A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.II.164/2012/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi szeptember hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság a testi sértés bűntettének kísérlete miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék B.947/2011/
- számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg: - a vádlott cselekményét a Btk.170.§
(1)bekezdésében meghatározott és a
(6)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntette kísérletének minősíti; - a vádlott büntetését 1 (egy) év 6 (hat) hó börtönre, a próbaidő tartamát 4 (négy) évre súlyosbítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat, hogy fizesse meg az államnak a másodfokú eljárásban felmerült 6.410 (hatezer-négyszáztíz) forint bűnügyi költséget. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a cselekmény vád szerinti minősítése érdekében, valamint a szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés mellőzése és közügyektől eltiltás kiszabása végett jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján a vádlott terhére bejelentett fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta, míg perbeszédében a védő az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta. A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be.348.§
(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mentesnek találta a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt hibáktól és hiányosságoktól: az a hiánytalanul felderített, egyező tartalmú bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul. A bizonyítási eljárás lefolytatása a perrendi előírásoknak megfelelően történt meg, mindenekelőtt a Be.291.§
(1)bekezdésében írt rendelkezés helyes alkalmazásával, a vádlott nyomozás során jegyzőkönyvbe foglalt beismerő vallomásának a felolvasásával. A feltárt részletek tartalmi hitelességét az írásban előterjesztett, illetve szóban is előadott orvosszakértői vélemény maradéktalanul alátámasztotta, leghangsúlyozottabban a sérülések keletkezési mechanizmusára vonatkozóan, így abban, hogy a sértett tarkóján, jobb oldali homloklebenyén, illetve a koponyatetején diagnosztizált traumás elváltozásokat tompa felszínű tárggyal mért, nagy erejű ütések idézték elő. Rendelkezésre állt a sértett vallomása, továbbá ismertté vált az elkövetés eszköze is, az a 44 cm hosszú és 200 gramm tömegű keményfa-darab, melyet a vádlott a lakószobájának a sarkában elhelyezett vödörben tartott. Mindezek alapján a múltbeli történések legfontosabb mozzanatait megnyugtatóan és kétséget kizáró bizonyossággal lehetett tisztázni. A megállapított - jogorvoslati kérelmekkel egyébként sem támadott - tényállás tehát megalapozott, így az a Be.351.§
(1)bekezdése értelmében irányadó volt a másodfokú eljárásban is. -----------------------E tényállásból az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett a vádlottbüntetőjogi felelősségére. A cselekményének a minősítése azonban nem felel meg az anyagi büntető jogszabályoknak. Az irányadó tényállás szerint az ittas állapotban lévő vádlott, miután a sértett a lakószobájának az elhagyására irányuló felszólításnak önként nem tett eleget, tettlegességgel adott nyomatékot a szavainak. Elsőként azzal, hogy a kezében tartott keményfa-darabbal a vele szembenálló sértett fejére, homlokára sújtott, két alkalommal és közepes erővel, majd olyképpen, hogy a kerítéskapuban a koponyatető jobb oldali részére újabb két ütést mért. Ezúttal azonban már nagy erőkifejtés mellett. A fenti bántalmazás következtében a sértett tarkóján nyitott sebzés, a jobb oldali homloklebenyén pedig zúzódás keletkezett, míg a keményburok alatt a lágyhártyák bevérzését és a koponya középvonalától jobbra, elmozdulás nélküli törést szenvedett el. A felsorolt sérülések - maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás hátrahagyása nélkül - nyolc hét alatt gyógyultak, mégis azzal, hogy a koponyaűri vérzés kizárólag a szerencsés véletlennek köszönhetően nem ért el olyan mértéket, mely közvetlen életveszélyes állapot kialakulásához vezethetett volna. Az önhibából eredő ittas vagy bódult állapotban elkövetett bűncselekmények vonatkozásában - szem előtt tartva a III. számú Büntető Elvi Döntésben kifejtetteket - mindenkor a cselekmény tárgyi oldalának a beható vizsgálata alapján kell a minősítés, különösen a következményekért való felelősség kérdésében állást foglalni. Oly módon, mintha az alanyi oldal teljes lenne. Köztudomású tény, hogy a tarkótájék, illetve a koponyatető traumás sérülése a központi idegrendszer működését veszélyeztetheti, mivel már a kisebb intenzitású vérzés is fokozódó koponyaűri nyomáshoz, végső soron a légzőközpont akadályoztatásához vezethet. Ezzel a vádlott mindenképpen tisztában volt, ahogyan azzal is, hogy egy 44 cm hosszú, 200 gramm tömegű keményfa-darabbal közepes, illetve nagy erő kifejtése mellett a központi idegrendszert védő koponyaboltozat megrepeszthető, átszakítható. Ennek megfelelően fel kellett ismernie, hogy a cselekménye alkalmas lehet életveszélyes következmények előidézésére. Ez az életveszélyes eredmény kizárólag a szerencsés véletlennek köszönhetően maradt el, így a vádlott legfeljebb ebben bizakodhatott. Márpedig az ítélkezési gyakorlat több évtizede következetes abban, hogy a tényekkel alá nem támasztott puszta vágyakozás, az alaptalan bizakodás valójában a következményekbe való belenyugvással egyenértékű, és ekként a Btk.13.§ II. fordulata szerinti eshetőleges szándék megállapítására nyújt jogi alapot (BH 2005/3. számú eseti döntés II. pontja, BH 2007/1. számú eseti döntés II. pontja). Ennek megfelelően a vádlott cselekménye a Btk.170.§
(1)bekezdésében meghatározott és a
(6)bekezdés I. fordulata szerint minősülő (életveszélyt okozó) testi sértés bűntettének Btk.16.§-a szerinti kísérleteként értékelendő. (Szükséges megjegyezni, hogy - szemben az elsőfokú ítélet 5. oldal utolsó bekezdésében kifejtettekkel - az ítélkezési gyakorlat az életveszélyt okozó testi sértés vonatkozásában az eredmény tekintetében fennálló egyenes szándékot nem ismeri. Amennyiben ugyanis az elkövető az életveszély kialakulását kívánja, úgy súlyosabb bűncselekmény - emberölés bűntettének kísérlete - miatt tartozhat felelősséggel.) A cselekmény minősítését kifogásoló ügyészi fellebbezés ekként megalapozottnak bizonyult. -----------------------Az eltérő minősítés a büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezők ismételt áttekintését tette szükségessé. A vádlottal szemben két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés volt kiszabható. Súlyosító körülmény az ittas állapotban történő elkövetés, a bántalmazás kitartó jellege, valamint a személy elleni erőszakos cselekmények nagy gyakorisága. Ugyanakkor nem sorolható ide a gyógytartam hossza, miután a nyolc hetes gyógyulási folyamat a bűncselekmény tárgyi súlyában, az ahhoz igazodó büntetési tételkeret meghatározásában kellő értékelést nyert, és az egyébként sem tekinthető kiemelkedően hosszúnak. Ezzel szemben a vádlott javára kell figyelembe venni a beszámítási képességének enyhe fokú korlátozottságát, feltáró jellegű - megbánásra is utaló - beismerő vallomását, valamint a büntetlen előéletét és kisebb súllyal a sértett kifogásolható, közreható magatartását. További enyhítő körülmény a cselekmény kísérleti jellege, mégis azzal, hogy a befejezett magatartás miatt annak nyomatéka nyilvánvalóan csekélyebb. A megváltozott büntetési tételkeretek között az elsőfokú bíróság által kiszabott, az ún. enyhítő szakasz kimerítő alkalmazását jelentő szabadságvesztés nem alkalmas a Btk.37.§-ában megfogalmazott célok elérésére. Ezért a másodfokú bíróság azt továbbra is a Btk.87.§
(2)bekezdés c) pontjában írt rendelkezés alapján - egy év hat hónapra súlyosbította. A vádlott alkoholos személyiségtorzulása folytán tartani lehet hasonló cselekmények elkövetésétől, ezért a másodfokú bíróság a felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejét - a Btk.89.§
(2)bekezdésében meghatározott keretek között - négy évre felemelte. Következésképpen az ügyész jogorvoslati kérelme a súlyosbítást célzó részében is eredményes volt. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság - a Be.372.§
(1)bekezdése értelmében - az elsőfokú bíróság ítéletének a cselekmény minősítését és a büntetőjogi jogkövetkezményeket érintően megváltoztatta. Az egyéb rendelkezések törvényesek voltak, ezért azokat a Be.371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi rendelkezés a Be.381.§
(1)bekezdésén alapul. költség viselésére vonatkozó P é c s,
- szeptember
- Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr.Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr.Halász Etelka s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék B.947/2011/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.164/2012/
- számú ítélete folytán - az abban írt változtatásokkal - a
- évi szeptember hó
- napján jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. .Krémer László s.k. a tanács elnöke