Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.841/2012/
- A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Visnyei Attila ügyvéd által képviselt felperesnek, a I. rendű, a Falviné dr. Szőke Veronika ügyvéd által képviselt II. rendű és által képviselt III. rendű alperesek ellen, kártérítés megfizetése iránt indult perében, a Budapest Környéki Törvényszék
- február
- napján meghozott, 12.P.22.439/2011/
- számú ítélete ellen, a II. rendű alperes részéről 14., a III. rendű alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja, a III. rendű alperesnek a II. rendű alperessel egyetemleges késedelmi kamatfizetési kötelezettségének kezdő időpontját
- december
- napjára szállítja le. Ezt meghaladóan az első fokú ítéletet helybenhagyja. A felek fellebbezési eljárási költségeiket maguk viselik. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes a keresetében az I-II-III. rendű alperest egyetemlegesen kérte kötelezni 30.131 euró, továbbá 60.000 forint és mindennek
- szeptember
- napjától számított törvényes késedelmi kamatai megfizetésére. A kereset jogcímét a Ptk. 339., 345.,
- §-aiban, illetve II. rendű alperessel szemben Ptk.
- §
(1)bekezdésében jelölte meg. Az alperesek a kereset elutasítását indítványozták. A III. rendű alperes nem vitatta, hogy a káresemény időpontjában a II. rendű alperessel gépjármű felelősségbiztosítási jogviszonya állt fenn. Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte a II. és III. rendű alpereseket, hogy egymás közt egyetemlegesen fizessenek meg felperesnek 19.131 euró tőkét és ennek
- szeptember
- napjától a kifizetés napjáig járó, a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett euró LIBOR mértékű évi késedelmi kamatát. Kötelezte továbbá a II-III. rendű alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg felperesnek 150.000 forint perköltséget. A felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 488.000 forint eljárási illetékről akként rendelkezett, hogy abból 163.000 forintot a felperes, további 325.000 forintot II-III. rendű alperesek kötelesek megfizetni az állam javára. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása értelmében a II. rendű alperes alkalmazásában állt I. rendű alperes
- szeptember
- napján a II. rendű alperes tulajdonát képező tehergépkocsival közlekedve nekiütközött az előtte haladó személygépkocsinak, amely az előtte haladó felperes tulajdonát képező autóbusznak ütközött. A felperes tulajdonát képező autóbuszban kár keletkezett. A kárt okozó gépjármű üzemben tartója a II. rendű alperes volt, így az elsőfokú bíróság a Ptk.
- §
(1)bekezdés, valamint a Ptk. 567. §
(3)bekezdés alapján alkalmazandó 190/
- (VI. 8.) Kormányrendelet
- §
(1)bekezdése alapján, a PK.
- számú állásfoglalásra is figyelemmel az I. rendű alperes kártérítési felelősségét nem, azonban a II. rendű alperes kártérítési felelősségét, továbbá a III. rendű alperes helytállási kötelezettségét a kárért megállapította. A Ptk.
- §
(4)bekezdés alapján a kár összegszerűségét a Pp. 206. §
(1)bekezdése alapján 18.000 euróban mint javítási költségben, továbbá 531 euró szakvélemény elkészítési költségben, 600 euró vontatási költségben látta megállapíthatónak. A késedelmi kamat mértékéről a Ptk. 231. §
(2)bekezdés, míg a kezdő időpontról a Ptk. 366. §
(1)bekezdés alapján határozott a 2006/
- eseti döntésre is figyelemmel. A perköltségről a pernyertesség-pervesztesség alapján a Pp.
- §
(1)bekezdés alapján rendelkezett. Utalt arra, hogy a bíróság joghatósága az 1969. évi 1. tvr. 39/A. cikkely
(3)bekezdésén, az
- évi
- tvr.
- § és 56/A. §
(1)bekezdésén alapul, míg az alkalmazandó anyagi jog a tvr. 32. §
(1)bekezdése alapján a magyar jog volt. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. és a III. rendű alperes élt fellebbezéssel. A II. rendű alperes fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatását kérte akként, hogy a bíróság a felperest a perköltségben marasztalja, továbbá illeték megfizetésére is a felperest kötelezze, a kamatfizetés kezdő időpontját változtassa meg oly módon, hogy az az ítélet jogerőre emelkedésének a napja, továbbá az alperesek közötti teljesítési sorrendet oly módon kérte megállapítani, hogy a teljesítésre együttesen legyenek kötelezettek úgy, hogy a III. rendű alperes mint mögöttesen helytállási kötelezettséggel tartozó szervezet legyen elsődlegesen köteles teljesíteni és ezt követően behajthatatlanság esetén II. rendű alperes. Álláspontja szerint mögöttes helytállási kötelezettség a biztosítót terheli és nem a biztosítottat a Ptk. 559. §
(1)és
(2)bekezdés, valamint a 190/
- (VI. 8.) Kormányrendelt
- §
(1)bekezdése, valamint 7. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján. E jogszabályi rendelkezések alapján megítélése szerint a teljesítés sorrendjét a bíróságnak akként kell megállapítania, hogy elsődlegesen a biztosító köteles helytállni, így a II. rendű alperessel szemben végrehajtás csak akkor vezethető, ha a követelés összege a biztosítótól nem lenne behajtható. Hivatkozott arra, hogy kárért való felelősségét nem vitatta, azaz a jogalap tekintetében az elsőfokú bíróságnak nem kellett döntenie, míg az összegszerűség vonatkozásában a már hivatkozott kormányrendelet alapján nem nyilatkozhatott, és a biztosító személyét a felperes felé a tárgyaláson megnevezte, mely biztosító beavatkozott és fizetési készséget mutatott. Megítélése szerint a perköltségről a Pp. 80. §
(1)bekezdése alapján kellett volna az elsőfokú bíróságnak határoznia, figyelemmel arra, hogy 18.000 euró erejéig a követelés elismerésre került. Álláspontja szerint a felperes az eljárás során nem igazolta, hogy a perre okot adott, és a felperes mint károsult nem tett meg minden tőle elvárhatót annak érdekében, hogy igényét érvényesítse, így hivatkozott a Ptk. 340. §
(1)bekezdésére, valamint a
- évi LX. törvény 108/A. § és
- § rendelkezéseire, amelyek alapján a II. és III. rendű alperes a peres eljárásra nem adott okot, ezért az alperesek kamatfizetésre való kötelezése ellentétes a Ptk. rendelkezéseivel. A III. rendű alperes a fellebbezésében az első fokú ítélete részbeni, a késedelmi kamat kezdő időpontja, valamint a perköltség megfizetésére kötelezése tekintetében történő megváltoztatását kérte akként, hogy a felperes késedelmi kamat és perköltség, valamint eljárási illeték egyetemleges megfizetésére irányuló kereseti követeléseit kérte elutasítani. Rámutatott, hogy a felperes a keresetét III. rendű alperessel szemben az utolsó tárgyaláson terjesztette ki, így arra részletes nyilatkozatot nem állt módjában tenni. Hivatkozott arra, hogy felperes kárbejelentése
- december
- napján érkezett, így a 190/
- (VI. 8.) Kormányrendelet
- §
(5)bekezdésében foglalt határidőn túl élt a felperes kárbejelentéssel, amely késedelem III. rendű alperesnek nem róható fel. Megítélése szerint az nem indok, hogy a felperes nem tudta ki a károkozó felelősségbiztosítója, figyelemmel arra, hogy magyarországi jogi képviselővel járt el a felperes. A késedelmi kamat kezdő időpontját így a III. rendű alperes tekintetében
- december
- napjában kérte megállapítani, és egyúttal az ezt megelőző időszakra III. rendű alperessel szemben előterjesztett késedelmi kamat iránti igényt elutasítani kérte. Utalt arra, hogy
- szeptember
- napján kelt levelében már tájékoztatta a felperest, hogy a totálkár összegét utalni kívánja, ezért megítélése szerint a felperes vele szemben alaptalanul és indokolatlanul terjesztette elő a keresetet, így a perköltség és eljárási illeték megfizetésére vonatkozó követelés is alaptalan. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az érdemben helyes és a hatályos jogszabályi előírásoknak megfelelő első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Tárgyalás tartását nem kérte. Megítélése szerint nincs olyan kógens szabály, amely előírná, hogy a felperes az igényét kizárólag a III. rendű alperessel szemben érvényesítheti. Levelezést csatolt arra vonatkozóan, hogy az I. rendű alperestől kapott információ alapján nem a tényleges felelősségbiztosítóval szemben járt el, azaz az alperesi oldal tévedésbe ejtette és tartotta a felperest a biztosító kiléte tekintetében. Rámutatott, hogy a II. rendű alperes tudott az I. rendű alperes részére küldött ügyvédi felszólító levélről, amelynek ellenére csak a kereset kiterjesztést követően nevezte meg helyesen a biztosító személyét, ezért a Ptk.
- §-ában foglaltakra hivatkozott az alperesek magatartása, eljárása vonatkozásában. A késedelmi kamatfizetés tekintetében a Ptk.
- §
(1)bekezdésére és 231. §
(2)bekezdésére utalt azzal, hogy a III. rendű alperes helytállási kötelezettsége nem önmagában, hanem II. rendű alperes kártérítési felelősségével együtt értékelendő, ezért a III. rendű alperes köteles helytállni a Ptk. 559. §
(1)bekezdése alapján. A III. rendű alperes által megküldött kárszámítás vonatkozásában ismételten a Ptk. 4. §ában foglaltakat hívta fel. Fellebbezéssel kizárólag a késedelmi kamatfizetésre, a perköltség viselésére, az illeték megfizetésére, továbbá a teljesítés módjára vonatkozó ítéleti rendelkezés volt támadott, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 256/A. §
- b)és
- f)pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el a II. és III. rendű alperes fellebbezését a fellebbezési kérelmekhez kötötten. A II. rendű alperes fellebbezése nem, míg a III. rendű alperes fellebbezése részben alapos. A fellebbezési eljárásban nem volt vitatott a II. rendű alperes kártérítési felelősségének fennállta, valamint a III. rendű alperes 190/2004. (VI. 8.) Kormányrendelet 7. §
(1)bekezdése szerinti helytállási kötelezettsége. A Ptk. 567. §
(3)bekezdése alapján a II. és a III. rendű alperes között a baleset időpontjában hatályos kötelező felelősségbiztosításra a 190/
- (VI. 8.) Kormányrendelet rendelkezései alkalmazandók, és amennyiben e Kormányrendelet a Ptk-nak a biztosítási és ezen belül is a felelősségbiztosítási szerződésekre vonatkozó szabályaitól eltérő rendelkezéseket tartalmaz, akkor a Ptk.
- §
(3)bekezdése értelmében nem a Ptk., hanem e Kormányrendelet rendelkezései alkalmazandók. Így a Ptk. 559. §
(1)és
(2)bekezdésétől eltérő rendelkezést tartalmaz a káresemény időpontjában hatályos 190/2004. (VI. 8.) Kormányrendelet 8. §
(1)bekezdése értelmében a károsult kártérítési igényét e rendelet alapján a biztosítási szerződés keretei között a károkozó, üzembentartó e rendelet szerinti biztosítójával szemben is jogosult érvényesíteni. E jogszabályi megfogalmazásból következően a felperes jogosult volt igényét a III. rendű alperessel szemben is közvetlenül érvényesíteni. Ugyanakkor a Kormányrendelet fenti megszövegezéséből- figyelemmel a II. rendű alperes kártérítési felelősségét megalapító Ptk. 346. §
(1)bekezdés alapján érvényesülő 339.§
(1)bekezdésére is nem következik, hogy a felperes közvetlenül ne érvényesíthetne igényt a károkozó II. rendű alperessel szemben is. Sem a Ptk., sem a Kormányrendelet fentebb felhívott rendelkezéseiből a szavak általánosan elfogadott értelmére is figyelemmel nem következik, hogy a II. és III. rendű alperes egymásközti viszonyában a II. rendű alperes a felperesi károsult felé fennálló kártérítés teljesítési kötelezettsége mögöttes lenne. A jogszabályi rendelkezésekből teljesítési sorrendiség nem vezethető le, így nincs jogszabályi alapja a II. rendű alperes azon kérelmének, hogy a felperessel szemben elsődlegesen teljesítésre a III. rendű alperes köteles, és a III .rendű alperes nem teljesítése esetén áll be csupán a II. rendű alperes teljesítési kötelezettsége. A fenti jogszabályi rendelkezésekből következően a felperes a kárát akár a II. rendű, akár a III. rendű alperessel szemben, illetőleg akár egyszerre, egy időben érvényesíthette, azonban ez utóbbi esetben a követelés csak egyszer illeti meg, azaz az elsőfokú bíróság egyetemleges marasztalásra rendelkezése helytálló, annak megváltoztatására alap nem volt. vonatkozó A II. rendű alperes késedelmi kamatfizetési kötelezettsége objektív, a Ptk. 360. §
(1)bekezdésén alapul. Így az, hogy az elévülési időn belül mikor érvényesített követelést a felperes a II. rendű alperessel szemben, illetőleg, hogy a felelősségbiztosítóval szemben mikor terjesztette elő igényét és milyen módon, a II. rendű alperes késedelmi kamatfizetési kötelezettségét nem érinti. A III. rendű alperes helytállási kötelezettségét a 190/2004. (VI. 8.) Kormányrendelet alapítja meg, annak a balesetkor hatályos 8. §
(5)bekezdése kimondta, hogy a károsult a káreseményt - annak bekövetkeztétől számított - 30 napon belül köteles bejelenteni a biztosítónak. A határidő elmulasztása esetén - kivéve, ha a károsult bizonyítja, hogy az önhibáján kívül történt - a késedelmes teljesítés jogkövetkezményei a biztosítóval szemben nem alkalmazhatók. A késedelmes teljesítés jogkövetkezménye a késedelmi kamatfizetési kötelezettség, ebből a jogszabályi rendelkezésből következően a III. rendű alperes késedelmi kamatfizetésre a károsult felé akkor köteles, ha a károsult 30 napon belül bejelentette a káreseményt, illetőleg az ezen túli kárbejelentés önhibáján kívül történt. A rendelkezésre álló adatok alapján tény, hogy a felperes a III. rendű alperesnél a káreseményt és egyúttal a kárigényét
- december
- napján a III. rendű alpereshez érkezett levelében jelentette be, azaz a jogszabályban meghatározott 30 napos határidőn. Az, hogy ez a felperes önhibáján kívül történt, a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg. A jogszabály a károsult kárbejelentési kötelezettségét határidőhöz kötötten írja elő, az alperesek által hivatkozott jogszabályok alapján a felperesnek lehetősége lett volna a károkozó gépjármű biztosítóját felkutatni, így ebből következően nem tekinthető a felperes önhibáján kívülinek a III. rendű alperes felé a késedelmes kárbejelentés. Az, hogy az I. rendű alperes, illetőleg peren kívül a II. rendű alperes milyen közlést tett, e körben ügydöntő jelentőséggel nem bír, míg a II. rendű alperes perbevonását követően a III. rendű alperesi felelősségbiztosítót megjelölte. Miután a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg, hogy a felperesi károsult a káreseményt önhibáján kívül jelentette be a jogszabályban meghatározott 30 napon túl, így a III. rendű alperessel szemben a késedelmes teljesítés jogkövetkezményei nem alkalmazhatók. Ezért a III. rendű alperes késedelmi kamatfizetésre az általa elismert
- december
- napját megelőző időre nem kötelezhető. Így ennek megfelelően módosította a másodfokú bíróság az első fokú ítéleti rendelkezést. Mind a II., mind a III. rendű alperes érdemi ellenkérelme az elsőfokú eljárásban a kereset elutasítására irányult. Keresetet elismerő nyilatkozatot kifejezetten sem a II., sem a III. rendű alperes nem tett. Elsőfokú eljárásban tett ellenkérelmük a kereset részbeni elismerésének sem volt tekinthető. A III. rendű alperes sem peren kívül, sem a peres eljárás során nem teljesített a felperesnek. A III. rendű alperes a kereset rá történő kiterjesztését követően a tárgyalás berekesztését megelőzően a
- sorszámú jegyzőkönyv
- oldalán rögzített nyilatkozata szerint a kereset teljes elutasítását kérte. A III. rendű alperes perbevonása előtt, beavatkozóként történő perbeli részvételekor sem tett a követelésre még részbeni elismerő nyilatkozatot sem, illetőleg nem is teljesített, így arra történő fellebbezési hivatkozása, hogy alaptalanul, indokolatlanul került sor vele szemben a kereset előterjesztésére, megalapozatlan. A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy a követelés elismerése a teljes vagyoni követelés elismerését jelenti, így az, hogy önmagában a jogalapot elismerte a II. rendű alperes, illetve a III. rendű alperes is, a Pp. 80.§
(1)bekezdés alkalmazására nem adott alapot. A Pp. 80. §
(2)bekezdés alkalmazhatósága fel sem merült, miután a felperes a per ura, és ő volt jogosult megjelölni, hogy kivel szemben, milyen törvényi alapon kíván pert indítani. A perköltség viseléséről a döntés a Pp. eljárási szabályain alapul, anyagi jogszabályok agy a Ptk. 4.§, 340. §
(1)bekezdése nem alkalmazható, az abban foglaltaknak ügydöntő jelentősége nincs. Ebből következően mind a II., mind a III. rendű alperes a perre okot adott, ezért a Pp. 80. §
(1)bekezdésében foglalt feltétek hiányában a felperes részbeni pernyertessége folytán a Pp. 81.§
(1)bekezdése alapján kellett az elsőfokú bíróságnak a perköltség viseléséről határoznia. A Pp. perköltség viselésére vonatkozó szabályai között egyéb, a bíróság mérlegelésétől függő, I-II. rendű alpereseket a perköltség viselése alól mentesítő szabályozás nincs, így arra alap nem volt, hogy a II-III. rendű alperesek perköltség viselésére kötelezését a bíróság mellőzze. Mindebből következően az illetékfizetésre vonatkozó rendelkezés is megalapozott volt, annak megváltoztatására jogszabályi lehetőség nem volt. A kifejtettek értelmében a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését a Ptk. 256/A. §
(6)bekezdés alapján alkalmazandó Ptk. 253. §
(1)bekezdés szerint részben, a III. rendű alperes késedelmi kamatfizetési kötelezettségének kezdő időpontja tekintetében megváltoztatta, egyebekben a fellebbezett rendelkezéseket helybenhagyta. A III. rendű alperes fellebbezése részben volt alapos, míg ezt meghaladóan, továbbá a II. rendű alperes fellebbezése teljes egészében megalapozatlan volt, ezért a másodfokú eljárásban felmerült perköltségről a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 81. §
(1)bekezdésére is figyelemmel, a kifejtett ügyvédi tevékenységeket és az előlegezett költségeket is mérlegelve akként határozott, hogy mindegyik peres fél a fellebbezési eljárásban felmerült költségét maga viseli. Budapest,
- augusztus
- Dr. Németh László sk. a tanács elnöke . Merőtey Anikó sk.. Kincses Attila sk. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: Réczi Imréné bírósági ügyintéző