A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Bhar.III.980/2011/3.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint harmadfokú bíróság Budapesten, a
- év december hó
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő í t é l e t e t : A vesztegetés bűntette és más bűncselekmény miatt az I. rendű vádlott és társai ellen folyamatban lévő büntetőügyben a Debreceni Ítélőtábla Bf.II.194/2011/
- számú ítéletét a II. rendű vádlott tekintetében annyiban változtatja meg, hogy a pénzmellékbüntetés kiszabását mellőzi. Egyebekben a helybenhagyja. megtámadott határozatot e vádlott tekintetében I n d o k o l á s A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság a
- január 21-én meghozott 2.B.114/2009/
- számú ítéletével a II. rendű vádlottat vesztegetés bűntette (Btk. 253.§
(1)és
(2)bekezdés), továbbá folytatólagosan elkövetett csempészet bűntette (Btk. 312.§
(1)bekezdés és
(4)bekezdés b) pont) miatt halmazati büntetésül 4 év börtönbüntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra, valamint 300.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte, egyben - a III. rendű vádlottal egyetemlegesen kötelezte 336.000 forint bűnügyi költség megfizetésére is. A védelmi fellebbezéseket elbírálva a Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a
- június 27-én kihirdetett Bf.II.194/2011/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét mindössze annyiban változtatta meg, hogy a II. rendű terheltet a vesztegetés bűntettének vádja alól felmentette, a vele szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát 3 évre enyhítette. A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyész - a felmentő rendelkezést sérelmezve - a II. rendű vádlott terhére jelentett be fellebbezést, a II. rendű vádlott és védője pedig enyhítés érdekében terjesztett elő rendes jogorvoslati kérelmet. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Be. bekezdése alapján a fellebbezést visszavonta. 389.§-ának
(2)A Legfőbb Ügyészség a BF.2394/2011. számú átiratában - és a nyilvános ülésen jelenlévő ügyész is - a pénzmellékbüntetés kiszabásának mellőzését, egyebekben a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be. 391.§-ának
(2)bekezdése szerint nyilvános ülést tartott, amelyen az ügyész a másodfokú ítéletnek az átiratában foglaltak értelmében történő megváltoztatását, a II. rendű vádlott és védője a jelentős időmúlásra, továbbá a II. rendű vádlott megnehezült családi körülményeire figyelemmel a büntetés enyhítését indítványozta. A fellebbezések részben, az alább kifejtettek szerint alaposak. Tekintettel arra, hogy a II. rendű vádlottat érintően a másodfokú bíróság a bűnösség kérdésében az elsőfokú bírósághoz képest eltérő döntést hozott, a jelen ügyben a harmadfokú eljárás feltételei (Be. 386.§
(1)bekezdés b) pontjának I. fordulata) kétségkívül fennálltak. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezéssel érintett II. rendű vádlott vonatkozásában a másodfokú ítéletet - az azt megelőző első- és másodfokú eljárással együtt - a Be. 387.§-ának
(1)és
(2)bekezdésében írt terjedelemben felülbírálta. Ennek eredményeként - nem észlelve a Be. 399.§-ának
(1)-
(4)bekezdése alá eső, feltétlen hatályon kívül helyezéssel járó szabálysértést - a Legfelsőbb Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőés másodfokú bíróság az eljárást a perjogi szabályok megtartásával folytatta le. Az ennek során megvizsgált bizonyítékokkal összhangban álló tényállás megalapozott, s az eljárt bíróságok a szükséges mértékben eleget tettek az indokolási kötelezettségüknek is, amikor mérlegelő tevékenységükről ellenőrizhető módon számot adtak. Az ilyen módon a harmadfokú eljárásban ugyancsak irányadó tényállást alapul véve pedig a II. rendű vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, s helyes a cselekmény minősítése, amelyet egyébként a védelem nem is vitatott. A büntetés kiszabása körében az eljárt bíróságok enyhítő tényezőként a számottevő időmúlást értékelték, miként büntetés csökkentő hatást tulajdonítottak a II. rendű vádlott gyermekes családos állapotának is. A bűncselekmény jelentős tárgyi súlyát, továbbá a II. rendű vádlott előéletét figyelembe véve, a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a II. rendű vádlottal szemben kiszabott 3 év börtönbüntetés szükséges a büntetés céljának eléréséhez, így annak enyhítésére nincs lehetőség. A Btk. 90.§-a
(1)bekezdésének alkalmazása pedig - minthogy az eljárt bíróságok (helyesen) az elkövetés időpontjában hatályos büntető anyagi jogi szabályt követve jártak el - szóba sem kerülhet. Törvénysértően került ellenben sor a II. rendű vádlottal szemben a pénzmellékbüntetés kiszabására. E mellékbüntetés alkalmazásának a Btk. 64.§-ának
(1)bekezdése értelmében ugyanis - a határozott tartamú szabadságvesztésre ítélés mellett - az volt az általános feltétele, hogy az elkövetőnek megfelelő keresete (jövedelme) vagy vagyona legyen. Az ítélkezési gyakorlat szerint pedig a kereset, jövedelem a pénzmellékbüntetés kapcsán akkor tekinthető megfelelőnek, ha az elkövető a pénzmellékbüntetést - saját, illetve eltartottjai létfenntartásának veszélyeztetése nélkül - akár részletekben is képes megfizetni. A tényállásból kitűnően viszont a II. rendű vádlottnak vagyona nincs, havi 80.000 forint jövedelemmel rendelkezik, amelyből GYED-en lévő házastársával együtt - két kiskorú gyermeket tart el. Ekként jövedelmi, vagyoni helyzete a pénzmellékbüntetés szempontjából megfelelőnek nem minősíthető, így a jelzett mellékbüntetés alkalmazása anyagi jogi szabályt sért. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a II. rendű vádlottat érintően a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 398.§-a
(1)és
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, s e vádlottal szemben a pénzmellékbüntetés alkalmazását mellőzte, míg egyéb vonatkozásban azt a Be. 397.§-a értelmében helybenhagyta. Budapest,
- december
- Dr. Kónya István s.k. a tanács elnöke, Dr. Akácz József s.k. előadó bíró, Dr. Varga Zoltán s.k. bíró. A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.II.194/2011/
- számú ítélete a II. rendű vádlott vonatkozásában - a Legfelsőbb Bíróság Bhar.III.980/2011/
- számú ítéletében foglalt változtatással -
- év december hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr. Kónya István s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: írnok MV