Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.119/2011/
- A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten,
- év május hónap
- napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő í t é l e t e t: A megrontás bűntette és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Bíróság
- év január hónap
- napján kelt 14.B.153/2010/
- számú ítéletét megváltoztatja. A vádlott főbüntetését 8 (nyolc) évi fegyházbüntetésre súlyosítja. A közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzi és egyúttal a mellékbüntetésül Magyarország területéről 5 (öt) év kiutasításra is ítéli. vádlottat A próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelését mellőzi. Az elsőfokú eljárásban 1.771.765 (egymillió-hétszázhetvenegyezerhétszázhatvanöt) forint bűnügyi költség merült fel, melyből a vádlott 805.265 (nyolcszázötezer-kettőszázhatvanöt) forintot köteles az államnak megfizetni, míg az állam 966.500 (kilencszázhatvanhatezer-ötszáz) forintot visel. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendeli a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban eltöltött időt. A másodfokú eljárásban összesen felmerült 647.346 (hatszáznegyvenhétezerháromszáznegyvenhat) forintból a vádlott 10.200 (tízezer-kettőszáz) forintot köteles megfizetni az államnak, míg a további 637.146 (hatszázharminchétezerszáznegyvenhat) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A vádlottal szemben a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Ügyészség
- év május hónap
- napján kelt B.XXI.381/2008/
- számú vádirata alapján indult büntetőeljárás a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróságon. A kerületi bíróság a
- év december hónap
- napján kelt 11.B.XXI.707/2008/
- számú, illetve a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság a
- év február hónap
- napján jogerős 24.Bf.XXI.5333/2010/
- számú végzésével az ügyet hatáskör okából a Fővárosi Bírósághoz rendelte áttenni. Az ügyben - melyben ezt követően vádhatóságként a Fővárosi Főügyészség járt el Bf.16299/
- számon - a Fővárosi Bíróság
- év január hónap
- napján hozta meg 14.B.153/2010/
- számú ítéletét, abban a vádlottat folytatólagosan elkövetett megrontás bűntette [Btk.
- §
(1)és
(3)bekezdés], folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette [Btk. 198. §
(1)és
(2)bekezdés b) pont] és lopás bűntette [Btk. 316. §
(1)és
(4)bekezdés a) pont] miatt halmazati büntetésül 6 év fegyházbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnügyi költség viseléséről, valamint elrendelte egy korábban próbaidőre felfüggesztett 4 hónap fogházbüntetés végrehajtását. Az ítélet ellen az ügyész a fő- és mellékbüntetés súlyosításáért, - írásban indokoltan a megrontás bűntettének minősített cselekmény [tényállás I. pontja] egyben kiskorú veszélyeztetésének bűntetteként való értékeléséért is -; a vádlott a szemérem elleni erőszak bűntette és lopás bűntette tekintetében felmentésért, egyebekben enyhítésért; míg védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a
- év április hónap
- napján kelt BF.801/2010/
- számú átiratában az ügyészi fellebbezést a büntetés súlyosítása végett tartotta fenn. A másodfokú bíróság nyilvános ülésén a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője az írásbeli indítványát fenntartotta. Utalt arra, hogy nem tisztázott: a román állampolgárságú vádlott mióta és milyen jogcímen tartózkodik Magyarországon. Ezen túlmenően azonban az elsőfokú bíróság eljárási szabályt nem sértve hiánytalanul és hibamentesen állapította meg az ítéleti tényállást, a cselekmények minősítése is törvényes. A bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság feltárta; nyomatékosan értékelendő a vádlott terhére a többszörös halmazat, a kiskorúak életvitelére negatív hatást gyakorló, huzamosabb időn át megvalósított, általánosan is elszaporodott cselekmények elkövetése. Minderre tekintettel a büntetés súlyosítása indokolt. A védő a nyilvános ülésen kifejtette: jogszabályi lehetőség hiányában a tényállás megállapítását, erre tekintettel pedig a cselekmények minősítését nem támadhatja. Az enyhítést célzó fellebbezést fenntartotta; a kiszabott büntetés kifejezetten súlyos, annak enyhítését, esetlegesen enyhébb végrehajtási fokozat alkalmazását kérte. A vádlott a személyi körülményeiről nyilatkozott; fellebbezését fenntartva állította, hogy a lopás bűntettében és a szemérem elleni erőszak bűntettében ártatlan; a megrontás bűntettének elkövetését beismerte, megbánta, sajnálja, ami történt. Az ellentétes irányú fellebbezések közül a súlyosítást célzó ügyészi az alapos. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül a Be.
- §
(1)bekezdése alapján. Ennek során megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartotta; azok bármely megsértését senki nem is panaszolta, ilyet a másodfokú bíróság sem észlelt. Az elsőfokú bíróság a tényállás megállapítási kötelezettségének magas színvonalon tett eleget. Valamennyi tanút - így a vádlottat támogatóan nyilatkozókat is - kihallgatott, vallomásaikat értékelési körbe vonta; és meggyőző, logikus érveléssel adott számot arról, hogy a vádlotti - még csak nem is mindenben következetes - előadással szemben miért a terhelő bizonyítékokra alapozott. Annyi megjegyzést ugyanakkor tenni kell, hogy valamely kihallgatott személy vallomása valóságtartalmának megállapítása nem szakértői feladat. Így nem a bevont igazságügyi pszichológus szakértő kompetenciájába tartozik annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy a sértett igazat mond-e avagy sem; hanem ebben a körben - is - az ítélkező bíró feladata a vallomás elfogadhatóságának vagy elvetésének kérdésében való döntés. Egyébiránt a jelen ügyben így is járt el az elsőfokú bíróság: miután ítéletének 27-28. oldalán részletesen bemutatta az e tekintetben rendelkezésre álló bizonyítási anyagot - köztük a szakértő szakvéleményeiben foglaltakat, általa a tárgyaláson előadottakat - a 28. oldal utolsó, 29. oldal első bekezdésében állást foglalt akként, hogy a sértettek vallomására lehet ítéleti tényállást alapítani. Összességében az elsőfokú ítéleti tényállás mentes a Be. 351. §
(2)bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól, az alapul szolgált a másodfokú eljárásban is a felülbírálat során. A vádlott részbeni felmentést célzó fellebbezése az elsőfokú bíróság törvényes mérlegelését támadja, így az eredményre nem vezethetett. Az irányadó tényállásból a vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, és a cselekmények minősítése is törvényes; utóbbival kapcsolatban jogorvoslat már ugyancsak nem támadja az elsőbírói döntést. Megjegyzendő, hogy a cselekményeknek - a tényállásból következő - ekkénti minősítése a vádlottra nézve a lehető legkedvezőbb helyzetet teremti meg; a Be. 4. §
(2)bekezdése szerinti alapelv így e tekintetben sem sérült. A bűnösségi körülmények feltárása és értékelése során is körültekintően járt el az elsőfokú bíróság; ítéletének
- oldalának második bekezdésében írtak annyi kiegészítésre szorulnak, hogy a vádlott korábbi elítélésére hasonlóan szexuális indíttatású bűncselekmény miatt került sor. A vádlott a jelen ügyben elbírált cselekményeit éppen annak a három személynek a sértettnek és két lányának - a sérelmére valósította meg, akik a családjukba őt befogadták: élettársát lopta meg, és élettársa leánygyermekei a szexuális cselekmények sértettjei. Korábbi ügyében e családi kötődésére hivatkozással mellőzte az akkor eljárt másodfokú bíróság a vádlott kiutasítását; elmondható tehát, hogy a vádlott többszörösen is visszaélt azzal a bizalommal, amelyet a családjától és a társadalomtól megkapott. A Btk.
- §
(3)bekezdésében írt halmazati szabályokra figyelemmel az alkalmazandó büntetési tételkeret 5 évtől 15 évig terjed; ehhez képest az elsőfokú bíróság által a törvényi minimumhoz közel eső 6 évben meghatározott szabadságvesztés-tartam súlytalan. A másodfokú bíróság ezért a fegyházbüntetés mértékét 8 évre súlyosította. A védő által másodlagosan indítványozott enyhébb végrehajtási fokozat alkalmazására indok nincsen; nem észlelt a másodfokú bíróság olyan okot, körülményt - s ilyet a védő sem jelölt meg -, amely a Btk. 45. §
(2)bekezdésében foglaltakat akár csak felvethetné. A román állampolgárságú vádlott - a másodfokú nyilvános ülésen általa előadottak szerint -
- évtől él Magyarországon előbb tartózkodási engedéllyel, majd uniós állampolgárként. Ebből egyrészt az következik, hogy vele szemben a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartalmat nem hordoz, tényleges joghátrányt nem eredményez, a Btk. 53-
- § szerinti mellékbüntetés kiszabását ezért a másodfokú bíróság mellőzte. Ugyanakkor az országban jogszerűen - azaz a jelen ügyben foganatosított előzetes fogvatartásának elrendeléséig - 8 éve élő, itt azonban immár semmiféle kötődéssel nem rendelkező vádlottal szemben messzemenően indokolt a Btk.
- § szerinti kiutasítás alkalmazása. A másodfokú bíróság ezért - tekintve, hogy a mellékbüntetés kiszabását kizáró törvényi tiltást, illetőleg személyes vagy bármely más okot, körülményt nem észlelt - a vádlottat Magyarország területéről 5 évre kiutasította. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a korábbi, a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság
- év április hónap
- napján kelt 8.B.XXI.695/2002/
- számú, illetve a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság
- év február hónap
- napján jogerős 24.Bf.XXI.7159/2004/
- számú ítéletével a folytatólagosan elkövetett szeméremsértés vétsége miatt kiszabott, 1 év próbaidőre felfüggesztett 4 hónap fogházbüntetés végrehajtását elrendelte; e büntetés végrehajthatósága ugyanis
- év február hónap
- napjáig még nem évült el. A Btk.
- §
(1)bekezdés d) pontja szerinti öt év azonban a próbaidő leteltétől
- év február hónap
- napjától - számítva időközben eltelt, a végrehajtás elrendelésére törvényes lehetőség ma már nincs, az elsőbírói rendelkezést a másodfokú bíróság mellőzte. A Fővárosi Bíróság elmulasztotta az eljárásában addig felmerült bűnügyi költség összegzését, ezt a másodfokú bíróság pótolta. Az elsőfokú bíróság - helyesen - a vádlott terhére rótta a szakértői díjként, kirendelt védői díjként és a tanúk utazási díjaként felmerült összegeket [költségjegyzék 1-7., 10-12., 14-15., 17., 18., 20-21., 23-25., 27-
- és
- tétele]. A költségjegyzék
- tételén felvett 36.000.- forint fordítási költség annak okán merült fel, hogy
- év május hónap
- napján tartott meghallgatáson a tolmács magyar nyelvre fordította a vádlott által becsatolt, a hozzá román nyelven írott levelet [11.B.XXI.707/2008/
- sorszámú jegyzőkönyv adata]. Tekintve, hogy e költség így nem annak kapcsán merült fel, hogy a vádlott a magyar nyelvet nem ismeri, annak viselésére a vádlottat indokolt kötelezni. A vádlottat terhelő nyomozati és a Kerületi, majd a Fővárosi Bíróságon folyt elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség ezért helyesen 805.265.- forint. Ugyanakkor az állam viseli az elsőfokú eljárásban a tolmács díjaként felmerült költséget [költségjegyzék 9., 13., 16., 19., 22., 26.,
- és
- tétele]. Ehhez kell még számítani a kerületi bíróságon
- év január
- napján tartott tárgyaláson felmerült 87.500.- forint tolmácsdíjat is [a 11.B.XXI.707/2008/
- számú jegyzőkönyv adata], melyet a költségjegyzékbe 17/A. számon volt indokolt szerepeltetni. Az állam így összesen 966.500.- forintot visel. Az elsőfokú bíróság ítéletének fentiek szerinti megváltoztatása a Be.
- §
(1)bekezdésén, míg egyebekben a helybenhagyása a Be. 371. §
(1)bekezdésén alapul. A másodfokú bíróság a kiszabott szabadságvesztésbe a Btk. 99. §
(1)bekezdése alapján rendelte beszámítani a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt. A másodfokú eljárásban a tolmácsolással és fordítással felmerült 637.146.- forintot [költségjegyzék 32-37. és 39. tétele] az állam, míg a kirendelt védő 10.200.- forintos díját [költségjegyzék 38. tétele]a vádlott viseli a Be. 381. § alapján a Be. 338. §
(1), valamint a Be. 339. §
(1)bekezdésének megfelelően. A másodfokú bíróság ítélete ellen a Be. 386. §
(1)bekezdésében írt feltételek hiánya okán nincs helye további fellebbezésnek. Budapest,
- év május hónap
- napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Dr. Székely Ákos s.k. előadó bíró Dr. Sebe Mária s.k. bíró A Fővárosi Bíróság
- év január hónap
- napján kelt 14.B.153/2010/
- számú ítélete - a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.119/2010/
- számú határozatában írt változtatásokkal -
- év május hónap
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
- év május hónap
- napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző