FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA 3.Kf.27.080/2012/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Ifkovics József Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Ifkovics József ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálata (1148 Budapest, Róna utca 135.) alperes ellen kárpótlási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- szeptember
- napján kelt 5.K.31.024/2011/
- számú ítélete ellen a felperes
- sorszám alatt bejelentett és Kf.
- sorszám alatt kiegészített fellebbezésére meghozta az alábbi Í T É L E T E T A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, az alperes 5692134-4 számú
- október
- napján kelt határozatát hatályon kívül helyezi és az alperest új eljárásra kötelezi. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000 (húszezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s A felperes
- december 20-án személyi kárpótlás iránti igényt jelentette be az
- április 16-án Izraelben meghalt házastársának, néhai … szabadságának törvénysértő és igazságtalan elvonása miatt. A szabadságelvonás jogcímeként az Auschwitzban
- június
- és
- május
- között tartó munkaszolgálatot tüntette fel. Az alperes a munkaszolgálat időtartamát bizonyító okirat és arra vonatkozó nyilatkozat beszerzése érdekében, hogy a felperes a sérelmet szenvedett hányadik házastársa volt, hiánypótló felhívást adott ki, majd annak eredménytelenségét követően hozott 5692134-
- számú határozatával néhai … szabadságának törvénysértő és igazságtalan elvonása miatt benyújtott kárpótlási kérelmét elutasította azzal az indokkal, hogy a kárpótlási jogosultság megállapításához szükséges bizonyítékokat az igénylő felhívás ellenére sem bocsátotta rendelkezésre. Az alperes határozatának megváltoztatása, kárpótlási kérelme teljesítése iránt a felperes terjesztett elő keresetet, amelyben azzal érvelt, hogy a munkaszolgálat tényét a Claims Against Germany Inc. elismerte, mert a néhai részére 5000 DM összeget folyósított. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényben meghatározott határidők ismételt megnyitásáról és a kárpótlás lezárásáról szóló
- évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Kpt. I.)
- §
(1)bekezdése alapján kifejtette, hogy a kárpótlás iránti kérelmet minden olyan jogosult benyújthatja, aki az 1992. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Kpt.) 3. §
(1)bekezdésének c) pontja alapján erre jogosult lett volna. E szerint kárpótlás jár a személyi szabadságot súlyosan, 30 napot meghaladóan korlátozó, a II. világháború alatt (
- június 27.
- május 9.) faji, vallási vagy politikai okból teljesített munkaszolgálat miatt. A Kpt. I. végrehajtásáról szóló 67/2006.(III.27.) Korm. rendelet
- §
(3)bekezdése előírta, hogy az igény alapjául szolgáló sérelem elszenvedését és a jogosultság egyéb feltételeit a kérelmezőnek kell bizonyítania. E rendelkezések alapján megállapította, hogy az alperesi határozat megváltoztatásának feltételei nem állnak fenn, mert a felperes néhai férje munkaszolgálatát nem igazolta, egyébként is a felperes néhai férje deportálása miatt nyújtotta be kárpótlási kérelmét, amely miatt a kárpótlás lehetőségét a jogalkotó kizárta. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen, annak megváltoztatása és kérelme teljesítése iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben sérelmezte, hogy az elsőfokú ítéletében a bíróság meg sem említi azt a három dokumentumot, amelyek ismeretében nem juthatott volna arra a következtetésre, hogy a néhai 30 napot meghaladóan teljesített munkaszolgálata nem nyert bizonyítást. Becsatolta a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténeti Levéltár és Irattárának
- augusztus 15-én kiállított igazolását arról, hogy a birtokukban lévő veszteségi nyilvántartás alapján … az
- Kisegítő Munkaszolgálatos zászlóalj kisegítő munkaszolgálatosa
- január hónapban orosz hadműveleti területen eltűnt,
- január 26-án egészségesen megkerült, további sorsával kapcsolatos okmányokkal az irattár nem rendelkezik. Csatolta a Munkaszolgálatosok Országos Egyesületének (a továbbiakban: MUSZOE) igazolását arról, hogy a néhai zsidó származása miatt munkaszolgálatra kényszerült,
- október 1-jén vonultatták be …re, majd Oroszországba került, ahonnan csak 1944-ben tért vissza,
- június 19-én deportálták, tehát munkaszolgálata eddig az időpontig tartott. A különböző koncentrációs táborokból
- július 6-án szabadult. Becsatolta a néhai német kárpótláshoz benyújtott nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy
- októberétől az
- divízió keretében munkatáborba bevonult, és kényszermunkára Oroszországba a frontra küldték. A felperes álláspontja szerint ezek az okiratok a sérelem elszenvedésének tényét megfelelő módon igazolják. Perköltségének megállapítását kérte. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte azzal, hogy a felperes deportálás jogcímén terjesztett elő kárpótlási kérelmet, ilyen jogcímen kárpótlásra nem jogosult. Perköltséget nem igényelt. A fellebbezés az alábbiak szerint alapos. A személyi kárpótlási igénybejelentéshez kiállított adatlapon a felperes a szabadságelvonás jogcímeként a munkaszolgálatot jelölte meg, annak helyéül azonban Auschwitzot tüntette fel. E félreérthető megjelölés ellenére az alperes a bejelentett jogcímet munkaszolgálatnak tekintette, mert a
- március 14-én kelt hiánypótló felhívásában a néhai által teljesített munkaszolgálat időtartamát bizonyító okirat bemutatását kérte, és megjelölte azokat az intézményeket, egyesületeket, amelyektől a munkaszolgálatra és annak időtartamára vonatkozó bizonyítékok beszerezhetők. Határozata is a szabadságelvonás sérelme tárgyában keletkezett. Ebből következően tévesen hivatkozott az elsőfokú bíróság a személyi kárpótlásra jogosító jogcímként a deportálásra, mert a kérelem tartalma szerint a Kpt.
- §
(1)bekezdésének c) pontjában megjelölt okból, a II. világháború alatt (
- június 27.
- május 9.) faji, vallási vagy politikai okból teljesített munkaszolgálat szabadságlevonás sérelme volt, amely a Kpt. I.
- §
(1)bekezdése értelmében szabadságelvonás jogcímén az egyedüli kárpótlásra jogosító jogcím. A Kpt. 5. §
(1)bekezdése értelmében kárpótlásra az életben lévő sérelmet szenvedett, halála esetén az jogosult, aki a szabadságelvonás idején és a sérelmet szenvedett halálakor vele házasságban élt (a továbbiakban: túlélő házastárs). Az 5. §
(2)bekezdés szerint túlélő házastársnak kell tekinteni azt a személyt is, aki a sérelmet elszenvedővel a szabadságelvonás megszűnését követően az első házasságot kötötte és a sérelmet szenvedett halálakor házasságban élt. A felperes ez utóbbi rendelkezés alapján tekinthető túlélő házastársnak, a csatolt házassági anyakönyvi kivonat alapján a házasságkötés ténye megállapítható volt, és arra nézve is található adat a közigazgatási iratokban, hogy a sérelmet szenvedett 1989ben bekövetkezett halálakor még a felperessel élt házasságban, mely az első házassága volt. Az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott a Kpt. I. végrehajtásáról szóló Kormányrendeletre a bizonyítási kötelezettség körében. Ez a rendelkezés összhangban áll a Legfelsőbb Bíróság 1/
- Közigazgatási jogegységi határozatával, amely a kárpótlási igény előterjesztése esetén meghatározza, hogy kit terhel a bizonyítás a sérelem elszenvedését illetően. E szerint az igénylőnek a sérelem elszenvedését hitelt érdemlő módon, a jogosultság egyéb feltételeit közokirattal kell igazolnia. A felperest a perben a bizonyítási kötelezettség a sérelem elszenvedésének tényét illetően terhelte. Az elsőfokú eljárásban nem állt rendelkezésre a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltár és Irattár Központi Irattárának igazolása, csak a MUSZOE igazolása, és az az adatlap, melyen a néhai a Németország által nyújtott kárpótlást igényelte. A másodfokú eljárásban becsatolt Hadtörténeti Intézet Levéltárának igazolása alapján - összevetve annak tartalmát a rendelkezésre álló egyéb igazolásokkal megállapítható volt, hogy a néhai deportálását megelőzően 30 napot meghaladó időtartamú munkaszolgálatot teljesített, tehát olyan szabadságelvonást szenvedett el, amely az igénylőt kárpótlásra jogosítja. Arra nézve, hogy a szabadságelvonás mértéke mennyivel haladta meg a 30 napot, - amennyiben lehetséges - további bizonyítás lefolytatása szükséges. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban. Pp.)
- §
(2)bekezdése értelmében megváltoztatta, az alperes határozatát a Pp. 339. §
(1)bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Az új eljárásban az alperesnek a benyújtott kárpótlási igényt a munkaszolgálat jogcímén történő szabadságelvonás alapján kell megítélnie, tisztázva annak időtartamát. Annak hiányában a jelenleg rendelkezésre álló igazolások alapján kell a kárpótlás mértékét meghatározni. A sikeresen fellebbező felperes másodfokú perköltségének megfizetésére az alperes a Pp. 78. §
(1);
(2)és 79. §
(1)bekezdése értelmében köteles. Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §
(1)bekezdésének k) pontja alapján illetékmentes. Budapest,
- május
- napján Dr. Sára Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Szőke Mária s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Páldy Zsuzsanna s.k. előadó bíró,