A határozat elvi tartalma: I. Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban a földhivatal - törvényben meghatározott kivétellel - nem jogosult a benyújtott okirat polgári jogi érvényessége körében vizsgálódni. II. A társasház alapító okirata önmagában az egyes társasházi tulajdonosok tulajdonjogának bejegyzése alapjául szolgáló okirat lehet. Kfv.III.37.648/2011/12.szám A Kúria a H. P.Szálloda- és Vendéglátóipari, Ingatlanforgalmazó Kft. „fa" felperesnek a Zala Megyei Kormányhivatal Földhivatala alperes ellen ingatlan-nyilvántartási ügyben hozott határozat felülvizsgálata iránt indított perében - mely perbe a dr.Marján István ügyvéd által képviselt „T." Tömegközlekedés Energiaellátását Tervező és Kivitelező Zrt. alperes pernyertességének elmozdítása végett beavatkozott - a Zala Megyei Bíróság 9.K.20.692/2011/
- számon
- június
- napján hozott jogerős ítéletével szemben az alperes által
- sorszámon, továbbá az alperesi beavatkozó által
- sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelmek elbírálása folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Zala Megyei Bíróság 9.K.20.692/2011/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja. A Kúria kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek és alperesi beavatkozónak külön-külön 30.000-30.000.(azaz harmincezer-harmincezer) forint elsőfokú és 30.000-30.000.(azaz harmincezer-harmincezer) forint felülvizsgálati költséget. Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 20.000.- (azaz húszezer) forint kereseti és 36.000.(azaz harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a 1003 helyrajzi számú földrészlet tulajdonjogát a felperes jogelődje szerezte meg adásvételi útján. A földterületre kiadott építési engedély apartmanok építésére jogosította fel a földrészlet tulajdonosát. A földrészlet különböző tulajdoni hányadait a felperes
- és
- között megkötött adásvételi szerződéssel magánszemélyeknek, illetve gazdálkodó szervezeteknek értékesítette. Az adásvételi szerződések alapján a vevők egy részének a tulajdonjogát az első fokon eljáró K. Körzeti Földhivatal bejegyezte, más esetekben - okirati hiányosságok miatt - a bejegyzési kérelmet elutasította. A felperes, valamint a vele adásvételi szerződést kötő vevők a földrészleten társasházat építettek K. Város Jegyzőjének jogerős és végrehajtható építési engedélye alapján. A felépítmény
- május
- napján elkészült, melyre kiadott végleges használatbavételi engedély
- július
- napján jogerőre emelkedett. Ezt megelőzően a felperes, valamint a vele adásvételi szerződést kötő vevők
- május
- napján H. P. Társasház elnevezéssel társasházat alapítottak és aláírták az alapító okiratot. A társasházban apartmanok és nem lakás céljára szolgáló helyiségek vannak, amelyek - az alapító okiratban részletesen felsoroltan - a mindenkori tulajdonosok külön tulajdonában, míg az épületnek az alapító okirat 4) pontjában felsorolt azon része, amelyek nincsenek külön tulajdonban a tulajdonostársak közös tulajdonába kerülnek. Az üdülő jellegű és szállodai célú apartmanok, a nem lakás céljára szolgáló helyiségek külön tulajdonban álló önálló ingatlanok. Az alapító okirat VII. pontjában foglalt rendelkezés alapján a tulajdonosok jogi képviselője
- július
- napján kérte a körzeti földhivataltól az osztatlan közös tulajdon megszűnésének és a H. P. Társasház alapításának a bejegyzését. A K. Körzeti Földhivatal a földrészletet érintő tulajdonszerzések bejegyzése iránti kérelmek elbírálása során a
- április
- napján meghozott 34.057/2009/2002.07.
- számú határozatában az egyes tulajdonostársak korábban bejegyzett tulajdoni hányadainak törlését követően az ingatlan tulajdoni lapjának II/
- sorszámon 1/1 tulajdoni hányadban eredeti felvétel jogcímén bejegyezte a társasház tulajdont. Az I. fokú határozat ellen az időközben
- március
- napja óta felszámolás alá került felperes felszámolója élt fellebbezéssel, kérve a társasház tulajdon bejegyzése iránti kérelem elutasítását arra hivatkozással, hogy az alapító okirat érvénytelen, mert az aláíró tagok közül számos alapító tag nem tulajdonosa az ingatlannak. Az alperes a fellebbezés elbírálása előtt felhívta a felperest az érvénytelenség megállapítása iránti polgári per megindítására és annak igazolására, melynek a felperes nem tett eleget. Az alperes a
- szeptember
- napján kelt 30.611/
- számú határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette és új eljárás lefolytatását rendelte el. Az alperes nem tekintette nyilvánvalóan érvénytelennek a benyújtott társasház alapító okiratot és mellékleteit. Az új eljárás lefolytatását azért rendelte el, mert az alapító okiratról - két személy kivételével hiányzott az egyes haszonélvezeti jogok jogosultjainak az aláírása, továbbá rámutatott, hogy az új eljárásban a korábban hatályban volt társasházakról szóló
- évi CLXX. törvény (továbbiakban: Ttv.) alkalmazandó. Az elsőfokú földhivatal az új eljárásban meghozott a 36.870/2009/2001.07.
- számú határozatával a perbeli földrészlet ingatlanra a szálloda megnevezést bejegyezte, a társasház jogi jellegét feljegyezte, további II/
- sorszám alatt 1/1 hányadban a társasház-tulajdont eredeti felvétel jogcímén bejegyezte azzal, hogy a tulajdonjogokat az 1-
- számú különlapok tartalmazzák. Rendelkezett továbbá a különlapokra vonatkozóan a társasház jogi jelleg feljegyzéséről, a tulajdonostársak tulajdonjogának bejegyzéséről, továbbá a felszámoló megelőző fellebbezése tényének törléséről. A felperes keresetet terjesztett elő az alperes 30.611/
- számú határozatának és annak alapján a megismételt eljárásban hozott első fokú határozat hatályon kívül helyezése iránt, amelynek a Megyei Bíróság ítéletével helyt adva a keresettel támadott határozatot, valamint az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a társasháztulajdon bejegyzése iránti kérelmet elutasította. A Legfelsőbb Bíróság az alperes és az alperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelme alapján eljárva a megyei bíróság ítéletét a
- számú ítéletében hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette. A megismételt eljárásban hozott elsőfokú határozat ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérve az elsőfokú határozat megváltoztatását és a társasház tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmek elutasítását. Az alperes a fellebbezési eljárásban meghozott 30.188/
- számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal az indokkal, hogy az elsőfokú hatóság eleget tett az új eljárást elrendelő határozat rendelkezéseinek. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló
- évi CXLI. törvény (továbbiakban: Inytv.) belföldön kiállított okiratok érvényességének feltételeiről rendelkező szabályai alapján azzal érvelt, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.)
- §-a szerint létrehozott közös tulajdonon alapított társasház bejegyzésének nem volt jogszabályi akadálya. A tulajdonosok személyének részbeni eltérése azért nem releváns, mert azok a tulajdonosok is kérhették a tulajdonjoguk bejegyzését, akik a 1003 helyrajzi számú ingatlanra tulajdonosként még nem voltak bejegyezve. E körben rámutatott arra, hogy jelen ügyben a Ttv. és nem a felperes által idézett társasházakról szóló
- évi CXXXIII. törvény (továbbiakban: Tht.) alkalmazandó. Tekintettel arra, hogy a Ttv. kifejezetten nem mondja ki, hogy kizárólag az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonos alapíthat társasházat, ezért az ingatlan-nyilvántartáson kívül tulajdonjogot szerző tulajdonostársak is jogszerzőnek tekinthetők a jogerős használatbavételi engedély birtokában. A felperes keresete az alperes 30.188/
- számú határozatának az elsőfokú földhivatali határozatra is kiterjedő hatályú megváltoztatására és a bejegyzési kérelem elutasítására irányult. A Tht.
- §-ában és
- §
(2)bekezdésében írtakra hivatkozással kifejtette, hogy a társasház alapítás előfeltétele hiányzik, mert társasházat csak az alapítással érintett ingatlanon tulajdonjoggal rendelkezők alapíthatnak. Az alapító tagok közül többen nem tulajdonosai az ingatlannak, mert a bejegyzési kérelmüket az alperes jogerősen elutasította, ezért a társasház alapító okiratban foglaltak nem egyeznek meg a valós ingatlan-nyilvántartási tényekkel. Hivatkozása szerint a társasház alapítás rangsorában a tulajdonszerzést igazoló okirat elbírálására sem kerülhetett volna jogszerűen sor, a megelőzőleg elutasított kérelmek alapjául szolgáló adásvételi szerződések felhasználásával, valamint a rangsorszabályok betartásának megkerülésével. A felperes szerint a társasház alapító okirat önmagában nem alkalmas az alapító tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére. Mindezek miatt a keresettel támadott határozatok sértik az Inytv. 26. §
(1)bekezdésében, valamint a 44. §
(1)bekezdésében foglaltakat, továbbá a Tht. vonatkozó rendelkezéseit. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, ezért a keresettel támadott első- és másodfokú határozatokat megváltoztatta és a társasház tulajdon bejegyzése iránti kérelmet elutasította. Az alperes álláspontjával mindössze annyiban értett egyet, hogy az eljárásban a társasház alapítási és bejegyzési kérelem időpontja miatt a Ttv. az irányadó. Ellenben nem fogadta el azt az alperesi megállapítást, hogy jelen ügyben alkalmazható a Ptk. 116. §
(1)bekezdésében szabályozott, az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzés szabályai. A hivatkozott jogszabályhely ugyanis nem teszi lehetővé, hogy aki átruházással kíván tulajdont szerezni, de tulajdonjogát a bejegyzés alapjául szolgáló okirat valamely fogyatékossága miatt nem jegyzik be, a bejegyzést a társasház alapító okirat aláírásával pótolja. A bíróság szerint a jelen ügyben irányadó Ptk. 117. §
(3)bekezdése és az Inytv. 3. §
(2)bekezdése alapján ingatlan tulajdonjogának az átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. E rendelkezések alkalmazásával megállapította, hogy az érintett vevők a társasház tulajdon bejegyzését megelőzően a 1003 helyrajzi számú ingatlanban nem szereztek tulajdonjogot, ezért nem tekinthetők olyan tulajdonostársnak, akik az ügyletre irányadó és korábban hatályban volt Ttv. 1. §
(1)bekezdése és 5. §
(2)bekezdése értelmében olyan társasházat alapíthatnának, melynek ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére is sor kerülhetne. A bíróság az Inytv. 49. §
(1)bekezdése alapján helytállónak tartotta azt a felperesi hivatkozást, hogy csak már bejegyzett tulajdonos vagy legkésőbb a társasház tulajdon bejegyzésével egyidejűleg bejegyzett tulajdonos alapíthat bejegyzésre alkalmas társasházat. Egyben rámutatott arra, hogy a társasház alapító okirat nem lehet önmagában az egyes társasházi tulajdonosok tulajdonjogának bejegyzése alapjául szolgáló okirat, mert nem felel meg a bejegyzés alapjául szolgáló okirattal szemben az Inytv. 32. §
(1)bekezdésében támasztott követelményeknek. A bíróság utalt e körben arra is, hogy a társasház bejegyzésekor csak azoknak az alapítóknak a külön tulajdonjoga lett volna bejegyezhető, akiknek tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartás ekkor már feltüntette. A perbeli ingatlanon a társasház alapító okiratot aláíróknak osztatlan közös tulajdona nem keletkezett, mert ingatlan esetében közös tulajdon csak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdon esetében jöhet létre és annak megszüntetésére a Ptk.
- §-ában szabályozott módon van lehetőség, ugyanakkor nincs jogszabályi akadálya annak, hogy a ráépített épületen az osztatlan közös tulajdont a tulajdonostársak az ingatlan-nyilvántartási bejegyzést követően társasház alapító okirattal szüntessék meg. A jogerős ítélettel szemben elsőként az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak megváltoztatását és a keresetet elutasító határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ttv.
- §
(2)bekezdését,
- §át, az Inytv.
- §-át,
- §-át,
- §
(1)bekezdését, 49. §
(1)bekezdését, 51. §
(1)bekezdését, valamint az ingatlannyilvántartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 109/1999.(XII.29.)FVM rendelet (továbbiakban: Vhr.) 73. §
(1)és
(2)bekezdését, valamint a Pp. 221. §
(1)bekezdését. A Ttv. 5. §
(2)bekezdésére utalva fenntartotta azt az álláspontját, hogy a törvény nem tartalmaz olyan kifejezett rendelkezést, hogy csak bejegyzett tulajdonos jogosult társasház alapítására; az e jogszabályi rendelkezésen alapuló érvénytelenséget az alperes nem vizsgálhatta, mert az nem volt nyilvánvaló, önmagában az okiratból nem volt megállapítható. Az a jogkérdés, hogy a társasház alapítása érvényesség szempontjából megfelel-e a Ttv. 5. §
(2)bekezdésének, az Inytv. 51. §
(1)bekezdése alapján nem képezheti földhivatali vizsgálat tárgyát az okirat nyilvánvaló érvénytelenségének hiányában. A bíróság jogsértően eljárva polgári jogi kérdésben foglalt állást anélkül, hogy megállapította volna az okirat nyilvánvaló érvénytelenségét. A földhivatali eljárásban a kérelem társasház bejegyzésére irányult, ezért kizárólag az alapító okirat érvényességi kellékeit vizsgálta az alperesi hatóság a Ttv. 10. §-a, valamint a Vhr. 73. §
(1)és
(2)bekezdése, továbbá az Inytv. 32. §
(1)bekezdése alapján és e körben jogszerűen állapította meg, hogy az alapító okirat a jogszabályi rendelkezésekben írt feltételeknek megfelel. A jogerős ítélet tévesen tartalmazza, hogy az alperes kizárólag a Ptk. 116. §
(1)bekezdésére alapította határozatát, mert azt csak mintegy „kisegítő" szabályként alkalmazta. Rámutat arra, hogy társasházat nemcsak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett személyek hozhatnak létre, hiszen akkor a társasház alapítás csak az osztatlan közös tulajdon megszüntetésének egyik formája lehetne. Az alperes kiemelte, hogy jelen ügyben „eredeti felvétel" a bejegyzés jogcíme, mivel nem tulajdonjog-átruházásban, hanem társasházi bejegyzés tárgyában járt el, melynek során a vonatkozó anyagi és eljárási jogszabályok betartásával hozott érdemi határozatot. Az alperesi beavatkozó is felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új, a keresetet elutasító határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet nem csak jogszabálysértő, hanem megalapozatlan is, mert a releváns tények vonatkozásában iratellenes megállapításokat tartalmaz. Hivatkozott arra, hogy az ítéletben elfoglalt jogi álláspont a Ttv. 5. §
(2)bekezdését, a
- §-át, az Inytv.
- §
(1)és 51. §
(1)bekezdését, a 60. §
(2)bekezdését, valamint az Inytv. Vhr. 63. §
(1)bekezdését, a Ptk. 97. §
(2)bekezdését, valamint közvetlenül az Alkotmány 9. §
(1)bekezdésében és
- §-ában védett tulajdonhoz való jogot is sérti. A beavatkozó hangsúlyozta, hogy a földrészlet osztatlan közös tulajdonjogát illetően valamennyi alapító érvényes adásvételi szerződéssel rendelkezett, ezért az alapító okirat nem célozta a származékos tulajdonszerzést, hanem ráépítéssel létrejött új, használatbavételi engedéllyel rendelkező felépítmény közös tulajdonát akarták társasház tulajdonná átalakítani, mivel az alapító okirat aláírásakor a földrészletre vonatkozóan még senki nem szerzett ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéssel tulajdonjogot. A felperes, mint a földrészlet 1/1 arányú tulajdonosa a Ptk.
- §
(2)bekezdése alapján az azon létrejött épület külön tulajdonba kerüléséhez járult hozzá a társasház alapító okirat aláírásával, melynek során a felek akarata nem a földrészlet tulajdoni hányadainak megszerzésére, hanem a társasház létrehozására irányult. Arra is hivatkozott, hogy a megyei bíróság hatáskörén túlterjeszkedett, amikor az alapító okirat polgári jogi szempontból történő érvényességére vonatkozó megállapításokat tett, figyelmen kívül hagyva, hogy a felépítmény ingatlanon a közös tulajdon a törvény erejénél fogva jött létre és az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés megtörténtéig az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonostársak közötti jogviszonyra a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó szabályai az irányadóak. Hangsúlyozta, hogy az alperesi határozat és az elsőfokú határozat eredeti felvétel címén történt bejegyzéséről rendelkezik, mellyel együtt az épület is feltüntetésre került, ennek ellenére a jogerős ítélet az épület megállapításokat. jogi sorsát illetően nem tartalmaz külön Kifejtette továbbá, hogy az alapítók a társasház alapítással nem kívántak a földrészletből tulajdont szerezni, hanem az idegen földre építés jogkövetkezményeit (Ptk. 97. §
(2)bekezdés) rendezték. Az alapító okirat alapján az alapítók a felépítményben szereztek tulajdonjogot a föld tulajdonosától, mert a földrészletben fennálló tulajdoni hányadokra irányuló tulajdonszerzést a külön szerződések rendezték. Erre figyelemmel a tulajdonosok, illetve a be nem jegyzett tulajdonosok ügyében hozott alperesi határozatot megváltoztató ítélet az Alkotmány 9. §
(1)bekezdésében és
- §-ában védett tulajdonhoz való jogot, illetve dologi jellegű tulajdonosi várományt és az ahhoz fűződő jogokat, valamint a Strasburgi Bíróság által a tulajdon jogintézményével kapcsolatos joggyakorlatot is sértette. A felperes a felülvizsgálati kérelmekkel szemben előterjesztett ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte. A Kúria a felülvizsgálati kérelmeket a Pp.
- §
(1)bekezdése alkalmazásával - az alperes és alperesi beavatkozó ez irányú kérelme folytán - tárgyaláson bírálta el. A felülvizsgálati kérelmek alaposak. A Kúria megállapította, hogy a Zala Megyei Bíróság álláspontja a felperes keresetének elbírálása során annyiban helytálló, hogy a tárgyi ügyben a társasház alapítás és bejegyzési kérelem időpontjában hatályban volt Ttv. és a nem felperes által hivatkozott társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény rendelkezései az irányadóak. A Ttv. 5. §
(1)bekezdése szerint társasházat fennálló vagy felépítendő épületre lehet alapítani, ha abban legalább két, külön tulajdononként bejegyezhető lakás van vagy alakítható ki. A
(2)bekezdés alapján a társasházat az ingatlan tulajdonostársai vagy az ingatlan tulajdonosa, mint egyszemélyi alapító okiratban kifejtett alapítási elhatárolással létesíthetik. A társasház tulajdon tehát az ingatlanon fennálló tulajdonközösség sajátos formája, amelynek alapján a tulajdonjog az épületingatlan meghatározott önálló részei tekintetében mindegyik tulajdonostársat külön, az ingatlan egyéb részei és az épülethez tartozó földrészlet tekintetében pedig a társasház közösséget illeti meg. A perbeli esetben a felperes tulajdonában álló 1003. helyrajzi számú földrészleten létesített felépítmény vonatkozásában az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéstől függetlenül ex lege közös tulajdon jött létre. Ezt a közös tulajdont kívánták a tulajdonostársak a Ptk. 149. §
(1)bekezdése és a Ttv. 5. §
(2)bekezdése alapján társasház alapításával megszüntetni az alapító okirat aláírásával. A felperes
- májusában, mint a földrészlet ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett egyedüli tulajdonosa és a felépítményre ráépítés jogcímén tulajdonjogot szerzett társtulajdonosok egyező akarattal rendezték az épületen ráépítéssel létrehozott közös tulajdon megszüntetését társasház alapítással. Az alapító okirat aláírásával a földrészleten létrejött épületingatlant kívánták az ingatlan-nyilvántartásba feltüntetni, és ezáltal a felépítményre vonatkozó tulajdonjogi viszonyokat rendezni. A felperes a társasház alapító okiratot nyilvánvalóan nem tekintette érvénytelennek, mivel felperes jogi képviselője útján terjesztette elő a társasház tulajdon bejegyzésre irányuló kérelmét, melyhez benyújtotta az alapító okiratot és annak a Vhr.
- §
(1)és
(2)bekezdése szerinti mellékleteket. Az Inytv.
- §-a az okirati elvvel kapcsolatban egyértelművé teszi, hogy jog és jogilag jelentős tény bejegyzésére, adatok átvezetésére a jogszabályban meghatározott egyéb okirat vagy jogerős bírósági határozat alapján kerülhet sor. A felperes által kezdeményezett eljárásban nem csak a társasház alapító okirat, hanem az építtetők nevére szóló használatbavételi engedély becsatolása is megtörtént, ezáltal a ráépítés ténye hatósági határozattal bizonyított volt (KGD 2005/13.). A kérelem társasház bejegyzésre vonatkozott, ezért a földhivatal az Inytv.
- § és
- §
(1)bekezdése alapján a társasház alapító okirat bejegyzésre való alkalmasságát, illetve az Inytv. 51. §
(1)bekezdése alapján azt vizsgálhatta, hogy az okiratnak van-e olyan tartalmi vagy alaki hiányossága, amely miatt az nyilvánvalóan érvénytelen. Az érvénytelenség a jogszabályhely alapján akkor nyilvánvaló, ha ez a tény önmagában az okiratból megállapítható. A Kúria mindenben osztja az alperes és az alperesi beavatkozó azon jogi álláspontját, hogy a földhivatal eljárásában nem jogosult az okirat polgári jogi érvényessége körében vizsgálódni - az Inytv. 51. §-ban foglalt kivétellel -, így az alperesnek nem róható fel, hogy a Ttv. 5. §
(2)bekezdése szempontjából nem vizsgálta az alapító okirat tartalmi megfelelősségét. Annak megállapítása, hogy a társasház alapításban részt vettek-e olyan személyek, akik arra a törvény erejénél fogva nem voltak jogosultak, a közigazgatási perben sem képezhette vizsgálat tárgyát. A megyei bíróság az alperesi határozat jogszerűségének vizsgálata során abból a téves jogi álláspontból indult ki, hogy ingatlanon közös tulajdon ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésen kívül nem jöhet létre, társasházat csak ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosok alapíthatnak a Ttv. 2. §-ban foglaltak alapján. Ez a már felhívott jogszabályi rendelkezések és az Inytv. 49. §
(1)bekezdése szerinti azon rendelkezésből sem vezethető le, hogy az ingatlan-nyilvántartásba jog és tény csak azzal szemben jegyezhető be, aki ott jogosultként már szerepel, vagy akit egyidejűleg jogosultként bejegyeznek. A jelen ügyben a társasház alapítása ugyanis olyan épületet érintett, amely korábban nem létezett, tehát nem is lehetett tárgya egy megelőző ingatlannyilvántartási eljárásnak. A társasház bejegyzése iránti eljárásban nem annak van jogi relevanciája, hogy a társasház alapítói a földrészletre megelőzően átruházás jogcímén szereztek-e tulajdonjogot, illetve az bejegyzés nyert-e az ingatlannyilvántartásba, hanem annak, hogy a földhivataltól társasház bejegyzését kérték az alapító okirat alapján. A Kúria osztja az alperes álláspontját atekintetben is, hogy ilyen kérelem előterjesztésének és teljesítésének ingatlan-nyilvántartási akadálya nem volt, mivel az alapító okirat nem tekinthető nyilvánvalóan érvénytelennek és egyéb alaki és tartalmi szempontból megfelel az Inytv. 32. §
(1)és a Vhr. 73. §
(1)és
(2)bekezdésében írt feltételeknek. A Kúria a fentiek szerint megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Ttv. és az Inytv. idézett rendelkezéseiből tévesen és ezáltal jogszabálysértően vonta le azt a jogi következtetést, hogy a társasház alapító okirat önmagában nem lehet az egyes társasházi tulajdonosok tulajdonjogának bejegyzése alapjául szolgáló okirat az Inytv. 32. §
(1)bekezdésében támasztott feltételeknek való megfelelés hiányában. A Kúria megjegyzi, hogy az ítélet rendelkező része és az indokolása részben ellentmondásos az ítélet
- oldal harmadik bekezdés utolsó mondatára figyelemmel, melyben a bíróság maga is úgy foglal állást, hogy „a társasház bejegyzésekor csak azoknak az alapítóknak a külön tulajdonjoga lett volna bejegyezhető, akiknek tulajdonjogát ekkor az ingatlan-nyilvántartás már feltüntette". Ez a megállapítás így nem áll összhangban a tulajdonjog bejegyzési kérelem teljes körű elutasításával. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogszabálysértő ítéletet a Pp.
- §
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. Az eredménytelen felülvizsgálati ellenkérelmet előterjesztő felperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján az alperes és az alperesi beavatkozónak az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére kötelezte. A felperes továbbá köteles viselni az elsőfokú eljárásban és a felülvizsgálati eljárásban le nem rótt eljárási illetéket. (Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43. §
(3)bekezdése, 50. §
(1)bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986.(VI.26.)IM számú rendelet 13. §
(2)bekezdése). Budapest,
- szeptember hó
- napján dr.Kovács Ákos sk. a tanács elnöke, dr.Dobó dr.Kovács András sk. bíró Viola sk. előadó bíró,