Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.731/2012/
- A Fővárosi Ítélőtábla korábban a dr. László András ügyvéd, majd dr. Czene István ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. jogtanácsos által képviselt alperes neve alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a Székesfehérvári Törvényszék
- február
- napján kelt 14.G.40.124/2011/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett és
- sorszám alatt megindokolt fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg az alperesnek 275.000 (Kettőszázhetvenötezer) forint fellebbezési eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy - felhívásra - fizessen meg 2.500.000 (Kettőmillióötszázezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam javára. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A ... hrsz.-ú ingatlanon lévő műhely épületre ... Város jegyzője
- április
- napján adott jogerős bontási engedélyt, majd
- június
- napján jogerős építési engedély került kiadásra a ... egyéni cég részére. Az ingatlanon lévő felépítmény 2004-re készült el, használatbavételi engedély nem került kiadásra.
- május
- napján szindikátusi szerződés jött létre, amelyben a szerződést kötő magánszemélyek úgy rendelkeztek, hogy az ingatlan fejlesztésére közös gazdasági társaságot hoznak létre, az új társaság megalapításával, működésével kapcsolatos megállapodásokat szerződésbe foglalják. A megállapodás szerint a ... Kft. lett volna az a cég, amelyet létre kellett volna hozni, és amelybe a felépítménnyel kapcsolatos jogokat is átvinni szándékoztak. A ... Kft. megalapítására
- június
- napján került sor. A 0056.V.339/
- számú végrehajtási eljárás során az ingatlan árverésre került, amelynek során az alperes -
- április
- napján - megszerezte az ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát, majd
- november
- napján a fennmaradó 1/2 tulajdoni hányadot is. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy tulajdonjogot szerzett a ... hrsz.-ú ingatlanon lévő felépítményen, jogosult a felépítményt használni, az ingatlanon bejárási és használati szolgalmi jog illeti meg, jogosult a kikötő üzemszerű használatára is. Hivatkozása szerint az ingatlanra vezetett végrehajtási eljárás során az alperes a felépítményen nem szerzett tulajdonjogot, ugyanis a felépítmény az ingatlan-nyilvántartásba akkor még nem került bejegyzésre. Állítása szerint a felépítmény a szindikátusi szerződésre tekintettel a felperes tulajdonát képezi. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állítása szerint a felépítmény a végrehajtási eljárás időpontjában az ingatlanon fennállt, az alperes árverési vétel hatályával a teljes ingatlant, így az ingatlanon lévő felépítményt is megszerezte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 900.000 forint eljárási illetéket, továbbá az alperesnek 26.000 forint eljárási költséget, valamint 500.000 forint jogtanácsosi munkadíjat perköltség címén. Ítélete indokolásában kifejtette: a felperes a perben nem bizonyította, hogy milyen jogcímen szerzett tulajdont a felépítményen, nem igazolta, hogy a felépítmény tulajdonjoga elvált a föld tulajdonjogától, és azt sem, hogy a tulajdonosváltozás az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került volna. Álláspontja szerint az alperes a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti árverési vétel hatályával a teljes ingatlanon tulajdonjogot szerzett. Az a körülmény, hogy a felépítmény az ingatlan-nyilvántartásba nem került feltüntetésre, nem jelenti azt, hogy azon az árverési vevő ne szerzett volna tulajdonjogot. Az árverési vevő a teljes ingatlan tulajdonjogát megszerezte, ez alól csak annyiban lenne helye kivételnek, amennyiben a felépítmény külön ingatlanként, önálló helyrajzi számon került volna az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetésre; ennek hiányában a felépítmény a földterület jogi sorsát osztja, attól nem különül el. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, elsődlegesen annak megváltoztatásával a keresetének történő helyt adást, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérve. Álláspontja szerint a perben a Ptk.
- §-a nem alkalmazható, ugyanis az épület tulajdonjoga elválik a ... egyéni cég földtulajdonától. Hivatkozott a Fejér Megyei Bíróság 8.P.21.561/2007/
- számú ítéletére, amelyben jogerősen megállapításra került, hogy a perbeli ingatlan 1/2 tulajdoni hányada ...t illeti meg házastársi vagyonközösség jogcímén, és az ítélet indokolásából következik, hogy a további 1/2 tulajdoni hányad a ... egyéni céget illeti meg. A jogerős ítéletben foglaltak alapján egyértelmű, hogy a föld tulajdonjoga elválik a felépítmény tulajdonjogától, tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a végrehajtási eljárás során az alperes a perbeli ingatlan kizárólagos tulajdonosává vált. Alaptalanul hivatkozott az elsőfokú bíróság a Ptk.
- §
(3)bekezdésében foglaltakra is, ugyanis a szindikátusi szerződés megkötésével és az annak alapján bejegyezett gazdasági társaság létrejöttével a beruházók által átadott jogok alapján a felperes jogutódlással szerzett tulajdont a felépítményen. Tévesnek tartotta az elsőfokú bíróság hivatkozását a Ptk. 120. §
(1)bekezdésére is, ugyanis ez a rendelkezés ingatlan árverésére nem vonatkozik. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság azon megállapításával, miszerint az árverési vevő a teljes ingatlanon tulajdonjogot szerzett, teljesen figyelmen kívül hagyta a többször hivatkozott jogerős ítéletet. Figyelmen kívül hagyta az elsőfokú bíróság azt is, hogy a felépítmény ingatlannyilvántartási feltüntetésének kifejezetten az alperes az akadályozója, ugyanis az arra vonatkozó használatbavételi engedély kiadását az alperes magatartása teszi lehetetlenné. Az alperes az árverés során a föld tulajdonjogát szerezte meg, a felépítménynek csak birtokosa, amely birtoklást részére a felépítmény tulajdonjogát figyelmen kívül hagyó végrehajtási eljárás biztosított. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Álláspontja szerint a felperes által hivatkozott jogerős ítélet nem képezi a felperes tulajdonszerzésének alapját. A felperes olyan megállapítást is a bíróságnak tulajdonít, amely a hivatkozott ítéletben valójában a felperes előadásaként szerepel. Hangsúlyozta: az elsőfokú eljárásban igazolta, hogy az ingatlanon már 2004-ben fennállt az építmény, arra már ekkor használatbavételi engedélyt kértek, amelyet a tűzoltósági szakhatósági engedély hiányában nem adtak meg. Hivatkozott arra is, hogy az önkormányzat 2005-ben az ingatlant és a felépítményt együttesen értékelte fel a végrehajtási eljárás során, és 2005-ben került bejegyzésre az árverés ténye is, az árverés nemcsak a telekre, hanem a felépítményre is vonatkozott. Utalt arra is, hogy a szindikátusi szerződés 5 évvel az építmény létesítése után keletkezett. A felperes fellebbezése megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság a kereset elbírálásához szükséges mértékben lefolytatott bizonyítási eljárást követően, a feltárt peradatok alapján helyes tényállást állapított meg, azt ítélkezésének alapjául a Fővárosi Ítélőtábla elfogadta. Mindenben egyetértett a megfelelően alkalmazott jogszabályokra alapított okszerű jogi következtetésével is. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezésben foglaltakra tekintettel a következőket emeli ki. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a perbeli ingatlanon álló felépítményen a felperes tulajdonszerzésének megállapítására nincs lehetőség. A Ptk. 95. §
(1)bekezdésében foglaltak értelmében az alkotórész a dolog tulajdonosát illeti. A földrészletek egyik legfontosabb alkotórésze az épület. A Ptk. 97. §
(1)bekezdése szerint az épület tulajdonjoga - fő szabályként - a földtulajdonost illeti meg. A 97. §
(2)bekezdése értelmében az építkezőt illeti meg az épület tulajdonjoga, ha törvény vagy a földtulajdonossal kötött írásbeli megállapodás így rendelkezik (osztott tulajdon). Ez utóbbi esetben - a
(3)bekezdés alapján - a földtulajdonost az épületre, az épület tulajdonosát pedig a földre elővásárlási jog illeti meg. A jogszabályi rendelkezés az idegen földön emelt épület tulajdonjogának rendezését szolgálja. Ehhez képest a felperesnek kellett volna bizonyítani azt, hogy a felépítmény részben vagy egészben az ő tulajdonát képezi. Az adott esetben azonban a felperes és a földtulajdonos között nem jött létre olyan megállapodás, amelynek alapján az épület a földtulajdonostól eltérő tulajdonos tulajdonába kerülne, amelyből az tűnne ki, hogy osztott tulajdon létrehozása, azaz az épület önálló ingatlanként történő ingatlan-nyilvántartási bejegyeztetése lett volna a megállapodást kötő felek célja. Nem tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a felperes tulajdonszerzésének megállapítása alapjául sem az általa hivatkozott jogerős ítélet, sem a szindikátusi szerződés nem alkalmas, a Ptk. 97. §
(2)bekezdésére alapított tulajdonjog a felépítmény és a föld vonatkozásában osztott tulajdon formájában nem jöhetett létre, a felperes ezért - a Ptk. 116. §
(1)bekezdése alapján - nem tarthat igényt arra, hogy tulajdonjogát az ingatlannyilvántartás feltüntesse. A Ptk. 120. §
(1)bekezdése kimondja: aki a dolgot hatósági határozat vagy árverés útján jóhiszeműen szerzi meg, tulajdonossá válik, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos. Ez a rendelkezés ingatlan árverése esetére nem vonatkozik. Az előzőekben kifejtettekre figyelemmel súlytalan a felperesnek az a hivatkozása, hogy a Ptk. 120. §
(1)bekezdése ingatlan árverése esetén nem alkalmazható, a rendelkezésre álló bizonyítékok ugyanis azt támasztják alá, hogy az épület tulajdonjoga a föld tulajdonosát illette, így a sikeres árverés következtében az alperes a felépítményre is tulajdonjogot szerezett. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint nem merült fel - a fellebbezésben foglaltak alapján sem - olyan ok, tény, vagy körülmény, amelyet az elsőfokú bíróság ne értékelt volna döntése meghozatalakor, amely kellő alapot adhatna az elsőfokú bíróság döntése megváltoztatására, a felperes tulajdonjogának megállapítására. A Fővárosi Ítélőtábla a kifejtetteknek megfelelően a Pp. 253. §
(2)bekezdése szerint az elsőfokú bíróság ítéletét - utalva annak helyes indokaira - helybenhagyta. A Pp. 239. §-a értelmében a fellebbezési eljárásban is irányadó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint kötelezte az eredménytelenül fellebbező felperest az alperes javára a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdéseiben foglaltak szerint, a végzett munkával arányosan - a 4/A. § értelmében az áfa figyelembevételével - megállapított ügyvédi munkadíjból álló fellebbezési eljárási költség megfizetésére. A felperes személyes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt, a fellebbezés benyújtásakor hatályos Itv. 46. §
(1)bekezdésében meghatározott mértékű fellebbezési illetéket a felperes köteles a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése, valamint 15. §
(1)és
(3)bekezdése alapján - felhívásra - megfizetni az államnak. Budapest,
- szeptember
- Dr. Sághy Mária s.k. a tanács elnöke Dr. Kincses Attila s.k. előadó bíró Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. bíró