← Magyarország

Gf.30220/2012/8 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.220/2012/8.szám A Szegedi Ítélőtábla a Szecskay Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Vajda János ügyvéd ) által képviselt (felperes neve, címe) alatti székhelyű felperesnek - a Dr. Bródy Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Bródy János ügyvéd) által képviselt (I.rendű alperes neve, címe) alatti lakos I. rendű, a Fekete Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Fekete Csaba ügyvéd) által képviselt (II.rendű alperes neve, címe) alatti lakos II. rendű, (III.rendű alperes neve) ugyanottani lakos III. rendű, a Kecskeméti

  1. számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Fazekas Péter ügyvéd) és a Fekete Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Fekete Csaba ügyvéd) által képviselt (IV.rendű alperes neve, címe) alatti lakos IV. rendű és a Dr. Kocsis Mária ügyvéd által képviselt (V.rendű alperes neve alatti lakos V. rendű alperesek ellen tűrésre kötelezés iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék
  2. április
  3. napján kelt 10.a.G.40.028/2012/
  4. sorszámú ítélete ellen a felperes részéről
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az I-III. és V. rendű alpereseknek személyenként 200.000,- (Kettőszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: Az (pénzintézet neve) Takarékszövetkezet
  6. június 4-én 56.000.000,- Ft kölcsönt nyújtott évi 15 % ügyleti kamat mellett az E... Kft-nek a (település neve 1... helyrajzi számú, (utca, házszám) alatti ingatlan megvásárlásának céljára 12 havi futamidőre. A szerződés 12.
  7. pontja szerint a felépült apartmanok vételárának megfizetése a vevők részéről kizárólag a takarékszövetkezetnél vezetett adósi számlára történhet. A kölcsön biztosítékául készfizető kezességvállalásra és jelzálogjog alapításra került sor, így többek között -2az érintett ingatlanra a kölcsön és járulékai erejéig egyetemleges jelzálogjogot jegyeztek be az ingatlan-nyilvántartásba
  8. június 9-én. A kölcsön felhasználásával az E... Kft. megvásárolta az ingatlant, majd apartmanok kivitelezését kezdte meg, melyhez
  9. március 2-án újabb - 75.000.000,- Ft összegű - kölcsönt vett fel a takarékszövetkezettől 8 havi futamidőre évi 16 %-os ügyleti kamat mellett. Ezt a kölcsönt is készfizető kezességvállalás, valamint - több ingatlan vonatkozásában - jelzálogjog biztosította. A perbeli ingatlanra a jelzálogjog - e kölcsönszerződéssel összefüggésben - az ingatlan-nyilvántartásba
  10. március 4-én került bejegyzésre. A társasházzá alakulást követően a jelzálogjog az egyes albetétekre - a külön apartmanokra is - rájegyzésre került a kölcsönök teljes összege erejéig. Az I. rendű alperes a 1.../A/
  11. helyrajzi számú ingatlanra
  12. augusztus 3-án, a II. rendű alperes a /
  13. helyrajzi számúra
  14. július 22-én, a III. rendű alperes a /
  15. helyrajzi számúra
  16. december 29-én, a IV. rendű alperes a /
  17. helyrajzi számúra
  18. december 29-én, míg az V. rendű alperes a /
  19. helyrajzi számúra
  20. április 6-án kötött adásvételi, majd - a későbbiekben - a befejező munkálatokra vállalkozási szerződést az E... Kft-vel. Az adásvételi szerződések tartalmazták, hogy az utolsó törlesztőrészlet megfizetése előtt az ingatlanokra bejegyzett jelzálogjogok törlésre kerülnek. Az alperesek a vételárat, illetőleg vállalkozói díjat az eladó részére megfizették, tulajdonjogukat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. A jelzálogjogok törlése nem történt meg. A takarékszövetkezet
  21. április 17-én az 56.000.000,- Ft-os kölcsönből még fennálló 27.718.678,- Ft, valamint a 75.000.000,- Ft-os kölcsönből még nem teljesített 16.116.954,Ft összegű követelését (személy
  22. neve) -ra engedményezte 37.262.082,- Ft ellenérték fejében. Az engedményezési okirat tartalmazta, hogy az engedményes az adós tartozásaiért készfizető kezességet vállalt. Az okiratot az érintett feleken kívül az E... Kft. képviseletében (személy 2.neve) és (személy
  23. neve) ügyvezetők is aláírták. Az engedményes az engedményezési vételárat a szerződés aláírásával egyidejűleg megfizette. Az összegből 22.262.082,- Ft-ot a (személy
  24. neve) és akkori házastársa, a II. rendű alperes - az engedményezési vételár teljesítése céljából - bocsátott a rendelkezésére. Ezt (személy
  25. neve) és a II. rendű alperes az engedményezési szerződés megkötésével egyidőben létrejött kölcsönszerződés alapján a takarékszövetkezet által részükre nyújtott 35.000.000,- Ft összegű kölcsönből biztosították. A további 15.000.000,- Ft engedményezési vételárrészletet az engedményes az (pénzintézet neve) Takarékszövetkezet által ugyanazon a napon számára nyújtott kölcsönből finanszírozta, melynek szerződésben rögzített célja az „E... Kft. kölcsöntartozásainak kezesként történő megfizetése". (személy
  26. neve)
  27. május 20-án engedményezési szerződést kötött a felperessel. Eszerint a két hitelszerződésből még fennálló, összesen 43.835.632,- Ft-ra és ennek
  28. április 17-től a kifizetésig járó évi 18 %-os késedelmi kamatára vonatkozó követelését a felperesre engedményezte. A szerződésben utaltak az (pénzintézet neve) Takarékszövetkezet és (személy
  29. neve) között létrejött engedményezésre. Rögzítették, hogy a követelések biztosítékául több jelzálogjog szolgál. -3Gf.I.30.220/2012/8.szám Az engedményezést követően az alperesek tulajdonában álló ingatlanokra korábban bejegyzett jelzálogjogok jogosultjaként a felperes került átvezetésre. A csopaki 1.../A/
  30. helyrajzi számú ingatlan tulajdonosa - a K... Kft. - ellen annak ügyvezetője, (személy
  31. neve) - (végrehajtó személyneve) önálló bírósági végrehajtó előtt 146.ÖV.22/
  32. számon -
  33. február 8-án végrehajtási eljárást kezdeményezett. Az ingatlan árverése folytán a végrehajtást kérő követeléséből - amelyet 37.262.082,- Ftban határozott meg, és aminek alapját egy közjegyző által kiállított, ugyanilyen összegre vonatkozó tartozáselismerés képezte - 17.288.821,- Ft
  34. június 22-én megtérült. Ekkor az ingatlan teherlapján az ingatlan-nyilvántartásban első ranghelyen az 56.000.000,- Ft kölcsön és járulékai, második ranghelyen a 75.000.000,- Ft kölcsön és járulékai erejéig (személy
  35. neve) javára bejegyzett jelzálogjog szerepelt. (személy
  36. neve)
  37. június
  38. és
  39. április
  40. napja között több ízben változó összegű - 1.200.000,- Ft és 21.390.000,- Ft közti összegű - kölcsönöket nyújtott (személy
  41. neve)-nak, aki vállalta azok határidőben történő visszafizetését. Az E... Kft-vel szemben
  42. június 20-i kezdőnappal felszámolási eljárás indult, a felszámolási zárómérleg elkészítésének napja
  43. szeptember 25-e, majd a társaságot a cégjegyzékből törölték. A felperes bejelentett hitelezői igénye nem térült meg. A felperes keresetében annak egyetemleges tűrésére kérte kötelezni az alpereseket, hogy a tulajdonukat képező csopaki 1.../A/26., /40., /55., /
  44. és /
  45. helyrajzi számú ingatlanokból az őt megillető 43.835.632,- Ft és járulékai erejéig fennálló követelést végrehajtás útján kielégítse. Arra hivatkozott, hogy az egyenes adós a hitelező felé fennálló, 43.835.632,- Ft összegű tartozását nem rendezte, melynek jogosultja engedményezés folytán a felperes lett. Az alperesek, mint dologi kötelezettek ezért a Ptk.
  46. §

(1)bekezdése és 255. §
(1)bekezdése alapján kötelesek tűrni, hogy jelzálogjoggal terhelt ingatlanaik végrehajtása útján a felperes az igényét kielégítse. Utalt arra, hogy az adós gazdasági társaság felszámolás folytán megszűnt, a felszámolási eljárásban a hitelezői igény nem térült meg. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Hivatkoztak az eladó szerződésszegésére atekintetben, hogy a jelzálogjogot - vállalása ellenére - ingatlanaikról nem töröltette, holott a vételárat megfizették. A II-III. rendű alperesek kiemelték, az E... Kft. (személy
  1. neve) -val és a takarékszövetkezettel úgy állapodott meg, hogy a hitelintézet a fennálló tartozás 85 %ának, 37.262.082,- Ft-nak a megfizetése ellenében (személy
  2. neve) -ra engedményezi a követelést, aki azt a (személy
  3. neve) és a II. rendű alperes által a rendelkezésére bocsátott pénzösszegből teljesítette. Ezzel a kft. tartozása mind a hitelező, mind az engedményes irányába megszűnt, következésképpen az engedményezési szerződések színleltek, illetőleg lehetetlen szolgáltatásra irányulnak, ekként semmisek. Az így megszűnt főkötelezettséghez mellékkötelezettség sem kapcsolódhat, az érvénytelen engedményezésre a felperes igényt nem alapíthat. Álláspontjuk szerint a
  4. május 20-i engedményezési szerződés azért is érvénytelen, mert akkorra a főkötelezettet a cégjegyzékből már törölték. -4A IV. rendű alperes hivatkozása szerint a 75.000.000,- Ft és járulékai erejéig fennálló jelzálogteher az adásvételi szerződésének megkötése és a tulajdonjogának bejegyzése közti időpontban került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba, amelyhez hozzájárulását nem kérték ki. Kifogásolta, hogy egyes ingatlanokról a jelzálogjogot törölték. Utalt arra is, hogy ez a teher legfeljebb az ingatlan szerkezetkész állapotára vonatkozhat, az általa megvalósított beruházásokra nem terjedhet ki. Az elsőfokú bíróság
  5. május 25-én kelt 10.a.G.40.321/2010/
  6. sorszámú kiegészített - ítéletével az alpereseket a kereseti kérelem szerint marasztalta. A peres felek fellebbezése folytán eljárt Szegedi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Határozatának indokolásában további bizonyítást látott szükségesnek arra nézve, (személy
  7. neve) irányában milyen összegben történt teljesítés az engedményezett követelés kiegyenlítése céljából, illetőleg az általa kezdeményezett végrehajtási eljárás során volt-e megtérülés, mivel csak ezek ismeretében lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperesre történt engedményezés időpontjában állt-e fenn követelése - az adott jogviszonyból eredően - (személy
  8. neve) engedményezőnek, amelynek nemteljesítése miatt a felperes a dologi adósokkal szemben felléphet. A megismételt eljárás eredményeképpen az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Határozatának indokolása szerint a felperesre engedményezett követelés valójában 37.262.082,- Ft összegű volt, mivel a bank felé fennállt, ezt meghaladó tartozás érvényesítéséről (személy
  9. neve) lemondott. Ezt bizonyítja, hogy végrehajtási eljárást is az alacsonyabb összegre vezetett. Megállapította, hogy a végrehajtás során az engedményezett követelés térült meg 17.288.821,- Ft erejéig, miután az elárverezett ingatlanra első és második ranghelyen (személy
  10. neve) -nak a perbeli követeléseket biztosító jelzálogjogosultsága volt bejegyezve. Tekintettel arra, hogy a takarékszövetkezet, valamint (személy
  11. neve) közti engedményezési szerződés létrejöttének időpontjában (személy
  12. neve) és a II. rendű alperes az engedményesnek 22.262.082,- Ft-ot megfizetett, megállapítható, hogy a teljes, 37.262.082,- Ft összegű követelés - annak kamataival együtt - megtérült. Ennek következtében a felperesre történt engedményezéskor már nem volt olyan követelés, amelyért az alperesek helytállni tartoznának az ingatlanaikat terhelő jelzálogjoggal összefüggésben vezetett végrehajtás tűrése útján. Az ítélettel szemben, annak részbeni megváltoztatása és az alperesek 26.546.811,- Ft és járulékai erejéig a tulajdonukban álló, jelzálogjoggal terhelt ingatlanokra vezetett végrehajtás tűrésére kötelezése iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezésében nem vitatta, hogy (személy
  13. neve) engedményező részére a végrehajtási eljárásban az engedményezett követelésből 17.288.821,- Ft megtérült, etekintetben nem sérelmezte az elsőfokú bíróság elutasító határozatát. Álláspontja azonban az volt, hogy (személy
  14. neve) nem mondott le az engedményezési vételár és a bank felé fennálló tartozás különbözetéről, erre utaló bizonyíték nem merült fel. Mivel pedig (személy
  15. neve) és a II. rendű alperes részéről a 22.262.082,- Ft összegű teljesítés egyéb, a felperes által az eljárásban igazolt magánkölcsönök törlesztését célozta, a meg nem térült - 26.546.811,- Ft és járulékai erejéig fennálló - követelés -5Gf.I.30.220/2012/8.szám érvényesítésére a felperes jogosult a jogszerű engedményezés kapcsán olyan formában, hogy az alperesek tulajdonát képező, jelzálogjoggal terhelt ingatlanokból végrehajtás útján kielégítést kereshessen. Az I-III. és V. rendű alperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokai alapján történő helybenhagyására irányult. A fellebbezés alaptalan. A takarékszövetkezetnek a
  16. április 17-i engedményezés időpontjában az egyenes adóssal szemben fennálló követelése - a két kölcsönszerződésből eredően 27.718.678,- Ft, illetőleg 16.116.954,- Ft, azaz összesen 43.835.632,- Ft volt, amelyet személyi és dologi biztosítékok biztosítottak. Személyi biztosítékként - többek között - (személy
  17. neve) adósi ügyvezető, a II. rendű alperes és az engedményes, (személy
  18. neve) vállalt készfizető kezességet. (személy
  19. neve) kezességvállalásának tényét tartalmazza az engedményezési szerződés is, és azt tanúkénti meghallgatásakor is elismerte (10.a.G.40.321/2010/
  20. sorszámú jegyzőkönyv
  21. oldal). Dologi biztosítékot pedig - egyebek mellett - az alperesi ingatlanokat, valamint a csopaki 1.../A/
  22. helyrajzi számú ingatlant terhelő jelzálogjog jelentett. A pénzintézet az engedményestől teljes követelésének 85 %-ára, 37.262.082,- Ft-ra tartott igényt, melynek megfizetésével a két kölcsönszerződésből eredő követelése megszűnt. Ezt az összeget (személy
  23. neve) mint az egyik egyetemleges készfizető kezes egyenlítette ki, akinek személyi kötelezettségvállalására a teljes jogviszony ismeretében, (személy
  24. neve) és a II. rendű alperes készfizető kezességvállalására tekintettel került sor (Ptk.
  25. §). Az engedményezési vételárat egyrészt az ekkor - az engedményezőtől e célra felvett 15.000.000,- Ft kölcsönből, másrészt a (személy
  26. neve) adósi ügyvezető és a II. rendű alperes - mint egyetemleges készfizető kezesek - által neki átadott 22.262.082,- Ftból teljesítette. (személy
  27. neve) és a II. rendű alperes ezt az összeget az ugyanezen a napon az engedményező pénzintézet által részükre folyósított 35.000.000,- Ft kölcsönből bocsátották a rendelkezésére. A fennmaradó 12.737.918,- Ft-ot ugyanakkor - a kölcsönszerződés tartalmából megállapíthatóan - az E... Kft. bank felé fennálló egyéb tartozásainak törlesztésére fordították. Mivel (személy
  28. neve) a pénzintézeti - az engedményezés folytán mérsékelt összegű követelést kielégítette, a teljes követelés az azt biztosító és a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt reá szállt (Ptk.
  29. §
(1)bekezdés). Ez tartalmában azt jelenti, hogy (személy
  1. neve) (személy
  2. neve) -nal és a II. rendű alperessel - mint egyetemleges kezestársaival - szemben a későbbiekben az összeg rájuk eső arányos részét érvényesíthette a Ptk.
  3. §
(1)bekezdésének megfelelően. Jelen esetben azonban engedményezési megállapodás (Ptk. 328. §
(1)bekezdés) született a pénzintézet és az egyik készfizető kezes, (személy
  1. neve) között. Az alkalmazott jogi megoldás indoka az volt, hogy így a helytállásra köteles kezeseknek 15 %-kal alacsonyabb összegű adósi tartozást kellett megfizetniük. -6Ez nem csupán (személy
  2. neve) -nak, hanem kezestársainak az érdekét is szolgálta, ezért bocsátották a rendelkezésére az összeg túlnyomó részét (10.a.G.40.321/2010/
  3. számú jegyzőkönyv
  4. oldalán (tanú 1.személyneve) tanúvallomása). Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság ítéletében - ahogy a Szegedi Ítélőtábla is erre a következtetésre jutott már a hatályon kívül helyező végzés meghozatalakor -, hogy (személy
  5. neve) és a II. rendű alperes a 22.262.082,- Ft-ot - kezesként - a (személy
  6. neve) -ra engedményezett követelés törlesztésére szánták, annak csökkentése céljából fizették ki (Ptk.
  7. §
(1)bekezdés). Ezt mind az alap-, mind a megismételt eljárásbeli peradatok nyomatékosan alátámasztják. E szándékukat a per során mindvégig hangsúlyozták, továbbá alátámasztja a jogi pozíciójukból fakadó - nyilvánvaló - érdekeltségük is, hiszen kezesi helytállási kötelezettségük esedékessé vált. Nem hagyható figyelmen kívül a teljesítésük összegében és időpontjában tapasztalható egybeesés sem, és a tanúvallomások is igazolták szándékukat (10.a.G.40.321/2010/21. sorszámú jegyzőkönyv (tanú 1.személyneve), (személy 2.neve), (tanú 2.személyneve) vallomásai). Ezzel szemben a felperes a Pp. 164. §
(1)bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettsége ellenére nem igazolta, hogy a (személy
  1. neve) által (személy
  2. neve) -nak nyújtott magánkölcsönökből milyen összegű követelés maradt fenn az engedményezés időpontjára,
  3. április 17-re, enélkül pedig még csak nem is valószínűsíthető, hogy ezek törlesztése lett volna (személy
  4. neve) és a II. rendű alperes célja. Ezzel kapcsolatos okiratot, tényszerű, nem feltételezéseken alapuló tanúvallomást szolgáltatni nem tudott. Egyebekben életszerűtlen, hogy ez a tartozás megegyezett volna a hitelösszeg 85 %-ának 15.000.000,- Ft-tal csökkentett összegével. Ez nem zárja ki a magánkölcsönök létrejöttének tényét, illetőleg azt, hogy abból bizonyos összegű követelések még a (személy
  5. neve) -ra történő engedményezés időpontjában fennálltak, de az elszámolás szempontjából annak van jelentősége, hogy (személy
  6. neve) és a II. rendű alperes a (személy
  7. neve) -nak átadott összeget melyik tartozás kiegyenlítésére szánták (Ptk.
  8. §
(1)bekezdés). A fent részletezett bizonyítékokat a Pp. 206. §
(1)bekezdése szerint mérlegelve az a következtetés vonható le, hogy az engedményezési vételár részbeni megfizetésével a céljuk az volt, hogy az E... Kft-nek a 75.000.000,- Ft-os, illetőleg 56.000.000,- Ft-os kölcsönökből még meglévő tartozásait csökkentsék, ezzel kezesi helytállási kötelezettségük mértéke csökkenjen. Következésképpen teljesítésüket - a Ptk. 290. §
(1)bekezdésének megfelelően - e kölcsönök teljesítéseként kell elszámolni függetlenül attól, hogy (személy
  1. neve) -nak azzal esetlegesen más elképzelése volt. Mindezek alapján az ítélőtábla - az elsőfokú bírósággal egyező álláspontot elfoglalva megállapította, hogy az engedményezett követelésből (személy
  2. neve) és a II. rendű alperes, mint készfizető kezesek 22.262.082,- Ft-ot kiegyenlítettek. A
  3. április 17-i engedményezés kapcsán (személy
  4. neve) -ra átszállt követelésnek dologi biztosítékai is voltak, több ingatlant terhelő jelzálogjog. Az engedményezéssel zálogjogosulti pozícióba került (személy
  5. neve) ezért 37.262.082,- Ft-ra végrehajtási eljárást is indított, melynek során - a perbelivel egyező követelésből - 17.288.821,- Ft megtérült. Az elsőfokú ítélet ezzel kapcsolatos megállapításait a felperesi fellebbezés nem támadta. Így a kezestársak teljesítésével az engedményezett -7Gf.I.30.220/2012/8.szám követelésből összesen 39.550.903,- Ft megtérült, erre az összegre a felperes már nem tarthat igényt. A
  6. április 17-i engedményezési szerződés létrejöttének körülményeit és a közvetett bizonyítékokat együttesen értékelve levonható az a következtetés, hogy (személy
  7. neve), (személy
  8. neve) és a II. rendű alperes megállapodásának része volt, hogy a 15 %-os kedvezmény őket, mint egyetemleges készfizető kezeseket, továbbá az adóst - akinek képviseletében az akkori ügyvezetők is aláírták az engedményezési okiratot, a szerződéskötéskor jelen voltak - egyaránt megillesse. Erre irányuló megállapodásukat igazolja, hogy (személy
  9. neve) maga is csupán 37.262.082,- Ft erejéig indított végrehajtási eljárást a követelés behajtására arra hivatkozással, hogy ilyen összeg erejéig állt fenn jelzálogjoga (10.a.G.40.028/2012/
  10. sorszámú jegyzőkönyv
  11. oldal alja). Ezt a következtetést erősíti az is, hogy az engedményezéssel kapcsolatos szerződési folyamatban nem csak a közvetlenül érintett szerződő felek, hanem a főkötelezett képviselői, illetőleg a készfizető kezesek is részt vettek. Mivel a követelés összegét az engedményezési vételárral megegyező összegre módosították, ami - a fentiek szerint - részben a kezestársak teljesítésével, részben a végrehajtás során megtérült, nincs olyan fennálló követelés, amelynek alapján a felperes a perbeli igénnyel jogszerűen élhetne. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a készfizető kezeseket a tartozás egymás közt egyenlő arányban terhelte (Ptk.
  12. §,
  13. §
(1)bekezdés), ezért (személy
  1. neve) az engedményezéskor - 1/3 részben - a saját kezesi kötelezettségének tett eleget, így az engedményezéssel szerzett jogosulti pozíciója ilyen mértékben saját kötelezettségét érintette (confusio). Megjegyzi továbbá azt is - bár ezzel a hivatkozással kapcsolatosan bizonyítás nem folyt -, amennyiben a (személy
  2. neve) érdekeltségébe tartozó K... Kft. valóban átvállalta „(személy
  3. neve) kft-jének", azaz az E... Kft-nek a tartozását - amire (személy
  4. neve) tanúvallomásában utalást tett (10.a.G.40.028/2012/
  5. számú jegyzőkönyv
  6. oldal), és így a kötelezett személyében változás következett be (Ptk.
  7. §
(1)bekezdés), a tartozás átvállalásával a követelést biztosító zálogjogok a zálogkötelezettek hozzájáruló nyilatkozatának hiányában megszűntek (Ptk. 332. §
(3)bekezdés), ami szintén a kereset megalapozatlanságát eredményezné. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezéseit a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A pervesztes felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint köteles megfizetni a fellebbezési ellenkérelmet előterjesztő I-III. és V. rendű alpereseknek a másodfokú eljárásbeli jogi képviseletükkel összefüggésben felmerült költségét, melynek mértékét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(6)bekezdése alapján, a kifejtett munkával arányosan, a pertárgyérték szem előtt tartása mellett határozta meg. Szeged,
  1. szeptember hó
  2. napján Dr. Kemenes István sk. a tanács elnöke Dr. Kiss Gabriella sk. előadó bíró Dr. Bánfalvi-Bottyán Csilla sk. táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.