A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.139/2012/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi augusztus hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság a hivatali vesztegetés bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Zalaegerszegi Törvényszék 3.B.4/2011/
- számú ítéletét akként változtatja meg, hogy a kiszabott szabadságvesztés mértékét 4 (négy) hónapra enyhíti. A vádlottat terhelő bűnügyi költség összege helyesen 68.125 (hatvannyolcezeregyszázhuszonöt) forint, míg az állam terhén marad az elsőfokú eljárás során felmerült 308.975 (háromszáznyolcezer-kilencszázhetvenöt) forint, valamint a másodfokú eljárásban felmerült 9.304 (kilencezer-háromszáznégy) forint bűnügyi költség. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja bűncselekmény helyes megnevezése vesztegetés bűntette. azzal, hogy a Indokolás A Zalaegerszegi Törvényszék a vádlottat hivatali vesztegetés bűntette miatt 8 hónap börtönbüntetésre, valamint 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlottal szemben 10.000 forint összegben vagyonelkobzást rendelt el, továbbá kötelezte őt 51.055 forint bűnügyi költség megfizetésére. Megállapította, hogy 326.045 forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést felmentés érdekében. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Az ítélőtábla a jogorvoslati kérelmek felmentésre irányuló részét alaptalannak, enyhítésre irányuló részét azonban alaposnak találta. A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be.348.§
(1)bekezdése értelmében a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást. Felderítette és megvizsgálta a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékokat. Azok részletes, a logika szabályainak is megfelelő értékelésével adott számot ténymegállapításairól, köztük a vádlotti védekezés elvetésének indokairól. A megállapított tényállás mentes volt a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az hiánytalan, teljes körűen felderített, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. A vádlott a nyomozás során élt a vallomás-megtagadás jogával, míg a tárgyaláson tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Védekezése szerint nem volt szüksége kábítószerre, mivel büntetés-végrehajtási intézetbe kerülése előtt sem volt kábítószer fogyasztó. Az ellenszolgáltatás fejében történő kábítószer megszerzésére előadása szerint nem ő, hanem tanú1 kérte meg a büntetésvégrehajtási intézetben szolgálatot ellátó biztonsági felügyelőt, tanú2-t. Az elsőfokú bíróság a vádlott védekezésével szemben a tanúk (tanú1, tanú2) egymással megegyező vallomását fogadta el, akik egybehangzóan foglaltak állást abban a kérdésben, hogy nem tanú1nek, hanem a vádlottnak volt szüksége a kábítószerre. Az említett tanúk vallomása abban a kérdésben is egyezett, hogy tanú1 mindössze a vádlott által megfogalmazott kívánságot fordította román nyelvről magyarra. A vádlottnak a korábbi kábítószer-fogyasztásra vonatkozó tagadó előadását cáfolták a beszerzett orvosi dokumentumok, amelyek arra utaltak, hogy a vádlott a büntetés-végrehajtási intézetbe történt befogadása előtti időszakban fogyasztott kábítószert. A kérés komolytalanságának felvetését az elsőfokú bíróság meggyőző érveléssel vetette el. A vádlott az ellenszolgáltatás fejében kért kívánságának kifejezésével a bűncselekményt megvalósította, amelyet az intézet biztonsági felügyelője nyomban jelentett felettesének. A vádlott a kérés egyszeri kijelentésén túl egyéb magatartást nem tanúsított. Ez a körülmény a cselekmény befejezését nem érintette, azt mindössze a büntetés kiszabása során lehetett a vádlott javára figyelembe venni. -----------------------A megalapozott tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott büntetőjogi felelősségére, és cselekményének minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. Az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket hiánytalanul feltárta, és elfogadható volt álláspontja abban a tárgykörben is, hogy szabadságvesztésnél enyhébb büntetés alkalmazása nem indokolt figyelemmel arra, hogy a vádlott cselekményét több büntetőeljárás hatálya alatt követte el. Egyetértett a másodfokú bíróság azzal is, hogy a Btk.37.§-ában megfogalmazott büntetési célok a Btk.87.§
(1)és
(2)bekezdés d) pontja alapján enyhítő szakasz alkalmazásával is elérhetőek. Az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztést ugyanakkor némileg eltúlzottnak találta a cselekmény elkövetési körülményeire, különösen arra figyelemmel, hogy a bűncselekmény az enyhébb elkövetési magatartás tanúsításával valósult meg. A vádlott a kérés egyszeri kijelentésén túl egyéb többletmagatartást ugyanis nem tanúsított. Ezekre az indokokra figyelemmel a másodfokú bíróság a szabadságvesztés tartamát 4 hónapra enyhítette. Az elsőfokú bíróság tévesen határozta meg a vádlottat, illetve az államot terhelő bűnügyi költség összegét. A vádlottat 18.750 forint védői díj, valamint 49.375 forint szakértői költség, összesen 68.125 forint megfizetésére kellett kötelezni, míg a fennmaradó 308.975 forint bűnügyi költség vonatkozásában nem hozható marasztaló rendelkezés. Hasonlóképpen nem köteles a magyar nyelvet nem ismerő vádlott a másodfokú eljárás során felmerült 9.304 forint fordítási költség viselésére sem, azt a Be.339.§
(2)bekezdése alapján az állam viseli. A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetés kiszabását, valamint a bűnügyi költség összegét érintő részében a Be.372.§
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényszerű rendelkezéseit a Be.371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság az ítélet rendelkező részében a vádlott terhére megállapított bűncselekmény megnevezése során nem a Btk. szerinti, hanem a korábbi gyakorlatnak megfelelő megnevezést használta, ezért azt a Be.258.§
(1)bekezdésének d) pontja alapján hivatali vesztegetés helyett vesztegetésre kellett helyesbíteni. P é c s,
- augusztus
- Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Halász Etelka s.k. előadó bíró, Dr.Túri Tamás s.k. bíró A Zalaegerszegi Törvényszék 3.B.4/2011/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.139/2012/
- számú ítélete folytán - az abban írt változtatással -
- évi augusztus hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke