FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA 3.Kf.27.290/2007/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Gyebnár & Dr. Domoki Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Gyebnár László ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében, amely perbe az alperes oldalán a dr. Szabó Klára ügyvéd által képviselt beavatkozott, a Fővárosi Bíróság
- május
- napján kelt 25.K.30.729/2006/
- számú ítélete ellen a felperes
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi Í T É L E T E T A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 25.000,(Huszonötezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I N D O K O L Á S Az alperes a D.78/23/
- számú határozatában a közbeszerzésekről szóló
- évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) alapján megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt.
- §
(6)bekezdését, és az 59. §
(1)valamint a 61. §
(1)bekezdéseit. A Kbt. 88. §
(1)bekezdés f) pontja alapján ezért a felperest 10.000.000,-Ft bírsággal sújtotta, mérlegelte, hogy a felperes ugyan első esetben tanúsított jogsértő magatartást, a jogsérelem jelentős súlyú és nem reparálható. Figyelembe vette a beszerzés tárgyát, a szerződés magas, nettó 1.383.980.940,-Ftos értékét, és azt, hogy a felperes a törvényi kötelezettségén túli eljárást segítő együttműködő magatartást nem tanúsított. A felperes keresetére eljárva az elsőfokú bíróság az alperes határozatát részben akként változtatta meg, hogy a Kbt. 59. §
(1)bekezdés megsértésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, a bírság összegét 4.000.000,-Ft-ra mérsékelte. Ez utóbbi döntésekor figyelembe vette, hogy a felperes megsértette a Kbt. 55. §
(6)bekezdését és a 61. §
(1)bekezdését, illetve azt, hogy azok a körülmények, melyeket az alperes a Kbt. 59. §
(1)bekezdése megsértése miatt a felperes terhére rótt, nem állnak fenn. A megállapítható jogsértések pedig a közbeszerzési eljárás eredményét nem befolyásolták, a jogsérelem reparálható volt. Az eset összes körülményeire tekintettel, a jogsértések súlyára és az alperes által jogszerűen alkalmazott egyéb mérlegelési szempontokra tekintettel, a fennmaradt jogsértések súlyával az általa a jelentős mértékben leszállított bírságot tekintette arányban állónak. Kifejtette, hogy a jogorvoslati eljárásokban a közbeszerzési eljárás résztvevőinek törvényi kötelezettsége a jogorvoslati eljárást segítő, együttműködő magatartás. A törvényi kötelezettségek teljesítése az ügyfelek jogszerű eljárását eredményezi, ezen kívül, és ezen túl további kötelezettségük nincs, ilyet nem lehet tőlük elvárni és ennek elmaradását számon kérni. Az együttműködő magatartás, mint a törvényben rögzített mérlegelési szempont csak annyiban értékelendő, amennyiben annak megszegése súlyosbító körülmény, amely a bírság összegének emelkedését eredményezheti. Az alperes a felperes eljárásával kapcsolatban a törvényi kötelezettségek teljesítését megállapította, így ezt a mérlegelési szempontot sem a felperes terhén sem javára értékelni nem lehetett. Az elsőfokú bíróság ítéletének a bírságot megállapító rendelkezése ellen, annak törvényi minimumra, 1.000.000,-Ft-ra történő leszállítása iránt, a felperes terjesztett elő fellebbezést. A Kbt. 88. §
(5)bekezdése alapján azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a kiszabott pénzbírság összegének jelentős mérséklése indokolt, tévedett azonban annak mértékét illetően. Nézete szerint az eljárás tisztasága nem sérült, mert a legkedvezőbb ajánlatot tevőt hirdette ki nyertesnek. Állította, hogy a Kbt. 55. §
(6)bekezdésének megsértése a terhére kétszeres értékelést jelentett, mivel az értékelés módszere helyes eredményre vezetett. A Kbt. 61. §
(1)bekezdésének megsértése pedig csekély, adminisztratív mulasztás miatt következett be, amelynek súlya elenyésző. Az elsőfokú bíróság által mérsékelt bírság összege ezért még mindig nem felel meg a jogalkotó akaratának, túlzott mértékű és a törvény céljával ellentétes. Utalt az alperes bírságolási gyakorlatára, arra hogy
- évben annak mértéke nem érte el átlagosan a 3.000.000,-Ft-ot. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Azt hangsúlyozta, hogy a bírság kiszabása kötelező volt, annak összegszerűségét befolyásolta a beszerzés magas értéke és az a tény, hogy a felperes előadásával ellentétben a bírósági felülvizsgálat során fennmaradó két jogsértés is jelentős súlyú. Az elsőfokú bíróság által csökkentett mértékű bírság ezzel arányos. Az alperesi beavatkozó a fellebbezésre ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés nem alapos. A Kbt-ben biztosított megváltoztatási jogkörével élve a bíróságnak lehetősége van arra, hogy az alkalmazott bírságot mellőzze vagy mérsékelje, ha azt állapítja meg, hogy az alperesi határozat a jogsértés megállapítása körében részben vagy egészben jogsértő. Lehetőség van arra is, hogy a jogsértés következtében alkalmazott bírságot a bíróság mérsékelje az esetben is, ha a jogsértés megállapítása jogszerű volt ugyan, de az alperes annak megállapításakor jogszerűtlenül mérlegelt. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a terhére rótt anyagi jogi jogsértést kifogásoló részében alaposnak találta, erre figyelemmel döntött a bírságra vonatkozó kereseti kérelemről. Az alperes a felperes terhére megállapított jogsértések mindegyikére nézve kalkulálta a bírság mértékét, amely bírságot meghatározó tényezők a bírósági döntés következtében megváltoztak. A felperes sikerrel a kétszeres értékelésre azonban nem hivatkozhatott, hiszen az ajánlatok értékelésének helytelenségét maga sem vitatta, ekként a Kbt.
- §
(6)bekezdésének sérelme nem volt figyelmen kívül hagyható, míg a korrigált értékelés eredményeként az eljárást lezáró döntés eredménye, a nyertes személye nem változott, ennek az elkövetett jogsértés terjedelmére, súlyára, következményeire vonatkozó hatását pedig az elsőfokú bíróság mérlegelte. A mérlegelési jogkörben hozott döntés jogszerűségét, a mérlegelés helyessége - és nem maga a döntés - biztosítja, tehát az e körben hozott döntés akkor minősül jogszabálysértőnek, ha a mérlegelést megalapozó tényállás feltáratlan, a mérlegelés szempontjai nem megállapíthatóak, illetve a mérlegelés okszerűtlen. A bírság kiszabásáról mérlegelési jogkörben döntött az alperes, a mérlegelés szempontjait a Kbt. határozza meg. Az elsőfokú bíróság helyesen vette figyelembe és tette mérlegre egyrészt az alperes érveinek helytállóságát másrészt vizsgálta azt, hogy a Kbt. 59. §
(1)bekezdése sérelmének hiánya miatt a megállapított bírság mértéke jogszerűen nem tarható fenn és vont emiatt új szempontokat mérlegelés alá. A bírság mértékének megállapításakor figyelemmel volt a jogszabályi minimumra és a felperes terhén maradó jogsértések súlyára. Mérlegelte, hogy az alperes a bírság kiszabásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a Kbt. 59. §
(1)bekezdés megsértésének és e jogsértés következményeinek. Az elsőfokú bíróság ítéleti döntése a mérlegelésen alapuló határozatok jogszerűségével szemben állított jogszabályi követelményeket teljesítette, felülmérlegelésre a másodfokú bíróságnak nincs lehetősége. A felperes fellebbezésére emeli ki a másodfokú bíróság, hogy a felperes megsértette a Kbt. 55. §
(6)bekezdését és a 61. §
(1)bekezdését, ezért vele szemben a bírság kiszabása kötelező volt. E jogsértések súlyát az alperes mérlegelte, melyet az elsőfokú bíróság helytállónak talált. A felperesnek Kbt. alapelveire történő hivatkozása sem eredményezhette a bírság további mérséklését, mert az nem volt szempontja sem az alperes, sem az elsőfokú bíróság döntésnek. A bírság a jogsértés objektív következménye, amely az ajánlatkérői magatartás felróhatóságától függetlenül alkalmazandó. Az alperes „bírságolási gyakorlata" egyedi közigazgatási ügyben nem lehet mértékadó szempont. A bírság összegének jogszerűsége csak az adott határozat alapján ítélhető meg, így nem lehet más közbeszerzési ügyben, avagy ügyekben alkalmazott bírság mértékéből, összehasonlító módszert alkalmazva, eljutni ahhoz a következtetéshez, hogy a felperes egyedi ügyében hozott határozat a bírságolási gyakorlat alapján kimunkált bírság átlagos mértéket meghaladja és ez okból jogsértő. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperest a Pp. 78. §
(1),
(2), és 79. §
(1)bekezdése értelmében kötelezte az alperes másodfokú perköltségének megfizetésére. Az alperesi beavatkozó eljárásával a másodfokú eljárás során költség nem merült fel, így arról rendelkezni nem kellett. A fellebbezési illetéket a felperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §
(1)bekezdés b) pontja alapján megillető személyes illetékmentesség folytán a költségmentességről szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- november
- napján . Sára Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Páldy Zsuzsanna s.k. bíró Dr. Szőke Mária s.k. előadó bíró, A kiadmány hiteléül: tisztviselő