Pf.20256/2012/3 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.256/2012/

1. szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. B. B. pártfogó ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a dr. Égerer László ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperessel szemben vételárhátralék megfizetése iránt indított perében a Debreceni Törvényszék 10.P.21.678/2011/
2. számú ítélete ellen a felperes részéről
3. sorszám alatt előterjesztett és
4. sorszám alatt kiegészített fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 50 000 (ötvenezer) Ft másodfokú perköltséget. A felperes pártfogó ügyvédjének a díját az állam viseli. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes kizárólagos tulajdonát képezte a "x-i" "xi1". hrsz. alatti lakásingatlan, amit az édesanyja haszonélvezeti joga terhelt. A felperes a
5. szeptember hó
6. napján megkötött - dr. B. J. ügyvéd által szerkesztett és ellenjegyzett - adásvételi szerződéssel eladta az alperesnek ezen ingatlan haszonélvezettel terhelt tulajdonjogát 7 200 000 Ft vételárért. Az okirat nem tartalmazta, hogy a vételár megfizetésre került-e az adásvételi szerződés megkötése előtt, illetve azt mikor kellene megfizetni. A
7. pont szerint az alperes az okirat aláírásával egyidejűleg lép birtokba, de az nincs rögzítve, hogy a birtoklás joga a haszonélvezőhöz képest mennyiben illeti meg őt. A
8. pont szerint a felperes hozzájárult az alperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez a haszonélvezeti jog fennmaradása mellett. Az ekkor még kiskorú alperest édesanyja B. Zs. képviselte az ügyletkötés során, aki jelenleg az ideiglenes gondnoka a cselekvőképtelen alperesnek. A felperes a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság előtt a 10.P.21.150/
9. szám alatt
10. augusztus
11. napján ajándék visszakövetelése, vagylagosan pedig vételár megfizetése iránt pert indított. Előadása szerint B. Zs-vel
12. márciusában szexuális, majd érzelmi kapcsolatba került, aki együttélést ígért neki. A felperes ennek reményében ajándékozta az alperesnek az ingatlant, ám B. Zs. az ígéretét nem tartotta be. Az eljárás előbb közös kérelemre szünetelt, majd a felperes bejelentette elállását a keresetétől, mert az ingatlan vételárát az adásvételi szerződés megkötése előtt már átvette B. Zs-től - amint erről közjegyző előtt nyilatkozott is. A haszonélvező
13. évben bekövetkezett halála után az alperes a lakást birtokba vette, onnan a felperes ingóságait annak orvosi kezelése alatt kidobálta, miáltal a felperes hajléktalan lett. A felperes keresetében 7 200 000 Ft vételárhátralék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert állítása szerint a vételár megfizetésre került. Az elsőfokú bíróság a
14. sorszám alatt meghozott ítéletében a felperes keresetét elutasította és kötelezte őt, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100 000 Ft perköltséget. Megállapította, hogy a le nem rótt 432 000 Ft kereseti illetéket és a felperes pártfogó ügyvédjének a díját az állam viseli. Határozatának indokolása szerint a felperes jelen perben már nem hivatkozott arra, miszerint ténylegesen ajándékozási szerződést kötött az alperessel, valamint a szerződés érvénytelenségére sem, kizárólag arra, hogy a vételárat nem kapta meg. Ehhez képest előbb teljes bizonyítóerejű magánokiratban, majd közokiratban ismerte el a vételár átvételét, amivel szemben neki kellett bizonyítania a vételár megfizetésének hiányát. A felperes arra hivatkozott, hogy őt az alperes édesanyja megfenyegette: a lakásból kiteszi az édesanyjával együtt, ha az okiratokat nem írja alá. Ugyanakkor tisztában volt édesanyja haszonélvezeti jogának fennállásával, miáltal onnan csak a haszonélvező teheti ki őt, míg az alperes nem. A közjegyzőhöz önként ment el, és a nyilatkozatát tartalmazó közokiratot a közjegyző intelme ellenére átvitte az alperes akkori jogi képviselőjéhez. Ezen körülmények miatt a felperes a fenti két okirattal szemben nem bizonyította azt, hogy a vételárat nem kapta meg. Ugyanakkor életszerűtlennek tartotta azt az elsőfokú bíróság, hogy az alperes édesanyja az összes megtakarított pénzét otthon tartotta, és azt a neki „megtetsző" "I" úti lakás megvásárlására fordította úgy, hogy a haszonélvezeti jog miatt a birtokba lépésének időpontja bizonytalan volt. Szintén kirívóan életszerűtlen, hogy a vételár megfizetéséről nem készült átvételi elismervény és az a szerződésben sem került rögzítésre, sőt, a vételárat fel sem vitték az ügyvédhez, hanem azt a gépkocsiban hagyták. Végezetül életszerűtlen volt az is, hogy a haszonélvezeti jog ellenére a felek úgy egyeztek meg, miszerint az alperes az adásvétel napján birtokba léphet. Ezek miatt az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a vételár átadására nem került sor oly módon, ahogy azt B. Zs. tanú állította. Ugyanakkor a felperesi előadás is számos tekintetben ellentmondásos volt, viszont ő két alkalommal is elismerte, hogy a vételárat megkapta, tehát az állítását nem sikerült bizonyítania, ami miatt az elsőfokú bíróság a keresetét elutasította. A pervesztes felperest a Pp.
15. §-ának