Kbf.77/2011/13 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a/ pontjába ütköző állatkínzás vétsége miatt 120 napi tétel, napi tételenként 2.500 Ft pénzbüntetésre és 2 évre a törzsőrmesteri rendfokozatba visszavetésre ítélte. A pénzbüntetés megfizetésére 20 hónapi részletfizetést engedélyezett, és rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére, annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására. A vádlottat kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Ellenben az ellene a 23 rb. Btk.348.§

(1)bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Az elsőfokú tárgyaláson jelen lévő katonai ügyész fellebbezést jelentett be az ítélettel szemben, a felmentő rendelkezés miatt, továbbá a kiszabott büntetés súlyosítása érdekében. Fellebbezésének jogi indokolása szerint a vádlott a vádbeli szolgálatok során elmulasztotta a szolgálati utasításban szabályozott kötelmeit, a szolgálati kutya képzettségi szintjének, kondíciójának és állapotának fenntartását. Ezzel pedig megvalósította a szolgálatban kötelességszegés vétségét, mivel szolgálati kötelmeit egyéb módon súlyosan megszegte. Indítványozta a vádlott marasztalását 23 rb. szolgálatban kötelességszegés vétségében is és vele szemben felfüggesztett szabadságvesztés és lefokozás mellékbüntetés alkalmazásra tett indítványt. A vádlott és védője teljes körű felmentés érdekében fellebbeztek. A Katonai Fellebbviteli Ügyészség a Kf.IV.94/2011. számú átiratában a katonai ügyész által bejelentett fellebbezést fenntartotta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal indítványozta kiegészíteni, hogy a történeti tényállásban feltüntetett 23 időpontban a vádlott 12 órás vezényelt készenléti kutyavezető biztonsági felügyelői szolgálatot látott el. E kiegészítéssel az elsőfokú bíróság ítéletét már felülbírálatra alkalmasnak találta. Jogi álláspontja szerint a vádlott tényállásban írt magatartásával, azzal, hogy vezényelt szolgálatai során a gondjaira bízott kábítószer kereső kutyával az etetésen kívül nem foglalkozott, szolgálati kötelmeit súlyosan megszegte és ezzel megvalósította a 23 rb. szolgálatban kötelességszegés vétségét is. Indítványozta a vádlottal szemben felfüggesztett fogházbüntetés kiszabását és lefokozás mellékbüntetés alkalmazását. Egyebekben az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A másodfokú tárgyaláson a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség jelen lévő képviselője fellebbezését és átiratában foglaltakat módosítással tartotta fenn. A lefolytatott bizonyítás eredménye alapján 12 rb. szolgálatban kötelességszegés vétségében indítványozta a vádlott bűnössége kimondását, mivel vezényelt szolgálata során 4 órát a kutyával kellett volna foglalkoznia, azonban e kötelmét elmulasztotta. Álláspontja szerint a másodfokú eljárás során lefolytatott bizonyítás is megerősítette, hogy magatartásával az állatkínzás vétségét is elkövette. Megismételte átiratában tett büntetés kiszabására vonatkozó indítványát. A vádlott védője védence teljes körű felmentése érdekében bejelentett fellebbezését továbbra is fenntartotta. Felhívta a figyelmet arra, hogy a HSzt. és a Rendőrség Szolgálati Szabályzatának vonatkozó rendelkezései szerint az elöljáró kötelessége a beosztott munkájának megszervezése. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján azonban az állapítható meg, hogy a vádlott szolgálatait úgy szervezték, hogy nem tudott eleget tenni teljes körűen kutyavezetői feladatainak. Más szolgálati feladatokat kellett ellátnia, ami miatt nem tudott úgy gondoskodni a rábízott szolgálati kutyáról, ahogy szeretett volna. Ezért az állatkínzás vétsége miatt emelt vád alól is védence felmentését indítványozta. Amennyiben a másodfokú bíróság álláspontjával nem értene egyet, indítványozta, hogy abban az esetben se alkalmazzon védencével a szolgálati viszonyát érintő mellékbüntetést. A pénzbüntetés álláspontja szerint önmagában alkalmas a büntetési célok elérésére. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet a Be.348.§

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta. Megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács az eljárási szabályokat betartotta, tárgyalásán a releváns bizonyítékokat számba vette, azokat értékelte, indokolási kötelezettségének eleget tett. A másodfokú bíróság a vádlott által előterjesztett védekezésre figyelemmel szükségesnek tartotta további bizonyítási eljárás lefolytatását, ezért tárgyalásra tért át és újabb igü. állatorvos szakértőt rendelt ki, aki szakvéleményét előterjesztette, és lényegében a korábban eljárt szakértővel egyező megállapításokat tett. A másodfokú bíróság dr. Boros Imre állatorvos szakértőt és a korábban eljárt dr. Lorászkó Gábor szakértőt tárgyalásán meghallgatta, akik egyetértettek abban, hogy a vádlott vádiratban írt magatartása a bánás miatt alkalmas volt a gondjaira bízott szolgálati kutyával szemben maradandó egészségkárosodás okozására. Álláspontjukat megfelelően megindokolták. A vádlott védője a tárgyaláson a Börtön Parancsnokának parancs kivonatait becsatolta, amelyből megállapítható, hogy a vádlott a kutyavezetői megbízást 2009. január 1-jétől legkésőbb 2009. december 31-éig látta el. 2010. januárjában azonban ilyen feladattal nem volt megbízva, 2010. februárjától látott el ismételten kutyavezetői beosztást. A másodfokú bíróság ismertette a Börtön Parancsnokának 24/2006. számú intézkedését, melynek I/3. számú pontja szerint a kábítószer kereső kutyavezető szolgálat ellátását úgy kell megszervezni, hogy a feladatkörébe tartozó alkalmazást minden esetben végre tudja hajtani. Ismertette továbbá a Börtön Parancsnokának 78/2008., valamint 20/2009. számú intézkedését. A másodfokú bíróság az általa lefolytatott bizonyítás eredménye rendelkezésre álló, és bizonyítás részévé tett bűnügyi iratokra figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdés a/ pontja alapján a történeti tényállás

