Pf.20330/2012/3 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.330/2012/

1. szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. Sz.V . pártfogó ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, I.rendű alperes neve (címe) I. rendű és a II.rendű alperes neve (címe) II. rendű alperesekkel szemben kártérítés megfizetése iránt indított perében - amely perbe az alperesek pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Papp Dezső ügyvéd ügyintézése mellett a dr. Papp Dezső Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt Allianz Hungária Biztosító Zrt. (címe) beavatkozott - a Szolnoki Törvényszék 16.P.20.307/2011/
2. számú ítélete ellen a felperes részéről
3. sorszám alatt előterjesztett és
4. sorszám alatt indokolt fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A felperes pártfogó ügyvédjének a díját az állam viseli. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: Az I. rendű alperes "T-n'" háziorvos, üzletvezetője és beltagja a II. rendű alperesnek. A II. rendű alperes vállalásában, de a tényleges munkát végezve az I. rendű alperes
5. november hónaptól "X-n" helyettesített, ahol lévő háziorvosi körzethez a felperes is tartozik. A felperes az I. rendű alperes által vezetett betegforgalmi napló adatai szerint
6. december hó
7. napján 10 óra 46 perckor jelent meg a "x-i" háziorvosi rendelésen a rendszeresen szedett gyógyszereinek felírása érdekében (Meloxan 15 mg tabletta 2*1, Bisoblock 5 mg tabletta 2*½ tabletta); diagnózisként egyéb elsődleges térdízületi arthrosis és egyéb meghatározott szívritmuszavarok kerültek feltüntetésre. Ekkor a felperes vállfájdalomra nem panaszkodott. A felírt gyógyszerek közül a felperes még aznap a Meloxant váltotta ki a "x-i" Cs. Gyógyszertárban. Az I. rendű alperes által vezetett betegforgalmi napló adatai szerint a felperes
8. január hó
9. napján ismételten megjelent a háziorvosi rendelőben, ahol őt újból az I. rendű alperes látta el. Panaszként előadta, hogy kerékpárral elesett és a bal vállát fájlalta. Státuszként kóros állás, defanse és a bal váll ízületének üres vápája, míg diagnózisként a mellkas hátulsó falának egyéb felületes sérülései, valamint a váll és a felkar zúzódása, illetőleg a váll ficama került rögzítésre azzal a véleménnyel, hogy a sebészi nyaktörés sem zárható ki, ezért az I. rendű alperes a felperest továbbküldte a .....Kórház traumatológiájára. A ..... Kórház a felperest másnap vette fel, és
10. január hó
11. napján bocsátotta el. A zárójelentés és az egészségügyi dokumentáció szerint a felperes
12. december hó
13. napján közterületen kerékpárról leesve a bal vállát ütötte meg, azóta a bal karját használni nem tudta; felvételére a bal vállízület kéthetesként megjelölt ficamának helyretétele (repositio) céljából került sor. Az inveterált vállficamot narkózisban reponálták és Dessault kötésben rögzítették. A hónaljárokban (fossa axillaris) kialakult enyhe fokú idegkompressziót követő érzékcsökkenés (hypaesthesia) jelentősen csökkent. Az ízület helyretétele után három hét időtartamú rögzítés, majd gyógytorna került előírásra, valamint a kezelés kiegészítéseként szteroid típusú gyulladáscsökkentő kúrát (Medrol) alkalmaztak, amit a felperes félbeszakított az emelkedő vérnyomásértékei miatt.
14. március hó
15. napján a bal oldali vállöv és a felső végtag fájdalmasságát, érzés- és mozgászavarát kórismézték a bal vállízület körüli, valamint a bal kéz kisujj-párnabeli izomtömegének csökkenésével. Az ideggyógyász szakorvos az „incisura scapulae syndroma" kórmegállapítást tette a vállövben kialakult állapot összegzéseként, aminek oka az elszenvedett vállficam volt. Ennek során a vállöv izmai és idegei olyan mértékű kóros tengelyállású nyomás alá kerültek, ami kiváltotta az észlelt tüneteket. A területben kialakult kóros nyomásviszonyok időtartama önmagában is kóroki tényező, ezért egy tartósan, napokig vagy hetekig fennálló vállficam jelentősen nagyobb valószínűséggel okoz ilyen jellegű elváltozást. A felperest a "y-i" rehabilitációs intézménybe utalták be, ahol
16. február hó
17. napjától
18. június hó
19. napjáig kezelték, ám ennek ellenére nem gyógyult meg. A felperes balesettel érintett kezénél az ujjak tartása karomállású, azok duzzadtak, lila színűek, mozgásukban korlátozottak, s az fájdalomérzettel is jár. A felperes
20. szeptember hó
21. napján közvetítői eljárást kezdeményezett az I. rendű alperessel szemben. Előadása szerint
22. december hó
23. napján kerékpárral elesett, s a válla kiugrott a helyéről. Az ezt követő hétfőn - december hó
24. napján - ment el az I. rendű alpereshez a vállpanaszával, azonban őt meg sem vizsgálták, csupán az asszisztens vérnyomást mért, más nem történt. A karjára gyógyszert írtak fel, ám attól az még jobban fájt, ezért a gyógyszert nem szedte tovább. Az ünnepek után visszament az orvoshoz, beutalót kért a ... kórházba, ahol másnap kezdődött meg az intézményes kivizsgálása. A konzervatív kezelés ellenére fájdalmai nem múltak el, és a keze ugyanolyan rossz, mint a sérülés kialakulásakor volt. Álláspontja szerint a fájdalma már elmúlt volna, ha az I. rendű alperes őt azonnal kórházba utalja. A ... Igazságügyi Szakértői Kamara Egészségügyi Közvetítői Tanácsa folytatta le az eljárást (KISZKEÜ/3/2009.), amelyben orvosszakértői vélemény beszerzésére is sor került. Dr. J. P. igazságügyi orvosszakértő véleménye szerint a felperesnél a hosszabb időtartamig fennálló vállficam közvetlen okozati összefüggésbe hozható a kialakult tünetegyüttessel. Mivel a felek eltérő előadást tettek arról, hogy pontosan melyik napon jelent meg ellátásra a felperes, az orvosszakértő rögzítette: amennyiben az I. rendű alperes vétkesen közreműködött a késedelem kialakulásában, akkor a kialakult kórállapotért felelősségre vonható, ellenkező esetben a beteg saját maga felelős, és saját magának kell hordoznia a következmények terhét. Az eljárás során a felek előadása közötti ellentmondást nem tudták feloldani, ezért a szakértő a dokumentáció alapján azt állapította meg, hogy a felperes
25. január hó
26. napján említette először a bal válltáji sérülését, amit ezt megelőzően sem háziorvosának, sem az ügyeletnek nem jelzett. Ezt követően a mediátor az eljárást megszüntette azzal, hogy a felek között nem történt megegyezés. A felperes módosított keresetében 6 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni egyetemlegesen az alpereseket. Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték a jogalap hiányában, ahogy a beavatkozó is, perköltség iránti igényük egyiküknek sem volt. Az elsőfokú bíróság a
27. sorszám alatt meghozott ítéletében a felperes keresetét elutasította azzal, hogy a le nem rótt kereseti illeték és az állam által előlegezett költség az állam terhén marad. Határozatának indokolása szerint a felperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy az alperesek jogellenes magatartása - mulasztása - miatt következett be a károsodása, amely esetben kerülhetett volna sor az alperesek magatartásának a kimentésére. A felelősség megítélése szempontjából alapvető kérdés volt, hogy a felperes mikor esett el, s ehhez képest mikor jelentkezett az I. rendű alperesnél a panaszával. E vonatkozásban a felperes egymásnak ellentmondó előadásokat tett: a perben végig azt állította, hogy
28. december hó
29. napján este történt a balesete, és a következő hétfőn, december hó
30. napján jelent meg az I. rendű alperesnél, amivel szemben dr. K. S. - aki a .... Kórház baleseti sebészeti osztályán ellátta a felperest - azt vallotta, hogy a felperes az osztályra való bekerülésekor
31. december hó
32. napjára tette a balesetét, ami rögzítésre is került a kórházi iratokban. A betegforgalmi napló szerint
33. december hó
34. napján jelent meg a felperes a háziorvosi rendelésen, amivel szemben a felperes nem tudta bizonyítani, hogy ő az előző napon jelent volna meg. F. I-né asszisztens is azt vallotta, hogy a felperes
35. december hó
36. napján jelentkezett, s akkor a térdére panaszkodott, valamint a szokásos gyógyszer került felírásra, ám a vállát nem említette. A Cs. Gyógyszertár megkeresésre adott válaszából megállapíthatóan a felperes
37. december hónapban egy vényt váltott ki (Meloxan 15 mg tabletta), amit
38. december hó
39. napján írtak fel a részére - ez ugyancsak az alperesi előadást támasztotta alá. B. S. tanú, a felperes szomszédja azt vallotta, hogy
40. decemberében - ám pontos nap megjelölése nélkül - a felperest azzal szállította el a háziorvoshoz, hogy fáj a válla. A jószomszédi viszony miatt a tanú nem volt elfogulatlannak tekinthető. Ez a tanúvallomás ellentétben is állt B. A. tanúvallomásával. B. A. - aki "X-n" körzeti ápoló - azt vallotta: a felperes mesélte neki, hogy elesett az ünnepek körül, megütötte a vállát, de nem ment el orvoshoz, mert azt várta, hogy majd magától meggyógyul, és csak az ünnepek után fordult orvoshoz. B. L. tanú is erről számolt be, ugyanis a felperes beszélő viszonyban van az édesanyjával, akinek elmesélte, hogy az ünnepek körül esett el, de csak az ünnepek után, az újévben ment el a háziorvoshoz. A felperes nem tudott megfelelő választ adni arra a kérdésre, miszerint ha a vállfájdalmának orvoslása miatt kereste fel a rendelőt, akkor miért jött el anélkül, hogy az megtörtént volna. Szintén nincs elfogadható válasz arra, hogy ebben az esetben miért nem vette igénybe az ügyeletet vagy a sürgősségi ellátást, amit a felperes az életkorával indokolt. Dr. K. S. tanú szerint az elszenvedett vállficam nem volt friss, de a keletkezésének idejét nem lehetett megállapítani. Dr. B. L. tanú szerint - aki a "y-i" intézetben kezelte a felperest - a felperes ugyan sokáig járt az intézményükbe, ám arról soha nem panaszkodott, hogy azért került ilyen állapotba, mert a háziorvos nem látta volna el őt időben. Dr. J. P. tanú a vallomásában előadta: ő is megkérdezte a felperestől, ha fáj a válla, ezzel elmegy az orvoshoz, akkor miért jött ki úgy a rendelőből, hogy nem vizsgálták és nem látták el, amire a felperes valami olyasmit mondott, hogy bízott a fájdalom elmúlásában. A felperes tehát nem tudta bizonyítani, hogy egyrészt
41. december hó
42. napján esett el, másrészt a
43. december hó
44. napi rendelésen jelent meg, harmadrészt pedig azt, hogy
45. decemberében az I. rendű alperes őt nem a panaszai szerint látta volna el, s hogy a vállsérülés jelzése ellenére ellátatlan maradt. Nem bizonyított ezért, hogy a késlekedés az alperesek magatartására lenne visszavezethető, amiért az oldalukon jogellenes magatartás sem volt megállapítható, így az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította azzal, hogy a felperes személyes költségmentessége folytán a le nem rótt kereseti illetéket és az előlegezett költséget az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatásával a keresetének történő helyt adást kérte. Sérelmezte B. S. tanúvallomásának a kirekesztését, mert ő igazolta, hogy a felperes az ünnepek előtt nagy fájdalmakkal jelentkezett a háziorvosánál, így ennek alapján a keresete nem lett volna elutasítható. Az alperesek és a beavatkozó fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztettek elő. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §-a