A Pécsi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Bhar.II.174/2007/4.szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi november hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: A harmadfokú bíróság a lopás vétsége miatt a vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Baranya Megyei Bíróság 3.Bf.124/2007/
- számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg: - a vádlott bűnösségét lopás vétségében megállapítja; - ezért 3 (három) hó fogházra és 1 (egy) év közügyektől eltiltásra ítéli; - kötelezi, hogy fizessen meg az államnak 11.680 (tizenegyezerhatszáznyolcvan) forint első- és másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat, hogy fizesse meg az államnak a harmadfokú eljárásban felmerült 6.000 (hatezer) forint bűnügyi költséget. Az elsőfokú bíróságot összbüntetési eljárás lefolytatására hívja fel. Indokolás A másodfokon eljárt Baranya Megyei Bíróság ítélete ellen a vádlott terhére felmentése miatt, a büntetőjogi felelősségének a megállapítása és büntetés kiszabása érdekében - az ügyész jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta, míg a vádlott védője - perbeszédében - a másodfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta. A harmadfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott másodfokú ítéletet - a Be.387.§
(1)bekezdése alapján - az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során a tényállást - figyelemmel a Be.388.§
(2)bekezdésére - az iratok tartalma alapján mindössze annyiban helyesbítette, hogy a vádlott - helyesen a 058/
- helyrajzi számú földterületre vonatkozóan - a sértettel helyesen a
- évi január hó
- napján kötött csereszerződést (nyomozati iratok
- oldal). Az első- és másodfokú eljárás lefolytatására a perrendi szabályok megtartásával került sor: a másodfokú bíróság - a fenti, nyilvánvalóan elírásból fakadó pontatlanságoktól eltekintve - a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól mentes tényállást állapított meg. Az tehát - a fenti helyesbítésekkel - irányadó volt a harmadfokú eljárásban is. ---------E tényállás rövid lényege szerint a vádlott
- október 24-én a Sz....... községhez tartozó 058/
- helyrajzi számú földterületről 5 m³ - korábban kitermelt és gúlába rakott - tüzifát vitt el; fél esztendővel az után, hogy a szóban forgó ingatlanon fennálló, összesen 1805/6420 arányú tulajdoni hányadát csere-, illetve adásvételi szerződéssel elidegenítette. A jelen ügy megítélése szempontjából központi jelentőséggel bírt e tűzifa tulajdonjogi helyzetének a tisztázása; végső soron annak eldöntése, hogy az a vádlott számára idegen dolog volt-e. E kérdés megválaszolásakor a másodfokú bíróság - alapvetően helyesen - a Ptk.117.§
(3)bekezdéséből indult ki; így abból, hogy az ingatlan tulajdonjogának az átruházásához - az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül - a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. Így a felek egybehangzó szerződési akaratának az írásba foglalásával - mivel az önmagában még nem eredményezi a tulajdonjog átszállását - függő jogi helyzet jön létre, egészen addig, míg a földhivatal a változást a tulajdoni lapra be nem jegyzi. Tévedett ugyanakkor a másodfokú bíróság, amikor a kitermelt, méteres hasábokra vágott fát az ingatlan alkotórészének tekintette, s ekként - a fenti kérdéssel kapcsolatos álláspontjának kialakításakor - a Ptk.95.§
(1)bekezdését alkalmazhatónak vélte. Az idézett rendelkezés szerint a tulajdonjog mindarra kiterjed, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetőleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne. Ide csak a legszorosabb dologkapcsolatok sorolhatóak: a földtől már elválasztott, kivágott fa azonban semmiképp. A harmadfokú bíróság megítélése szerint ugyanakkor a XXVI. számú Polgári Elvi Döntésben leírtak a vizsgált kérdésben nem szolgálhattak megoldásként. Döntően arra visszavezethetően, hogy annak meghozatalát egy rendkívül speciális - a kültelki közút szélére ültetett fák kezelésével és fenntartásával kapcsolatos - jogvita rendezése tette szükségessé, amelyben egymás mellett több - a közlekedés biztonságához fűződő közösségi és a tulajdonosi jogosítványok zavartalan gyakorlásához kapcsolódó egyéni - érdeket kellett szem előtt tartani. Ilyen szempontok azonban a jelen ügyben fel sem merültek. A római jogi alapokra visszavezethető, töretlen ítélkezési gyakorlat gyümölcsnek, mai szóhasználattal terménynek tekinti az anyadolog sérelmével, fogyásával időszakonként létrejött hozamokat. Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben ilyennek minősül a fakitermelésre szolgáló erdő vágásra érett és az okszerű gazdálkodás mellett kitermelhető része is. (Benedek Ferenc: Római magánjog, 1995., 48. oldal; Brósz Róbert-Pólay Elemér: Római jog, 1986., 238. oldal.) A Ptk.368.§
(3)bekezdése alapján az ingatlan vevője - ha a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése előtt birtokba lép - ennek napjától kezdve szedi a dolog hasznait, viseli terheit és azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni. A sértett nyilvánvalóan e rendelkezés folytán kezdhette meg az erdőrészlet kivágását, annak ellenére, hogy ekkor - 2005 őszén - a P...i Körzeti Földhivatal még csak a bejegyzés iránti kérelmét vette, ún. széljegy formájában nyilvántartásba. Ezzel egyidejűleg azonban - figyelemmel a Ptk.125.§
(1)bekezdésére - a kitermelt fa tulajdonosává is vált. Akinek ugyanis más dolgán olyan joga van, amely őt a termékek, termények vagy a szaporulat tulajdonba vételére jogosítja, legkésőbb az elválással tulajdonjogot szerez. Ez történt a jelen esetben is, amikor az ingatlan vevője megkezdte az élőfák kidöntését, majd azok feldolgozását. A fenti rendelkezések egybevetéséből következően tehát a 058/4. helyrajzi számú földterületről elvitt - 55.000 forint értékű - tűzifa a vádlott számára idegen dolog volt; így elvitelükkel megvalósította a Btk.316.§
(1)bekezdésében meghatározott és a
(2)bekezdés I. fordulata szerint minősülő lopás vétségét. (Megjegyzi a harmadfokú bíróság, hogy cselekményének büntetőjogilag tilalmazott voltával a vádlott is tisztában volt: a nyomozó hatóság előtt tett vallomásában mindezt - jól érzékelhetően - kifejezésre juttatta.) Következésképpen a felmentés miatt bejelentett fellebbezés megalapozott volt. ---------A büntetőjogi felelősség kérdésében történő eltérő állásfoglalás folytán indokolttá vált a büntetést befolyásoló tényezők ismételt értékelése. A vádlott korábban volt már büntetve: visszaesőnek nem tekinthető bűnismétlő. Ezt a terhére kellett értékelni, ahogyan azt is, hogy az újabb bűncselekményét próbára bocsátás-, illetve büntetőeljárás hatálya alatt követte el. Ezzel szemben enyhítő körülmény a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás, valamint a kár - lefoglalás útján történő - megtérülése. Mindezekre tekintettel a harmadfokú bíróság - a Btk.44.§-a alapján fogházbüntetést szabott ki, melynek tartamát az ún. generális minimumhoz közelesően határozta meg. A szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztésére azonban - figyelemmel a vádlott kifogásolható életvezetésére nem látott lehetőséget. A vádlott méltatlanná vált a közügyek gyakorlására, ezért őt a Btk.53.§-a szerint azok gyakorlásától - a Btk.55.§
(1)bekezdésében megállapított keretek között - el kellett tiltani. Az első- és másodfokú eljárásban összesen 11.680 forint bűnügyi költség merült fel, amelyet - a Be.338.§
(1)bekezdésében írtak folytán - a bűnösnek kimondott vádlottnak kell megfizetnie. E körben tehát a harmadfokú bíróság - a Be.398.§
(1)bekezdése alapján - a másodfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Egyebekben azt - a Be.397.§-ban írtak szerint - helybenhagyta. A harmadfokú eljárás bűnügyi költségének a viselésére vonatkozó rendelkezés figyelemmel a Be.385.§-ban írtakra - a Be.381.§
(1)bekezdésén alapul. A vádlottal szemben az összbüntetésbe foglalásnak a Btk.92.§
(1)bekezdésében meghatározott feltételei fennállnak, ezért a harmadfokú bíróság az elsőfokú bíróságot e különleges eljárás lefolytatására hívta fel. P é c s,
- november
- Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr.Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr.Halász Etelka s.k. bíró A Pécsi Városi Bíróság 9.B.298/2006/
- számú ítéletének I.r. vádlottra vonatkozó része - a Baranya Megyei Bíróság 3.Bf.124/2007/
- számú ítéletében, illetve a Pécsi Ítélőtábla Bhar.II.174/2007/
- számú ítéletében írt változtatásokkal - a
- évi november hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő