← Magyarország

Pf.20256/2012/10 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.256/2012/

  1. szám A Pécsi Ítélőtábla Dr. Galiger Lajos pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek Dr. Bujtás István ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében - mely perbe Dr. Kléh László által képviselt Alperesi beavatkozó címe alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Szekszárdi Törvényszék
  2. február
  3. napján kelt 10.P.20.247/2011/
  4. számú ítélete ellen a felperes által
  5. és
  6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 12.700 (tizenkettőezerhétszáz) forint másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének másodfokú eljárásban felmerült díját a felperes viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes és volt házastársa
  7. december
  8. napján öröklési szerződést kötöttek néhai Ny.I. és Ny.I-né örökhagyókkal, amelyben vállalták az örökhagyók gondozását, az örökhagyók pedig biztosították az eltartók lakhatását a Sz, Z utca 000/
  9. szám alatti ingatlanban. A szerződő felek közötti kapcsolat hamarosan megromlott, a tartás, gondozás
  10. február
  11. napjáig állt fenn, majd az örökhagyók
  12. március
  13. napján keresetet terjesztettek elő a felperes és házastársa ellen az öröklési szerződés megszüntetése iránt. A T Bíróság előtt P.20.197/
  14. szám alatt indult perben jelen per alperese
  15. április
  16. napján csatolta a felperes és volt házastársa perbeli képviseletére szóló meghatalmazását. A per első tárgyalásán az alperes megjelent és nyilatkozatot tett, mely szerint alperesek a kereset teljesítését nem ellenzik, azonban megfelelő elszámolást igényelnek. Az újabb tárgyalás határnapja előtt az alperes előkészítő iratot nyújtott be, amelyben előadta, hogy az eltartók 270.200 forint igényelnek gondozási költség megfizetése címén. A
  17. június
  18. napjára kitűzött tárgyaláson a bíróság végzésével megállapította, hogy az eljárás Ny.I-né örökhagyó halála miatt
  19. május
  20. napján félbeszakadt. A végzés
  21. július
  22. napján jogerőre emelkedett. Ny.I.
  23. január
  24. napján kérte az eljárás folytatását, majd a hagyatéki iratok beérkezését követően a bíróság a pert új számra iktatta, az eljárás P.20.193/
  25. szám alatt folytatódott. Időközben azonban Ny.I. örökhagyó is meghalt, így az eljárás
  26. március
  27. napján ismét félbeszakadt. A bíróság intézkedésére a közjegyző
  28. november
  29. napján terjesztette be a hagyatéki iratokat, majd
  30. december
  31. napján érkezett az alperes bejelentése arról, hogy
  32. november
  33. napján felperes és házastársa visszavonta a meghatalmazást. A P.20.194/
  34. szám alatt folytatódó eljárásban
  35. április
  36. napján született meg a jogutódlásról szóló végzés, mely szerint H.A. és K.Gy-né a szerződéses örökhagyó felperesek jogutódai. A T Bíróság
  37. január
  38. napján kelt 2.P.20.194/2007/
  39. sorszámú részítéletével a Sz-ban,
  40. december
  41. napján létrejött öröklési szerződést megszüntette. Az öröklési szerződés megszüntetése iránt folyamatban volt per tartama alatt
  42. júniusában felperes eltartó is elhagyta a sz ingatlant, majd július
  43. napján vissza kívánt térni, ezt azonban Ny.I. örökhagyó nem engedélyezte számára. felperes birtokvédelmi kérelemmel fordult Sz Község Jegyzőjéhez, aki 746/
  44. számú határozatával a kérelemnek helytadott és kötelezte Ny-I-t, hogy felperes által használt lakrész további használatát tegye számára lehetővé. Ezen jegyzői határozat megváltoztatása iránt Ny.I.
  45. augusztus
  46. napján pert kezdeményezett a T Bíróságon, mely perben jelen per felperese kezdetben személyesen járt el. A városi bíróság a perben
  47. január
  48. napján megtartott tárgyaláson Sz Község Jegyzője 746/
  49. szám alatti
  50. július
  51. napján kelt határozatának végrehajtását a per jogerős befejezéséig felfüggesztette. A végzést jelen per felperese nem fellebbezte meg. A bíróság felperes részre
  52. március
  53. napján kelt végzésével jelen per alperesét pártfogó ügyvédül kirendelte.Az alperes a kirendelő végzést
  54. március
  55. napján vette át. Ny.I.
  56. március
  57. napján bekövetkezett halálára figyelemmel a városi bíróság
  58. számú végzésével az eljárás félbeszakadását állapította meg, ez a végzés
  59. április 27-én jogerőre emelkedett. felperes
  60. november
  61. napján személyes beadványában kérte az eljárás folytatását, amit
  62. január 15-én és február 12-én megismételt, majd az eljárás P.20.400/
  63. számon folytatódott. A városi bíróság alperest
  64. április
  65. napján felmentette a pártfogó ügyvédi tiszte alól. A pert a városi bíróság
  66. június 15-én felfüggesztette az öröklési szerződés megszüntetése iránti perben született jogutódlást megállapító végzés jogerőre emelkedéséig. Az ügyben
  67. április
  68. napján született ítélet, amelyben a bíróság a jegyző határozatát megváltoztatta és felperes birtokvédelmi kérelmét elutasította. A felperes módosított keresetében összesen 4.180.000 forint kártérítés megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az ügyvéd foglakozású alperes terhére kérte megállapítani, hogy amikor a hagyatékátadó végzés
  69. szeptember
  70. napján jogerőre emelkedett kérnie kellett volna a bíróságtól, hogy a végzés alapján beköltözhessen az ingatlanba. A birtokperben pedig nem támadta meg a felfüggesztő végzést és nem érte el, hogy a jegyző jogszerű határozatát megváltoztató döntést semmissé tegyék. Hivatkozott arra is, hogy az alperes mulasztása és késedelme vezetett ahhoz, hogy Ny portáján lévő ingóságai odavesztek, továbbá a sz ingatlanba nem tudott visszaköltözni és ezzel összefüggésben
  71. november
  72. napjától havi 50.000 forint bérleti díjat kellett fizetnie. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte az alperes javára. Ítéletét a Ptk. 339.§

(1), és a 318.§
(2)bekezdésére alapította. Rámutatott, hogy az öröklési szerződés megszüntetése iránti perben az alperes meghatalmazottként járt el, a per azonban
  1. május
  2. napjával félbeszakadt, majd a hagyatéki iratok beérkeztét követően röviddel az alperes bejelentette, hogy a megbízása megszűnt. Az alperes terhére nem állapítható meg a megbízási szerződés megszegése sem tevőlegesen, sem mulasztással. A birtokháborítási perben pedig akkor történt a jegyzői határozat végrehajtásának felfüggesztése, amikor az alperes még nem járt el pártfogó ügyvédként. Ez az eljárás is félbeszakadt, majd a folytatását követően alperest a bíróság felmentette pártfogó ügyvédi tiszte alól. Az alperes terhére késedelem sem állapítható meg az ügyintézés során, így a sz ingatlanból eltűnt ingóságok körére, értékére vonatkozóan felajánlott bizonyítást a törvényszék nem foganatosította. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül és utasítsa az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára. Sérelmezte, hogy az alperes az öröklési szerződés megszüntetése iránti perben érdemi intézkedést nem tett, beadványokat nem terjesztett elő. Nem támadta meg H-ék perbelépését megengedő végzést, így ők jogellenesen lettek felperesi jogutódok. Sem a végrendeletet, sem az öröklési szerződést nem támadta meg, a hagyatéki eljárásban pedig nem vett részt. Felhozta, hogy a birtokháborítási perben alperesnek meg kellett volna támadnia a felfüggesztő végzést, a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedését követően pedig kérnie kellett volna a bíróságtól, hogy beköltözhessen az ingatlanba. Álláspontja szerint az alperes késedelme vezetett arra, hogy az „ingóságai odavesztek". Sérelmezte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási indítványait elutasította. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, annak helyes indokai alapján. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntése alapjául szolgáló tényeket helyesen állapította meg, az indokolás
  3. oldal első bekezdése azonban annyiban pontosítandó, hogy a
  4. szeptember
  5. napján benyújtott hagyatékátadó végzés szerint a közjegyző a hagyatékot ideiglenes hatállyal felperes és K.Cs-né született K.E. javára adta át. Az ítélőtábla az ítélet
  6. oldal negyedik bekezdésében található elírást akként javítja ki, hogy Ny.I. és Ny.I-né helyesen
  7. május
  8. napján kötöttek ismételten öröklési szerződést. Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokai helyesek, azonban a másodfokú bíróság kiegészíti az ítéleti jogi indokolását a következőkkel. Az öröklési szerződés megszüntetése iránt folyamatban volt perben az alperes megbízottként járt el, így a Ptk. 474.§
(1)bekezdése szerint a megbízási szerződés alapján köteles volt a rábízott ügyet ellátni. A Ptk. 474.§
(2)bekezdése kimondja, hogy a megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni. Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (továbbiakban Ütv.) 3.§
(2)bekezdése pedig előírja, hogy az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia. A Pp. 164.§
(1)bekezdése szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A fentiek szerint az a következtetés vonható le, hogy a felperesnek kellett bizonyítania a perben, hogy az alperes az ügyvédi megbízási szerződés teljesítése során megszegte a Ptk. 474.§
(2)bekezdése és az Ütv. 3.§
(2)bekezdése által előírt lelkiismeretes, gondos eljárási kötelezettségét, valamint azt, hogy őt vagyoni károsodás érte, továbbá az ezek közötti okozati összefüggés fennállását. A perben a felperesnek kellett volna bizonyítania tehát, hogy az alperes ügyvédi tevékenysége során a megbízási szerződésből eredő, valamint a pártfogó ügyvédi tisztéből ráháruló kötelezettségeit megszegte, és ezzel összefüggésben a felperest kár érte. A felperes a bizonyítási kötelezettségét nem tudta teljesíteni, ennek következményeit az elsőfokú bíróság helyesen vonta le. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntését a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezésen foglaltakra figyelemmel az alábbiakra utal még a másodfokú bíróság. A felperes fellebbezésében alaptalanul hivatkozott arra, hogy az alperes az öröklési szerződés megszüntetése iránti perben érdemi intézkedést nem tett, beadványt nem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított és a másodfokú eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperes az eljárás félbeszakadása előtt megtartott mindkét tárgyaláson jelen volt, a második tárgyalás előtt pedig érdemi ellenkérelmet terjesztett elő. H.A. és K.Gy-né felperesi jogutód perbelépését engedélyező végzését
  1. április
  2. napján hozta meg a bíróság, ekkor azonban az alperes már nem látta el a felperes és házastársa perbeli képviseletét, így jogorvoslati kérelmet sem terjeszthetett elő. Megjegyzi e körben a másodfokú bíróság, hogy a felperes új jogi képviselője útján a jogutódlást megállapító végzés ellen fellebbezéssel élt, a jogorvoslati kérelem folytán eljárt T Bíróság, mint másodfokú bíróság 8.Pf.20.279/2009/
  3. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta és reagált a felperes jogutódlással kapcsolatos aggályaira is. A felperes fellebbezésében is sérelmezte, hogy az alperes a hagyatéki tárgyaláson nem vett részt, e körben nem tájékoztatta őt megfelelően. Az elsőfokú eljárás során azonban a felperes maga sem állította, hogy az alperest a hagyatéki eljárásbeli képviseletével megbízta és arra a pártfogó ügyvédi kirendelés sem jogosította fel az alperest. Az öröklési szerződés megszüntetése iránti perben megbízói álláspontját képviselte az alperes, akik a kereset teljesítését nem ellenezték, az eljárás félbeszakadása előtt az újabb öröklési szerződés, illetve a végrendelet megtámadása nyilvánvalóan fel sem merülhetett. A folytatódó perben pedig - a megbízási szerződés megszűnésére figyelemmel - az alperes már nem járt el. Nincs tehát olyan kötelezettségszegés vagy mulasztás, amellyel okozati összefüggésben a felperest kár érhette volna. A felperes a fellebbezésben is megismételte azon hivatkozását, mely szerint az alperes mulasztott, amikor a
  4. szeptember 7-i hagyatékátadó végzés alapján nem kérte a városi bíróságtól, hogy a felperes az ingatlanba beköltözhessen. A másodfokú bíróság e tekintetben is egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, mely szerint a birtokháborítási perben az eljárás félbeszakadása folytán joghatályos cselekmény nem volt foganatosítható, az eljárás folytatását követően viszont a bíróság az alperest felmentette párfogó ügyvédi tiszte alól. A birokháborítás tárgyában született jegyzői határozat megváltozatását célzó perben
  5. január
  6. napján hozta meg a T Bíróság a jegyzői határozat végrehajtását felfüggesztő végzését. Ez a végzés
  7. február
  8. napán jogerőre emelkedett, az alperes pedig csak
  9. március
  10. napján vette át a pártfogó ügyvédi kirendelését tartalmazó végzést. A jegyzői határozat felfüggesztéséről szóló végzés korábban jogerőre emelkedett, mint ahogy az alperes a pártfogó ügyvédi kirendelését kézhez vette, tehát nem terhelheti mulasztás az alperest e tekintetben sem. Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban is, hogy nem állapítható meg késedelem az alperesi ügyintézés során, így a sz ingatlanból eltűnt ingóságok körére és értékére indítványozott bizonyítás lefolytatása szükségtelen volt. Helyesen utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy a felperes illetve a felperesek halála miatt mindkét per félbeszakadt, a félbeszakadás tartama alatt tett minden intézkedés, így a felek által teljesített minden perbeli cselekmény is hatálytalan, kivéve a félbeszakadással, illetve az annak megszüntetésével kapcsolatos bírói rendelkezéseket és perbeli cselekményeket (Pp. 112.§
(2)bekezdés). Ebből következik tehát, hogy az alperes a félbeszakadást követően nem tehetett intézkedést a felperes birtokba-kerülésének előmozdítása érdekében. Végezetül a felperes személyesen készített beadványa kapcsán rögzíti a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú ítélet 4. oldalán rögzített tényállás helyes, a birtokperben felperes alperes volt, tehát a jelen per alperese, mint alperesi képviselő járt el és lakcímét a per felperese előtt kívánta felperes titokban tartani. A kapcsolatfelvétel időpontjának egyébként a per elbírálása szempontjából jelentősége nincs, hiszen a fentebb írtak szerint - a kirendelő végzés kézhezvételekor a jegyzői határozat végrehajtását felfüggesztő végzés már jogerőre emelkedett, így fellebbezés benyújtásának helye nem volt. A fellebbezés sikertelen volt, ezért a sikertelenül fellebbező felperest kötelezte a másodfokú bíróság a Pp. 78.§
(1)bekezdése szerint a másodfokú eljárásban felmerült költség viselésére. Az alperes jogi képviseletével a másodfokú eljárásban felmerült ügyvédi munkadíj összegét a másodfokú bíróság a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(5)bekezdése alapján, a
(6)bekezdés alkalmazásával határozta meg, figyelembe véve, hogy az alperes képviselőjének a másodfokú eljárásban időigényes munkát kifejtenie nem kellett. A megállapított jogi képviseleti munkadíj a rendelet 4/A.§-a alapján az általános forgalmi adót is magába foglalja. A másodfokú bíróság a Pp. 87.§
(2)bekezdése alapján megállapította, hogy a pártfogó ügyvéd másodfokú eljárásban felmerült díjának viselésére a felperes köteles. A felperes személyes költségmentességére tekintettel a feljegyzett fellebbezési illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§
(1)bekezdése és 14.§-a alapján az állam viseli. Pécs,
  1. október
  2. Dr. Döme Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Velényiné dr. Köcse Judit s.k. előadó bíró, Dr. Berki Csilla s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.