.585.685 Ft igénybevételi kamat megfizetésére kötelezte a felperest a
- március
- napján kelt 15747/19/
- számú határozatával. A felperesi fellebbezés folytán eljárt alperes a
- május
- napján kelt ÖF-1128/
- számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, az igénybevételi kamatfizetési kötelezettség törlésére irányuló fenntartói kérelmet elutasította, az igénybevételi kamatfizetési kötelezettséget pedig 9.487.459 Ftban állapította meg. Az alperesi határozat ellen a felperes keresettel élt, melynek ismeretében az alperes döntését
- szeptember
- napján kelt ÖF-1682/
- számú határozatával - saját hatáskörében eljárva módosította, és az igénybevételi kamatfizetési kötelezettség összegét 5.649.938 Ft-ban határozta meg. Kifejtette, hogy az elszámolás vizsgálatakor 1.541.370.046 Ft került elfogadásra; ekként az igényelt normatív állami hozzájárulás összege 12 %-kal haladja meg az elfogadottat, ezért igénybevételi kamat fizetésére köteles a felperes. A felperes keresetében a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működésének engedélyezéséről, további a szociális vállalkozás engedélyezéséről szóló 188/
- /XII. 16./ Kormányrendelet /a továbbiakban: Szmr./ 22/C. §-ában foglalt előírások megszegésére hivatkozva az igénybevételi kamatfizetési kötelezettség jogszerűségét vitatta. A jogerős ítélet a felperes kereseti kérelmét elutasította, arra hivatkozással, hogy a 22/C. § /1/ bekezdése az igénybevételi kamatfizetési kötelezettséget a jogtalanul igénybe vett teljes normatív állami hozzájárulás után állapítja meg, ha az igényelt normatív állami hozzájárulások összege legalább 3 %-kal meghaladja az őt ténylegesen megillető összeget. A felperesnél az igényelt és a tényleges normatív állami hozzájárulás közötti különbség 12 %, így igénybevételi kamatfizetési kötelezettsége fennállt. A felperes felülvizsgálati kérelmében a számítás viszonyítási pontján keresztül a határozat jogszerűségét vitatta. Előadta, hogy
- évben támogatási normatíva címen összesen 1.551.854.950 Ft került folyósításra, míg a végleges elszámolás 1.541.370.046 Ft támogatási összeget állapított meg. A kettő közti különbözet mértéke nem haladja meg a 3 %-ot, így igénybevételi kamatfizetési kötelezettségük nincs. Szerinte az alperes helytelen jogszabály-értelmezés alapján jutott arra az álláspontra, hogy a teljes igényelt összeghez viszonyította a tényleges támogatási összeget. Az alperes érdemi ellenkérelmében az elsőfokú ítélet hatályában fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan. A perbeli esetben az eldöntendő kérdés az, hogy a 3 %-os túllépést mihez kell viszonyítani, a ténylegesen igénybe vett, illetve a felperes által igényelt összeghez. Az Szmr. 22/C. § /1/ bekezdése értelmében a fenntartó igénybevételi kamatot fizet a jogtalanul igénybe vett teljes normatív állami hozzájárulás után, ha az igényelt normatív állami hozzájárulások összege legalább 3 %-kal meghaladja az őt ténylegesen megillető összeget. A jogszabályhely két részre osztható: egyrészről kinyilvánítja a jogalkotó, hogy a jogtalanul igénybe vett teljes normatív hozzájárulás után kell az igénybevételi kamatot fizetni, amely a felperes esetében 10.484.904 Ft; ugyanakkor a jogszabályhely
- fordulata szerint ez az igénybevételi kamatfizetési kötelezettség akkor áll fenn, ha az igényelt normatív állami hozzájárulás összege legalább 3 %-kal meghaladja az őt ténylegesen megillető összeget. A jogszabályhely két fordulatot tartalmaz; mind a két fordulat másmás viszonyítási összeget határoz meg. Téved tehát a felperes abban, hogy az igénybevételi kamatfizetési kötelezettsége csak abban az esetben állna fenn, ha jogtalanul vette volna igénybe a ténylegesen igényelt teljes összeget. A felperesnél egyértelműen rögzíthető, hogy az igényelt normatív állami hozzájárulások összege 3 %-ot meghaladó mértékű, még akkor is, ha nem a legelső igénybejelentést vesszük figyelembe, hanem a felperes fellebbezése folytán módosított 1.610.984.345 Ft-ot. Nem osztja a Kúria azt a felperesi álláspontot sem, hogy az utóbb június 30-án - módosított és igényelt állami hozzájárulást kellene az alperesnek figyelembe vennie. A kiindulási pont mindig a felperes által az év elején ténylegesen igényelt összeg. Erre utal az Szmr. 22/C. § /2/ bekezdésében foglaltak, amelyben a jogalkotó azt az esetet szabályozza, amikor a fenntartó az igényelt normatív állami hozzájárulásról meghatározott ideig lemond. Amennyiben a felperesi álláspontot fogadnánk el helyesnek, úgy a lemondás Szmr. 22/C. /2/ bekezdése szerinti ( kedvezőbb kamattételű) premizálása feleslegessé válna. A fentieknek megfelelő jogerős ítéletet a Pp.
- § /3/ bekezdése alapján a Kúria hatályában fenntartotta. A pervesztes felperes a Pp.
- § /1/ bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati perköltség megfizetésére. A felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó ítéleti rendelkezés - a felperes személyes illetékmentességére figyelemmel - a 6/
- /VI. 26./ IM rendelet
- §-ában foglaltakon alapul. Budapest,
- május
- Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök, Dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő