← Magyarország

Pf.20321/2012/3 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.321/2012/2.szám A Szegedi Ítélőtábla dr. Rakonczainé dr. Mészáros Gabriella ügyvéd által képviselt felperesnek - dr. Farnas József ügyvéd által képviselt I.r., II.r. és a személyesen eljárt III.r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Gyulai Törvényszék

  1. május
  2. napján kelt 5.P.20.240/2011/
  3. számú ítélete ellen a felperes
  4. sorszám alatt benyújtott fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I.r. alperesnek 200 000 (kettőszázezer) Ft perköltséget. Köteles továbbá a felperes megfizetni az illetékes állami adóhatóság külön felhívására a Magyar Államnak 520 000 (ötszázhúszezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes és az I.r. alperes
  5. október
  6. napján kötöttek házasságot. Az életközösségük fennállása alatt alapították a (társaság
  7. neve)-ot (II.r. alperes), amelynek beltagja az I.r. alperes, kültagja a felperes volt, továbbá a (társaság
  8. neve)-ot, amelynek mind a felperes, mind pedig az I.r. alperes kültagjai voltak. A (társaság
  9. neve) székhelye a (település
  10. neve, ingatlan
  11. címe, hrsz.-a) szám alatti ingatlan, amely a 43873/1991.12.
  12. számú bejegyzés alapján az I.r. alperes kizárólagos tulajdonaként van nyilvántartva. Az ingatlanon a III.r. alperes -2- javára 3 000 000 Ft és járulékai erejéig jelzálogjog, valamint annak biztosítására elidegenítési és terhelési tilalom terheli. A házastársak ½ - ½ arányú tulajdonát képezte továbbá a (település
  13. neve, ingatlan
  14. címe) szám alatti ingatlan. A II.r. alperesi gazdasági társaság tulajdonát képezte a (település
  15. neve, ingatlan 4., 5.,
  16. címe) szám alatti ingatlan. A felperes és a I. r. alperes életközösségük
  17. január 25-én történt megszakadását követően megbízott jogi képviselőik közreműködésével tárgyalásokat kezdtek a házastársi vagyonközösség megszüntetése érdekében. A peren kívüli tárgyalások során vitatott volt - egyebek mellett - a (település
  18. neve, ingatlan címe) szám alatti ingatlan közös vagyoni jellege. A felperes igényt tartott annak ½ tulajdoni hányadára közös vagyoni szerzés jogcímén, értékét 20 100 000 Ft-ban jelölte meg azzal, hogy a törvényi vélelemmel szemben a különvagyoni szerzés bizonyítása az I.r. alperest terheli (
  19. IX.22-én kelt, /ügyvéd neve/ ügyvéd levele). Az I.r. alperes képviseletében eljáró /ügyvéd
  20. neve/ ügyvéd
  21. december 2-án kelt levelében 2 000 000 Ft erejéig vállalt megváltási árat fizetni ezen ingatlanhányad vonatkozásában. A házastársak között emellett egyeztetések folytak a felperest a gazdasági társaságokból megillető osztalék és vagyoni részesedés összegét, annak kifizetési módját, valamint a (település
  22. neve, ingatlan
  23. címe) ingatlan megváltási árát, továbbá a II.r. alperes tulajdonában álló ingatlanok értékét illetően. Az I.r. alperes képviselője a
  24. március 12-én felperesnek küldött e-mailben részletes ajánlatot terjesztett elő az előzőeket illetően azzal, hogy a (település
  25. neve)-i ingatlan az I.r. alperes tulajdonában marad (10/A/8.). A felperes képviselője
  26. április 7-én kelt válaszlevelében a (település
  27. neve)-i ingatlan kivételével az I.r. alperesi ajánlattól eltérő ajánlatot tett. Ilyen előzmények után a házastársak, valamint a II.r. alperes megállapodást kötöttek
  28. április
  29. napján, amelyben rögzítették a házasság felbontásához kapcsolódó járulékos kérdésekre vonatkozó megegyezésüket, továbbá rendelkeztek a házastársi közös vagyon megosztásáról. Ennek keretében a (társaság
  30. neve) vagyoni betétjének felperest megillető értékét bruttó 50 000 000 Ft-ban határozták meg azzal, hogy abból az I.r. alperes 4 200 000 Ft-ot készpénzben vállalt megfizetni, továbbá a felperes tulajdonába került a II.r. alperes tulajdonában álló (település
  31. nevén található ingatlanok megjelölése) szám alatti ingatlan. A különbözetként jelentkező összeget a II.r. alperes az ott részletezettek szerint vállalta teljesíteni. -3Pf.II.20.321/2012/2.szám A (társaság
  32. neve)-ből felperest megillető vagyoni betét összegét 5 000 000 Ft-ban határozták meg, amelynek megfizetését a II.r. alperes szintén - az ott részletezettek szerint - részletekben vállalta megfizetni. A (település
  33. neve, település
  34. hrsz.-a). alatti (település
  35. neve, ingatlan
  36. címe) szám alatti ingatlan felperes tulajdonában álló ½ tulajdoni hányadát 16 500 000 Ft ellenében az I.r. alperes váltotta magához, utalva az ingatlant terhelő hiteltartozásra. A szerződés
  37. pontjában a házastársak rögzítették, miszerint a megállapodás mindkét fél általi teljesítésének esetén házastársi közös vagyonukat megosztottnak tekintik, egymással szemben követelésük nincs. Az okirat
  38. pontja tartalmazza továbbá, hogy az ingóságok megosztásáról rendelkezni nem kívánnak. A szerződő felek 2010.május
  39. valamint
  40. szeptember
  41. napján módosították a fenti megállapodásukat. E módosítások a felperesnek járó összeg kifizetési módját, illetve annak biztosítékait érintették, rögzítve, hogy a megállapodás egyéb rendelkezéseit változatlan tartalommal fenntartják. A felperes keresetében a megállapodás II.r. alperessel kötött, a (település
  42. neve, ingatlan
  43. címe) valamint a (település
  44. neve, ingatlan
  45. címe) szám alatti ingatlanokra vonatkozó rendelkezéseinek szolgáltatás-ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságára, illetve tévedésre alapított érvénytelenségére hivatkozott, és e címen 13 000 000 követelést támasztott a II.r. alperessel szemben. Az I.r. alperessel szembeni keresetében a (település
  46. neve, ingatlan
  47. hrsz.-a)-ú, (település
  48. neve, ingatlan címe) szám alatti ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését kérte akként, hogy az ingatlanból őt házastársi közös vagyon jogcímén megillető ½ tulajdoni hányadot 10 000 000 Ft megváltási ár ellenében a bíróság adja az I.r. alperes tulajdonába, a III.r. alperest ennek tűrésére kérte kötelezni. Állította, hogy az ingatlan a házastársi közös vagyon körébe tartozik, amelyre a megállapodás nem tér ki, az ingatlan tehát olyan ún. kihagyott közös vagyoni vagyontárgynak minősül, amelyre nézve utóbb kérheti a közös tulajdon megszüntetését. Az I. és a II.r. alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I.r. alperes vitatta, hogy a (település
  49. neve)-i ingatlan ún. kihagyott vagyontárgy lenne. A kereset érdemét illetően pedig hangsúlyozta, hogy az ingatlan túlnyomórészt a különvagyona, mert megépítéséhez a szülei nyújtottak ajándékként anyagi segítséget. A III.r. alperes jelzálogjogának változatlanul hagyása mellett a kereset teljesítését nem ellenezte. -4- Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I.r. alperesnek 635 000 Ft, a II.r. alperesnek ugyancsak 635 000 Ft perköltséget, továbbá az államnak 900 000 Ft eljárási illetéket. A II.r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasító döntését a megtámadási jog megerősítés okán való megszűnésére alapította. A bizonyítékok értékelése alapján nem találta megállapíthatónak, hogy a felek a megállapodás megkötésekor figyelmen kívül hagyták a (település
  50. neve)-i ingatlant. A peren kívüli tárgyalások során a házastársakat képviselő ügyvédek tanúvallomása, valamint a csatolt levelezés alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperes az ingatlant a közös vagyon körébe tartozónak tekintette, azzal kapcsolatban igényt érvényesített az I.r. alperessel szemben. Rámutatott, hogy a vagyonközösséget megszüntető megállapodás megkötését megelőzően mindkét házastárs engedni kényszerült elképzeléséből, szempontként érvényesült a közös vagyon megosztása során, hogy a gyógyszertári vállalkozások fizetőképességét fenntartsák, amely nem csupán az I.r. alperes érdekét szolgálta, hanem ez biztosította a házastársak közös gyermekeinek korábbiaknak megfelelő színvonalú tartását. Kiemelte a felperes képviseletét ellátó /ügyvéd neve/ ügyvéd azon nyilatkozatát, miszerint a tárgyalások előrehaladtakor azért nem hozta szóba az ingatlant, mert az az addigra már körvonalazódó megállapodás meghiúsulásához vezetett volna, ahogy fogalmazott „az egész kártyavár összeomlik". Ez pedig a felperes érdekeivel is ellentétes lett volna. Mindezek alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy az érintett ingatlan nem minősül kihagyott vagyontárgynak, a felek akarata egy, a jogviszonyukat véglegesen és teljes körűen lezáró, az I. és a II.r. alperes teljesítőképességét meg nem haladó egyezség létrehozására irányult. Ennek biztosítása érdekében engedett a felperes az általa megalapozottnak tartott követelésből. Álláspontja szerint mindezt nem érinti az, hogy a megállapodás erre vonatkozó kitételt nem tartalmaz. Rámutatott, a szerződésben a felek kijelentették, hogy közös vagyonukat megosztottnak tekintik, annak kapcsán további követelésük egymással szemben nincs, e nyilatkozatuk a feleket megtámadás hiányában köti. Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását kérte akként, hogy a (település
  51. neve, ingatlan
  52. címe) szám alatti ingatlanon fennálló közös tulajdont a bíróság szüntesse meg, az őt megillető tulajdoni hányadot 6 500 000 Ft megváltási ár ellenében adja az I.r. alperes tulajdonába, a III.r. alperest kötelezze ennek tűrésére. Másodlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítására irányult. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok téves értékelésével állapította meg, mert figyelmen kívül hagyta /ügyvéd neve/ tanú azon nyilatkozatát, miszerint a (település
  53. neve)-i ingatlan különvagyoni jellegét nem ismerte el, csupán e kérdés elsikkadt, mert a megállapodásban a hangsúly a gyógyszertárra, mint vállalkozásra helyeződött. Hangsúlyozta, amennyiben a szerződéses akarat arra irányult volna, hogy az ingatlan kimaradjon a közös vagyon köréből, azt a megállapodásba belefoglalták volna, nem volt akadálya továbbá annak sem, hogy -5Pf.II.20.321/2012/2.szám rögzítésre kerüljön, ha elismerte volna az ingatlan különvagyoni jellegét. Kiemelte, a peren kívüli levelezés során maga az I.r. alperes is 2 000 000 Ft megváltási árat ajánlott, semmi indoka nem volt annak, hogy erről az összegről lemondjon. Hivatkozott arra, hogy a közös vagyon őt megillető összegét az I. és a II.r. alperesek 5, illetve 8 év alatt részletekben vállalták teljesíteni, a hosszabb fizetési határidő változatlan részteljesítés mellett a gyógyszertárak fizetési képességét nem érintette volna. Hangsúlyozta, önmagában a házastársi közös vagyon teljes körű megosztására irányuló törekvésből, mint ráutaló magatartásból nem vonható le az a következtetés, hogy lemondott a közös tulajdonnak minősülő (település
  54. neve)-i ingatlanból őt megillető tulajdoni hányadról. Hangsúlyozta, az ingatlan tulajdonjogát érintő megállapodás írásbeli alakhoz kötött. Kiemelte továbbá, hogy a kihagyott vagyontárgyakról a vagyonközösséget megszüntető szerződés megtámadása nélkül is dönthet a bíróság, ezért alaptalan az elsőfokú bíróságnak a szerződés
  55. pontjának megtámadásával kapcsolatos álláspontja. Az I.r. alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helyben hagyását kérte. A III.r. alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg, abból a jogszabályoknak megfelelő következtetést vont le, ezért érdemi döntése helytálló. Az ítélőtábla határozatának kifejtett indokaival is egyetért. Erre tekintettel ítéletét a - nem fellebbezett részét nem érintve - a Pp.
  56. §

(2)bekezdése alapján a Pp. 254. §
(3)bekezdésére utalással annak helyes indokai szerint helybenhagyta. Az ítélőtábla a fellebbezés kapcsán az alábbiakat emeli ki: Az életközösség megszűnésekor a vagyonközösség véget ér, és bármelyik fél követelheti a közös vagyon megosztását (Csjt. 31. §
(2)bekezdés). A házastársi közös vagyon megosztása történhet bírói ítélettel, vagy a felek közötti megállapodással, amely lehet a bíróság által jóváhagyott egyezség vagy peren kívüli szerződés. A házastársi közös vagyon megosztásának lehetséges módja tekintetében általános elv az egységesség és a véglegesség kívánalma, vagyis az egyes igényeket a házastársak vagyonjogi igényeiből nem lehet kiszakítva, a többitől függetlenül rendezni, hanem valamennyi igényt együttesen rendezve kell a házastársak vagyoni összetartozását véglegesen felszámolni. A teljes vagyoni rendezés elve alól kivételt jelent, ha a házasfelek a közös vagyonukat úgy osztották meg, hogy abból egyes vagyontárgyakat kihagytak, a rendezés tehát nem volt teljes körű. Arra helytállóan -6hivatkozik a felperes, hogy a bírói gyakorlat szerint amennyiben a házastársi közös vagyon megosztásáról rendelkező szerződés valamely vagyontárgyra nem terjed ki, nincs akadálya annak, hogy a bíróság a kihagyott vagyontárgyakról, vagy a rendezetlenül hagyott igényekről döntsön (BH1995. 26.). Erre rendszerint akkor kerülhet sor, ha a házastársak valamelyikének a közös vagyon megosztásának tárgyában született szerződés megkötésekor nem volt tudomása a megállapodás során figyelmen kívül hagyott vagyontárgy, követelés vagy tartozás létezéséről, vagy ha a házastársak tudatosan később kívánták rendezni a közös vagyon valamely elemének sorsát. Jelen esetben azonban - a lentebb részletezettek szerint - e körülmények egyike sem állapítható meg. A közös vagyon megosztása tárgyában kötött szerződés tartalmi elemeit jogszabály nem határozza meg, annak tartalmát tehát a házastársak, illetve a volt házastársak - a Csjt. 31. §
(5)bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 200. §
(1)bekezdésében megfogalmazott szerződéses szabadság elvéből következően - szabadon állapítják meg. Mivel a jogszabály nem határozza meg a szerződés minimális tartalmi elemeit sem, érvényességéhez nem szükséges az, hogy az okirat részleges vagyonmérleget tartalmazzon, elegendő, ha az csupán a megosztás, illetve a kölcsönös megtérítési igények elszámolásának az eredményét, azaz a felek vagyonmegosztásból eredő jogainak és kötelezettségeinek a meghatározását rögzíti. Önmagában tehát abból, hogy a szerződés a közös aktív és passzív vagyontárgyak tételes felsorolását nem tartalmazza, valamennyi vagyontárgyra nem tér ki, nem lehet arra a megállapításra jutni, hogy a tételesen nem rögzített vagyontárgyakat a felek a közös vagyon megosztása során figyelmen kívül hagyták, ha a szerződésből kitűnik, hogy a vagyonközösségből eredő valamennyi igényüket rendezték és egymással szemben további követelésük nincs. Ez esetben ugyanis az elszámolást teljes körűnek kell tekinteni (BDT
  1. 1469). A perbeli esetben a házastársak megállapodásának
  2. pontja pedig erre vonatkozó kitételt tartalmaz. E jognyilatkozatukhoz a szerződő felek kötve vannak, s ahogyan azt az elsőfokú bíróság is helytállóan megállapította, e szerződési rendelkezés sikeres megtámadása nélkül a felperes további vagyonjogi igényt nem érvényesíthet. Mindezen túl osztja az ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon okfejtését is, miszerint ettől függetlenül sem lehet következtetést levonni a bizonyítékokból arra nézve, hogy a másodfokú eljárás tárgyát képező ingatlant vagyoni viszonyaik rendezésénél a házastársak figyelmen kívül hagyták. A házastársak között a megállapodás megkötését megelőzően folytatott tárgyalásoknak kétséget kizáró módon tárgya volt a perbeli ingatlan, a felperes ennek kapcsán igényt is kívánt érvényesíteni. A házastársak képviseletét ellátó ügyvédek tanúvallomása egyező volt a tekintetben, hogy a szándékuk a vagyoni viszonyok teljes és végleges rendezésére irányult. Nincs olyan peradat sem, amely azt támasztaná alá, hogy a felek az ingatlan tulajdoni viszonyait a későbbiek során kívánták rendezni. Ennek a felperesnek az a perbeli nyilatkozata is ellentmond, amely szerint a megállapodás aláírását követően jutott a birtokába az az okirat, amely - az életközösség fennállása alatt nyújtott kölcsönre és felvett szociálpolitikai támogatásra figyelemmel igazolta, hogy az -7Pf.II.20.321/2012/2.szám ingatlan közös vagyonnak minősül. Ez az előadás ugyanis arra utal, hogy a szerződés aláírásakor a felperes az ingatlant az I.r. alperes különvagyonának tekintette, amely körülmény a szerződés tévedés jogcímén történő megtámadásának alapjául szolgálhatna valóságtartalma esetén. Ezt azonban cáfolja a felperes képviseletét ellátó /ügyvéd neve/ ügyvéd
  3. szeptember
  4. napján kelt, az alperesi képviselőhöz írt levele, amelyből kitűnően a felperes tudott az ingatlan tulajdoni lapjára bejegyzett terhekről, és tisztában volt azzal a jogi helyzettel is, hogy a különvagyoni jelleget az I.r. alperesnek kell bizonyítania. A szerződés megkötését megelőző levélváltásból szintén az a következtetés vonható le, hogy a megállapodás végleges tartalmának meghatározásakor a felek figyelemmel voltak a perbeli ingatlanra. Az I.r. alperes képviselője
  5. március 12-én felperesnek küldött e-mailban részletes ajánlatot tett a felek között vitatott valamennyi kérdést érintően, amely azt tartalmazta, hogy a (település
  6. neve)-i ingatlan az I.r. alperes tulajdonában marad (10/A/8.). A felperes képviselője
  7. április 7-én kelt válaszlevele az I.r. alperesi ajánlattól eltérő ajánlatot tartalmazott a (település
  8. neve)-i ingatlan kivételével, arra ugyanis nem tért ki, ez pedig arra utal, hogy a vagyonrendezés körében elfogadta, hogy az az I.r. alperes tulajdonában marad, következésképp a megállapodás megszövegezésekor a felek - függetlenül attól, hogy a szerződés szövege erre vonatkozó önálló kitételt nem tartalmaz - e vagyontárggyal kapcsolatos igényüket is rendezték. A felperes maga adta elő, hogy a (település
  9. neve)-i ingatlan tekintetében megegyezni nem tudtak, de nem kívánta a házastársi vagyonközösség megszüntetése iránti igényt bíróság előtt érvényesíteni a gazdasági társaságok likviditási problémái miatt, a vagyoni kérdések rendezése körében kialakult „huzavonába" belefáradt, és már nem ragaszkodott az ingatlan közös vagyoni jellegének feltüntetéséhez (
  10. sorszámú jegyzőkönyv
  11. oldal). A házastársakat a vagyoni viszonyaik rendezésekor vezethetik olyan személyes szempontok, amelyek nagymértékben befolyásolják a szerződési akaratukat, a perbeli esetben - az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában felsoroltakon túl - ezt támasztják alá a felperes ismertetett nyilatkozatában foglaltak. Mindez azt jelenti, hogy a perbeli ingatlan tekintetében megalapozott igényt a felperes nem érvényesíthet. Az ítélőtábla a Pp.
  12. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az eredménytelenül fellebbező felperest az I.r. alperes jogi képviseletével felmerült - a 32/2003. (VIII.23.) IM. rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja,
(5)bekezdése és 4/A. §
(1)bekezdése alapján meghatározott másodfokú perköltségének a megfizetésére. A felperes az Itv. 74. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó 8/
  1. (VI.26.) IM. rendelet
  2. §
(2)bekezdése alapján köteles a személyes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket megfizetni. -8A másodfokú eljárásban a III. r. alperesnek költsége nem merült fel, ezért arról rendelkezni nem kellett. S z e g e d , 2012. szeptember 4. Dr.Szeghő Katalin sk. Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. Bereczkyné dr. Lengyel Nóra sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.