A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.199/2012/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi szeptember hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő végzést: A másodfokú bíróság a hivatali visszaélés bűntette miatt I.rendű vádlottés társa ellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék B.95/2012/
- számú ítéletét helybenhagyja. Indokolás A Kaposvári Törvényszék B.95/2012/
- számú,
- április hó
- napján kelt ítéletével I.rendű vádlottat mint tettest, II.rendű vádlottat mint felbujtót bűnösnek mondta ki hivatali visszaélés bűntettében, ezért a vádlottakat 1-1 év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását mindkét terhelt esetében 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Egyben a bíróság a vádlottakat előzetes mentesítésben részesítette. A törvényszék ítélete ellen az ügyész mindkét vádlott terhére, az előzetes mentesítés mellőzése végett jelentett be fellebbezést. A vádlottak és védőik enyhítésért fellebbeztek. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és nyilvános ülésen jelen levő képviselője útján az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, mindkét vádlott tekintetében az előzetes mentesítés mellőzését indítványozta. A kölcsönösen bejelentett fellebbezések alapján eljárva a másodfokú bíróság a Be.348.§
(1)bekezdése értelmében a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül a törvényszék jogorvoslattal megtámadott határozatát. A felülbírálat során a fellebbviteli bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartása mellett járt el, a tényállást felderítette, a bizonyítékokat beszerezte és értékelte, indokolási kötelezettségének is mindenben eleget tett. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mentes a Be.351.§
(2)bekezdésében meghatározott megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul, így irányadó volt a másodfokú eljárásban is. Az elsőfokú bíróság a tényállást a vádlottak lehallgatott telefonbeszélgetéseit tartalmazó jegyzőkönyvek, valamint az I. és II.r. vádlottak bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomása alapján állapította meg. Az egyező bizonyítékok alapján a tényállás megállapítása így nem ütközött nehézségbe. A helyesen megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, és az elkövetett cselekményt is az anyagi jogszabályoknak megfelelően minősítette. Helyes, és a bírói gyakorlatnak mindenben megfelelő indokát adta az elsőfokú bíróság, hogy a vádlottak cselekményét a 3/2007. Büntető jogegységi határozatra is figyelemmel miért hivatali visszaélés bűntettének minősítette. A bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen tárta fel és súlyuknak megfelelően értékelte. E körben a másodfokú bíróság csupán azt emeli ki, hogy a beismerő vallomások jelentősége a lehallgatásokra tekintettel az ügyben kisebb súlyú, a vádlottak esetében inkább megbánásukat lehet enyhítő körülményként értékelni. A vádlottakkal szemben kiszabott felfüggesztett szabadságvesztésbüntetés kellően súlyos, de nem eltúlzott joghátrány, amely arányban áll az elkövetett cselekmény tárgyi súlyával, és igazodik az elkövetők kedvező személyi körülményeihez. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a büntetés enyhítésére nem látott lehetőséget. Ugyancsak nem látta indokoltnak a másodfokú bíróság az előzetes mentesítés mellőzését sem. Kétségtelen, hogy a hasonló jellegű cselekmények az utóbbi időben elszaporodtak, legalábbis felderítettségük aránya megnőtt. Az érdemesség vizsgálata során a vádlottak kedvező személyi körülményeit az ügyészség sem vitatta, az előzetes mentesítés mellőzésének indokaként kizárólag a cselekmény jellegére, a hivatali visszaélés bűntettére hivatkozott. Kétségtelen, hogy általában a hivatali bűncselekmények elkövetői esetében az előzetes mentesítés alkalmazása nem indokolt. A vádlottak által elkövetett cselekmény jellege azonban az adott bűncselekmény kategórián belül enyhe megítélésű. A hivatali visszaélés bűntette esetében az érdemesség megítélésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a II.r. vádlott olyan adatok kiszolgáltatására vette rá az I.r. vádlottat, amelyekhez egyébként törvényesen is hozzáférhetett volna. Ezen túlmenően nem lehet eltekinteni attól a körülménytől sem, hogy a vádlottak esetében jogtalan hátrányokozási szándékról nem lehet beszélni, kizárólag egy rosszul értelmezett és nyilvánvalóan jogszabályba ütköző segítő szándék vezette az I.r. vádlottat a cselekmény elkövetése során. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az előzetes mentesítés alkalmazását indokoltnak tartotta, így a mellőzésére irányuló ügyészi fellebbezés nem megalapozott. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. P é c s,
- szeptember
- Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr.Túri Tamás s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék B.95/2012/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.199/2012/
- számú végzésével
- szeptember
- napján mindkét vádlott vonatkozásában jogerőre emelkedett és a felfüggesztett szabadságvesztésbüntetések kivételével végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke