← Magyarország

Gf.40187/2012/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.187/2012/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla a Kádár Balázs Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Halászi Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
  2. január
  3. napján kelt 9.G.42.259/2010/
  4. számú ítélete ellen a felperes részéről benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 400.000,(Négyszázezer) Ft + áfa másodfokú költséget. Megállapítja, hogy a felperes személyes illetékmentességére tekintettel le nem rótt 1.609.490,- (Egymillió-hatszázkilencezer-négyszázkilencven) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint közbeszerzés kiírásával kérte ajánlatok benyújtását a felperes, Halásztelken 14 utcának az útépítésére 2416,63 fm hosszúságban, 10210,92 m2 burkolatfelülettel. A közbeszerzési eljárásban benyújtott ajánlatok eredményhirdetésével és az összegzés elkészítésével
  5. április 9-én nyilvánosságra hozta a felperes az öt kivitelező által vállalt feltételeket. A felperes a 44.928.048,- Ft + áfa ajánlati ár mellett 1.000.000,- Ft jótállási biztosíték nyújtását, valamint napi 500.000,- Ft késedelmi kötbér fizetését vállalta. A további ajánlatot tevő ... Kft. a 61.022.993,- Ft + áfa ajánlati ár mellett 7.322.759,- Ft jótállási biztosíték nyújtását, valamint napi 100.000,- Ft késedelmi kötbér megfizetését vállalta. Az eredményhirdetés az alperest minősítette a legkedvezőbb ajánlatot tevőnek az ellenszolgáltatás mértéke alapján, míg a második legelőnyösebb ajánlatot benyújtó a ... Kft. volt. Az eredményhirdetés alapján a peres felek
  6. április 17-én vállalkozási szerződést kötöttek a közbeszerzés eredményének megfelelően meghatározott vállalkozási díjjal. A szolgáltatás műszaki tartalmát az ajánlattételi felhívás és dokumentáció, valamint az ajánlat határozta meg. A szerződés hatályát időhatározáshoz kötötték a felek, az aláírás napjával hatályba lépett szerződés
  7. június 6-ig lehetett hatályban. A szerződés módosítására csak abban az esetben lett volna lehetőség, ha a szerződéskötést követően előre nem látható ok miatt beállt körülmény után a körülmény alapul vételével a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sértette volna. Biztosította ugyanakkor a szerződés az egyoldalú megszüntetés jogát mindkét félnek arra az esetre, ha valamely kötelezettséget ismételten vagy súlyosan megszegett volna valamelyik fél. A ... Kft. a közbeszerzés eredményhirdetését kifogásolva jogorvoslati kérelmet terjesztett elő
  8. április 17-én a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt. A Közbeszerzési Döntőbizottság a
  9. május 27-én meghozott határozatával megállapította, hogy az ajánlatkérő felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló törvény nevezett rendelkezéseit, ezért a döntőbizottság a felperest 2.000.000,- Ft bírsággal sújtotta. Az építési szerződés aláírását követően a felperes az alperesnek a munkaterületet nem adta át.
  10. május 27-én tartottak olyan bejárást a felek képviselői, amelynek eredményeként kívánta a felperes a munkaterületet átadni az alperesnek az egyébként
  11. június 6-ig hatályos szerződés alapján. Az alperes törvényes képviselője a jegyzőkönyv készítésének folyamata alatt eltávozott, a jegyzőkönyvet az alperes nem írta alá. A jegyzőkönyv azt rögzítette, hogy a kivitelező május 28-ra tervezte a munkakezdést, de a jelenlévők közös megegyezése az volt, hogy a kezdő nap június 2-a legyen. Eddig kellett volna benyújtani az építési ütemtervet, utcánként készített mintavételi és minősítési tervet, valamint technológiai utasítást. Az ideiglenes forgalomkorlátozási tervet a közútkezelővel ugyancsak eddig az időpontig kellett volna jóváhagyatni és így benyújtani. Hiányos dokumentáció birtokában a kivitelezési munkát nem lehetett megkezdeni. A jegyzőkönyv tartalma szerint utaltak arra a műszaki ellenőrök, hogy a kiviteli tervekhez csatolt közműnyilatkozatok mindegyike lejárt és érvénytelen. A közműszolgáltató ... Nyrt. ugyanakkor „jóváhagyott kiviteli tervek hiányában az építési munkák végrehajtásához nem járult hozzá". A felperes írta volna elő a jegyzőkönyv szerint azt, hogy a kivitelező szerezze meg az érintett szolgáltatóktól a szakhatósági hozzájárulást a munka megkezdése előtt, illetve a szakhatósági felügyeletet kérje meg. A
  12. május 27-i bejárásra a közműszolgáltatókat nem hívták meg. Arra tekintettel, hogy a munkaterület munkavégzés megkezdésére alkalmasan nem lett átadva, a felperes
  13. június 6-i időhatározással megjelölt hatályos szerződés szerinti szolgáltatás teljesítését lehetetlennek tartotta. Mivel a munkaterület átadása a megrendelő kötelezettsége lett volna, ennek elmaradására hivatkozással a
  14. június 2-i nyilatkozatának közlésével az alperes az építési szerződéstől a nyilatkozat kiadásának napjával elállt.
  15. június 18-án a felperes az utcák burkolására, kivitelezési munka elvégzésére a közbeszerzési eljárásban másodikként kihirdetett ... Kft.-vel kötötte meg a szerződést 61.022.993,- Ft + áfa összegért,
  16. augusztus 9-i teljesítési határidővel. A felperes az elsőfokú bíróságra
  17. október 7-én benyújtott keresetében az alperest bruttó 20.118.681,- Ft, a teljesítés lehetetlenné válása miatt többletkiadás mint kár, valamint ezen összeg után
  18. július 1-jétől a Ptk.
  19. §-a szerinti késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Keresetének jogalapjaként a Ptk.
  20. §-át és
  21. §

(2)bekezdését jelölte meg. Arra hivatkozott, hogy május 27-ét megelőzően április 17-vel is felajánlotta munkavégzésre alkalmasan a munkaterületet, de a felek megegyeztek abban, hogy a közbeszerzési eljárásban gyakorolt jogorvoslati jog szerinti kérelem elbírálásának eredményét megvárják. Állította, hogy a munkaterület átvételének nem volt akadálya. Hivatkozott továbbá arra, hogy május 27-én, a bejárást követően az alperes ténylegesen a munkaterületet át is vette, a tervátadás megtörtént. A kivitelező kifogást nem emelt a munkaterület átadása miatt. Utalt arra is, hogy az alperesnek nyilvánvaló ismerete volt az építési szolgáltatás teljesítéséért szükséges tervekről és a munkavégzés feltételeiről, mivel a terveket maga készítette, ezért tudnia kellett, hogy a közműnyilatkozatok meddig rendelkeznek hatállyal. Állította, hogy a május 27-én átadott munkaterület szerint megkezdeni lett volna köteles a szolgáltatás teljesítését az alperes, az egyoldalú megszüntetési jog javára nem nyílt meg. Vitatta, hogy a munkaterület szolgáltatásával késedelembe esett volna. Az alperes volt az, aki mulasztott, mert nem kezdte meg a munkákat, nem vonult fel, ezért kellett a másodikként legkedvezőbb ajánlatot tevővel vállalkozási szerződést kötnie. Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását és perköltségben történő marasztalását kérte. Állította, hogy
  1. május 27-ig a felperes volt késedelemben a munkaterület átadásával. Az alperes nem adott ki olyan nyilatkozatot, amellyel a szerződésszerűen felajánlott munkaterület átvételét megtagadta volna. Utalt arra is, hogy a május 27-i bejárás sem eredményezhette a munkaterület átvételét, mivel hiányoztak a közműnyilatkozatok, illetőleg azok hatálya lejárt. A június 6-ig hatályos építési szerződés tartalmát figyelembe véve lehetetlennek nevezte a szolgáltatás eredményes teljesítését a május 27-től számítottan hátralévő időre tekintettel, ezért a
  2. június 2-i nyilatkozatával egyoldalúan szabadult a kötelemtől. Álláspontja szerint a felperesnek nem lett volna kötelezettsége arra, hogy második helyezettet is hirdessen a közbeszerzés eredményeként, vitatta azt is, hogy a felperest ténylegesen kár érte volna. Az alperes törvényes képviselője nem jelentette ki, hogy aláírja majd a készülő jegyzőkönyvet, mivel azt sem tudta, hogy mi fog szerepelni benne, a jegyzőkönyv megfogalmazásában nem vett részt. Utalt arra, hogy megrendelőjének lehetősége lett volna a szerződéskötést követően olyan felhívást kiadni, amely a munkaterület átvételére kötelezte volna őt, ilyen felhívást azonban a megrendelőjétől nem kapott. Az alperes törvényes képviselője a külső terület megszemlélésekor kifogásolta is, hogy a szerződés hatályából hátralévő idő alatt nem lehet ezt a munkát elvégezni. A Fővárosi Törvényszék a
  3. január
  4. napján kelt 9.G.42.259/2010/
  5. számú ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy az alperesnek 15 napon belül fizessen meg 1.020.400,- Ft perköltséget. Megállapította, hogy a felperes illetékmentessége folytán le nem rótt eljárási illetéket az állam viseli. Határozata indokolásában rögzítette, hogy a felek a Ptk.
  6. §-ában szabályozott építési szerződést kötöttek, az érvényesíteni kívánt jog meghatározója volt az építési szerződésben írt időhatározás is, mely a Ptk.
  7. §
(3)bekezdésével összhangban az építési szerződés hatályát bontó feltételként
  1. június 6-ig jelölte meg. Az építési szerződés kifejezetten nem tartalmazott olyan nyilatkozatot, amely teljesítési határidőt jelölt volna meg, az időhatározás a június 6-i előírásával jelenthette egyúttal azt is, hogy ez volt a teljesítés kitűzött határideje is. A felperesnek a kereseti kérelme körében azt kellett volna bizonyítania, hogy már
  2. április 17-vel is úgy ajánlotta fel átvételre alkalmasan a munkaterületet, hogy ezzel a szolgáltatás teljesítéséhez szükséges feltételt biztosította, illetve április 17től a munkaterület átvételét az alperes jogos ok nélkül tagadta meg egészen május 27-ig. A felperes igazolhatta volna, hogy a június 6-i hatályos szerződéses szolgáltatás teljesítése érdekében az alperes május 27-én a munkaterületet valóban a munkavégzésre át is vette. A
  3. február 12-i hatósági határozattal megadott építési engedély tartalma szerint lehetett csak az útépítési és az ahhoz kapcsolódó járdaépítési munkákat elvégezni. Az építési engedély előírásából következően a munkaterület átadására az érintett közútkezelőt és közmű üzemeltetőket meg kellett volna hívni együttesen. Az építési engedély meg is nevezte azokat a közműszolgáltatókat, amelyek a munkaterület átadásról értesítendőek lettek volna. A kivitelezés megkezdésének időpontját a nemzeti közlekedési hatóságnál be is kellett volna jelenteni. A felperes a bizonyítási kötelezettsége körében azonban nem igazolta, hogy a
  4. április 17-i szerződés aláírásával már a munkaterületet az építési engedély előírásával összhangban valóban a szolgáltatás teljesítésének megkezdésére alkalmasan felajánlotta volna átvételre. Ez a meghallgatott tanúk vallomásából sem következett. Bár a felperes hivatkozott arra, hogy a
  5. május 27-i szemle után az alperes valóban átvehette volna a munkaterületet azért, hogy a június 6-ig hátralévő napok alatt az április 17-i műszaki tartalomnak megfelelő építési szolgáltatást teljesítse, ezt azonban sem a tanúvallomásokkal, sem az okiratokkal nem tudta bizonyítani. A
  6. május 27-i közös bejárásra a közműszolgáltató képviselőit sem hívták meg, de az építési engedély előírásának megfelelően a kivitelezés megkezdésének időpontját sem jelentették be előzetesen. Figyelembe véve azt, hogy
  7. június 18-án további vállalkozóval megkötött építési szerződés a teljesítési határidőt
  8. augusztus 9-ével határozta meg, valamint azt, hogy az építési szolgáltatás műszaki tartalma e perben bizonyítottan azt nem tette volna lehetővé, hogy a május 27-től június 6-ig hátralévő idő alatt a szolgáltatás hibajelenségtől mentesen teljesíthető legyen, ezért az elsőfokú bíróság nem tudta megállapítani, hogy a
  9. május 27-ét követően kiadott jognyilatkozatból kiindulva vált volna a teljesítés lehetetlenné
  10. június 6-ig. A
  11. április 17-én megkötött építési szerződés olyan időhatározást foglalt magában, amely a Ptk.
  12. §
(3)bekezdése és 228. §
(2)bekezdése szerint a szerződéshez kapcsolt hatályt bontotta volna. A felek szerződéses nyilatkozatukkal kizárták a szerződés módosítását, de szerződés módosítására ajánlatot e perben bizonyítottan
  1. május 27-ig az alperessel a megrendelője nem is közölt. Tekintettel arra, hogy a bizonyítási kötelezettség teljesítése érdekében a felek további bizonyítási eszközt nem jelöltek meg, az elsőfokú bíróság a felek egyes tényállításait, illetve a keresetindítással megfogalmazott jogállításait a tárgyalás berekesztésével volt köteles megállapítani. A bizonyítékok Pp.
  2. §-ában foglalt mérlegelési kötelezettsége körében azt nem tudta megállapítani, hogy a szerződés teljesítése olyan okból vált volna lehetetlenné, amelyért az alperes felelne, ezért a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatásával a keresetének megfelelően az alperes marasztalását és perköltség fizetésére történő kötelezését. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem kellő körültekintéssel állapította meg a tényállást és ebből helytelen következtetésre jutott. A közbeszerzési eljárások egyik alaptétele, hogy a közbeszerzési szerződés teljesítése kapcsán a szerződéses feltételeket nemcsak a vállalkozási szerződés, hanem az ajánlati felhívás, a dokumentáció és a nyertes ajánlattevő ajánlatában szereplő tartalom együttes figyelembevételével kell megállapítani. Ezzel kapcsolatban felhívta az ajánlati felhívás II.
  3. pontját, amely rögzíti a szerződés időtartamát, melyet a teljesítés vonatkozásában két hónapban jelölt meg. A szerződés megkötését követően a Közbeszerzési Döntőbizottság arról tájékoztatta a felperest, hogy az eljárással szemben jogorvoslati eljárást indított. Ez az eljárás a
  4. évi CXXIX. törvény (Kbt.) rendelkezéseiből fakadóan függő jogi helyzetet teremt, tekintettel arra, hogy jogsértés megállapítása esetén a döntőbizottság jogosult volt a nyertes ajánlattevőt meghatározó döntést érvénytelenné nyilvánítani. Ilyen körülmények között került arra sor, hogy a felperes a perben is bizonyítottan többször felhívta az alperest a munkaterület átvételére és a munka megkezdésére, ám arra
  5. május 27-ig nem került sor. Az alperes magatartását nem lehet máshogy értékelni, mint hogy a szerződés teljesítésére és ezzel összefüggésben a munkaterület átvételére május 27-én szándéka volt és annak sem látta akadályát, hogy a munka megkezdésére június 2án kerüljön sor. Abban az esetben, hogy ha a bíróság elfogadná azt a védekezést, hogy a munkaterület átadására felperesi késedelem miatt nem került sor, az nem vitatható, hogy a teljesítési határidő nem kezdődhetett meg korábban, mint ahogyan a munkaterület átvételére sor került. Megjegyezte ezzel kapcsolatban, hogy a vállalkozási szerződés módosítására az ajánlati felhívás hivatkozott rendelkezése miatt nem is lett volna szükség, de amennyiben bármelyik fél szükségesnek látta volna, úgy a szerződés megkötésekor egyik fél számára sem előrelátható körülményként lehetett volna tekinteni a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárását és annak befejeződését követően a határidő módosítására sor kerülhetett volna. Az alperes volt az, aki a munkaterületet nem volt hajlandó átvenni, és ő volt az, akinek az átadás-átvétel megtagadásával a késedelme a szerződés megkötését követő naptól kezdődően beállt. Mindebből az következik, hogy nem a felperesnek felróható okból múlt el eredménytelenül a teljesítési határidő, amelynek következtében az alperes a kereseti kérelem II. pontjában foglaltak szerint lett volna köteles a teljesítésre, és amely miatt helytállni tartozik a bekövetkezett kárért. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság által megállapított ügyvédi munkadíjat is eltúlzottnak tartotta. Az elsőfokú bíróságnak mérlegelnie kellett volna a tárgyalások számát, az azzal kapcsolatos előkészítő munka terjedelmét az alperesi oldalon és ennek alapján az elvégzett munkával arányosan kellett volna azt meghatároznia. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását és a felperes perköltség fizetésére történő kötelezését kérte. Kifejtette, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott a fellebbezésében arra, hogy a felhívásban két hónap teljesítési határidő szerepel, mivel konkrétan
  6. április 9től
  7. május 22-ig terjedő időszak került meghatározásra a közbeszerzési eljárások hirdetményére vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelően. A perbeli időszakban hatályos Kbt. - szemben a későbbi szabályokkal - a jogorvoslattal támadott közbeszerzés esetén nem írta elő automatikusan a szerződés megkötésének tilalmát, hanem ahhoz a Közbeszerzési Döntőbizottság külön ideiglenes intézkedését kívánta meg. Ilyen ideiglenes intézkedést a Közbeszerzési Döntőbizottság nem hozott az eljárás folyamán. A Kbt.
  8. §
(3)bekezdés b) pontja alapján a megkötött szerződésre vonatkozóan a Közbeszerzési Döntőbizottságnak megsemmisítési hatásköre a közigazgatási eljárásban nem volt. A Kbt. 7. §
(1)bekezdése szerint a közbeszerzési eljárásokban az ajánlatkérő a szerződés teljesítéséig mindent írásban köteles dokumentálni. A felperes ezen törvényi kötelezettsége ellenére nem tudta azt igazolni, hogy
  1. május 27-e előtt is felajánlotta volna a munkaterület átadását az alperes részére. Az alperes ezzel szemben okiratokkal igazolta, hogy a felperes által
  2. május 27-re összehívott átadás-átvételi eljárás során a jogszabályokban, az építési engedélyben, a közmű nyilatkozatokban foglalt feltételek nem teljesültek, ezért az átadás-átvételi eljárás során a munkaterület átadásra nem volt alkalmas, ami kizárólag a felperesnek róható fel. Az a felperesi állítás, hogy az alperes
  3. május 27-i átadás-átvételi eljáráson való megjelenése úgy értékelendő, hogy szándéka volt az átvételre, ez nem állapítható meg. Álláspontja szerint a felperes perköltségre vonatkozó fellebbezése is alaptalan. Az elsőfokú eljárásban az általános szabályok szerint kérte megállapítani a perköltségét, ami azt jelenti, hogy a 32/
  4. (VIII.22.) IM rendelet (rendelet)
  5. §
(1)bekezdés és
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjai irányadók. Az elsőfokú bíróság által helyesen került megállapításra az ügyvédi munkadíj, különösen arra tekintettel is, hogy ezen szabály csak a munkadíjra vonatkozott, a készkiadásokra és az áfára nem. A perköltségre vonatkozó megállapítás helyességét támasztja alá az, hogy bár a per nem húzódott el, de a per tárgya összetett volt, hiszen nem csak az elállás körében kellett jogi álláspontot kialakítani, illetve képviselni, hanem egy teljesen más jogterület, a közbeszerzés szempontjából is állást kellett foglalni. A felperes fellebbezése nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helytálló jogi indokolással utasította el a felperesnek a teljesítés lehetetlenné válása miatt bekövetkezett kártérítési igényét. Közbeszerzési Döntőbizottság D.156/15/2009. számú határozatának indokolásából a másodfokú bíróság megállapította, hogy a kérelmező, azaz a ... Kft. kizárólag a Kbt. 10. §
(1)bekezdésében, továbbá a 88. §
(1)bekezdés c) pontjára tekintettel a 81. §
(3)bekezdésében és a 96. §
(1)bekezdésében rögzítettek megsértésének a megállapítását kérte, melyet a Közbeszerzési Döntőbizottság a határozatában megállapított és erre tekintettel a jelen per felperesét 2.000.000,- Ft bírsággal sújtotta. A Közbeszerzési Döntőbizottság előtt folyamatban lévő eljárásnak nem volt tárgya a szerződés megkötésének megtiltása, ezért a nyertes ajánlattevővel kötött szerződést nem is nyilváníthatta érvénytelenné. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a perbeli időszakban hatályos Kbt. 7. §
(1)bekezdése szerint a közbeszerzési eljárás minden mozzanatát és a szerződés teljesítését is írásban kell dokumentálni. Mindez azt jelenti, hogy a felperesnek az elsőfokú eljárásban okirattal kellett volna bizonyítania azt, hogy már
  1. május 27-e előtt is felajánlotta a munkaterület átadását az alperesnek. Ilyen írásbeli dokumentum becsatolására azonban az elsőfokú bíróság felhívása ellenére sem került sor. Az ezzel kapcsolatos felperesi állításokat és feltételezéseket - a kötelező írásbeliségre tekintettel - a másodfokú bíróság sem tudta figyelembe venni. Az alperes jogi képviselője a 4/A/2 alatti előkészítő iratában a pertárgyérték 5 %ában kérte a perköltsége megállapítását azzal, hogy a jogi képviselő az áfatörvény hatálya alá tartozik. A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről a rendelet tartalmaz rendelkezést. A rendelet
  2. §
(1)bekezdése szerint, ha a fél és az ügyvéd között nincs az ügy ellátására vonatkozó díjmegállapodás, vagy ha a fél ezt kéri, a bíróság a képviselet ellátásával felmerült munkadíj összegét a
(2)-
(6)bekezdésekben foglaltak figyelembevételével állapítja meg. A
(2)bekezdés kimondja, hogy polgári perben az elsőfokú bírósági eljárásban az ügyvéd munkadíjának a pervesztes felet terhelő összege
  1. a)10.000.000,- Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén a pertárgyérték 5 %a, de legalább 10.000,- Ft,
  2. b)10.000.000,- Ft feletti, de 100.000.000,- Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén az
  3. a)pontban meghatározott munkadíj és a 10.000.000,- Ft feletti összeg 3 %-a, de legalább 100.000,- Ft. Az elsőfokú bíróság a fenti jogszabályi rendelkezések figyelembevételével határozta meg az ügyvédi munkadíj mértékét, amely a jogszabályi rendelkezésnek megfelelően nettó 803.506,- Ft, melyet a 2012. január 1-jétől hatályos 27 % áfával növelve került meghatározásra a jogi képviselő munkadíja az elsőfokú bíróság részéről. A rendelet 3. §
(6)bekezdése szerint a munkadíj megállapítása során a munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az ügyvédi munkadíj mérséklésére nincs lehetőség, figyelemmel arra, hogy jelen ügyben három tárgyalás tartására került sor, ahol az alperes jogi képviselője minden egyes alkalommal jelen volt, a tárgyalásokon több tanú került meghallgatásra. Ezen túlmenően az alperes jogi képviselője két részletes előkészítő iratot terjesztett elő, amelyekhez több melléklet került csatolásra. A másodfokú bíróság álláspontja szerint mindez arányban áll az alperesi jogi képviselő által elvégzett munkával, ezért az ügyvédi munkadíj nem eltúlzott. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §
(3)bekezdése alapján - annak helytálló indokaira tekintettel - helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint kell az alperes jogi képviselőjének a másodfokú eljárás során felmerült költségét megfizetnie. A másodfokú bíróság az ügyvédi munkadíj mértékét a rendelet 3. §
(5)bekezdése alapján mérlegeléssel nettó 400.000,- Ft-ban állapította meg. A felperes személyes illetékmentességére és fellebbezésének eredménytelenségére tekintettel a 2012. január 1-jétől hatályos Itv. 46. §
(1)bekezdése szerint megállapított fellebbezési eljárási illetéket a 6/
  1. (VI.26.) IM rendelet
  2. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
  3. év június hó
  4. napján Dr. Mika Ágnes sk. a tanács elnöke . Kurucz Zsuzsánna sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő Dr. Tibold Ágnes sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.