Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.463/2010/6.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla az Dr. Karcagi-Mészáros Zsolt Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a dr. Horváth Péter ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság
- szeptember
- napján meghozott 27.G.40.043/2009/
- számú ítélete ellen az alperes által
- sorszám alatt és a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta az alábbi ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja. Köteles megfizetni a felperes 46.680,- (Negyvenhatezer-hatszáznyolcvan) Ft, míg az alperes 156.000,- (Egyszázötvenhatezer) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket az államnak az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 50.000,- (Ötvenezer) Ft másodfokú perköltséget, ezt meghaladóan viselje a fellebbezésével felmerült költségeit. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság támadott ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes felszámolója részére 2.599.818,-Ft-ot. A fentieket meghaladóan a kereseti kérelmet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes felszámolója részére 128.000,-Ft és 25 % ÁFA, összesen bruttó 160.000,-Ft ügyvédi munkadíjat. Kötelezte a bíróság az alperest, hogy fizessen meg a Magyar Állam javára külön felhívásra 156.000,-Ft eljárási illetéket. Ítéletének tényállásában megállapította, hogy a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 1.Fpk.11-08-
- számú végzésével rendelte el a felperes felszámolását, amelynek kezdő időpontja
- március
- napja.
- augusztus
- napjáig a felperesnek összesen 4.313.250,-Ft vételártartozása halmozódott fel az alperessel szemben. A peres felek megállapodása alapján - a fenti tartozás kompenzálására - az alperes
- január 8-án 3.377.852,-Ft nettó értékben papíripari termékeket szállított el a felperestől. A felperes 3.377.852,-Ft összegről számlát állított ki. A papíripari termékek elszállításával nem kompenzált felperesi tartozást alperes határidőn belül hitelezői igényként jelentette be a felperes felszámolójának. A felszámoló ezt 778.034,Ft összegben, „d" kategóriában nyilvántartásba vette. Megállapítható, hogy az adós felperessel szemben bejelentett hitelezői igények elérik a 10.043.550.988,-Ft-ot. Az adós becsült vagyona ennél lényegesen alacsonyabb összegre tehető. Az elsőfokú bíróság a felperesnek a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló
- évi IL. törvény (Cstv.)
- §.
(1)bekezdés c.) pontja alapján előterjesztett 3.377.852,-Ft megfizetésére irányuló kereseti kérelmét megalapozottnak látta és figyelemmel az alperesnek a Cstv. 38. §.
(3)bekezdése alapján előterjesztett 935.398,-Ft összegű - 778.034,Ft erejéig alapos - beszámítási kifogására, összesen 2.599.818,-Ft megfizetésére kötelezte az alperest az alábbi indokok alapján. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a peres felek azon megállapodásukkal, hogy a felperes által alperes részére a köztük lévő szállítási szerződések alapján teljesítendő vételárat nem pénzben, hanem papíripari termékek átadásával teljesítik, a felek közti szállítási szerződést a Ptk. 240. §.
(1)-
(2)bekezdései szerint a teljesítés módja tekintetében módosították. Megállapítható, hogy a módosításra 2009. januárjában a Cstv. 40 §.
(1)bekezdés c.) pontjában írt határidőben került sor. A fenti megállapodással az alperes követelésének nagyobb hányadához, azaz 3.377.852,-Fthoz jutott hozzá úgy, hogy követelésének kielégítésére nem a felszámolási eljárás keretében a Cstv.
- §. szerinti rangsorban a többi hitelezővel együtt került sor. Az alperes által kézhez vett áruk értékével a vele egy ranghelyen hitelezők kielégítési alapja csökkent, ezért a Cstv.
- §.
(1)bekezdés c.) pontja szerinti előnyben részesítés megvalósult. A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek közt
- januárjában létrejött megállapodás érvénytelen és figyelemmel arra, hogy alperes időközben a papíripari termékeket értékesítette, így az eredeti állapot helyreállítására nem kerülhet sor, a Ptk.
- §.
(1)-
(2)bekezdései alkalmazásának van helye. A Cstv. 38. §.
(3)bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni azzal, hogy a hitelező - a gazdálkodó szervezet által indított perben - a gazdálkodó szervezettel szemben a felszámolás kezdő időpontjában fennálló követelését beszámítási kifogásként érvényesítheti, feltéve, hogy a követelés jogosultja a felszámolás kezdő időpontjában is hitelező volt. Figyelemmel arra, hogy az alperes a felperes felszámolási eljárásában 778.034,-Ft-os igénybejelentésével hitelezőnek minősül, akinek a követelése már a felszámolás kezdő időpontjában is fennállt és ezen követelés jogosultja a felszámolás kezdő időpontjában is az alperes volt, így az elsőfokú bíróság a beszámítási kifogásnak 778.034,-Ft erejéig helyt adott. A perköltségviselés kérdésében az elsőfokú bíróság a Pp. 81. §.
(1)bekezdése és a peres felek közti pernyertesség-pervesztesség aránya, valamint a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §.
(2)bekezdés a.) pontja alapján döntött. Az ítélettel szemben alperes élt fellebbezéssel. Elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a felperes kereseti kérelmének elutasítását és felperes első-, másodfokú perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint nem került a perben bizonyításra az a releváns körülmény, hogy az áru átadásával - és a szerződés módosításával - az alperes a többi hitelezővel szemben előnyben részesült. Álláspontja szerint a felperes felszámolója a szerződésmódosítás megtámadásának jogáról ráutaló magatartással lemondott akkor, amikor a keresetlevél beadását megelőzően, 2009. május 22-én alperes hitelezői igényét 778.034,-Ft összegben elismerte. Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes is fellebbezéssel élt és kérte az alperes beszámítási kifogásának teljes egészében történő elutasítását, valamint kérte, hogy a bíróság a kereseti kérelemnek adjon helyt, és kötelezze az alperest 3.377.852,-Ft megfizetésére. Rámutatott, hogy a Cstv. 40. §.
(1)bekezdés c.) pontja által megkívánt hitelező előnyben részesítése kétséget kizáróan megvalósult azzal, hogy alperes a szerződésmódosítás következtében követelésének tetemes hányadához hozzájutott, míg a felszámolás vagyonmérlegéből és az eljárás során meghallgatott felszámoló nyilatkozatából megállapítható az, hogy az adós cég vagyona legfeljebb a hitelezői igénybejelentések felét fedezi. Felperes a beszámítási kifogás elutasítását arra hivatkozással kérte, hogy a beszámítással a Cstv. 40. §-ával elérendő jogpolitikai cél nem valósul meg. A Cstv. 40. §.
(1)bekezdés szerinti megtámadás célja egyrészt a felszámolási vagyon növelése, másrészt az eredeti állapot helyreállítása, azaz az érvénytelen jogügyletet kötő hitelezők - a Cstv.
- §. szerinti kielégítési sorrendet megkerülve - ne jussanak hozzá követelésükhöz. A beszámítási kifogással tehát a fenti jogpolitikai cél nem érvényesül. Álláspontja szerint tehát alperesnek is felróható érvénytelen ügylettel szemben beszámításra nincs lehetőség. Alperes fellebbezése és a felperes fellebbezése nem megalapozott. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiakkal egészíti ki. A felszámolási eljárásban bejelentett 49/D §. szerinti, valamint „a" kategória szerinti igények összesen 1.307.324.447,-Ft-ot tesznek ki. Az alperesi igénybejelentéssel egy ranghelyen szereplő „d" kategória szerinti igények összege 205.493.264,-Ft. Ezzel szemben a felszámolási eljárásban eddig befolyt, összesen 641.000.000,-Ft és a vagyonértékesítés eredményeként még 740.000.000,-Ft összeg bevétele várható. további Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást - a fenti kiegészítéssel - a szükséges körben lefolytatta, helyes tényállást állapított meg, s az abból levont jogi következtetéseivel az ítélőtábla egyetért. A másodfokú eljárás során beszerzett adatokból kétséget kizáróan megállapítható, hogy a várható bevételeket is figyelembe véve az adós cég vagyona csak a 49/D és az „a" kategóriás igények kielégítését teszi lehetővé, a „d" kategóriában bejelentett, összesen 205.493.264,-Ft összegű hitelezői igény fedezetére megközelítőleg 74.000.000,-Ft fog rendelkezésre állni. A fentiekből következik, hogy a
- januárjában kelt szerződésmódosítással az alperes követelésének nagyobb részéhez jutott hozzá, mint ahogy „d" kategóriás hitelezőként a felszámolásban kielégítést nyert volna. Így a Cstv.
- §.
(1)bekezdés c.) pontja szerinti előnyben részesítés megvalósult. A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a felek közt
- januárjában létrejött szerződésmódosítás érvénytelenségét és ennek alapján helytállóan rendelkezett - a beszámítási kifogást is figyelembe véve - az érvénytelenség jogkövetkezményeinek körében is. Osztotta az ítélőtábla az elsőfokú bíróság alperes beszámítási kifogásával kapcsolatos álláspontját is. A Cstv.
- §.
(3)bekezdése - az ott írt konjunktív feltételek teljesülése esetén - nem tesz különbséget a hitelezői igény beszámíthatóságában annak függvényében, hogy azt a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet és a hitelező közti érvényes, vagy érvénytelen ügyletből eredő, és a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet által érvényesített követelésbe kéri-e beszámítani a hitelező. A beszámítási kifogás elutasítása körében a felperes által hivatkozott Győri Ítélőtábla Gf.II.20.379/
- számú eseti döntésében írtak jelen tényállás mellett azért sem alkalmazhatók, mivel a hivatkozott jogesetben az alperes a felszámoló által el nem ismert követelést kívánt a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet által indított perben beszámítási kifogásként érvényesíteni. Az indokolás fenti kiegészítésével az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntését a Pp.
- §.
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezések nem vezettek eredményre, így az ítélőtábla a Pp. 78. §.
(1)bekezdése alapján kötelezte a feleket a fellebbezésükben vitatott követelésrész után számított feljegyzett fellebbezési illeték állam javára való megfizetésére. Mindkét fellebbezés eredménytelenségét figyelembe véve kötelezte a bíróság az alperest a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet alapján megállapított mértékű ügyvédi munkadíj felperes részére történő megfizetésére. Győr,
- november
- napján Dr. Zámbó Tamás sk. Dr. Menyhárdné dr. Sarmon Hedvig sk. Dr. Maurer Ádám sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó: