Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 3.Bhar.294/2011/
- A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten,
- év április hónap
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő ítéletet: A lopás bűntette miatt I. r. vádlott és társai ellen indult büntetőügyben -I. r. vádlott és védőjének, valamint III. r. vádlott és védőjének másodfellebbezéseit elbírálva - a Pest Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság,
- év április hónap
- napján kelt, 3.Bf.515/2010/
- számú ítéletét I. r. és III. r. vádlott tekintetében annyiban változtatja meg, hogy a próbaidő tartamát mindkettőjükkel szemben 1 (egy) évre enyhíti. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. A harmadfokú eljárásban felmerült 7.620 (hétezer-hatszázhúsz) forint bűnügyi költséget az állam viseli. I n d o k o l á s: A Budaörsi Városi Bíróság - a Budaörsi Városi Ügyészség
- év március hónap
- napján kelt B.560/2006/2-I. számú vádirata alapján eljárva - a
- év március hónap
- napján kihirdetett 5.B.470/2007/
- számú ítéletével I. r. és III. r. vádlottakkal szemben társtettesként elkövetett lopás bűntette [Btk.
- §
(1)és
(4)bekezdés a) pont] miatt indult büntetőeljárást elévülés okán megszüntette. Ugyanakkor II. r. vádlottat társtettesként elkövetett lopás bűntette [Btk. 316. §
(1)és
(4)bekezdés a) pont] miatt 6 hónap - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, rendelkezve az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása, valamint a bűnügyi költség viselése tárgyában. A Pest Megyei Bíróság - helyt adva a Pest Megyei Főügyészség
- év július hónap
- napján kelt Bf.4286/2010/
- számú indítványának - I. r. és III. r. vádlottakkal szemben a büntetőeljárást megszüntető rendelkezést mellőzve e vádlottakat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett lopás bűntettében [Btk.
- §
(1),
(2)bekezdés d) pont,
(5)bekezdés b) pont], s ezért őket egyaránt 10-10 hónap, végrehajtásában 2-2 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre, valamint 2-2 évre a személy- és vagyonőri foglalkozástól eltiltásra ítélte, rendelkezve az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról. II. r. vádlott cselekményét társtettesként elkövetett lopás bűntettének [Btk. 316. §
(1),
(2)bekezdés d) pont,
(5)bekezdés b) pont], minősítette, börtönbüntetését 10 hónapra súlyosította, egyben őt 2 év személy- és vagyonőri foglalkozástól eltiltásra is ítélte. Végül helyesbítette az elsőfokú ítélet egyes elírásait. A másodfokú bíróság ítélete II. r. vádlott tekintetében jogerőre emelkedett; az ellen I. r. és III. r. vádlottak, valamint védőik jelentettek be másodfellebbezést a bűnösség megállapítása miatt. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a
- év augusztus hónap
- napján kelt BF.770/2011/
- számú átiratában a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Álláspontja szerint a menekülő ajtó zárnyelvének hungarocell-darabban történő kitámasztása, ezáltal annak a rendeltetésszerű funkciója betöltésére - a behatolás megakadályozására - alkalmatlanná tétele kimeríti a dolog elleni erőszak fogalmát. A cselekményt tehát a másodfokú bíróság minősítette helyesen, ebből következően az elévülés nem következett be, I. r. és III. r. vádlottak bűnössége megállapítása alappal történt. Az alkalmazott joghátrány megfelelő, a járulékos döntések törvényesek, ezért a Pest Megyei Bíróság ítéletének helybenhagyása indokolt. A harmadfokú nyilvános ülésen I. r. vádlott védője a fellebbezését fenntartva kifejtette: álláspontja szerint az elsőfokú bíróság járt el helyesen, amikor az eljárást elévülés miatt megszüntette. Az anyagi jogi szabályozásban a dolog elleni erőszak megítélése tekintetében az elkövetés óta változás állt be: a módosítás alapján ide kell érteni azt is, ha a dolog eltulajdonításának megakadályozására szolgáló eszközt állagsérelem okozása nélkül eltávolítják, vagy a dolog eltulajdonításának megakadályozására alkalmatlanná teszik és így történik a dolog elvétele. A jogszabály visszamenőleges alkalmazásának azonban nincs helye; a vádlottak tekintetében a Btk. elkövetéskor hatályban volt rendelkezéseit kell alkalmazni, s tekintve, hogy a fenti módosítás ekkor még nem volt érvényben, a zár rongálása nélkül megvalósított cselekmény nem dolog elleni erőszakkal elkövetett. Elsődlegesen - egyezően az elsőbírói állásponttal - az eljárás elévülés okából történő megszüntetését, másodlagosan az időmúlás okán a büntetés jelentős enyhítését indítványozta. III. r. vádlott védője mindenben csatlakozott a védőtársa által kifejtettekhez. Azonos jogi érvek alapján az eljárás megszüntetését, ennek hiányában a büntetés enyhítését kérte. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a nyilvános ülésen az írásbeli indítványában foglaltakat változatlan formában fenntartotta. A másodfokú bíróság jogi indokolásával egyetértve a döntésének helybenhagyására tett indítványt. Az enyhítést célzó másodlagos védői indítványok alaposak. Az első- és másodfokú bíróság eljárási hibát nem vétett, ilyet egyébiránt sem a vád, sem a védelem nem is panaszolt. A bizonyítás törvényesen, a szükséges - egyben elégséges - mértékben megtörtént; a megállapított tényállás mentes a Be.
- §
(2)bekezdésében írt hibáktól, azt támadás sem érte. Az ügyben eldöntendő jogkérdést az képezte, hogy az irányadó tényállás szerinti vádlotti magatartás büntetőjogi következménye I. r. és III. r. vádlottak tekintetében megállapítható-e. Ehhez pedig abban kellett állást foglalni, hogy a cselekmény dolog elleni erőszakkal elkövetett, avagy ilyen minősítő körülmény nem áll fenn. A harmadfokú bíróság ebben a tekintetben a másodfokú ítéletben kifejtettekkel értett egyet. A töretlenül érvényesülő bírói gyakorlat szerint a dolog elleni erőszak - mint jogi fogalom megállapíthatóságához korántsem szükséges valamely állagsérelem. Így ekként értékelendő a 2-3 cm-re nyitva hagyott járműablak lenyomása [BH.
- 142.], a fürdőszoba ablakának - a zárjának késpengével történő megemelésével való - kinyitása [BH.
- 226.], az ajtószárny sarkánál történő kiemelése [BH.
- 412.]; összességében tehát minden, a zárszerkezet rendeltetésszerű funkciójának betöltésére, működésének megakadályozására - a behatolás meggátlására - való alkalmatlanná tétele. Márpedig a vádlotti magatartás éppen ebben nyilvánult meg, ezt a célt szolgálta: a hungarocell-darabnak az ajtóba való tényállás szerinti behelyezésével a zárszerkezet alkalmatlanná vált funkciójának betöltésére; az ajtó kívülről is nyithatóvá vált. A cselekmény tehát a sokévtizedes bírói gyakorlat szerint dolog elleni erőszakkal elkövetett; a helyesen meghatározott elkövetési értékre [BH.
- 659.] figyelemmel az a Btk.
- §
(1)bekezdésébe ütköző, és a
(2)bekezdés d) pontjára figyelemmel az
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő lopás bűntetteként értékelendő, mely cselekmény büntethetősége elévülésének ideje 5 év. Noha ílymódon ennek kihatása már nincs, indokolt rögzíteni, hogy az elévülési idő számítása tekintetében az azt megszakító eljárási cselekmények a következők szerint alakulnak: A vádirat kézbesítése I. r. vádlott részére
- év május hónap
- napján, míg III. r. vádlott esetében
- év május hónap
- napján történt meg. Az első tárgyalás kitűzésére pedig mint következő, az elévülést megszakító eljárási cselekményre - amint azt az elsőfokú ítélet
- oldalának utolsó bekezdése helyesen rögzíti is, csupán
- év november hónap
- napján került sor; az erre szóló idézést I. r. vádlott
- év december hónap
- napján, míg III. r. vádlott ugyanezen hónap
- napján vette át. A kérdéses időpontok között a 3 év tehát valóban eltelt; az 5 év azonban nem, az elévülés így nem következett be. A védői álláspontra tekintettel még az alábbiakat szükséges rögzíteni: A Btk.
- §
(2)bekezdésének d) pontjának megváltozása a jelen tényállás szerinti cselekmény büntetőjogi megítélésére nincs kihatással; így az időbeli hatály vizsgálata ebben a körben helyt sem foghat. Az újabb szabályozás - a joggyakorlatot hosszabb ideje megosztó vitát lezárva - a dolog elleni erőszak fogalmát értelmezve e körbe vonta a dolog eltulajdonításának megakadályozására szolgáló eszköz állagsérelem okozása nélküli eltávolítását, annak a dolog eltulajdonítása megakadályozására alkalmatlanná tételét. A néhány évtizede általánossá vált, a köznapi életben „lopás-gátlónak" nevezett eszközre vonatkoztatható tehát az újabb rendelkezés; nem pedig az évezredek óta e célból alkalmazott - kétségkívül ugyancsak a „lopás meggátlását" szolgáló - ajtóra, az azon elhelyezett zárszerkezetre. Összességében ezért a másodfokú bíróság helyesen járt el, amikor I. r. és III. r. vádlott büntetőjogi felelősségét megállapítva őket bűnösnek mondta ki a vád szerint a társtettesként elkövetett lopás bűntettében [Btk. 316. §
(1),
(2)bekezdés d) pont,
(5)bekezdés b) pont], s ezért velük szemben büntetést szabott ki. A joghátrány nemének és mértékének megválasztása kapcsán a súlyosító és enyhítő körülményeket a Pest Megyei Bíróság feltárta és megfelelően értékelte; a kiszabott büntetések arányosak, szükségesek, egyben elégségesek a kívánt cél eléréséhez. E körben viszont már vizsgálandó, hogy az elkövetéskor, avagy az elbíráláskor hatályos anyagi jogszabályok biztosítanak-e enyhébb elbírálást. Kétségtelen, hogy a jelenleg hatályos Btk. 83. §
(2)bekezdése alapján a büntetés kiszabása során a szabadságvesztés törvényi tételkeretének középmértékéből kell kiindulni; az immár hat évet meghaladó időmúlás okán azonban korántsem a középmérték, hanem - amint azt a másodfokú bíróság helyesen tette is - az enyhítő szakasz alkalmazásának van, lehet csak helye. Akkor viszont figyelemmel kell lenni arra, hogy amíg az elkövetéskor hatályban volt törvény 89. §
(3)bekezdése a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén a próbaidő tartamát legkevesebb 2 évben; addig a ma hatályos Btk. 89. §
(2)bekezdése ezt 1 évben határozza meg. Márpedig a jelen konkrét esetben - az érintett vádlottaknak egyáltalán fel nem róható igen jelentős időmúlás okán - éppen annak kell fontosságot tulajdonítani, hogy a még ezután ható jogkövetkezmények a lehetőség szerinti legrövidebb ideig érvényesüljenek. Erre figyelemmel a harmadfokú bíróság I. r. és III. r. vádlott esetében a Btk. 2. § alapján az elbíráláskor hatályos Btk. szabályait alkalmazta, s annak fent hivatkozott 89. §
(2)bekezdése szerint a próbaidőt egyaránt 1-1 évre mérsékelte. A szabadságvesztés végrehajtásának esetleges elrendelésére így a Btk. 91/A. § c) pontja alapján kerülhet sor. Egyebekben a másodfokú bíróság határozatában foglaltakat a harmadfokú bíróság nem érintette. A Pest Megyei Bíróság ítéletének I. r. és III. r. vádlottakkal szemben történő fentiek szerinti megváltoztatása a Be. 398. §
(2)bekezdésén, míg egyebekben a helybenhagyása a Be.
- §-án alapul. Tekintve, hogy a másodlagos fellebbezési kérelem eredményre vezetett, a III. r. vádlott védelme kapcsán felmerült harmadfokú bűnügyi költséget a Be.
- §
(2)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. A harmadfokú bíróság ítélete ellen rendes jogorvoslatnak - törvényi lehetőség hiányában nincs helye. Budapest,
- év április hónap
- napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Dr. Székely Ákos s.k. előadó bíró Dr. Sebe Mária s.k. bíró A Pest Megyei Bíróság 3.Bf.515/2010/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bhar.294/2011/
- számú ítéletében írt változtatással I. r. és III. r. vádlottak tekintetében
- év április hónap
- napján jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. Budapest,
- év április hónap
- napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző