Bf.103/2012/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés II. fordulat c./ pont,

(7)bekezdés b./ pont), ezért a vádlottat 5 év 8 hónap börtönbüntetésre és 6 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 7.B.XXI.700/2003/

1. számú ítéletével kiszabott 1 év 8 hónap börtönbüntetés végrehajtását elrendelte. Kötelezte a vádlottat a terhén felmerült bűnügyi költség viselésére, megállapította, hogy a fennmaradó bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen a vádlott az ok megjelölése nélkül, védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.337/2012/
2. számú átiratában a fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrend megtartásával lefolytatott eljárásban alapvetően megalapozott tényállást állapított meg. A tényállás személyi részét egy korábbi elítélés adatával kiegészítendőnek tartotta, a történeti tényállást csaknem teljes mértékben megalapozottnak ítélte meg, amelyet csak azzal kell pontosítani, hogy az okozott kár nem térült meg. A törvényszék a bizonyítékok értékelésével kapcsolatos indokolási kötelezettségét is megfelelően teljesítette. A megállapított tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekmény minősítése is törvényes. A büntetési tétel minimumához közeli tartamban kiszabott büntetés méltányos, melynek enyhítése ellenkezne a büntetési célokkal. A vádlott két felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejének hatálya alatt állt cselekménye elkövetésekor, ezért az enyhítő szakasz alkalmazására nincs törvényes indok. Indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a törvényszék ítéletét hagyja helyben. A vádlott védője fellebbezését írásban indokolta, melyben kitért arra, hogy a Kft. számláiról felvett összegek sorsa nem nyert bizonyítást, nem derült ki, hogy az a vádlottnál maradt, vagy bárkinek továbbadta volna. A pénzfelvétel célja sem került bizonyításra. Önmagában az a körülmény, hogy a pénzt a vádlott magához vette, a haszonszerzési célzatot nem bizonyítja. Az sem zárható ki kétséget kizáróan, hogy a felvett pénzösszeg a fenti kft. részére visszafizetésre került. Amennyiben pedig erre sor került, úgy a társaságot a vádlotti magatartás kapcsán nem érte kár. Azt követően, hogy a vádlott a nyilvános cégjegyzékből megállapíthatóan a kft. képviselőjeként törlésre került, a számlák feletti rendelkezési jogosultság megszűnése ismertté vált a pénzintézet számára. A vádlott soha nem állította, hogy a társaság ügyvezetője lenne, így pénzfelvételi céllal történő megjelenése és pénz felvétele önmagában nem alkalmasak a megtévesztés megállapítására. Bűncselekmény hiányában kérte a vádlott felmentését. A nyilvános ülésen a védő perbeszédében az írásban benyújtott indítványt fenntartotta, másodsorban a büntetés enyhítését kérte. Hiányolta, hogy az elsőfokú bíróság nem nyilatkoztatta a tanúkat a vádlott szerepére a társaságban, hogy a tisztség betöltésén túl milyen munkát végzett, mire volt felhatalmazása. Az iratok alapján nem bizonyított a tudattartalom, holott a cselekménynek egyenes szándékkal elkövetettnek és célzatos magatartással megvalósítottnak kell lennie. Az sem tisztázódott, hogy mi lett a pénz sorsa, amely ugyancsak megalapozatlanná teszi a tényállást. Mivel senki nem jelentett be kárigényt, az is lehetséges, hogy visszakerült a társasághoz a pénz. Ezúttal bizonyítottság hiányára hivatkozott. Másodlagosan a büntetés jelentős enyhítését kérte a Btk.87.§

(2)bekezdés b./ pontjában írt enyhítő szakasz alkalmazásával. A vádlott hosszú évek óta állt büntetőeljárás hatálya alatt, az elkövetési érték a minősítéshez megkívánt alsó határhoz közelít. Bár a vádlott személyi körülményeire nem nyilatkozott, 2 kk. gyermeke tartását is enyhítő körülményként kell értékelni. A vádlott és védője által bejelentett fellebbezések nem alaposak. A jogorvoslati nyilatkozatokra figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a vonatkozó perrendi szabályok betartásával kellő alapossággal és részletesen folytatta le. Eljárásjogilag csupán az kifogásolható, hogy a Be. 117.§ és 288.§-ában írt, a vádlott kihallgatására vonatkozó eljárási szabályokat az elsőfokú bíróság nem tartotta szem előtt, amikor a vádlottat a büntetőjogi felelősség elismerése vagy tagadása kérdése körében még azt megelőzően nyilatkoztatta, hogy őt a vallomásmegtagadás jogára figyelmeztette volna. Ezen túl helyes lett volna a vádtól eltérő minősítés lehetőségének (Be. 270.§) megállapítása, mely még a határozathozatal és határozat kihirdetését megelőzően is szükséges a Be. 321.§

(4)bekezdése szerint. E törvényhely rögzíti, hogy amennyiben a bíróság az ügydöntő határozat meghozatala előtt azt állapítja meg, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a vádirati minősítéstől eltérően minősülhet, a tárgyalást a védelem előkészítése érdekében elnapolhatja, erre nézve az ügyészt, vádlottat, védőt meghallgatja. Tekintettel azonban arra, hogy mind a vád tárgyát képező, mind az ítéleti minősítés szerinti cselekmény azonos büntetési tétellel fenyegetett, csak relatív eljárási szabálysértések valósultak meg, melyek az ítéletet nem befolyásolták. Ugyanakkor a vádlottnak jogában áll tudni, milyen minősítésű cselekménnyel szemben kell védekezését előterjesztenie. A másodfokú bíróság megítélése szerint a Fővárosi Bíróság helyesen utasította el a bejelentett bizonyítási indítványokat, mint szükségteleneket. (ítélet 12. oldal 1 bekezdése) Tekintettel arra, hogy a vádlott védője a nyilvános ülésen is sérelmezte a tanúk kihallgatásának elmaradását, illetve további releváns tényekre vonatkozó bizonyítás felvételének elmaradását, az alábbiak rögzítése szükséges: a cselekmény büntetőjogi megítélése szempontjából irreleváns, hogy a felvett pénz további sorsa hogyan alakult, az is közömbös, hogy a vádlott milyen munkát végzett még a társaságban. A cselekmény minősítése, a büntetés kiszabása e körülmény tisztázását nem igényelte. A rendelkezésre álló okirati bizonyítékok szinte önmagukban elégségesek voltak a cselekmény büntetőjogi megítéléséhez, ahogyan erre az elsőfokú bíróság is rámutatott. További bizonyítási cselekmények elvégzése csak az eljárás elhúzását eredményezte volna. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat okszerűen, az ésszerűség és a logika követelményeinek szem előtt tatásával értékelte, mérlegelte. Mindezek alapján a tényállást döntően megalapozottan állapította meg. Az iratok tartalma alapján azonban mind a személyi rész, mind a történeti tényállás a Be.351.§

(1)bekezdés a./ pontja alapján kiegészítésre szorul az alábbiakkal az iratok tartalmának megfelelően: - A vádlott az ítélet

1. oldal utolsó előtti bekezdésében írt büntetését a
2. november hó
3. napján elkövetett cselekmény miatt kapta. - A vádlott ellen az ítéletben fel nem tüntetett további eljárások is folyamatban vannak: A Nyíregyházi Városi Ügyészség
4. december hó
5. napján kelt B.1099/2007/
6. számú vádiratával közokirat-hamisítás bűntettével vádolja. (megalapozott gyanú közlésének időpontja:
7. június hó
8. napja) A Zalaegerszegi Rendőrkapitányság a
9. október hó
10. napján elkövetett jelentős kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás bűntette miatt folytat vele szemben eljárást (megalapozott gyanú közlésének időpontja:
11. április 25.) A történeti tényállást csupán azzal kell kiegészíteni, hogy az okozott kár nem térült meg. A védő fellebbezése az elsőfokú bíróság bizonyíték értékelő, mérlegelő tevékenységét támadta, amely megalapozott tényállás mellett a másodfokú eljárásban nem vezethet eredményre. A helyesen megállapított tényekből az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekmény minősítése törvényes, megfelel az anyagi jogszabályoknak. Egyetértett a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság indokolásával a vádhoz kötöttség, a tett-azonosság értelmezését illetően, a minősítés tekintetében kifejtett álláspontját is maradéktalanul osztotta. E körben az indokolás azzal egészítendő ki, hogy amennyiben a tévedésbe ejtettek és a károsultak nem azonosak, a csalás rendbeliségét a károsultak száma határozza meg. (Szegedi Ítélőtábla BF.II.362/
12. számú jogeset, ÍH 2007/
13. szám) Jelen esetben a terhelt két bankot tévesztett meg, a károsult a korábban ügyvezetése alatt állt társaság. A cselekmény minősítése körében szükséges reflektálni a védő írásbeli fellebbezés indokolásában hivatkozott érvelésre. Ahogy azt az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, a csalás bűncselekményének valamennyi törvényi tényállási eleme megvalósult. A jogtalan haszon tényleges kedvezményezettje nem vált ismertté, a vádlott más személy haszna érdekében is cselekedhetett, a jogtalan haszonszerzési célzat ebben az esetben is megállapítható. Amennyiben a pénz esetlegesen utóbb visszakerült volna a társasághoz (amely ugyancsak nem bizonyosodott be), a kár megtérítéséről lehetne szó, e körben egyébként bizonyítási indítvány nem hangzott el, csak védői utalás, feltételezés történt mindaz első-, mind a másodfokú eljárásban. A pénzintézetek megtévesztésének hiányára utalás ugyancsak téves. Az a körülmény, hogy a cégbírósági nyilvántartásban megjelent a vádlott képviselői minőségének megszűnése, nem annullálja a vádlott aktív megtévesztő magatartását. A banknak nem kötelessége a cégnyilvántartási adatok változásának ellenőrzése, kutatása. A rendelkezési jogosultság megváltozásának bejelentése jelen esetben a bankok irányában nem történt meg, ez tette lehetővé a cselekmény elkövetését. A vádlott a korábbi meghatalmazásának megfelelően - tudva annak megszűnését - továbbra is felvette a társaság számláin megjelenő összegeket, ezzel a pénzintézeteket jogosultságát illetően megtévesztette és ezzel nem vitathatóan a társaságnak kárt okozott. A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság nagyobb részben feltárta. További súlyosító körülmény, hogy a vádlottal szemben jelen eljárás hatálya alatt elkövetett cselekmények miatt újabb eljárások indultak. Ugyanakkor a súlyosító körülmények köréből a cselekmény elszaporodott voltát a másodfokú bíróság mellőzi, mert erre vonatkozó statisztikai adatok nem állnak rendelkezésre. Helyesen utalt az elsőfokú bíróság arra, hogy a védő által hivatkozott két kiskorú gyermekről történő gondoskodás enyhítő körülményként nem értékelhető, mert e vonatkozásban a vádlott nem tett nyilatkozatot. A másodfokú eljárásban a nyilvános ülésen nem jelent meg, így a személyi körülmények tekintetében ugyancsak nem nyilatkozott. A védő általi hivatkozás nem alapozza meg e körülmény értékelhetőségét. Az elsőfokú bíróság az irányadó bűnösségi körülményeket súlyuknak, nyomatékuknak megfelelően értékelte. Helyesen járt el akkor is, amikor az elkövetéskor hatályos büntető törvény rendelkezéseit alkalmazta a Btk. 2.§-a alapján. A vádlottal szemben kiszabott tartamú szabadságvesztés és a mellette alkalmazott közügyektől eltiltás szükséges ahhoz, hogy a vádlottal szemben a büntetési célt érvényre juttassa. Ez a büntetés áll arányban az elkövetett cselekmény jelentős tárgyi súlyával, társadalomra veszélyességével, a bűnösség fokával és a büntetés kiszabási körülményekkel. Nem osztotta ugyanakkor a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját a vagyonelkobzás mellőzésével kapcsolatosan. (ítélet
14. oldal
15. bekezdése) A Btk.77/B.

(1)bekezdés a.,/ pontja értelmében vagyonelkobzást kell elrendelni a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. Helytelen az az elsőbírói okfejtés, hogy azért, mert nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy a terhére rótt bűncselekmény elkövetéséből a vádlott gazdagodott volna, a vagyonelkobzás törvényi feltételei ne állnának fenn. A bírói gyakorlat egységes atekintetben, hogy a vagyonelkobzás nem mellőzhető azon az alapon, hogy a terhelt által kicsalt, majd felhasznált vagyon további sorsa nem tisztázható. (BH 2010/173. szám). A vagyonnak az elkövető általi megszerzése utáni további sorsa, mozgása, átruházása, a vagyon bűnös eredetén nem változtat. Az a körülmény, hogy a terhelt az általa a jogtalanul megszerzett pénzösszegeket utóbb kivel osztotta meg, mire fordította, nem bír jelentőséggel. Az a hivatkozás, hogy a terhelt esetlegesen vagyont nem szerzett, nem gazdagodott, irreleváns. Jelen esetben a vagyonelkobzás tárgya a jogtalanul megszerzett pénzösszeg, mely a törvény szövegezéséből is egyértelmű. A vagyonelkobzás másodfokú eljárásban történő alkalmazása - mivel intézkedésről van szó - nem ütközik a Be.354.§

(4)bekezdésében megfogalmazott súlyosítási tilalomba. A sértett társaság képviselője polgári jogi igényt nem terjesztett elő, így ez sem korlátozza. A fentiek alapján a másodfokú bíróság a Btk.77/B.§

(1)bekezdés a./ pontja és a 77/C.§ a./ pontja értelmében a vádlottal szemben 82.294.240 Ft erejéig vagyonelkobzást is elrendelt. Az elsőfokú bíróságnak a járulékos kérdésekben hozott döntései törvényesek azzal, hogy nyilvánvaló gépelési hiba folytán helytelenül került feltüntetésre az utóbbi felfüggesztett büntetés végrehajtása elrendelésének törvényhelye, az helyesen a Btk.91.§

(1)bekezdés b./ pontja. Helyes az állásfoglalás az elévüléssel kapcsolatosan a tényállás 1.) pontjában írt büntetés kapcsán. A fent írtakra figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Bíróság ítéletét a Be. 361.§-a szerinti nyilvános ülés keretében eljárva a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben annak helyes indokainál fogva a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére a Be. 381.§

(1)és Be. 338.§

(1)bekezdése alkalmazásával a vádlottat kötelezte. Budapest,

1. év szeptember hó
2. napján . Lassó Gábor sk.. Fatalin Judit sk.. Ujvári Ákos sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Fővárosi Bíróság
3. december hó
4. napján kelt 2.B. 156/2011/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf. 103/2012/
6. számú ítéletével eszközölt változtatással
7. szeptember hó
8. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr.Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő