← Magyarország

Gf.40395/2007/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.395/2007/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a Kardos, Pető és Törőcsik Társas Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe) által képviselt felpes neve (felperes címe) felperesnek a Bán, S.Szabó & Partners Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen tisztességtelen piaci magatartás megállapítása iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság
  2. március
  3. napján kelt 7.G.20.666/2006/
  4. számú részítélete ellen a felperes által benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi részítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 15.000,(Tizenötezer) Ft másodfokú költséget. A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság részítéletében megállapított tényállás szerint az alperes a felek között hatályban volt, O. személygépkocsik és haszongépjárművek márkakereskedői, értékesítési és szerviz szerződését a
  5. április 26-án kelt levelében
  6. október 31-i hatállyal felmondta. Tájékoztatta a felperest arról, hogy a 19/
  7. (II.16.) számú Kormányrendelet alapján a közösségi szabályoknak megfelelő új értékesítési rendszert kell kidolgoznia, ezért került sor a hatályban lévő szerződés felmondására, a szerződés kiegészítő rendelkezései 6.1.
  8. pontja alapján. Tájékoztatta arról is, hogy a forgalmazókkal és meghatalmazott szervizekkel létesítendő új kapcsolatok szerződéses feltételei még kidolgozás alatt vannak; amint az új forgalmazói szerződés és az új szerviz szerződés véglegesítésre kerül, meg fogják keresni a felperest annak érdekében, hogy az esetleges jövőbeni üzleti együttműködésük feltételiről egyeztessenek, feltéve, hogy a jelenlegi szerződéses feltételek megsértése nem kényszeríti az alperest szándéka megváltoztatására.
  9. október 6-án a márkakereskedések vezetői, így a felperes is felhívást kapott az alperestől, miszerint végezzék el az új szabványok teljesítésének önértékelését az interneten keresztül; amelyhez a felperes is megkapta a felhasználói jelszót. A felperes
  10. október 13-án elvégezte az önértékelést. Ezt követően, az alperes a
  11. október 25-én kelt levelében tájékoztatta a felperest, hogy nem áll szándékában sem személygépkocsi és haszongépjármű forgalmazói, sem márkaszerviz szerződést ajánlani részére
  12. november 1-jei hatállyal. Felhívta a szükséges végelszámolási eljárás lefolytatására; egyúttal közölte azt is, hogy a
  13. október 21-én készített összesítés szerint a felperes tartozása 13.379.656,-Ft, amely mellett a
  14. szeptember, október hó folyamán megtartott márkakereskedői audit eredményeképpen további 30.341.437,-Ft visszatérítést köteles a felperes fizetni az alperes részére. Felszólította, hogy hagyjon fel a márkakereskedés jelzéseinek használatával. Ezt követően a felek tárgyaltak, illetve egyeztették az auditot, annak
  15. március 10-i lezárását követően,
  16. március
  17. napján a felek személygépkocsi márkaszerviz szerződést kötöttek egymással. Forgalmazási szerződés megkötésére nem került sor. A felperes
  18. augusztus 12-én nyújtotta be a keresetét a bírósághoz, melyet az eljárás során pontosított; a
  19. február
  20. napján benyújtott
  21. sorszámú beadványában az
  22. évi LVII. törvény (Tpvt.)
  23. §-a és
  24. §

(2)bekezdése, továbbá a Ptk. 6. §-a és 339. §-a alapján kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes a gazdasági tevékenységét az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően folytatta a felek között fennállt személygépkocsi, valamint haszongépjármű márkakereskedői, értékesítési és szerviz szerződés felmondásával, a szerződéses kapcsolat lezárásával, a márkaszerviz szerződés megkötésével kapcsolatban az új márkaszerződés megkötésének időpontjáig; tiltsa el az ugyanilyen, illetve hasonló jogsértéstől; kötelezze arra, hogy nyilatkozattal adjon elégtételt és annak a Csongrád Megyében megjelenő napilapokban (D-M és D.) biztosítson megfelelő nyilvánosságot; kötelezze továbbá 5.100.000,-Ft kártérítés megfizetésére; figyelemmel a Tpvt. 21. §
  1. c)pontjára állapítsa meg a bíróság azt is, hogy az alperes gazdasági erőfölényével visszaélve indokolatlanul elzárkózott üzleti kapcsolat létrehozásától a személygépkocsi, valamint haszongépjármű márkakereskedői értékesítési szerződés vonatkozásában; hozza létre a felperes és az alperes között a szerződést az alperes általános szerződési feltételeinek megfelelően; kötelezze az alperest a jogsértés abbahagyására és tiltsa el a további ugyanilyen, illetve hasonló jogsértéstől. Mivel keresete az ügylet jellegének megfelelő üzleti kapcsolat létrehozásától való indokolatlan elzárkózás megállapítására is irányult, ezért kérte, hogy a bíróság keresse meg a Gazdasági Versenyhivatalt a szükséges eljárás lefolytatása érdekében és annak befejezéséig ezen kereseti kérelmek tárgyában függessze fel az eljárást. Kérte, hogy a bíróság a kereseti kérelem önállóan elbírálható részei felől részítélettel döntsön. A márkaszerviz szerződés késedelmes megkötéséből eredő kártérítés összegének felemelése vonatkozásában jogfenntartó nyilatkozatot tett, továbbá bejelentette jogfenntartását a személygépkocsi, valamint haszongépjármű márkakereskedői szerződés megkötésének elmulasztása miatt keletkezett kártérítési igénye tekintetében is. Érdemben arra hivatkozott, hogy az alperes a társaságok ügyvezetői között kialakult személyi ellentét miatt a felperessel más tartalmú felmondólevelet közölt, mint a többi márkakereskedővel. Azt nem vitatta, hogy jogszerűen mondta fel a korábbi szerződést az alperes, de a felperes esetében ezt követően jogellenesen zárkózott el a további együttműködéstől úgy, hogy a felperes minden, az alperes által támasztott feltételnek megfelelt, lejárt tartozása nem volt. A felperes megalapozott kifogásait végül az audit során az alperes elfogadta, és eredeti követelését annak töredékére leszállította, melyet a felperes megfizetett. Olyan márkaszervizzel kötött szerződést, amely az alperes általános szerződési feltételeinek nem felelt meg. Tette ezt annak ellenére, hogy a felperes a szerződés fennálltának hatálya alatt az átlagnál jobban teljesített mind a gépjárműforgalmazás, mind a szervizforgalom, mind a szervizelégedettség területén. Mindezen tények alkalmasak arra, hogy az alperes üzleti magatartásával kapcsolatban megállapítható legyen a tisztességtelenség. Az alperes tisztességtelenül hitegette a felperest új gépjárműforgalmazói szerződés megkötésével, aki ezen szerződés megkötésének reményében 2005. júliusáig az alkalmazottait nem bocsátotta el, és a közel 400.000.000,-Ft forgalmi értékű ingatlanok egyéb irányú hasznosításáról ezen időpontig nem gondoskodott. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a Tpvt. 2. §-ának megsértésére nem lehet hivatkozni, ha a keresetben kifogásolt magatartás egyidejűleg a Tpvt. valamely konkrét tényállása alapján bírálandó el. A felperes a keresetében az alperes kifogásolt magatartását nem kizárólag a Tpvt. 2. §-a vonatkozásában, hanem egyidejűleg a 21. §
  2. c)bekezdés tükrében is jogellenesnek tartja. Amennyiben a bíróság mégis vizsgálná a Tpvt. 2. §-ára alapított keresetet, úgy azt álláspontja szerint elkésettség miatt kell elutasítani. A Tpvt. 88. §
(1)bekezdése szerint a 2-
  1. §-okban foglaltak megsértése esetén a tudomásszerzéstől számított hat hónapon belül indítható per. A felperes a felmondást a
  2. április 26-án kelt levélben megkapta, arról pedig, hogy vele új szerződést nem kíván kötni az alperes,
  3. október 25-én értesült. A hivatkozott levelek kézhezvételét a felperes is elismerte. Ez a két időpont értelemszerűen a kezdő időpontja a felperes számára rendelkezésre álló a Tpvt.-ben jelzett hat hónapos szubjektív perindítási határidőnek. A keresetlevél
  4. augusztus 12-i benyújtása miatt mindkét kifogásolt magatartás esetén ez a határidő eltelt; érdemben is kérte a kereset elutasítását. A felperes az alperes elévülési kifogását megalapozatlannak tartotta. E körben tanúk meghallgatását indítványozta, így bizonyítva, hogy a felek között az alperes
  5. október 25-i levelét követően mind a forgalmazási, mind a márkaszerviz szerződés tekintetében folyamatos tárgyalások voltak. Hivatkozott az alperes
  6. november 12-én kelt értesítésére is, amelyben az alperes azt közölte a felperes Chevrolet és Opel Márkaszerviz hálózatba benyújtott jelentkezésével kapcsolatban, hogy a
  7. októberi márkakereskedői audit ügyének lezárásáig a jelentkezéseit nem áll módjában érdemben elbírálni. A Tpvt.
  8. §
(2)bekezdését hívta fel, amely szerint, ha a kifogásolt magatartás azzal valósul meg, hogy valamely helyzetet vagy állapotot nem szüntetnek meg, akkor a határidők mindaddig nem kezdődnek meg, amíg a helyzet fennáll. A felek az auditot
  1. március 9-én zárták le. Ezt követően is elzárkózott az alperes a forgalmazói szerződés megkötésétől a felperessel. A felperes jogi képviselője
  2. június
  3. napján kérte a forgalmazói szerződés megkötését, ez elől az alperes a
  4. július 4-i válaszlevelében egyértelműen elzárkózott. Ezt követően,
  5. augusztus 12-én fordultak a bírósághoz. Álláspontja szerint a kifogásolt állapot változatlanul fennáll a mai napig, ezért az elévülési határidő el sem kezdődött. A márkaszerviz-szerződés tekintetében addig állt fenn a kifogásolt, jogsértő állapot, amíg
  6. március 14-én az újabb szerződést a felek meg nem kötötték. Az alperes ezt követően is fenntartotta elévülési kifogását, vitatva, hogy a szerződéstől való elzárkózás „állapotcselekménynek" minősülne. Hivatkozott e körben a GVH Vj.164/
  7. határozatára. A felperesi álláspont elfogadása álláspontja szerint - azt jelentené, hogy a hathónapos elévülési határidő szerződéskötéstől való elzárkózás esetén soha nem indulna el. A határidő csak akkor vehetné kezdetét, ha a szerződést a felek végül megkötik, azaz amikor az érvényesítendő igény már okafogyottá vált. Ez a felfogás a jogbiztonság normáját súlyosan sértené, olyan jogi helyzetet idézhetne elő, ahol az igényérvényesítési határidő soha nem venné kezdetét, és a követelés érvényesíthetősége praktikusan soha nem évülne el. Álláspontját alátámasztja az Alkotmánybíróság 54/
  8. számú határozata, továbbá a Legfelsőbb Bíróság EBH 2004/
  9. számú eseti döntése. A felperes indítványára az elsőfokú bíróság tanúként hallgatta ki a felek vezető tisztségviselőit A.- J-t és W. K-t továbbá M. M-t, M. J-t, N. K-t és K. M-t; a felek okiratokat is csatoltak jogi álláspontjuk alátámasztására. Az elsőfokú bíróság a
  10. március
  11. napján tartott tárgyaláson hozott
  12. sorszámú végzésével a felperes
  13. február
  14. napján pontosított kereseti kérelme Versenytanácsra vonatkozó részét megküldeni rendelte a Versenytanácsnak a szükséges eljárás lefolytatása végett. A felperes tisztességtelen piaci magatartásra alapított kereseti kérelme vonatkozásában a tárgyalást berekesztette és az ugyanezen a napon hozott 7.G.20.666/2006/
  15. számú részítéletével a felperes tisztességtelen piaci magatartásra alapított kereseti kérelmét elutasította; kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 15.000,-Ft + áfa költséget. Határozata indokolásában megállapította, hogy a felperes tisztességtelen piaci magatartásra alapított kereseti kérelme nem alapos. Mivel a kereseti követelések egymástól elkülöníthetők, a Pp.
  16. §
(2)bekezdése alapján a tisztességtelen piaci magatartás felől részítélettel döntött. Az elévülés tekintetében az elsőfokú bíróság az alperesi álláspontot osztotta. A felperesi a tudomásszerzés időpontjának a
  1. október 25-én kelt levelet tekintette, amikor az alperes közölte, hogy nem kíván a felperessel sem forgalmazási, sem márkaszerviz szerződést kötni. Kifejtette, hogy a Tpvt.
  2. §
(2)bekezdésében szabályozott tartós állapot olyan esetekre értendő, amikor egy adott tisztességtelen magatartás következtében fennálló állapot rögzül úgy, hogy annak megszüntetése csak bírósági eljárás vagy a felek megállapodása alapján lehetséges. Jelen esetben a tisztességtelen piaci magatartás, amelyre a felperes hivatkozik egyrészt maga a felmondás, másrészt az, hogy az alperes a szerződést nem kötötte meg. A felperes a felmondás tényét is kifogásolta, amely hozzá megérkezett. Annak átvételével a felmondással kapcsolatos tisztességtelen piaci magatartás hat hónapos elévülési idejének kezdő időpontja bekövetkezett, a felek a korábbi jogviszonyukat lezárták, a lezárást kizárólag elszámolás követte. Az alperes azonban akkor is konkrét magatartást tanúsított, amikor levelében közölte, hogy egyik szerződés típust sem köti meg a felperessel. Így ettől az időponttól kezdve nincs állapot, amely tartós lehetne, a felek között a tisztességtelen piaci magatartás szempontjából ezen időponttól kezdődően nincs jogviszony. A felperes számára nyilvánvaló, hogy szerződést vele az alperes nem fog kötni. Ezért az elévülés a közléssel megkezdődött. A Ptk. 327. §
(1)bekezdése alapján vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy történt-e a felperes részéről elévülést megszakító cselekmény, amit a Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján a felperesnek kellett bizonyítania. A perben meghallgatott tanúvallomások a felperest nem erősítették meg abban, hogy a két fél között megállapodás született, illetve, hogy a korábban a szerződéstől elzárkózó nyilatkozatát az alperes visszavonta. A tanúvallomások azt igazolták, hogy a felperes és az alperes folyamatos tárgyalásban voltak egymással, azonban a megállapodásig még tisztázni kell a részleteket, egyeztetni kell a két cég között. Megállapodás azonban nem jött létre, így az elévülési határidő nem szakadt meg. Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára történő utasítását és perköltsége megállapítását kérte. Álláspontja szerint a részítélet megalapozatlan és jogellenes, az elévülésre vonatkozó megállapítása ellentétes a Tpvt. 88. §
(2)bekezdésével. Előadta, hogy az elsőfokú eljárás során bizonyították, hogy az alperes a szerződés megkötésének elmaradását valótlan okhoz kötötte, ugyanis a felperesnek nem állt fenn tartozása az alperes felé. Az alperes ezért jogellenesen és tisztességtelenül járt el akkor, amikor a többi márkakereskedéssel új szerződést kötött, a felperessel viszont a valótlan okra hivatkozással azt megtagadta. A márkaszerviz szerződés megkötése vonatkozásában a kifogásolt helyzet egészen
  1. március
  2. napjáig fennállt, amikor is a márkaszerviz szerződést újból megkötötték a felek. A jogellenes magatartás azzal szűnt meg, hogy az alperes az új szerződést megkötötte. A kifogásolt magatartás megszüntetésével kezdődött az elévülési határidő. Álláspontja szerint azzal, hogy az alperes megkötötte a felperessel a márkaszerviz szerződést, közvetve elismerte a jogellenesség tényét. A bíróságnak részítéletében abban is állást kellett volna foglalnia, hogy az alperes jogos okkal tagadta-e meg a szerződés megkötését, a szerződés meg nem kötése részére felróható volt-e, és ehhez szükséges lett volna, hogy lefolytassa a felperes
  3. február 19-i beadványában kért bizonyítást. Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt nem bírálta el a felperes kártérítési igényét, amely a másodfokú eljárás keretében nem pótolható, ezért nem terjesztett elő a részítélettel szemben megváltoztatási kérelmet, mert - álláspontja szerint - annak hatályon kívül helyezése indokolt. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében érdemben az elsőfokú bíróság részítéletének helybenhagyását kérte, annak helyes indokai alapján. Fenntartotta az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját, hangsúlyozva, hogy a
  4. augusztus 12-én előterjesztett keresetlevél mindkét kifogásolt magatartásról való felperesi tudomásszerzéstől számítva elkésetten került benyújtásra, hiszen a felperes a keresetében egyrészt a felmondást, másrészt a szerződéskötéstől való elzárkózást sérelmezte; az előbbiről
  5. április 26-án, az utóbbiról
  6. október 25-én értesült. Hivatkozott az elsőfokú eljárás során már felhívott versenytanácsi döntésre, amely szerint kizárólag a tudomásra jutás számít a perindítási határidő kezdete szempontjából és irreleváns, hogy a felek között a hat hónap alatt folyamatos levelezés, egyeztetés zajlott-e. Ezek a cselekmények az elévülés szempontjából közömbösek. A szerződéskötéstől való elzárkózás lényege az, hogy a szerződést a felek nem kötik meg, így abban az esetben, a szerződés megtagadását az alperes írásban közli a felperessel, és amennyiben ez a felperes számára sérelmes, igényét ettől számított hat hónapon belül érvényesítheti a bíróság előtt. Ezért megalapozatlan az az alperesi érvelés, hogy a szerződéskötéstől való elzárkózás jelen esetben a Tpvt.
  7. §
(2)bekezdése alapján állapotcselekménynek minősülne. Ez ugyanis azt jelentené, hogy szerződéskötés hiányában a sértett fél akár 50 vagy 100 év múlva is, bármikor később perrel élhetne a másik féllel szemben, mert a perlésre nyitvaálló objektív határidő el sem kezdődik. Vitatta azt a fellebbezési érvelést is, amely szerint azzal, hogy az alperes a márkaszerviz szerződést megkötötte a felperessel, egyben elismerte volna a helyzet jogellenességét, az alperes ugyanis mindvégig tagadta, hogy bármelyik szerződés, tehát akár a márkakereskedői, akár a márkaszerviz szerződés vonatkozásában szerződéskötési kötelezettség terhelné. Ezt egyébként a felperes az eljárás során semmilyen jogi érveléssel nem tudta alátámasztani. Ilyen rendelkezések ugyanis nincsenek, s amint azt korábbi beadványaiban kifejtette, erőfölény hiányában az alperest szerződéskötési kötelezettség ezen az alapon sem terheli. A másodfokú eljárásban az elévülés kérdésében kell dönteni. Megállapította a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a fellebbezés érdemben nem alapos. Az elsőfokú bíróság az alperes elévülési kifogása alapján helyesen vizsgálta elsődlegesen a Tpvt.
  1. §-a szerinti perindítási határidő betartását, és helytálló jogi következtetéssel utasította el a felperes Tpvt.
  2. §-ának megsértésére alapított keresetét, elévülésre tekintettel. A felperes egyrészt az alperesi felmondás jogellenességét, illetve annak a többi márkakereskedőhöz címzett felmondólevéltől eltérő tartalmát jelölte meg alperesi jogsértő cselekményként. Osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontját, amely szerint a felmondás felperes által történő kézhezvételével bekövetkezett a felperes tudomásszerzése az általa kifogásolt jogsértő magatartás kapcsán. A felmondás körében bármely igényét ettől az időponttól számított hat hónapon belül érvényesíthette volna bíróság előtt; keresetlevele ehhez képest a
  3. április 26-i keltezésű levél kézhezvételétől számított hat hónapon túl került előterjesztésre a bíróságon. Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság indokolásával abban a kérdésben is, hogy az üzleti kapcsolattól való indokolatlan elzárkózásban megmutatkozó tisztességtelen piaci magatartás jelen esetben nem minősül a Tpvt.
  4. §
(2)bekezdése szerinti állapotnak, amelyre tekintettel az elévülés meg sem kezdődött volna, illetve a márkaszerviz szerződés esetén annak újbóli megkötésével kezdődött csak el. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy ez utóbbi sérelmezett magatartás esetén a tudomásszerzés időpontjának azt az alperesi közlést kell tekinteni (
  1. október 25.), amikor az alperes egyértelműen a felperes tudomására hozta, hogy egyik szerződés típust sem kívánja vele megkötni. E körben a felperes fellebbezése olyan új elemet nem tartalmazott, amely az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi következtetés levonására adott volna alapot. Az elsőfokú bíróság irányadóan alkalmazta a 4/
  2. Polgári jogegységi határozatot, amely kimondja, ha a keresetlevél késedelmes benyújtása nem vezet jogvesztésre, és a jogszabály a mulasztás orvoslására nem ír elő igazolást, a mulasztás jogkövetkezményéről az ellenérdekű fél kifogása alapján az ügy érdemében hozott ítéletben kell dönteni. Az alperes elévülési kifogása esetén az elévülés számítására a Ptk. 326-
  3. §okban írt szabályokat kell alkalmazni. Ennek keretében vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy történt-e az elévülést megszakító cselekmény, és a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy az elévülést megszakító cselekmény ténye nem állapítható meg. Nem vizsgálta azonban a Ptk.
  4. §
(2)bekezdése alapján az elévülés nyugvásának kérdését. E körben rögzíti a másodfokú bíróság, hogy a felperes arra hivatkozott, hogy a felek között folyamatos tárgyalások folytak, elsődlegesen az audittal összefüggésben, amelyet igazoltak a meghallgatott tanúk is. Az audittal kapcsolatos egyeztetés önmagában nem minősülne olyan menthető oknak, amely alapot adhatna az elévülés nyugvásának megállapítására, azonban a felperes 7/F/
  1. szám alatt csatolta az alperes
  2. november 12-i keltezésű levelét. Ennek tartalma a következő: „Hivatkozással Chevrolet és Opel Márkaszerviz Hálózatunkban benyújtott jelentkezésére ezúton tájékoztatjuk, hogy az önök
  3. októberi márkakereskedői audit ügyének lezárásáig jelentkezéseit nem áll módunkban érdemben elbírálni". A másodfokú bíróság álláspontja szerint ez a közlés valóban értelmezhető úgy, hogy az audit lezárása az újabb szerződéskötések feltétele, és az alperes érdemben csak ezt követően foglalkozik a felperes újabb jelentkezéseivel. Ezért az alperesi levélben foglaltak tartalmából következően a felperes menthető okkal nem érvényesítette igényét a bíróság előtt az audit lezárásáig, és ezt követően újabb jelentkezéseinek érdemi elbírálását az alperes részéről. A levél közlésétől az audit
  4. március 10-i lezárásáig megállapítható az elévülés nyugvása; tény, hogy az alperes az audit lezárását követő rövid időn belül újból szerződött a felperessel a márkaszerviz tevékenység vonatkozásában, azonban a márkakereskedői szerződés tekintetében nem született megállapodás. A Ptk.
  5. §
(2)bekezdése szerint, ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül - az egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig három hónapon belül - a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt vagy abból egy évnél, illetőleg három hónapnál kevesebb van hátra. Jelen esetben az elévülési idő egy évnél rövidebb - hat hónap - a Tpvt. 88. §
(1)bekezdésének első fordulata alapján. Az audit lezárásától számítva ezért három hónap állt a felperes rendelkezésére igényének bíróság előtt történő érvényesítésére; a határidő
  1. március 10-től számítva
  2. június
  3. napján járt le; a bíróságon
  4. augusztus 12-én érkeztetett keresetlevél ezért elkésett. A Ptk.
  5. §
(1)bekezdése értelmében az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság részítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján - a fentiek szerint kiegészített indokolással helybenhagyta. A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a másodfokú bíróság a felperest az alperes ügyvédi munkadíjból álló másodfokú költségének megtérítésére. A per tárgya nem határozható meg, mert jelen másodfokú eljárás tárgyát kizárólag a jogalap és az elévülés kérdésében való döntés felülvizsgálata képezte. Az ügyvédi munkadíj mértékét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdései alapján, mérlegeléssel állapította meg azzal, hogy az ügyvédi munkadíj az általános forgalmi adót is tartalmazza. Megállapította a másodfokú bíróság, hogy a felperes a fellebbezésére 301.000,-Ft illetéket rótt le. Figyelemmel a fentiek szerint meg nem határozható pertárgyértékre, a 24.000,-Ft-ot meghaladó fellebbezési eljárási illetéket, 277.000,-Ft-ot a felperes az adóhatósághoz címzett kérelemben az Itv. 80. §
(1)bekezdés f) pontja alapján visszaigényelhet. Budapest,
  1. év november hó
  2. napján álinkásné dr. Mika Ágnes sk. a tanács elnöke . Tibold Ágnes sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő Dr. Kurucz Zsuzsánna sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.