Gf.30010/2012/5 – Debreceni Ítélőtábla

Gf.IV.30.010/2012/

1. A Debreceni Ítélőtábla a Csabaholding Kft. (4001 Debrecen, Pf.617.; felszámolóbiztos: Lieb Mátyás) felszámoló szervezet megbízásából eljáró Dr. Bódor Sarolta ügyvéd (CÍME) által képviselt FELPERES NEVE(FELPERES CÍME; Cg.; adószáma: ) felperesnek - a Dr. Kiss Miklós Ügyvédi Iroda (CÍME; ügyintéző: Dr. Kiss Miklós ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, vállalkozói díj megfizetése iránt indított perében, a HajdúBihar Megyei Bíróság
2. november
3. napján meghozott 3.G.40.096/2011/
4. számú ítélete ellen, az alperes által
5. sorszámon előterjesztett és
6. sorszámon indokolt fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban, a
7. augusztus
8. napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett rendelkezését pedig helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50 800 (Ötvenezer-nyolcszáz) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 779 042 Ft-ot és annak
9. október
10. napjától járó késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan pedig a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 493 690 Ft perköltséget. Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes közbeszerzési eljárást követően a nyertes pályázó felperessel
11. július
12. napján megállapodásnak nevezett, tartalmában átalánydíjas építési szerződést kötött. A szerződés tárgya a INTÉZMÉNY NEVE-neka kiviteli tervdokumentáció szerint komplex akadálymentesítése volt első osztályú minőségben, bruttó 24 569 521 Ft átalánydíjért. A szerződés megkötésekor azonban a kiviteli tervdokumentáció még nem állt az alperes rendelkezésre, ezért a felek szerződésének tartalmát az engedélyes tervek és az alperes által készíttetett tervezői költségvetési kiírás jelentette. A szerződés teljesítésének eredeti határideje
13. szeptember
14. napja volt, majd azt két alkalommal kötbérmentesen módosították, végül
15. január
16. napjában jelölték meg. A szerződésben rögzítésre került az is, hogy „a szerződés módosítása, illetve kiegészítése kizárólag a közbeszerzési törvényre vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően, illetve az adott tételekre vonatkozó támogatási források felhasználását koordináló és felügyelő szervek előzetes jóváhagyásával és engedélyével lehetséges, míg a kiviteli tervtől eltérő munkákat - pótmunkákat - a megrendelő írásbeli hozzájárulásával a műszaki ellenőr rendelheti el". A felperes részére a munkaterület átadására
17. július 14-én, a kiviteli tervek egy részének átadására július 18-án, illetve 21-én és azt követően folyamatosan került sor. A felperes üzletvezetésre jogosult tagja a kivitelezés során több alkalommal szóban és írásban az építési naplóban is pót-, illetve többletmunka igényét jelezte az alperesnek arra hivatkozással, hogy az engedélyes terv és a kiviteli terv részben eltér egymástól. Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy a felperes a vállalkozási szerződés teljesítése során olyan munkákat is végzett, amelyek az engedélyes tervben nem, míg a kiviteli tervben szerepeltek. Ezért pótmunkának minősítette a homlokzat hőszigetelését 192 500 Ft-os értékben, az ablakrács készítését 59 160 Ft értékben, az ipari linóleum lerakása 97 600 Ft-os összegének 50%-át, 48 800 Ft összegben, (mert a pályázati tervdokumentációban a burkolatoknál a liftakna melletti padozat terv szerinti kijavítása, illetve a hiányzó részeken a padlóburkolat kiegészítése szerepelt), a vízszintes szerkezetek bontásánál 141 908 Ft, a függőlegeseknél 56 000 Ft értékű munkát, a fa nyílászárók bontását 27 200 Ft értékben, az ajtók, beltéri küszöbök készítését 339 300 Ft összegben, és a piktogramok Braille jelekkel való ellátását és az elhelyezésük módosítását 68 000 Ft értékben. Megállapította továbbá, hogy bár a költségvetés főösszesítése során a tervezői költségvetési kiírásban szerepelt víz- és csatornaszerelés, fűtés, villanyszerelés különböző összegekben, azonban a szellőzés nem. A kiviteli tervdokumentáció elkészítésekor pedig már egy olyan új tervdokumentációt készített a tervező, amelyben az elvégzendő munka mennyisége más volt, az eredeti költségvetési soroktól eltérő, ezért az elvégzett munkálatok a gépészetnél 713 332 Ft, a szellőzésnél 266 327 Ft, a villamosipari munkálatoknál 293 207 Ft-os összegben pótmunkának minősülnek. Ugyanakkor a félig üvegezett 4 db ajtó kivitelezése - bár eredetileg a vállalkozási szerződésben szerepelt, azonban - elmaradt, amelynek az ellenértéke 365 000 Ft, nem került elhelyezésre 3 db információs tábla 83 400 Ft, illetve a Braille táblák 190 000 Ft és a süllyesztett lábrács 10 300 Ft-os értékben. A vezetősávok vonatkozásában az elsőfokú bíróság a perben beszerzett szakértői vélemény alapján 50%-os értékcsökkenés állapított meg (mivel a forgalommal igénybe vett helyeken a sávok lekoptak és újrakészítésük indokolt), amelynek összege 133 700 Ft. A felperes által elvégzett pótmunka ellenértéke - csökkentve az elmaradó munkák és a szavatossági igény összegével - 1 423 234 Ft + áfa. Az alperes a felperes által megjelölt pótmunkákat vitatta és a szerződésben kikötött vállalkozói díjon felül további összeget a felperes írásbeli felszólítása ellenére sem fizetett meg. A fizetési meghagyással indult, az alperes ellentmondása folytán perré alakult ügyben a felperes a módosított kereseti kérelmében 2 713 495 Ft + áfa és annak
18. október
19. napjától járó késedelmi kamatának és perköltségének megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a módosított kereseti kérelmében megjelölt mértékű pótmunkát a perben kirendelt szakértői vélemény szerint elvégezte, ezért annak kifizetését az alperes jogszerűtlenül tagadta meg. Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az engedélyes tervdokumentáció és a költségvetés a szerződés megkötését megelőzően már a felperes rendelkezésére állt. Amennyiben a felperes az elvégzendő munkálatokat nem megfelelően mérte fel, és az alperes által tájékozódási célból készített költségvetést kritikátlanul átvette, az a saját szerződéskötési kockázata körébe tartozik. Mindemellett a lift kialakításánál jelentkező - az eredeti költségvetésben szereplő, azonban a felperes által ténylegesen megfizetett - 3 000 000 Ft értékkülönbség beszámítását kérte az esetlegesen megállapítható pótmunkák ellenértékébe, illetve a vezetősávok tekintetében érvényesítette a szavatossági igényét. Az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelmét részben találta alaposnak. Megállapította, hogy a szerződés nem a vállalkozási szerződésben meghatározott kiviteli tervdokumentáció megvalósítására jött létre, mert a felek egyező előadása szerint a szerződés megkötésekor csak az engedélyes tervek és az alperes által készíttetett költségvetés állt csak a kivitelező felperes rendelkezésére. Megállapítása szerint a felek átalányáras szerződést kötöttek, ezért a tételes költségelszámolásra nem térhetnek át. A tervben szereplő, de a költségvetésből hiányzó többletmunkát a vállalkozó a saját költségére volt köteles elvégezni. Emiatt nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az alperes által készíttetett költségvetés milyen mennyiségben és ellenértékben határozta meg az elvégzendő munkát, ugyanis a szerződés tartalmát a műszaki tervek határozták meg. A szakértői vélemény alapján csak azokat a munkálatokat minősítette pótmunkának, amelyek az engedélyes tervekben nem, vagy nem olyan mennyiségben, illetve műszaki tartalommal szerepeltek, mint a kiviteli tervekben. Megállapította továbbá, hogy a szerződés szerinti pótmunka tárgyában írásban megfelelő formában ugyan nem kerültek rögzítésre a felperes által ténylegesen pótmunkaként elvégzett tevékenységek, azonban az alperes jegyzőjének, polgármesterének, illetve a tervezőnek a tanúvallomása összhangban a felperes üzletvezetésre jogosult tagjának nyilatkozatával alátámasztotta, hogy a felperes jelzett pótmunka igényt, azonban a műszaki ellenőrhöz irányították. E körben figyelemmel volt arra is, hogy a polgármester tanúvallomása szerint, ha a felperes pontosan jelezte volna a vállalkozói díj módosítása iránti igényét, akkor sem kerülhetett volna sor ebben a tekintetben a szerződés módosítására. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy annak a kérdésnek kellett jelentőséget tulajdonítani, hogy a szerződés megkötésénél a felek a felperes által érvényesített és általa pótmunkaként megjelölt munkákra tekintettel voltak-e a vállalkozói díj kialakításánál, vagy sem. Ez ellen az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben a sérelmezett határozat megváltoztatásával a kereset elutasítását és a felperes (további) perköltségében történő marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a szerződés tárgya, a felperes feladata a perbeli intézmény komplex akadálymentesítése volt a kiviteli tervdokumentáció szerint. Állította, hogy a korábbi álláspontja is az volt, hogy a szerződés tartalmából és a konkrét nyelvtanilag értelmezhető megjelölésből kiindulva a felperes feladata a kiviteli tervdokumentáció szerinti munkavégzés volt, ugyanis
20. július 11-én (a szerződés megkötésének időpontjában) a kiviteli tervdokumentáció szinte teljes mértékben kész állapotban volt és az azt készítő tervező folyamatosan egyeztetett a felperessel, aki ezért ismerte a kiviteli tervdokumentációt. Ez volt az indoka annak, hogy a szerződés aláírásának időpontjában nem az engedélyes terv szó használata szerepelt a szerződés tárgyának meghatározásánál, tehát nem véletlen elírásról volt szó. Emiatt - állítása szerint - nem bír jelentőséggel, hogy az engedélyes tervhez képest milyen eltérést tartalmazott a kiviteli tervdokumentáció, ugyanis a felperes azt is ismerte és a kivitelezés megkezdésekor a rendelkezésére is állt. Állította, amennyiben lett volna jelentős eltérés az engedélyes és a kiviteli terv között, a felperes jogi eszközök igénybevétele útján kikényszeríthette volna a szerződés módosítását, vagy lehetősége lett volna a szerződéstől történt elállásra. Hangsúlyozta, hogy az önkormányzatnak nem voltak a kifizetettnél további pénzeszközei a munkálatok elvégzésére, emiatt került sor arra, hogy szigorúan szabályozták a pótmunka megrendelésének engedélyezési rendjét. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem tulajdonított ennek a szerződési rendelkezésnek kellő jelentőséget. Megítélése szerint elvárható lett volna a felperestől, hogy az írásbeli módosító szerződésben jogfenntartó nyilatkozatot tegyen a kiviteli terv által okozott pótmunka megtérítése tekintetében, amennyiben szándékában állt azt érvényesíteni. Kiemelte, hogy szakmai tartalmát illetően is megalapozatlan a felperes pótmunkával kapcsolatos igénye, mert azok nélkül a vállalt munkák megvalósítása nem lett volna lehetséges első osztályú minőségben. Állította, hogy a felperes képviselője többször jelezte ugyan többletköltség iránti igényét, az azonban csak abban az esetben lett volna érvényesíthető, amennyiben azt a műszaki ellenőr megalapozottnak tartja, és a szerződésben szabályozott eljárási rend szerint az építési naplóban igazolja. Az elsőfokú bíróság által megállapított pótmunkákat egyenként is vitatta. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletében nem adta indokát a 3 000 000 Ft összegű liftaknával kapcsolatos értékkülönbözet beszámítási lehetősége elutasításának. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte helyes indokaira tekintettel. Az ítélőtábla megállapította, hogy a peres felek nem nyújtottak be fellebbezést az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetet elutasító rendelkezése ellen, ezért az a Pp. 228.§-ának