A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.II.187/2012/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi szeptember hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság a csalás bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Pécsi Törvényszék 6.B.220/2011/
- számú ítéletét akként változtatja meg, hogy a vádlott halmazati büntetését 4 (négy) év 6 (hat) hó börtönre és 5 (öt) év közügyektől eltiltásra súlyosbítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat, hogy fizessen meg az államnak a másodfokú eljárásban felmerült 3.000 (háromezer) forint bűnügyi költséget. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosbításért, a tényállási
- pontjában írt cselekményhez kapcsolódó elkövetési érték és minősítés vádirat szerinti megállapítása végett, valamint hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása céljából, míg a vádlott és védője felmentés érdekében, másodlagosan pedig enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal, kizárólag a büntetőjogi jogkövetkezmények súlyosbítására irányuló részében tartotta fenn. A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be.348.§
(1)bekezdése alapján - a Be.348.§
(2)bekezdésében írt korlátok között - az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Nem volt tehát annak tárgya az okiratokkal nem igazolt kölcsönökre, illetve a megrendelt gépkocsihoz kapcsolódó előlegre vonatkozó ténymegállapítás (
- oldal
- és 5-
- bekezdés), miután az ítéletnek ezen, büntetőjogi felelősséget meg nem állapító részét - a Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratának előterjesztése után - már nem támadta fellebbezés. E tekintetben nem volt jelentősége annak, hogy e körben külön felmentő rendelkezés nem született (BH 2004/
- számú eseti döntés I. pontja). A felülbírálat során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mentesnek bizonyult a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt hibáktól és hiányosságoktól: az kellő mértékben felderített, egyben hiánytalan, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést sem tartalmaz. (Elírás is mindössze egy helyen - a
- oldal
- bekezdésében - volt tetten érhető, hiszen a kft
- telephelyén sértett1 mindenkor egyedül, így nyilvánvalóan nem a vádlott társaságában jelent meg; ez azonban éppen a fentebb említett korlátozottság folytán nem volt orvosolható.) Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást rendkívüli körültekintéssel, a perrendi előírások maradéktalan betartása mellett folytatta le, oly módon, hogy az ügyben felmerülő ténybeli és jogi kérdésekben megnyugtatóan állást lehetett foglalni. A bizonyítékok értékelése, tartalmi hitelességük elemzése is igen magas színvonalon történt meg, logikus, jól nyomon követhető érvek kifejtése mellett. Az indokolási kötelezettség messzemenő teljesítése ellenére a másodfokú bíróság - figyelemmel a vádlott és a védő büntetőjogi felelősséget kifogásoló felszólalására az alábbi részletek kiemelését fontosnak tartotta: Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott tényleges - okiratokkal dokumentált - vagyoni helyzetét, több évre visszamenően feltárta. Így ismertté tette az életvitelét, azt a tényt, hogy az ápolóként történő foglalkoztatásának a megszüntetését követően, állandó jövedelemmel nem rendelkezett; így a gépjárművásárlásra fordított kölcsönszerződése már 2002-ben felmondásra került. Bankszámlái számottevő forgalmat nem mutattak, éppen ellenkezőleg, azokat kisebb összegű, magánszemélyektől érkező jóváírások és azonnali pénztári kifizetések jellemezték, azok is gyakorta rövid ideig, mivel a számlaszerződések többsége mindössze néhány hónapig maradt aktív. Megélhetésének a biztosítása végett ugyanakkor a vádlott a 2000-es évek elejétől kezdődően az ismeretségi körétől kapott kölcsönökre támaszkodott, egyre nagyobb számban és egyre magasabb összegekben. Olyképpen, hogy tanú1-el szemben a
- esztendő végére tizenegymillió forint ki nem fizetett tőketartozása állott fenn. A fentiekkel éles ellentétben állott mindaz a látszat, amit a vádlott a környezetével elhitetni igyekezett. Magát tehetős, milliárdos vagyont felhalmozó üzletemberként próbálta feltüntetni, esetenként úgy, hogy a pénzintézeteknél egyedi árfolyam alapján számított lekötési tervezetet kért. Mindenkor annak - egyébként teljességgel alaptalan - előadásával, hogy a külföldi megtakarításait kívánja Magyarországon befektetni, illetve kamatoztatni. A rt1 pécsi fiókja ilyen okiratok kiállítása elől - megfelelő igazolás hiányában elzárkózott. Mindezek előre bocsátása után indokolt a tényállás
- és
- pontjaiban írt kölcsönszerződések egyes részleteivel foglalkozni, annak hangsúlyozásával, hogy a vádlott ellentmondásos és meglehetősen életszerűtlen védekezését végső soron egyező tartalmú bizonyítékok cáfolták. Sértett1 következetes előadását okiratok támasztották alá, azok az átvételi elismervények, melyeket a vádlott -
- július
- és szeptember
- napjai között - aláírt. Márpedig ezeken összesen 29,4 millió forint átvételét igazolta, míg további 1 millió forint vonatkozásában rendelkezésre állt az zrt
- október 6-án kelt, befizetést igazoló szelvénye. A szóban forgó okiratok tartalmi hitelességének a megkérdőjelezéséhez komoly, ellenőrizhető és elfogadható érvekre lett volna szükség. Annak feltételezése, hogy az említett elismervények elkészítésére kizárólag a szerencsejáték-szenvedélyének hódoló és a veszteségeit ily módon leplezni próbáló sértett kérésére került volna sor, teljességgel alaptalan. Az okiratok kölcsönös ellenjegyzése ugyanis peres úton érvényesíthető kötelmet keletkeztetett, annak lehetőségét, hogy a visszafizetés elmaradása esetén a kölcsönadó 29,4 millió forint összegű vagyoni igény érvényesítésével léphet fel. Nyilvánvaló, hogy ennek kockázatát - pusztán baráti, ismerősi alapon - senki sem vállalja fel. Sértett1 vallomása más szempontból is meggyőzőnek bizonyult. Mindenekelőtt arra visszavezethetően, hogy előbb,
- szeptember 24-én a zrt
- szekszárdi fiókjában, majd kevéssel később,
- december 22-én a zrt
- pécsi kirendeltségénél euró-, illetve forintalapú számlát nyitott. Mindkettőt abban a reményben, hogy a vádlott a régóta esedékes kötelezettségének eleget tesz. Döntő jelentőséget kellett tulajdonítani a
- január 29-én készült hangfelvételnek, mely félreérthetetlenül kifejezésre juttatta a sértett nyugtalanságát és a visszafizetés elmaradása miatt érzett aggodalmát, illetve azt, hogy a vádlott nem vitatva a tartozását - újabb kifogások előadásával mindössze időhúzásra, további haladék megszerzésére törekedett. Olyképpen, hogy a sértett megrendült bizalmát a már többször hangoztatott külföldi megtakarítás valódiságára utalással igyekezett megszilárdítani. Helytálló érveket fejtett ki az elsőfokú bíróság a közjegyző által hitelesített okirat vonatkozásában, ahogyan sértett1 teljesítőképességét érintően is, miután ez utóbbi tekintetében részletes, a kft2 ingatlanértékesítését áttekintő bizonyítást vett fel. A tényállás
- pontjában írt - két részletben folyósított, összesen 2 millió forint összegű - kölcsönadás az ügy mikénti elbírálásában teljességgel érdektelen, kívülálló személy jelenlétében történt. Miután tanú1 vallomása mindenben megegyezett tanú2 és sértett2 előadásával, e körben is lehetővé vált a vádlotti védekezés elvetése, a múltbeli események pontos rekonstruálása. Az elsőfokú bíróság tehát megalapozott tényállást állapított meg, ezért az figyelemmel a Be.351.§
(1)bekezdésében írtakra - irányadó volt a másodfokú eljárásban is. -----------------------E tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. Következésképpen a felmentést célzó - a tényállás mikénti megállapítását is kifogásoló -jogorvoslati kérelmek eredménytelennek bizonyultak. A cselekmények minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a vádlott sértett1 és sértett2 sértetteket többször tévedésbe ejtette, mindenkor annak valótlan ígéretével, hogy a kért kölcsönöket rövid időn belül vissza fogja fizetni. A sértettek bizalmának elnyerése, illetve megőrzése érdekében magáról, az életvezetéséről és különösen a vagyoni helyzetéről hamis látszatot keltett, leginkább azzal, hogy jelentős, külföldi pénzintézetekben elhelyezett megtakarításaira hivatkozott, olyan összegekre, melyek a tartozásaira biztos fedezetet nyújthattak volna. A sértettek ezzel összefüggésben tettek vagyonjogi rendelkezéseket, és adtak kölcsönt, mely az esetükben kárként, míg a vádlott vonatkozásában jogtalan haszonként jelentkezett. Ezzel a Btk.318.§
(1)bekezdésében megfogalmazott törvényi tényállás minden eleme megvalósult. A vádlottal szemben a Btk.12.§
(1)bekezdése, illetve a Btk.85.§
(1)és
(3)bekezdése alapján helyesen két évtől tizenegy évet el nem érő tartamú szabadságvesztés volt kiszabható. A büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezők feltárása némileg pontatlanul történt meg, ezért szükségessé vált azok ismételt áttekintése, számbavétele. A vádlottal szemben hasonló bűncselekmények miatt indult nyomozást a Pécsi Városi Ügyészség B.6776/2008/
- számú határozatával a
- évi július hó
- napján szüntette meg, ekként az elkövetés egy része büntetőeljárás hatálya alá esett. Ezt a vádlott terhére kellett értékelni, éppúgy, mint a nagyfokú gátlástalanságát, mely a visszafizetési kötelezettség legképtelenebb tagadásában is megnyilvánult. A bűncselekmény tárgyi súlyának meghatározásakor nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy az okozott kár a tényállás
- pontjában írt cselekmény vonatkozásában a minősítés alapjául szolgáló alsó értékhatárt többszörösen meghaladta, míg a tényállás
- pontjában a felső értékhatárral volt azonos. Ugyanakkor - miután az ismétlődő elkövetés egyben az üzletszerűség megállapítására, így a súlyosabb minősítésre is okot adott - a kétszeres értékelés tilalmára tekintettel a folytatólagosságot nem lehetett súlyosító körülményként értékelni. Ezzel szemben enyhítő körülmény a vádlott megromlott egészségi állapota és a büntetlen előélete, mely utóbbinak nagy nyomatékot adott az életkora, az a tény, hogy 65 esztendős is elmúlt. A büntetés kiszabásakor az elsőfokú bíróság az okozott kárral és a vádlott gátlástalanságával szemben az indokoltnál nagyobb jelentőséget tulajdonított a javára jelentkező körülményeknek, így a szabadságvesztés, illetve a mellékbüntetés tartamát eltúlzottan alacsony mértékben állapította meg. A Btk.37.§-ában megfogalmazott célok eléréséhez szigorúbb jogkövetkezmények szükségesek. Ezért a másodfokú bíróság a börtönbüntetést 4 év 6 hóra, míg a közügyektől eltiltást - ahhoz igazodóan - 5 évre felemelte. A súlyosbításra irányuló ügyészi fellebbezés tehát megalapozott volt; ekként az enyhítést célzó jogorvoslati kérelmek teljesítése szóba sem kerülhetett. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság - a Be.372.§
(1)bekezdése alapján - az elsőfokú bíróság ítéletének a büntetőjogi jogkövetkezményekre vonatkozó részét megváltoztatta. Az egyéb rendelkezések törvényesek voltak, ezért azokat a Be.371.§
(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi rendelkezés a Be.381.§
(1)bekezdésén alapul. költség viselésére vonatkozó P é c s,
- szeptember
- Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr.Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr.Halász Etelka s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 6.B.220/2011/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.187/2012/
- számú ítélete folytán - az abban írt változtatással - a
- évi szeptember hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Krémer László s.k. a tanács elnöke