Kfv.39129/2011/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Megalapozza a szülők vagyoni ügyekre vonatkozó képviseleti jogának megvonását, ha gyermekükkel szemben fennálló elszámolási kötelezettségüknek tartósan, többszöri hatósági felhívás ellenére sem tesznek eleget. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.39.129/2011/6.szám A Kúria a dr. Bajkai István ügyvéd által képviselt Harasztosi Veronika I. rendű és II. rendű felpereseknek a Budapest Főváros Kormányhivatala Szociális és Gyámhivatala /1056 Budapest, Váci u. 62-64./ mint a Közép-magyarországi Regionális Államigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala, illetve a Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala Szociális és Gyámhivatala jogutódja - alperes ellen vagyonkezelői jog tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság

1. március
2. napján kelt 9.K.34.517/2010/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperesek által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Bíróság hatályában fenntartja. 9.K.34.517/2010/
5. számú ítéletét Kötelezi a Kúria a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg 15 napon belül az alperesnek 40.000 /negyvenezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak - külön felhívásra 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A Budapest Főváros XI. kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Gyámhivatala
6. június 16-án a XIII-1044-4/
7. számú határozatával kiskorú U. V. (született:
8. június 22., anyja neve: H. V.) - mint eladó -, U. G. és H. I. - mint haszonélvezeti eladók -, valamint T. A. R. - mint állagvevő -, T. P. és T. Cs. mint haszonélvezeti vevők - között
9. március 20-án létrejött, a Budapest, XI. kerület, belterület /2 hrsz. alatt felvett természetben a Budapest, XI. kerület, szám alatt található ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződésben foglalt törvényes képviselői jognyilatkozatot kiskorú U. V. részéről jóváhagyta. A határozat megállapította, hogy a fenti ingatlan vételára 13 millió Ft, amely összegből az ingatlan 1/1 tulajdoni hányadának haszonélvezeti joggal csökkentett - ellenértékeként a kiskorú 7.800.000 Ft összeget kap. A határozat kötelezte a törvényes képviselőket, hogy a vételár összegének a kiskorút megilletőt részét fizessék be az OTP Bank Rt. Budapest, XI. kerületi fiókjánál, gyámhatósági fenntartásos betétkönyvbe. A felperesek a határozatban foglalt kötelezésnek nem tettek eleget, ezért a gyámhivatal a szerződést nem záradékolta, így az ingatlan tulajdonjoga a kiskorúé maradt. A hatóságnál azonban jelentkeztek a vevők és igazolták, hogy a szerződésben foglalt kötelezettségüknek eleget tettek; mellékelték a kiskorú szülei által aláírt átvételi elismervényt, amelyben kijelentik, hogy az ingatlan vételárát hiánytalanul átvették. Erre figyelemmel a gyámhivatal a szerződést záradékolta, viszont felhívta a szülőket, hogy kötelezettségüket teljesítsék, a kiskorút megillető vételárat fizessék be gyámhatósági fenntartásos betétkönyvbe. A felszólításnak a szülők továbbra sem tettek eleget, ezért a kötelezettségük megállapítása iránt a gyámhivatal pert kezdeményezett a Budai Központi Kerületi Bíróságon. A peres eljárás során a szülők kötelezettségüket elismerték, egyezséget kötöttek az alperessel, amely szerint kötelezettségüket
10. szeptember
11. napjáig teljesítik. A bíróság a felek megkötött egyezségét végzéssel jóváhagyta, amely jogerőre emelkedett. Az egyezségben foglalt határidő elteltével a felperesek továbbra sem tettek eleget kötelezettségüknek, a kiskorút megillető vételárat nem helyezték el gyámhatósági betétkönyvben. Ezen mulasztásra figyelemmel a gyámhivatal végrehajtási eljárást kezdeményezett. A felperesek
12. február 12-én azon kérelemmel fordultak a XI. kerületi Gyámhivatalhoz, hogy a kiskorú vagyoni ügyével kapcsolatos elszámolásukat fogadja el, és hagyja jóvá. A kérelem szerint az elszámolást - miután a felpereseknek tartozásuk rendezéséhez szükséges készpénz nem áll rendelkezésükre - akként kívánják rendezni, hogy készpénz helyett a mellékletben csatolt adásvételi szerződés alapján gyermekük a Budapest,
13. számú Körzeti Földhivatalnál a XI. kerület, zártkert, /4 hrsz. alatt felvett, kivett lakóház, udvar, gazdasági épület megjelölésű zártkerti ingatlan 1/2 arányú tulajdoni hányadát megszerzi, gyermekük tulajdonszerzésének ellenértéke pedig tartozásuk beszámításával kerülne rendezésre, ezáltal tartozásuk a gyermekükkel szemben megszűnne. A kérelemhez mellékelt tulajdoni lap szerint az ingatlan 1/1 arányú tulajdonosa az I. rendű felperes, az ingatlant 18551 CHF erejéig jelzáloghitel terheli az OTP Bank Nyrt. javára, továbbá a tulajdoni lap tartalmaz egy
14. december 6-án érkezett széljegyet, amelynek tartalma tulajdonjog-bejegyzés iránti kérelem, M. A. Cs-né, született P. M. javára. A felperesek által szintén mellékletként csatolt ingatlan adásvételi szerződés egyrészt M. A. Cs-né - mint eladó -, másrészről kiskorú U. V. - mint
15. számú vevő - és H. V. - mint
16. számú vevő - között jött létre. A Budapest Főváros XI. kerület Újbuda Önkormányzata Polgármesteri Hivatal Gyámhivatala a
17. április 1-jén hozott XIII-555-9/
18. számú végzésével kiskorú U. V. vagyoni ügyében a felperesek megbízásából képviselőjük által benyújtott adásvételi szerződésben foglalt törvényes képviselői jognyilatkozat jóváhagyására, és a jogügylettel a szülőknek a kiskorú felé fennálló tartozása kiegyenlítésének jóváhagyására irányuló kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A végzés tartalmazta, hogy a szülők már 2003-ban kérelmezték a hatóságtól, hogy hagyja jóvá az édesanya tulajdonába került ingatlan tulajdoni hányadának a kiskorú általi megvételét oly módon, hogy a kiskorú tulajdonában levő, korábbi lakás eladásából származó vételár felhasználásra kerüljön. Ezt a kérelmet a gyámhatóság elutasította, tekintettel arra, hogy nem állt a kiskorú érdekében, hogy a saját szülőjétől vegyen olyan ingatlant, amelyet az anya két hónappal korábban vásárolt. A kiskorú részére kirendelt eseti gondnok sem támogatta a jogügyletet, és a hatóság azt is megállapította, hogy a kérelem benyújtásakor az anya - mint tulajdonos - még nem is került bejegyzésre a tulajdoni lapon. A végzés ellen a felperesek fellebbezéssel éltek, amelynek elbírálása során a Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal a
19. május 16-án kelt B-91-13616/1/
20. számú végzésével az elsőfokú gyámhivatal végzését megváltoztatta akként, hogy a törvényes képviselői jognyilatkozat jóváhagyására irányuló kérelmet hatáskör hiányában elutasította. A végzés tartalmazza, hogy ott, ahol az elsőfokú döntés „végzés” megjelölést használ, „határozat” megjelölés lép a helyébe. A felperesek az alperes döntésével szemben bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet terjesztettek elő. Az alperes a
21. szeptember 10-én kelt B-91-13616/1/
22. számú másodfokú döntés rendelkező részében található „végzés” megjelölést kijavította úgy, hogy a megjelölés helyébe a „határozat” megjelölés lép.
23. február 26-án az alperes saját hatáskörben a
24. május 16án kelt,
25. szeptember 10-én kijavított döntését felülvizsgálta és a másodfokú határozatot módosította akként, hogy az alapdöntés rendelkező részéből törölte a „hatáskör hiányában” szóhasználatot. A felperesek keresetének elbírálása során a Fővárosi Bíróság a 9.K.32.943/2008/
26. számú ítéletével az alperes
27. február 26-án kelt B-2430/
28. számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárás során az elsőfokú gyámhivatal személyes meghallgatásra idézte a szülőket, amely meghallgatáson akként nyilatkoztak, hogy a
29. február 11-én kelt kérelmükben foglaltakat továbbra is fenntartják. Az elsőfokú hatóság kirendelte dr. R. B. ügyvédet a kiskorú eseti gondnokaként, aki a
30. november 16-án kelt nyilatkozatában a szülők
31. február 11-én kelt kérelméhez csatolt adásvételi szerződés aláírását, illetve a kiskorú nevében való törvényes képviselői nyilatkozatot megtagadta, azt nem adta meg. Az eseti gondnok megítélése szerint a hivatkozott adásvételi szerződés jelen formájában nem áll a kiskorú érdekében. Az eseti gondnok ezen álláspontját részletesen kifejtette és több indokkal is alátámasztotta. A Budapest Főváros XI. kerület Újbuda Önkormányzata Polgármesteri Hivatal Gyámhivatala a
32. december
33. napján kelt XIII300/40/
34. számú határozatával a felperesek által benyújtott - a
35. január 15-én kelt, a Budapest, XI. kerület, zártkert, 231/4 hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanra vonatkozó - adásvételi szerződésben foglalt törvényes képviselői jognyilatkozatot a kiskorú részéről elutasította. A felperesek fellebbeztek a határozat ellen, amelynek elbírálása során a Budapest Főváros Kormányhivatala Szociális és Gyámhivatala a
36. március
37. napján kelt 90-372/7/
38. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperesek keresettel támadták meg a közigazgatási határozatokat, amelynek elbírálása során a Fővárosi Bíróság a
39. január
40. napján kelt 9.K.32.784/2010/
41. számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította. A felperesek felülvizsgálati ítélet ellen, a Kúria a Kfv.IV.39.075/2011/
42. számú hatályában fenntartotta. kérelmet nyújtottak be a jogerős
43. február
44. napján kelt ítéletével a jogerős ítéletet Budapest Főváros XI. kerület Újbuda Önkormányzata Polgármesteri Hivatal Gyámhivatala a
45. április
46. napján kelt XIII-55511/
47. számú határozatával kiskorú U. V. szüleitől - a felperesektől - a vagyoni ügyekre vonatkozó törvényes képviseleti jogot megvonta, egyidejűleg kiskorú U. V. részére dr. R. B. ügyvédet vagyonkezelő eseti gondnoknak kirendelte. A határozat rendelkező részében megállapította, hogy készpénzvagyon-követelés címén a kiskorút 7.800.000 Ft és járulékai készpénzvagyon illeti meg. A felperesek fellebbeztek a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes jogelődje a
48. május 16-én kelt B-91-136162/
49. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperesek keresettel támadták meg az alperes határozatát, amelynek elbírálása során a Fővárosi Bíróság a
50. szeptember
51. napján kelt 9.K.32.942/2008/
52. számú jogerős ítéletével a felperesek keresetét elutasította. A felperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság a
53. augusztus
54. napján kelt Kfv.III.37.946/2009/
55. számú végzésével a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Döntését arra alapozta, hogy a felperesek kérték a kiskorút megillető vételár-rész felhasználásával megvásárolt ingatlanban a kiskorú tulajdonjog-szerzéséhez való hozzájárulást, hogy ily módon elégíthessék ki a kiskorú követelését. E kérelem tárgyában hozott határozatok vonatkozásában jogorvoslati eljárás volt folyamatban. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azon per kimenetelétől függ az, hogy a jelen ügyben felülvizsgálni kért határozat jogszerű-e. Abban az esetben ugyanis, ha mód van a felperesek által kezdeményezett beszámításra, akkor az elsőfokú hatóság által indított végrehajtási eljárás okafogyottá válik, azt meg kell szüntetni. Ebben az esetben nem állnának fenn azok a körülmények, amelyeken a jelen ügy tárgyát képező határozatok alapulnak; azon kérdésben való döntés előkérdése ezen eljárásnak. A megismételt eljárás során a felperesek kereseti kérelmüket fenntartották, bizonyítási indítványt terjesztettek elő az elsőfokú hatóság ügyintézőjének, Antalik Józsefnek a meghallgatásával kapcsolatosan. A Fővárosi Bíróság a megismételt eljárás eredményeként hozott ítéletében a felperesek keresetét alaptalannak értékelte és elutasította azt. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a jelen per tárgya a felperesek vagyonkezelői jogának megvonása. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jelen ügyben irányadó jogszabályok a házasságról, a családról és a gyámságról szóló
56. évi IV. törvény /a továbbiakban: Csjt./
57. § /1/ bekezdése és
58. § /2/ bekezdése, amely szerint a gyámhatóság egyes vagyoni ügyekre, vagy az ügyeknek meghatározott csoportjára nézve a szülőtől a törvényes képviselet jogát megvonhatja, ha attól lehet tartani, hogy a szülő a képviseletet nem a gyermek érdekeinek megfelelően gyakorolná. Az elsőfokú bíróság ezen jogszabályhely alapján azt állapította meg, hogy a gyámhatóságnak nem kell azt megvárnia, hogy egy adott vagyonjogi ügyben a szülő a gyermek érdekeit sértő magatartást tanúsítson, hanem már ennek veszélye esetén is - tehát ha csak tartani lehet attól, hogy a szülő ezt a képviseleti jogát nem a gyermek érdekeinek megfelelően gyakorolja - megvonhatja a vagyoni ügyre, vagy annak meghatározott csoportjára nézve a szülőtől a törvényes képviseleti jogot. Rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a tárgyalás felfüggesztésének eseteit a törvény a bíróságra nézve részben kötelező (imperatív), részben megengedő (fakultatív) módon szabályozza. A fakultatív felfüggesztésre a Pp.
59. § /1/, /2/ bekezdése vonatkozik, amely lehetőséget ad a bíróságnak a felfüggesztésre, ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásáról függ, amelynek tárgyában más bíróság (büntető, polgári) vagy közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik a döntés. Ez tehát egy lehetőség, ami a bíróság megítélésétől függ. A Pp.
60. § /1/ és /2/ bekezdése szabályozza a felfüggesztés kötelező, imperatív eseteit. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a
61. január
62. napján kelt 9.K.32.784/2010/
63. számú ítéletében a törvényes képviselői jognyilatkozat jóváhagyása iránti felperesi kérelmet elutasította, ezáltal a felperesek által felajánlott ingatlan beszámításának jóváhagyásával kapcsolatos eljárás jogerősen befejeződött, így jelen eljárás felfüggesztésére nem kellett hogy sor kerüljön. Az elsőfokú bíróság a Csjt.
64. § /1/ bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a szülők gondos vagyonkezelése akkor lenne megállapítható, ha a
65. évben kötött adásvételi szerződés jóváhagyását követően hozott jogerős gyámhivatali határozatban foglaltaknak - de legalább a későbbiekben zajló bírósági eljárás során kötött jogerős egyezségnek - eleget tesznek, és a kiskorúra eső 7.800.000 Ft-ot fenntartásos betétkönyvben elhelyezik. A szülők azonban ennek nem tettek eleget, a gyermekük javára nem helyezték letétbe az őt megillető, ingatlan-eladásból származó összeget. Ezzel a magatartásukkal a vagyonkezelés szabályait szándékosan megsértették, vagyonkezelésük tehát nem mondható rendesnek, megfelelő gondosságot nem tanúsítottak, így az alperesi határozat a Csjt.
66. § /1/ bekezdését nem sérti. A Csjt.
67. § /1/ bekezdése alapján kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy nem vitásan a szülői felügyeletet gyakorló szülő joga és kötelessége, hogy a kiskorú gyermekét vagyoni ügyekben képviselje, azonban a
68. § /2/ bekezdése szerint a szülő képviseleti joga nem terjed ki a gyermek olyan vagyonával kapcsolatos ügyekre, amely vagyon nem tartozik kezelése alá. Az a szülő, akinek vagyonkezelői joga nincs, vagyoni ügyekben gyermekét nem képviselheti. Az elsőfokú bíróság leszögezte, hogy a felülvizsgált határozat tárgya éppen az volt, hogy a hatóság a felpereseknek a kiskorú vagyoni ügyeire vonatkozó törvényes képviseleti jogát megvonta, tehát az alperes a felhívott törvényhelyet nem sértette meg. A felpereseknek a Csjt.
69. § /1/, /2/ bekezdés sérelmére való kereseti hivatkozása kapcsán az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a szülőknek még 2003-ban egy jogerős hatósági határozat alapján 7.800.000 Ft fizetési kötelezettségük keletkezett kiskorú gyermekükkel szemben, amelynek több mint 8 év elteltével sem tettek eleget, így a gyermek a szülőktől nem jutott hozzá jogos követeléséhez. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint - az alperes a Csjt.
70. § /2/ bekezdése rendelkezésének megfelelően hozta meg döntését, amikor a szülőktől a törvényes képviseleti jogot megvonta. Hangsúlyozta, hogy a vagyoni ügyekre vonatkozó törvényes képviseleti jog megvonásához nem szükséges konkrét törvénysértő magatartást megvalósítani. Ennek hiányában már akkor is megvonható a képviseleti jog, ha csak tartani lehet attól, hogy a gyermek érdekeit nem megfelelően gyakorolja a szülő. A perbeli esetben nem csak a jövőre nézve lehetett tartani attól, hogy a felperesek a szülői képviseleti jogukat nem a gyermek érdekeinek megfelelően gyakorolják, hanem az irányadó tényállás szerint nem volt vitatható, tényként megvalósult az, hogy a szülői képviseleti jogukat nem a gyermek érdekének megfelelően gyakorolták akkor, amikor a vételárból a gyermeket megillető jogos összeget nem a gyermekük javára fordították. Megállapította azt is az elsőfokú bíróság, hogy alaptalanul hivatkoztak a felperesek a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló
71. évi XXXI. törvény /a továbbiakban: Gyvt./
72. § /1/ bekezdésének, továbbá a Ket.
73. § /1/ bekezdésének és
74. § /3/ bekezdés a) pontjának sérelmére. Utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy a per tárgya kizárólag az volt, hogy lehetett-e tartani attól, hogy a szülők a gyermek vagyoni ügyeiben a képviseleti jogot nem a gyermek érdekeinek megfelelően gyakorolják, ez pedig a rendelkezésre álló iratokból, az elsőfokú hatóság által lefolytatott bizonyítási eljárásból egyértelműen - a felperesek által felajánlott tanúbizonyítás és a felperesek meghallgatása nélkül is - megállapítható volt. A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérték, a keresetükben foglaltakat fenntartották. Arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet sérti a Csjt.
75. § /1/ bekezdését,
76. § /1/, /2/ bekezdését, a Gyvt.
77. § /1/ bekezdését, a Ket.
78. § /1/ bekezdését,
79. § /3/ bekezdés a) pontját és
80. § /1/ bekezdés, továbbá a Pp.
81. § /5/ bekezdését. Ezen jogszabályok téves értelmezéséből kifolyólag illetve azáltal, hogy a tényállást a Legfelsőbb Bíróság végzésében foglaltak ellenére az elsőfokú bíróság nem tárta fel teljes körűen - tévesen és jogszabálysértő módon állapította meg, hogy a felperesek szándékosan megsértették a vagyonkezelés szabályait, továbbá attól lehet tartani, hogy a felperesek képviseleti jogukat nem a gyermek érdekében gyakorolják. Nem helytálló a jogerős ítélet azon megállapítása sem, miszerint a felperesek a gyermekkel szemben ellenérdekű felek, valamint, hogy nem sérti a Gyvt.
82. § /1/ bekezdését az alperesi határozat, hanem ennek tesz eleget. Hangsúlyozták a felperesek, hogy az ügyben eljárt gyámhatóságok nem fejtették ki, hogy mit jelent az „attól lehet tartani” törvényi kitétel. Nincs megfelelő indokolás arra, hogy - eltekintve az elszámolási kérelemtől, amely egyébiránt éppen a tartozás rendezésére irányult, és amelyet érdemben kellett vizsgálniuk miért indokolt a képviseleti jog korlátozása. Ilyen alapon ugyanakkor bárkitől, akinek tartozása keletkezik, megvonható a törvényes képviseleti jog. Álláspontjuk szerint éppen a gyermek érdekeit képviselték, amikor számára ingatlanvagyont kívántak juttatni, ezt azonban az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, illetve figyelmen kívül hagyta. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben kérték a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő elbírálását. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le, azzal a Kúria is egyetért. Hangsúlyozza a Kúria, hogy a Pp.
83. § /2/ bekezdése és
84. § /2/ bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás során kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható. A felülvizsgálat kereteit a Pp.
85. § /2/ bekezdése rögzíti. E körben kiemeli a Kúria, hogy a felperesek által a felülvizsgálati kérelemben megsértettként megjelölt jogszabályokat a jogerős ítélet részletesen idézi, értelmezi és összeveti azokat a perbeli tényállással. Tekintve, hogy a felperesek a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértéseket már a keresetükben is megjelölték, és azokat illetően a jogerős ítélet részletesen állást foglalt, az abban foglaltakat a Kúria nem ismétli, azt az alábbiakkal támasztja alá. Kiemeli a Kúria, hogy a Kfv.III.37.946/2009/
86. számú végzésben hivatkozott eljárás a felperesek által kezdeményezett beszámítás tárgyában időközben - a rendkívüli jogorvoslati eljárást tekintve is lezárult, a Kúria
87. február 15-én kelt Kfv.IV.39.075/2011/
88. számú ítéletével hatályában fenntartotta a Fővárosi Bíróság 9.K.32.784/2010/
89. számú ítéletét, a felperesek felülvizsgálati kérelmét alaptalannak értékelte. Ezen felülvizsgálati ítéletben is rámutatott már arra a Kúria, hogy a felperesi szülők nem kerülhetik meg jogszabályi kötelezettségük teljesítését, gyermekük felé tartozásuk áll fenn; a gyámhivatal feladata, hogy ennek teljesítését nyomon kövesse, és a kiskorú érdekeinek érvényt szerezzen. A jelen perben is rendelkezésre álló iratanyag alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperesi szülők
90. évtől számíthatóan a gyermekükkel szemben fennálló készpénzfizetési illetve gyámhatósági fenntartásos betétbe helyezési kötelezettségüknek többszöri hatósági felhívás, egyezség, végrehajtási eljárás ellenére sem tettek eleget. A Kúria álláspontja szerint megalapozottan vonta le az alperesi hatóság a felperesek magatartásából azon jogkövetkeztetést, hogy a szülők a képviseletet nem a gyermek érdekeinek megfelelően gyakorolják. Helytállóan mutatott arra rá az elsőfokú bíróság, hogy ennek a veszélye is elegendő lett volna ahhoz, hogy a Csjt.
91. § /2/ bekezdése alapján a gyámhatóság a vagyoni ügyek tekintetében törvényes képviseleti jogukat megvonja. Valójában azonban a szülők tényleges mulasztása, hosszú évek óta a gyermekükkel szemben fennálló fizetési kötelezettség negligálása kifejezetten indokolttá és szükségessé tette a gyámhatóság intézkedését a vagyonkezelői képviselet megvonása tekintetében. A felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértések kapcsán utal arra is a Kúria, hogy az elsőfokú bíróság nem alkalmazta, így meg sem sérthette eljárása során a Ket. rendelkezéseit, a bírósági eljárásra a Pp. szabályai voltak az irányadók. Azt is megállapította a Kúria, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során a Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.37.946/2009/
92. számú végzésében foglalt iránymutatást - tartalmát tekintve - betartotta, e tekintetben sem követett el semmiféle mulasztást. Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp.
93. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Kúria a felpereseket egyetemlegesen a Pp.
94. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
95. § /1/ bekezdése és
96. § /1/ bekezdése szerint kötelezte. A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperesek a 6/
97. /VI. 26./ IM rendelet
98. § /2/ bekezdése értelmében kötelesek. Budapest,
99. június
100. Dr. Tóth Kincső sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Kalas Tibor sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő