Kbf.3/2012/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése) miatt indított büntetőeljárást megszünteti. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés felfüggesztésének próbaidejét 2 (kettő) évre enyhíti. A lefokozás katonai mellékbüntetés kiszabását mellőzi. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek van helye, amelyet a katonai ügyész a kézbesítéstől számított 8 (nyolc) napon belül jelenthet be. Indokolás: A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa a 2011. december 5. napján kihirdetett KB.IV.96/2010/22. számú ítéletével vádlottat a Btk.195.§

(1)bekezdésébe ütköző kiskorú veszélyeztetésének bűntette, a Btk.176/A.§

(2)bekezdésébe ütköző, a

(3)bekezdés a/ pontja szerint minősülő zaklatás bűntette, a Btk.176/A.§

(1)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő zaklatás vétsége miatt 1 évi végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. A vádlott szülői felügyeleti jogát kiskorú gyermeke vonatkozásában megszüntette. Az eljárás során lefoglalt magnókazetták iratokhoz való csatolását rendelte el és a vádlottat kötelezte a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú tárgyaláson jelen lévő katonai ügyész az ítéletet tudomásul vette. A vádlott irány nélkül, védője enyhítés, a próbaidő mértékének csökkentése, a lefokozás és a szülői felügyeleti jog megszüntetésének mellőzése érdekében fellebbezést jelentett be. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.31/2012/

1. számú átiratában az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta azzal a tényállásbeli pontosítással, hogy sértett
2. az elbíráláskor sértett
3. második férje. E pontosítással az ítéletet már felülbírálatra alkalmasnak találta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a vádlott cselekményeit és a büntetési célok eléréséhez alkalmas büntetéseket szabott ki a vádlottal szemben. Nem látott lehetőséget sem a lefokozás, sem pedig a szülői felügyeleti jog megszüntetésének mellőzésére. A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott védője fellebbezését továbbra is fenntartotta, és a katonai büntetés, illetve a szülői felügyeleti jog megszüntetésének mellőzését indítványozta. Nem vitatta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, azonban megjegyezte, hogy védence a terhére rótt bűncselekményeket volt felesége provokációja után valósította meg. E körben arra utalt, hogy már évek óta folyt a gyermekelhelyezés tárgyában a per, amely a vádlottat megviselte, majd a sértett egyoldalúan, a vádlott meghallgatása nélkül döntött gyermekük sorsáról, amikor lakóhelyet változtatott és új iskolába íratta. Véleménye szerint ez vezetett a vádlott által elkövetett cselekményhez, aki mindezt idegileg nem bírta. Felhívta a figyelmet arra, hogy a vádlott 25 évig kifogástalanul látta el katonai szolgálatát, ezért egy magánéleti cselekmény miatt nem lehet indokolt a lefokozás alkalmazása, figyelemmel arra is, hogy kívülállók arról nem szereztek tudomást. A sértett jogi képviselője felszólalásában az első fokú ítélet helybenhagyását kérte és visszautasította a perbeszéd azon állítását, hogy a sértett provokálta volna a vádlottat, mielőtt cselekményét elkövette. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartásával járt el, törvényesen olvasta fel a vádlott nyomozás során tett vallomását, és az egyéb releváns bizonyítékokat is számba vette. A vádlott lényegében bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomást tett, amelyet az eljárás egyéb bizonyítékai mindenben alátámasztottak. Az elsőfokú bíróság ítélete azonban pontosításra szorul az ügyészi indítvánnyal egyezően. Az ítélet I/5. tényállási pontja tévesen azt tartalmazza, hogy sértett 1. jelenleg sértett 2. élettársa, amely a rendelkezésre álló bizonyítékok, a sértettek vallomásai alapján megállapítható, hogy téves. A Be.352.§

(1)bekezdés a/ pontja alapján ezért a másodfokú bíróság az ítélet

1. oldal
2. bekezdésében írtakat úgy helyesbíti, hogy: „Márkus Szilvia sértett
3. február 20-án gyermekével együtt költözött, jelenlegi házastársához sértett 1..” Az ítélet tényállása a
4. oldal
5. bekezdésében tévesen tartalmazza, hogy mindkét sértett a megvalósított cselekmények miatt joghatályos magánindítványt terjesztett elő. A nyomozati iratokból megállapítható, hogy sértett
6. a sérelmére megvalósított cselekmény miatt feljelentést nem tett, csupán tanúként került kihallgatásra
7. március 11-én, majd
8. március 26-án, azonban egyik alkalommal sem tett nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy kéri a vádlott megbüntetését. Joghatályos magánindítvány előterjesztésére tehát az ő részéről nem került sor. Az előzőekre figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdés a/ pontja alapján az ítélet

1. oldal
2. bekezdését úgy helyesbíti, hogy: „Sértett
3. a megvalósított cselekmények miatt joghatályos magánindítványt (feljelentést) tett.” Az előzőekben írt pontosításokkal az elsőfokú bíróság ítélete már mindenben mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól és azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa elfogadta felülbírálata alapjául. Az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállás alapján helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, gyermeke, illetve volt felesége sérelmére megvalósított cselekményekkel összefüggésben. Az elsőfokú bíróság - a tárgyalásán is meghallgatott iü. szakpszichológus véleménye, valamint a tényállás adatai alapján - helyesen állapította meg, hogy vádlott elkövette a Btk.195.§

(1)bekezdésébe ütköző kiskorú veszélyeztetésének bűntettét, mivel magatartásával veszélyeztette kiskorú gyermekének értelmi- és erkölcsi fejlődését. Nem tévedett a bíróság akkor sem, amikor a vádlott volt felesége sérelmére elkövetett cselekményét a Btk.176/A.§

(2)bekezdés a/ pontjába ütköző, és a

(3)bekezdés a/ pontja szerint minősülő zaklatás bűntettének minősítette. A vádlott volt házastársát fenyegette életveszélyesen, magatartását folyamatosan fejtette ki, ezzel maradéktalanul megvalósította az idézett bűncselekmény törvényi tényállási elemeit. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottat bűnösnek mondta ki sértett 1. sérelmére elkövetett zaklatás vétségében is. A zaklatás vétsége a Btk.183.§

(1)bekezdése szerint magánindítványra büntethető bűncselekmény. Sértett 1. azonban magánindítványt törvényes határidőben nem terjesztett elő, ezért a vádlott e bűncselekmény miatt nem büntethető. A másodfokú bíróság ezért az első fokú ítéletet megváltoztatta és a Be.332.§

(1)bekezdés b/ pontja, valamint a Be. 373.§

(1)bekezdés I/b pontja alapján a vádlottal szemben a Btk.176/A.§

(1)bekezdésébe ütköző zaklatás vétsége miatt indított büntetőeljárást megszüntette. A vádlott büntetésének enyhítése érdekében bejelentett fellebbezést a másodfokú bíróság alaposnak találta. Az elsőfokú bíróság helyesen vette figyelembe a bűnösségi körülményeket és a vádlott terhére rótt bűncselekmények tárgyi súlyához és személyében rejlő társadalomra veszélyességéhez arányos börtönbüntetést szabott ki vele szemben. Nem tévedett akkor sem, amikor lehetőséget látott a büntetési célok elérésére úgy is, hogy a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztette, azonban tévedett a próbaidő tartamának megállapításakor. Mivel a másodfokú bíróság a szabadságvesztés mértékére is figyelemmel a 4 évi próbaidőt eltúlzottnak találta, annak mértékét 2 évre csökkentette. A vádlott nem katonai életkörülmények között valósította meg a terhére rótt bűncselekményeket, azoknak közvetlen hatása a katonai rendre és fegyelemre nem volt. E bűncselekményekről az érintetteken kívül más nem szerzett tudomást. Ezen okok miatt a másodfokú bíróság álláspontja szerint e bűncselekmények nem sértették oly mértékben a rendfokozat tekintélyét, hogy a legsúlyosabb katonai mellékbüntetés alkalmazása szükségessé vált volna. A vádlott hosszú időn keresztül kifogástalanul látta el szolgálatát, ezért a másodfokú bíróság egyetértve a védői indítványban kifejtettekkel, mellőzte a lefokozás katonai mellékbüntetést. A gyermeke sérelmére szándékos bűncselekményt megvalósító vádlott tekintetében, akit a bíróság szabadságvesztés büntetésre ítélt, a Csjt.88.§

(1)bekezdés c/ pontjára figyelemmel nem mellőzhető a szülői felügyeleti jog megszüntetése. Az ennek mellőzésére irányuló fellebbezés ezért eredményre nem vezethetett. Az első fokú ítélet egyéb rendelkezései törvényesek, ezért egyebekben azt a másodfokú bíróság - helyes indokainál fogva - helybenhagyta. A másodfokú ítélet ellen a Be.386.§

(1)c/ pontja alapján fellebbezésnek van helye. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be.372.§

(1),

(2)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. június
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke, Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. előadó bíró, Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. bíró Az ítélet
3. június
4. napján jogerőre emelkedett és a felfüggesztett szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Budapest,
5. június
6. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Horváth Judit tisztviselő