1. oldal
2. bekezdését azzal egészíti ki, hogy: „A vádlott az ott megjelölt időkben mint biztonsági felügyelő vezényelt szolgálatában kutyavezetői feladatokat is ellátott. 12 órás szolgálata alatt 4 órát volt köteles a gondjára bízott kutyával foglalkozni. Egyebekben a biztonsági tiszt utasításai szerint kellett tevékenykednie.” Az előzőekben írt kiegészítéssel az elsőfokú bíróság ítélete már mindenben mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól és azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa elfogadta felülbírálata alapjául. A vádlott bűnösségének további, 12 rb. szolgálatban kötelességszegés vétségében történő megállapítása érdekében fenntartott ügyészi fellebbezést a másodfokú bíróság nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság az általa lefolytatott bizonyítási eljárásra figyelemmel az ítéletében megállapított tényállás alapján okszerűen mentette fel a vádlottat 23 rb. a Btk.348.§

(1)bekezdésében írt szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt emelt vád alól. A másodfokú bíróság mindenben egyetértett az első fokú ítélet

1. oldal utolsó és
2. oldal 1-
3. bekezdésében e körben kifejtett jogi állásponttal. A katonai ügyészség a szolgálatban kötelességszegés vétségének IV. fordulatával vádolta a vádlottat, büntetőjogi felelőssége megállapításához annak bizonyítása lett volna szükséges, hogy a vádlott által tanúsított magatartás az általa ellátott szolgálat rendeltetését meghiúsította. A vádlott a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján biztonsági felügyelői szolgálatát kifogástalanul látta el, e szolgálat alaprendeltetése az általa elkövetett mulasztással teljesen nem hiúsult meg. Figyelemmel a BH 1995/
4. számon közzétett eseti döntésben megjelenő bírói gyakorlatra, a tényállásban írt cselekmény nem vezethetett a vádlott büntetőjogi felelőssége megállapításához a szolgálatban kötelességszegés vétségében. A másodfokú bíróság ezért az ítélet felmentő rendelkezését helybenhagyta. A vádlott állatkínzás vétsége miatt alóli felmentése érdekében előterjesztett fellebbezést a másodfokú bíróság szintén nem találta alaposnak. Az ítéletben megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és helyesen minősítette cselekményét a Btk.266/B.§

(1)bekezdés a/ pontjában írt állatkínzás vétségének. E bűncselekményt az valósítja meg, aki gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza. E bűncselekmény háttérjogszabálya az Állatok Védelméről és Kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény. A törvény hatálya a 2.§

(1)bekezdés g/ pontja alapján kiterjed a Rendvédelmi Szervek feladatainak ellátását szolgáló állatokra, a 3.§ 1. pontja szerint állattartónak minősül az, aki az állatot gondozza illetve felügyeli. A törvény 4.§

(1)bekezdése szerint az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni. A

(4)bekezdés szerint az állandóan zárt körülmények között tartott állat számára az állattartó köteles az állat szükségleteihez igazodó megfelelő mozgásteret biztosítani. Az irányadó tényállás szerint a vádlott azzal a magatartásával, hogy megfelelően nem foglalkozott a szolgálati munkakutyával, olyan bánásmódot tanúsított, amely alkalmas volt arra, hogy a kutyánál maradandó egészségkárosodás alakuljon ki. Az eljáró szakértők véleményükben ezt egyezően megállapították. A vádlott az állatkínzás vétségének törvényi tényállásának elemeit maradéktalanul megvalósította, ezért helyesen rótta az elsőfokú bíróság a terhére e bűncselekmény elkövetését. A felmentésére vonatkozó indítvány ezért eredményre nem vezethetett. A vádlott büntetésének súlyosítására irányuló indítványt a másodfokú bíróság nem találta alaposnak. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés napi tételének száma arányos a terhére rótt bűncselekmény tárgyi súlyával és a törvényi minimumban megállapított napi tétel összege is megfelel személyi, jövedelmi viszonyainak. Mivel e büntetés a Btk.37.§-ában írt célokat megfelelően szolgálja, a másodfokú bíróság nem tartotta indokoltnak annak súlyosítását, és a vádlottal szemben felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását. Ugyanakkor további enyhítő körülmény a jelentős időmúlás. A vádlott parancsnoki jellemzésére is figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a katonai mellékbüntetés alkalmazását sem tartotta szükségesnek. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottal szemben kiszabott katonai mellékbüntetést mellőzte. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezéseit a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanács - helyes indokainál fogva - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú eljárásban szakértő működésével kapcsolatban felmerült bűnügyi költség megfizetésére a Be.338.§

(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be.372.§

(1)és

(2)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. október
2. napján Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke, Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. előadó bíró, Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. bíró A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. október
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Tóth Mihályné tisztviselő