Bf.107/2012/7 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdése értelmében - a Be.349.§

(1)bekezdésében írt korlátok között - a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Nem volt tárgya a másodfokú eljárásnak az elsőfokú ítéletnek I.rendű vádlottal szemben hozott - fellebbezéssel nem támadott - rendelkezése. A másodfokú bíróság a felülbírálat során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdésének a) pontjára - az iratok tartalma alapján, valamint ténybeli következtetés útján az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette: Mellőzte az elsőfokú ítélet

1. oldalának utolsó és
2. oldalának első mondatát, annak helyébe a következő mondat került: Büntetéséből
3. október 19-én szabadult feltételesen, a feltételes szabadság
4. február 19-én járt volna le. A II.rendű vádlottat az elsőfokú ítélet kihirdetését követően a Zala Megyei Bíróság
5. évi május hó
6. napján kelt 3.B.8/2010/
7. számú és a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.295/2011/
8. számú határozatával
9. december 20-án jogerőre emelkedett ítéletével 5 rb. rablás bűntette, 5 rb. személyi szabadság megsértésének bűntette, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége, 5 rb. közokirattal visszaélés vétsége miatt - halmazati büntetésül - 13 év fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A bűncselekmények elkövetési ideje
10. július 8-a volt. (II.rendű vádlott erkölcsi bizonyítványa a másodfokú bírósági iratok
11. sorszáma alatt, valamint Pécsi Ítélőtábla Bf.I.295/
12. számú iratai). Ezen túlmenően az elsőfokú ítélet történeti tényállásának 1.) és 3.) pontjaiban szereplő kábítószer hatóanyag tartalom pontos mennyisége is helyesbítésre szorult. A tényállás 1.) pontjában írt cselekmény során II.rendű vádlottól lefoglalt kábítószer tiszta hatóanyag-tartalma táblázatba foglalva: 1.számú táblázat A lefoglalt Hatóanyag összes tartalom kábítószer grammban grammban 219,92 g 17,32 g mCCP1,1 g =16,22 g 0,77 g MDMA 0,10 g = 0.67 g 3,18 g amfetamin - 0,22 g = 2,96 g 45,14 g Összesen: 1,29 g amfetamin - 0,1 g= 1,19 g 21,04 g A csekély A jelentős mennyiség mennyiség alsó határnak felső összesen hány határának százaléka összesen hány százaléka 1622 % 81,1 % /min:20 g/ /mCCP max 1 g/ 67 % /MDMA 3,35 % /min:20 g/ max. 1 g/ 592 % 29,6 % /min:10 g/ /amfetamin max. 0,5 g/ 238 % 11,9 % /min:10 g/ /amfetamin max. 0,5 g/ 2519 % 125,95 % II.rendű vádlottnak a tényállás 3.) pontjában írt kábítószer fogyasztására vonatkozó adatok táblázatba foglalva: 2.számú táblázat Időszak Marihuána 2007.
13. 12x0,7x48= 2008.
14. 403,2 g Extasy Speed 10x48=4 48x4g 80 db Kokain 6g Ketamin 2x3 g= 6 g 2008.
15. 2009.
16. 2009.04Összesen Tiszta hatóanyag tartalom 20x0,6x26=312 70 db g 10x0,6= 6 g 10 db 721,2 g 560 db 0,02 %-ossal 10 mg/ számolva tabletta 0,1442 g delta 5600 mg 9THC = 5,6g MDMA 0,721% 28% 192g 0,5%ossal számolva 0,96g amfetamin 19,2% 6g 5%ossal számolv a 0,3 g kokain 1,5% 6g 20%ossal számolva 1,2 g ketamin 6% Jelentős mennyiség alsó határa 55,421 % Mindösszese n Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás most már mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól: hiánytalan, teljes körűen felderített, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával széles körű bizonyítási eljárást folytatott le. Ennek során feltárta és megvizsgálta azokat a bizonyítékokat, amelyek a tényállás megfelelő felderítéséhez szükségesek voltak. A bizonyítékok részletes és a logika szabályainak megfelelő értékelésével adott számot ténymegállapításairól. Hangsúlyozni szükséges, hogy a II.rendű vádlott a kábítószer fogyasztásra vonatkozó büntetőjogi felelősségét az eljárás során mindvégig beismerte, ami a mennyiséget illetően feltáró jellegű is volt. A lefoglalt, illetve elfogyasztott kábítószer beszerzési forrása, mellyel az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában igen részletesen foglalkozott, nem érintette büntetőjogi felelősségét. Nem volt ugyanis jogi jelentősége annak a körülménynek, hogy a II.rendű vádlott a kábítószert I.rendű vádlottól vagy más személytől szerezte be. Erre a kérdéskörre a másodfokú bíróság annak ellenére sem kíván részletesen kitérni, hogy a II.rendű vádlott a másodfokú bírósághoz eljuttatott több beadványában is az elsőfokú ítélet kihirdetése előtt elfoglalt álláspontja, a I.rendű vádlottól történő beszerzés elfogadása mellett érvelt. Az elsőfokú bíróság helytálló tényállása mindössze kismértékű kiegészítésre szorult mindenek előtt II.rendű vádlott előélete vonatkozásában az időközben vele szemben más ügyben hozott jogerős elítélés adataival. Ezen túlmenően helyesbíteni kellett a kábítószer tiszta hatóanyag-tartalmának meghatározására vonatkozó elsőfokú adatokat is. A tényállás 1.) pontjában szereplő lefoglalt kábítószer-mennyiség tiszta hatóanyagtartalmát vegyészszakértő vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálati módszerrel, egy alsó és egy felső határérték megjelölésével állapította meg. Az ítélkezési gyakorlat a Be.4.§-ában megfogalmazott jogelvre figyelemmel mindig az elkövető szempontjából legkedvezőbb mennyiséget veszi figyelembe; azt, amely a megadott határokon belül a legkisebb, és nem a középmértéknek megfelelő értéket. Ez a számítási korrekció (1. számú táblázat adatai) kismértékű hatóanyag-csökkenést eredményezett a tényállás 1.) pontjában írt kábítószer-mennyiség vonatkozásában. Az elsőfokú bíróság a tényállás 3.) pontjában írt cselekmény tekintetében tévesen fogadta el a nyomozás során beszerzett vegyészszakértői vélemény megállapításait. A szóban forgó cselekmény ugyanis olyan kábítószerre vonatkozott, amelynek lefoglalása az eljárás során nem történt meg, az II.rendű vádlottnak a tettenérést megelőző közel kettőévi fogyasztását foglalta magában. Az ilyen esetben érvényesülő következetes ítélkezési gyakorlat szerint a kábítószer hatóanyag-tartalmának a megállapítása nem a szakértő, hanem a bíróság feladata, mégpedig a Bűnügyi Szakértői- és Kutatóintézet (BSZKI) és a regionális kábítószervizsgáló laboratóriumokban vizsgált feketepiaci kábítószer-készítmények átlagos hatóanyag-tartalmának figyelembevételével. Szintén az in dubio pro reo elvére figyelemmel a már említett BSZKI által közzétett, évekre lebontott adatokkal, azok közül is a legalacsonyabb értékekkel kell a számítást elvégezni. (BH 279/2005.) Az elsőfokú bíróság nem e szerint járt el, hanem elfogadta a szakértő által alkalmazott meghatározást, ami a II.rendű vádlottól, illetve az ügyben érintett más személyektől lefoglalt kábítószer hatóanyag-tartalmának figyelembevételén alapult. Az ilyen típusú hatóanyag tartalom megállapításnak ugyanakkor nem álltak fenn a ténybeli, időbeli, illetve személyi feltételei. Az eljárás során nem merült fel ugyanis adat arra, hogy a két év alatt elfogyasztott, ismeretlen forrásból származó le nem foglalt kábítószer hatóanyag-tartalma megegyezett volna a szakértő által a számítás alapjának tekintett, a II.rendű vádlottól lefoglalt szerek hatóanyag-tartalmával. A másodfokú bíróság a fenti szempontoknak megfelelően határozta meg a II.rendű vádlott által elfogyasztott kábítószer hatóanyag-tartalmát (2.számú táblázat), és ekként helyesbítette az elsőfokú bíróság által meghatározott összesített értéket, ami már jelentősebb mértékű csökkenést eredményezett. A fentiek szerint kiegészített, illetve helyesbített tényállás a Be.352.§

(2)bekezdése alapján irányadó volt a fellebbezési eljárásban is. -----------------------E tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a II.rendű vádlott büntetőjogi felelősségére, és cselekményének minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. A kábítószer hatóanyag-tartalmának módosulása a minősítést nem érintette, a II.rendű vádlott terhére megállított mennyiség a jelentős mennyiség alsó határát ennek ellenére meghaladta. A másodfokú bíróság mindenben egyetértett az elsőfokú bíróságnak a minősítés körében a Legfelsőbb Bíróság 1/2007. büntető jogegységi határozatán alapuló álláspontjával. E szerint az azonos típusú elkövetői magatartások a minősítés szempontjából egységet képeznek, és a hatóanyag-tartalmak összeszámításával kell a cselekmény minősítését elvégezni. -----------------------A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság nagyobb részt helyesen vette számba. A fellebbviteli főügyészség átiratában írtak szerint a másodfokú bíróság mellőzte a súlyosító körülmények közül a többszörös visszaesői minőségre utalást. A többszörös visszaesővel szemben a Btk.97.§

(1)bekezdése értelmében az újabb bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a felével emelkedik. Ez a Btk. rendelkezés kógens törvényi előírást és nem lehetőséget jelent. Az irányadó büntetési tételkeret annak ellenére öttől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés volt, hogy a ténylegesen kiszabott szabadságvesztés tartama alatta maradt a nem többszörös visszaesőkre vonatkozó büntetési tételkeret felső határának, a tíz évnek. Mivel a büntetés kiszabására a felemelt büntetési tétel keretei között - tehát abból kiindulva, annak figyelembevételével - került sor, ezért a többszörös visszaesés további súlyosító körülményként - a kétszeres értékelés tilalma folytán - nem vehető figyelembe. Helyesen az értékelhető súlyosító körülményként, hogy a II.rendű vádlott a többszörös visszaesést megalapozó elítéltetésén túlmenően is több alkalommal volt büntetve, valamint a cselekmények egy részét büntetőeljárás hatálya alatt követte el. A II.rendű vádlott a jelentős mennyiséget meghaladó kábítószer lefoglalása után elrendelt előzetes letartóztatásból való szabadulása után, az eljárás hatálya alatt tovább folytatta kábítószer fogyasztással összefüggő magatartását. Erre a körülményre, valamint az első fokú bíróság által egyebekben helyesen számba vett bűnösségi körülményekre is figyelemmel a másodfokú bíróság az első fokon kiszabott a büntetési tételkeret alsó határához, az öt évhez közelebb eső nyolc év szabadságvesztést eltúlzottan szigorúnak nem találta. Ez a büntetés szükséges a Btk.37.§-ában írt büntetési célok eléréséhez, következésképp a büntetés lényeges enyhítésére nincs törvényes lehetőség. Az enyhítést célzó jogorvoslati kérelmek tehát nem voltak megalapozottak. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - miután egyéb rendelkezései is törvényesek voltak - a Be.371.§

(1)bekezdés alapján helybenhagyta. Megállapítható, hogy II.rendű vádlottal szemben az utolsó három - a Győr-MosonSopron Megyei Bíróság (B.88/2007/

1. számú), a Zala Megyei Bíróság korábbi (3.B.8/2010/
2. számú) és jelenlegi - ítéletei vonatkozásában az összbüntetésbe foglalás Btk.92.§

(1)bekezdésében előírt feltételei fennállnak. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságot a Be.574.§

(1)bekezdése alapján összbüntetési eljárás lefolytatására hívta fel. A II.rendű vádlott a Be.381.§

(1)bekezdése alapján köteles a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. P é c s,

1. június
2. Dr.Krémer László s.k. Tamás s.k. bíró a tanács elnöke, Dr.Halász Etelka s.k. előadó bíró, Dr.Túri A Zala Megyei Bíróság 3.B.15/2011/
3. számú ítéletének a II.rendű vádlottra vonatkozó része a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.107/2012/
4. számú végzése folytán a
5. évi június hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Krémer László s.k. a tanács elnöke