Bf.252/2012/4 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(6)bekezdés a) pontja szerint minősülő, társtettesként elkövetett sikkasztás bűntettében, valamint a Btk.263/A.§

(1)bekezdés b) pontjában meghatározott lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében állapította meg. Ezért vele szemben 6 év börtönbüntetést és 6 év közügyektől eltiltást szabott ki. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosbításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés és mellékbüntetés alkalmazása céljából, míg a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. Fellebbezésének a Be.323.§

(4)bekezdésén alapuló írásbeli indokolásában az ügyész a vagyon elleni bűncselekmény elkövetői alakzatának társtetteskénti minősítését is kifogásolva, eljárásjogi észrevételt tett, annak előadásával és kifejtésével, hogy a perújítást álláspontja szerint - el kellett volna utasítani. A Győri Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján - a vádlott terhére bejelentett fellebbezést fenntartva - az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását, a vagyon elleni bűncselekmény vonatkozásában a társtettesi minőségre való utalás mellőzését és súlyosabb jogkövetkezmények kiszabását indítványozta. A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be.348.§

(1)bekezdése értelmében az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mentesnek találta a Be.351.§

(2)bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól: az a feltárt adatok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. A múltbeli történések legfontosabb mozzanatainak a felderítését alapvetően egyező tartalmú bizonyítékok tették lehetővé, köztük az a körülmény, hogy a vádlott - a saját büntetőjogi felelősségét érintően - beismerő vallomást tett. Részben olyan tények előadásával, melyek a hatóságok előtt is kezdettől fogva ismertek voltak. Így mindenekelőtt az, hogy

1. augusztus 24-én a vádlott a kft
2. alkalmazottjaként a pénzintézetektől és vállalkozásoktól összegyűjtött pénzt magához vette, majd a szolgálati maroklőfegyverét is hátrahagyva, külföldre távozott. Mozgása a szóban forgó napon - a munkatársa vallomása, illetve a bevásárlóközpont biztonsági kamerái által rögzített felvételek alapján - jól nyomon követhető volt, egészen addig, míg a ........Pláza 1-es számú kapuján belépve a földszinten található mellékhelyiségek előterét 18 óra 4 perckor el nem érte. Eddig az időpontig azonban 93.518.296 forintot tulajdonított el, oly módon, hogy az egyes begyűjtési helyeken alkalmanként egy-egy táskát bocsátott az ismeretlenül maradt társa rendelkezésére. További részletek feltárására - az elkövetésben közreműködő személy azonosítására, illetve az elvitt pénz felkutatására - döntően a vádlott együttműködési készségének a hiánya miatt már nem nyílott lehetőség. A fellebbezésekkel egyébként sem támadott tényállás tehát megalapozottnak bizonyult, így az - figyelemmel a Be.351.§

(1)bekezdésében írtakra - irányadó volt a másodfokú eljárásban is. -----------------------Sajátossága volt az ügynek, hogy a vádlott büntetőjogi felelősségének a megállapítása - miután a tartózkodási helye ismeretlenné vált - a Be. XXV. Fejezetében írt rendelkezések alkalmazásával történt meg: távollétében a Soproni Városi Bíróság a 2003. évi október hó 22. napján jogerőre emelkedett B.867/2002/5. számú ítéletével a Btk.317.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(6)bekezdés a) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntette, valamint a Btk.263/A.§

(1)bekezdés b) pontjában meghatározott lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt 7 év börtönre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. E szabadságvesztés büntetésének a letöltését a vádlott 2011. augusztus 9-én kezdte meg. Ezt követően - meghatalmazott védője útján - a Be.408.§

(1)bekezdés e) pontjában írtakra hivatkozással rendkívüli jogorvoslat iránti indítványt terjesztett elő, melynek alapján a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság elrendelte a perújítást. Ilyen előzmények után került sor a perújítási tárgyalás kitűzésére és megtartására. A Be.409.§

(3)bekezdése értelmében, ha a terhelt a tartózkodási helyéről idézhető, a távollétében hozott ítélet ellen kezdeményezett perújítás lefolytatása - garanciális jogainak az érvényesülése érdekében - kötelező. Ezáltal válik ugyanis lehetővé, hogy a tárgyaláson jelen lehessen és a bizonyítás anyagát közvetlenül megismerve, a védekezését személyesen adhassa elő. A perújítási eljárás lefolytatása az általános szabályok szerint, különösen a XI. és XIII. Fejezet rendelkezéseinek a szem előtt tartásával történik, mindössze azoknak az eltéréseknek az értelemszerű alkalmazásával és figyelembe vételével, melyek a rendkívüli jogorvoslat jellegéből adódnak (Be.414.§

(3)bekezdés). Ekként a tényállás alapos és hiánytalan, valóságnak megfelelő tisztázása a büntetőeljárás ezen szakaszában sem mellőzhető. Mindez azt jelenti, hogy a megismételt (perújítási) tárgyaláson a bíróságnak mindenekelőtt a tényfelderítési kötelezettségének kell eleget tennie, az általa közvetlenül megvizsgált adatok alapján, vagy a Be.408.§

(1)bekezdés a) pontjában írt esetben úgy, hogy a felajánlott új bizonyíték tartalmi hitelességét egybeveti a már korábban felmerült és elemzett részletekkel. Ezt követi a perújítás alaposságának a kérdésében történő állásfoglalás, végső soron annak megválaszolása, hogy az új eljárás eredményeként megállapított és valónak elfogadott történeti tényállás különbözik-e, ha igen, mennyiben az alapügyben rögzítettektől. Az alapos perújítás a jogerő felbontásához vezet. Erre azonban csak kivételesen és indokolt esetben kerülhet sor; így akkor, ha az alapítéletben rögzített tényállás büntetőjogi főkérdéseket érintő, releváns részletei módosításra szorulnak. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az ügy érdemét, különösen a büntetőjogi felelősség mikénti megállapítását, illetve a büntetőjogi jogkövetkezmények nemét és mértékét lényegesen nem befolyásoló, kisebb helyesbítések és pontosítások nem vezethetnek a jogerő időpontjának megváltoztatásához. Ezért a perújítás lefolytatását követően a bíróságnak a legteljesebb alapossággal kell az újonnan megállapított és a korábbi tényállást összehasonlítania, döntően abból a szempontból, hogy az alapügyben hozott határozat rendelkező része egészét tekintve - helytálló-e, vagy éppen ellenkezőleg, bármely részében indokolte eltérő döntés meghozatala. ------------------------ Az alapügyben eljárt bíróság - noha a határozatát a Be.259.§

(1)bekezdése értelmében röviden indokolta - a megállapított és ítélkezése alapjául szolgáló tények lényegéről számot adott. Így arról, hogy a vádlott, a kft

1. alkalmazottjaként
2. augusztus 24-én magához vette a napi munkavégzés során összegyűjtött 93.237.123 forintot, és azzal, valamint a szolgálati maroklőfegyverével ismeretlen helyre távozott. Ehhez képest a perújítási tárgyaláson felvett bizonyítás kizárólag az ügy érdemi megítélését alig érintő pontosítások szükségességét vetette fel. Így az elkövetési érték - továbbra is a Btk.138/A.§ d) pontjaiban írt keretek között maradva hozzávetőlegesen 300.000 forint hozzáadásával 93.518.296 forintra emelkedett, illetve ismertté vált az, hogy a vádlott az egyes begyűjtési helyeken, legkevesebb négy alkalommal, egy ismeretlen társának adta át a szóban forgó összeget. Éppúgy, mint a fegyverét, melyet később a Duna folyó partján találtak meg. A történeti tények fentebb említett helyesbítése a büntetőjogi felelősség megállapítását, valamint a cselekmények minősítését semmilyen formában nem befolyásolta. Annak ugyanis e körben nem volt jelentősége, hogy a vádlott az összegyűjtött pénzt egyszerre, avagy négy különböző részletben tulajdonította el: az elkövetési magatartása mindkét esetben a természetes egység keretei között maradt. Ahogyan az is bizonyos, hogy a cselekményét a Btk.20.§

(1)bekezdése szerinti tettesként valósította meg, akkor is, ha abban - miként az a perújítási tárgyaláson kiderült - ismeretlen személy közreműködött. A Btk.317.§

(1)bekezdésében meghatározott sikkasztás bűntettét az követheti el, akire az idegen dolgot rábízták (delictum proprium). Márpedig az ismeretlen közreműködő - miután az összegyűjtött pénz nem volt rábízottnak tekinthető nyilvánvalóan nem válhatott e bűncselekmény tettesévé, következésképpen társtettes sem lehetett. Ennek megállapítását tehát az ügyészi fellebbezés jogosan sérelmezte. A lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettét érintően új tények nem kerültek a felszínre. Ugyanakkor a büntetőjogi jogkövetkezményeket befolyásoló tényezők körében sem merült fel olyan új - a jogerős ítélet meghozatalakor már fennálló, de akkor értékelés nélkül maradt - adat, mely lényegesen enyhébb büntetés kiszabását indokolta volna. Az elsőfokú bíróság e vonatkozásban adott felsorolása egyébként is téves. Súlyosító körülmény lehetne a társas elkövetés, továbbá kisebb nyomatékkal a hasonló jellegű bűncselekmények nagy gyakorisága. Ugyanakkor nem sorolható ide a kár meg nem térítése, hiszen éppen az ellenkezőjének, az okozott kár részben vagy egészben történő kiegyenlítésének van enyhítő hatása. A fegyvertartási engedély megszerzésének és a pénzszállítói munkakör betöltésének elengedhetetlen feltétele a büntetlen előélet. Ezért az nem értékelhető a vádlott javára, mivel a bűncselekményét kifogástalan életvezetést feltételező foglalkozás szabályainak a megszegésével, e munkakörével visszaélve követte el. Megbánást egyáltalán nem tanúsított és beismerő vallomást is csak korlátozottan tett, azokra a tényekre kiterjedően, melyekről a hatóság maga is tudomást szerzett. A tényállás tisztázását semmilyen módon nem segítette: az ismeretlen közreműködő szerepének a feltárása, illetve az eltulajdonított pénz hollétének a megjelölése elől határozottan elzárkózott. Az időmúlás kizárólag a felelősségre vonás előli szökésére, külföldre menekülésére, majd rejtőzködésére volt visszavezethető, így azt sem lehetett enyhítő körülményként figyelembe venni. A szóban forgó időszak alatt ellene elfogatóparancs volt érvényben, így a rendezett életvitelére, a családalapításra és a munkaviszony létesítésére való hivatkozás teljességgel súlytalan. A perújítás elbírálásánál az elkövetés idején, illetve a jogerős határozat meghozatalakor hatályos büntető anyagi jogi szabályokat kell alapul venni. Annak további lehetőségét, hogy az új ítélet meghozatalakor hatályban lévő rendelkezések szerint a cselekmény bűncselekmény-e, illetve azok alapján helye van-e enyhébb elbírálásnak, csak a rendkívüli jogorvoslat sikere, a perújítás alapossága esetén kell megvizsgálni. Hozzá kell azonban tenni, hogy az elkövetés és a perújítási tárgyalás időpontját egybevetve, ilyen törvényi változás nem történt. -----------------------Az alapügyben hozott határozat minden részlete, a vádlott büntetőjogi felelősségének a Btk.317.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(6)bekezdés a) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntettében, valamint a Btk.263/A.§

(1)bekezdés b) pontjában meghatározott lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében (tettesként) történő megállapítása tehát törvényes volt. Nem merült fel olyan ténybeli alapjaiban már korábban fennálló - körülmény sem, mely a kiszabott 7 év börtön és 7 év közügyektől eltiltás megváltoztatását indokolta volna. Ilyenkor - figyelemmel a 3/2008. Büntető jogegységi határozat I. pontjában kifejtettekre - a perújítás alaptalannak minősül. Ezt az elsőfokú bíróság - téves jogértelmezésére visszavezethetően - nem észlelte. Következésképpen a jelen ügyben a büntetőjogi jogkövetkezmények súlyosbítására vagy enyhítésére nem is nyílott törvényes lehetőség. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, és a perújítást a Be.415.§

(1)bekezdésének utolsó fordulata értelmében elutasította. A perújítási eljárásban felmerült bűnügyi költséget - a Be.338.§

(2)bekezdése értelmében - a vádlott köteles viselni. P é c s,

1. szeptember
2. Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr.Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr.Tóth Sándor s.k. bíró