.... Megyei Bíróság
(1)bekezdése értelmében az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni. A háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít. A megyei bíróság mindenek előtt abban a kérdésben foglalt állást, hogy a peres felek között mikortól, meddig állt fenn élettársi kapcsolat. A felperes keresetében 2003 vége és 2008 júliusa közötti időt jelölte meg, míg az I. rendű alperes 2002 és 2007 közötti öt éves időtartamot határozott meg. Ezzel kapcsolatban azonban a megyei bíróság nem tartotta indokoltnak további bizonyítási eljárás lefolytatását, mivel maga az I. rendű alperes is úgy nyilatkozott, hogy az élettársi kapcsolat közöttük az utolsó, 10.000.000,- Ft-os kölcsön felvételét megelőző néhány héttel, egy hónappal korábban szakadt meg. Ez a kölcsönfelvétel pedig a periratok alapján nem vitásan
- június 10-én történt, így helytálló a felperes
- július havi hivatkozása az életközösség megszakadása időpontjaként. Még a kezdő időpont tisztázásának, hogy az
- vagy
- év volt e, a per szempontjából azért nem volt jelentősége, mert egymással szemben a felek mindenféle elszámolási igényt
- év végétől, illetve 2004-től kezdődően érvényesítettek. Egyébként pedig mind a két fél egyezően adta elő, hogy kb. öt évig állt fenn közöttük az élettársi kapcsolat, ami a 2003-as kezdő időpontot támasztja alá. A megyei bíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy a felek közreműködésének az aránya hogyan állapítható meg. Ezzel kapcsolatban a perben rendelkezésre álló, mind két félre vonatkozó jövedelemigazolásokból egyértelműen meghatározható, hogy a felperes átlagban kétszer akkora jövedelemmel rendelkezett, mint az I. rendű alperes. Ez tehát azt jelenti, hogy a hozzájárulás mértékét a felperes oldalán 2/3-ad, míg az I. rendű alperes oldalán 1/3-ad arányban kell figyelembe venni. A mindkét fél részéről hivatkozott személyes közreműködést, így a felperesi oldalról a ...ingatlanban történt munkavégzést, míg az I. rendű alperes oldaláról a felperesi tulajdonú ingatlanban végzett munkavégzést a megyei bíróság egyenlő arányúnak tekintette, amik ezen megállapított közreműködési arányon nem változtatnak. A megyei bíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy történt-e, és ha igen, milyen mértékű közös beruházás az I. rendű alperes tulajdonát képező ...ingatlanon. Ezzel kapcsolatban az I. rendű alperes ugyan vitatta olyan közös beruházás, illetve felújítás tényét, ami álláspontja szerint a felperesi oldalon megtérítési igényt megalapozna, azonban a felperesi keresetben megjelölt munkálatok közös elvégzését elismerte. Azok értékmegjelölését, illetve az ingatlan forgalmi érték meghatározását tartotta eltúlzottnak. Elismerte azt is, hogy a beruházások részben a közösen felvett kölcsönökből, illetve mindkettőjük fizetéséből kerültek finanszírozásra. Ezen túlmenően hivatkozott még az édesanyja által mindkettőjük részére adott 500.000,- Ft, illetve 80.000.- forintos összegű ajándékra és az édesanyja által biztosított kölcsön összegére. Fentiek alapján tehát a megyei bíróság úgy foglalt állást, hogy a finanszírozásra figyelemmel mindenképpen történt olyan beruházás az I. rendű alperes tulajdonát képező ingatlanon, amelynek az elszámolását a felperes alappal kérheti. Hiszen ezt a közösen felvett kölcsönök, a vállalkozás bevételeinek a felhasználása, az aktuális jövedelmüknek ilyen célra történő fordítása, illetve az I. rendű alperes édesanyja által mindkettőjük részére biztosított ajándék megalapozza. Míg az édesanya által felvett kölcsön elszámolását jelen perben az I. rendű alperes nem kérheti, illetve az életközösség fennállása alatti kölcsöntörlesztést pedig általa is elismerten közösen megtérítették az édesanyja részére. Miután pedig a közreműködés arányát a megyei bíróság 2/3-1/3 arányban határozta meg a felperes javára, ezen elszámolás mértékét is 2/3-1/3 arányban tartotta megállapíthatónak a felperes javára. Ehhez azonban nem csak az ingatlan forgalmi értékét kellett meghatározni figyelemmel arra, hogy az a felek között vita tárgyát képezte, hanem azt is, hogy mely beruházások minősülnek tulajdonjogot keletkeztető beruházásnak és melyek tartoznak a kötelmi igényként elszámolható beruházás körébe, illetve a tulajdonjogot megalapozó beruházások a felperes oldalán forgalmi értéknövelő hatásukat tekintve milyen arányú tulajdonjogot keletkeztettek. Ennek megfelelően a megyei bíróság a felperesi kereset 6., 7., 13.,
- pontjaiban felsorolt munkálatokat tekintette tulajdonjogot keletkeztető beruházásnak. A megyei bíróság a perben ingatlanforgalmi szakértőt vezetett be, aki által benyújtott szakértői véleményt aggálytalannak tartotta, ezért azt ítélkezése alapjául elfogadta. A szakértői véleményben foglaltakra a felperes észrevételt nem tett, míg az I. rendű alperes által benyújtott terjedelmes észrevételben foglaltakra a szakértő és a társszakértő is személyes meghallgatásuk során megnyugtató magyarázatot adott. A szakértő az ingatlanon lévő felépítmény beruházás előtti, azaz
- előtti forgalmi értékét 8.500.000.- forintban határozta meg, míg a beruházások utáni forgalmi értékét 8.800.000.- forintban. Azaz, az általa megjelölt beruházások 300.000.- forint forgalmi érték növekedést eredményeztek. A beruházások forgalmi értékét a megyei bíróság a szakvélemény adatai szerint összesen 1.047.300.forintban határozta meg, mely a szennyvízhálózatra történő csatlakozás 89.700.- forintos, a központi fűtés kialakításának 457.600.- forintos, a terasz megépítésének 240.000.- forintos, és a gépkocsitároló 260.000.- forintos költségéből tevődik össze. Itt jegyzi meg a megyei bíróság, hogy a műszaki érték számításánál eltért a szakértői véleményben foglaltaktól a nyitott szín, vagy gépkocsibeálló vonatkozásában, ugyanis ott a szakértő számítási adatai és műszaki érték végkövetkeztetése eltér egymástól, így a számítási adatok figyelembe vételével a 26 m2-es beálló műszaki értékét 10.000.- forintos négyzetméterenkénti árral számolva 260.000.- forintban határozta meg. Utal rá a megyei bíróság, hogy az, hogy a felek a felvett kölcsönből, illetve egyéb forrásból milyen összeget fordítottak ténylegesen az ingatlanba történő beruházásra, a perben nem volt egyértelműen meghatározható, azt maguk a felek sem tudták számszerűsíteni. Különös figyelemmel arra, hogy nem vitásan a kölcsönösszegek egy jelentős részét felélték, saját maguk és gyermekeik életvitelének a biztosítására fordították, ezért a beruházások szakértő által meghatározott műszaki értékét fogadta el a bíróság a számítás alapjául. Az 1.047.300.- forintot 1.050.000.- forintra kerekítve, megállapítható, hogy annak 2/3-ad része, azaz 700.000.- forint a felperes közreműködésének, míg 1/3-ad része, azaz 350.000.- forint az I. rendű alperes közreműködésének az eredménye. Így az ingatlan 2005-ös műszaki értéke áll a beruházás előtt 8.500.000.- forintból, mely I. rendű alperes oldalán értékelendő a beruházásból rá eső 350.000.- forinttal együtt, mely összesen 8.850.000.- forintos értéket jelent, valamint a felperes 700.000.- forintos hozzájárulásából, ami (700.000 : 8.850.000) 79/1000-ed, azaz 2/25-öd felperesi tulajdonosi arányt eredményez. Ha ezt számszerűsítjük az ingatlanon lévő felépítmény jelenlegi 9.800.000.- forintos forgalmi értékében, az 784.000.- forintot jelent. A szakértő azonban az ingatlan telekkel együtt meghatározott forgalmi értékét 12.000.000.forintban jelölte meg. Ez azt jelenti, hogy abból az I. rendű alperest (9.800.000 - 784.000) 9.016.000.- forint és a telek értéke, 2.200.000.- forint, azaz 11.216.000.- forint illeti. Ehhez képest a felperes 784.000.- forint értéke (784.000 : 11.216.000) 70/1000-ed vagyis 7/100-ad tulajdoni arányt eredményez, mely a jelenlegi össz. ingatlan forgalmi értékéből 840.000.- forintos ellenértékre jogosítja a felperest. Mivel azonban az I. rendű alperes teljesítőképességet nem igazolt, így a megyei bíróság csupán a felperesi tulajdoni hányadot tudta megállapítani. Fentiek alapján a megyei bíróság tehát megállapította ugyan, hogy a felperest élettársi közös vagyoni beruházás címén az I. rendű alperes tulajdonát képező ingatlanban 7/100 tulajdoni hányad megilleti, azonban a közös tulajdon megszüntetése iránti igényét elutasította. Jelen gazdasági helyzetben ugyanis, amikor az ingatlanok forgalma gyakorlatilag megszűnt, teljesen reménytelen, hogy árverési értékesítéssel megszüntetésre kerülhessen a közös tulajdon, de az igen csekély felperesi tulajdoni hányadra figyelemmel az teljes mértékben méltánytalan is lenne az I. rendű alperesre nézve. Kétségtelen, hogy az I. rendű alperes eltérő álláspontja folytán teljesítőképességet nem tudott, de nem is kívánt igazolni, így a megyei bíróság a közös tulajdon megszüntetésének azt a módját, hogy az I. rendű alperes váltsa magához a felperesi tulajdoni illetőséget, nem rendelhette el, azonban a felek közötti tulajdoni helyzet rendezéseként a későbbiekben célszerűnek látszik ezen megoldás választása. A megyei bíróság a továbbiakban a felperes kötelmi jellegű megtérítési igényeit vizsgálta. Ezzel kapcsolatban a szakértői véleményben meghatározott házilagos kivitelezés bekerülési értékeit vette figyelembe a víz, a villanyvezetékelés, a burkolási munkálatok, a fürdőszoba, a WC felújítása, lakás festése, kerítés létesítése, és a halastóval kapcsolatos munkálatok vonatkozásában, ami mindösszesen a szakvélemény szerinti értékekkel számolva 1.327.116.- forint, aminek a 2/3-a 884.744.- forint. Ezért a felperes kötelmi igényként a felújítási munkálatokkal kapcsolatban ilyen összegre jogosult. A megyei bíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy a felek az életközösség fennállása alatt milyen közös vagyoni ingóságokat szereztek. Ezzel kapcsolatban kiemeli a megyei bíróság, hogy a felperesi keresetben megjelölt ingóságok vonatkozásában az I. rendű alperes a tárgyaláson szóban tételes nyilatkozatot tett úgy az ingóságok létére, hollétére, mint ezek értékére vonatkozóan. A bíróság felhívta a felperest, hogy arra írásbeli nyilatkozatot tegyen, valamint figyelmeztette, hogy az ezzel kapcsolatos bizonyítási kötelezettség őt terheli. Az I. rendű alperes által írásban benyújtott közös vagyoni ingóságokra, illetve különvagyoni ingóságokra vonatkozóan a felperes írásban tételes észrevételt tett, a tárgyaláson I. rendű alperes által előadottakkal szemben bizonyítási indítvánnyal nem élt. A bíróság figyelmeztette az I. rendű alperest, hogy az általa érvényesíteni kívánt ingóságokkal kapcsolatos bizonyítási kötelezettség őt terheli. Az alperes bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. Továbbá tájékoztatta a bíróság a feleket, hogy amennyiben az értékmegjelöléssel kapcsolatban bizonyítási indítványt nem terjesztenek elő, a bíróság a felek értékmegjelölésének középarányos összegével számol. A felek kifejezett nyilatkozatot tettek, hogy bizonyítási indítvánnyal élni nem kívánnak, valamint a bíróság korábbi felhívásaira sem terjesztettek elő további bizonyítási indítványt. Ezért a megyei bíróság az ingóságok körének és hollétének megállapításánál az ellenérdekű fél által nem vitatott tételeket a fél állításának megfelelően elfogadta, míg a vitatott tételeket bizonyítottság hiányában nem vette figyelembe. Az értékmeghatározásnál pedig középarányos értékekkel számolt. Mindezen elvek figyelembe vételével a bíróság a vagyonleltárat az alábbiak szerint állítja fel. 1) tételszám alatti Opel személygépkocsi 750.000.- forint értékben. Az ingóság felperes birtokában maradt, annak értékét a felperes 500.000.- forintban, az I. rendű alperes 1.000.000.- forintban jelölte meg, a bíróság 750.000.- forintban határozta meg. 2) tételszám alatti függönyök, csillárok, berendezési tárgyak 65.000.- forint értékben. A felperes 100.000.- forintban, az alperes 30.000.- forintban határozta meg azzal, hogy annak egy részét a felperes elszállította, ezért a megosztás a felek között megtörtént. 3) tételszám alatti konyhai felszerelések 215.000.- forint értékben. A felperes 400.000.- forintban jelölte meg az értékét, az alperes a nála maradt mikro és edények összértékét 15.000.- forintban határozta meg azzal, hogy az ingóságok egy részét a felperes már elvitte, így a bíróság az ő értékmegjelölését 30.000.- forintnak fogadta el, ami a középarányos érték számításául szolgált, azzal, hogy a megosztás a felek között megtörtént. 4) tételszám alatti 2 darab tv 30.000.- forint értékben. A felperes 2 darab tv és egy CD lejátszó értékét 35.000.- forintban jelölte meg, az alperes a CD lejátszó létét vitatta, a két tv értékét, melyből a felperes egyet elvitt 30.000.- forintban jelölte meg, amit a bíróság elfogadott, az ingóságokat megosztottnak tekintve. Nem fogadta viszont el a felperesi ingó listából a további egy darab tv-t, mivel annak létét az alperes vitatta, a felperes pedig azt nem bizonyította, míg az alperes által elismert tv-ből alperesi állítás szerint felperes egyet elvitt, ezen megosztást a felperes nem cáfolta. 5) tételszám alatti kettő darab kerti pad 20.000.- forint értékben. A felperes kettő darab kerti padot 20.000.- forint értékben jelölt meg, annak tényét az alperes elismerte azzal, hogy abból a felperes egyet már elvitt, a felperes ezt nem cáfolta, így a bíróság ezt is megosztottnak tekintette. 6) tételszám alatti egy darab pad 5.000.- forint értékben. A felperes egy darab padot 10.000.- forintos értékben jelölt meg, azt alperes előadása szerint maradék deszkákból ő maga készítette és maradék festékkel festette le. Értékmegjelölést nem adott hozzá, ezért a bíróság azt 5.000.- forintban fogadta el, mint alperesi birtokban lévő ingóságot. Nem állította be viszont a vagyonmérlegbe a megyei bíróság a felperes által megjelölt egy darab fa asztalt paddal, mivel annak létét az alperes vitatta, az ellenkezőjét a felperes nem bizonyította. 7) tételszám alatti sziklakert kialakítás, dísznövényekkel, virágokkal, valamint kerti díszítések, virágállványok, és virágok 30.000.- forint értékben. A felperes ezen tételeknél 300.000.- illetve 100.000.- forint értékmegjelölést adott, míg az alperes 20.000.- és 10.000.- forint értékmeghatározást. A megyei bíróság jelen tételnél méltánytalannak tartotta volna a középarányos mértékkel történő számítást, miután a felperes ilyen nagy mértékű ráfordítást virágokra, dísznövényekre semmivel nem igazolt. Életszerűnek tartotta az alperesi 30.000.- forintos értékmegjelölést, amit elfogadott, különös figyelemmel a következő tétel értékmeghatározására is. 8) tételszám alatti 40 darab tuja 36.000.- forint értékben. A felperes ennek értékét 40.000.- forintban, míg az alperes 32.000.- forintban jelölte meg, a megyei bíróság középarányos értéket 36.000.- forintot számított azzal, hogy értelemszerűen ezen növények és kerti díszek alperesi birtokban maradtak. A továbbiakban a bíróság az alperes által megjelölt közös vagyoni ingóságok körét vizsgálta és miután az alperes által igényelt számítógéppel, irodabútorral, irodai gurulós székkel kapcsolatban a felperes úgy nyilatkozott, hogy az nem volt, illetve azt a gyerekének vették, a vagyonmérlegből alperesi bizonyítás hiányában ezen tételeket kihagyta. 9) tételszám alatti 1 darab könyvespolc 3.000.- forint értékben. Az alperes 4 darab könyvespolcot jelölt meg 15.000.- forint értékben, ami darabonként nem egész 4.000.- forintot jelent, míg felperes elismerte, hogy egy darab könyvespolcot vásároltak ami nála van, és azt 3.000.- forintos értékben határozta meg. Kihagyta a megyei bíróság a másológépet a vagyonleltárból, miután a felperesi előadás szerint az már az életközösség megszakadásakor is rossz volt. Ennek ellenkezőjét az alperes nem bizonyította. 10) tételszám alatti festék és szegő 17.500.- forint értékben. Ezt a tételt az alperes 30.000.- forintban jelölte meg, míg a felperes nem vitatta, hogy ilyen anyagok felhasználásra kerültek a saját ingatlanára, annak értékét azonban csak 3.000.forintban határozta meg, ennek középarányos összege a 17.500.- forint. Ugyancsak nem vette figyelembe a bíróság az alperes által igényelt szerszámgépeket, miután azon felperesi állítást, hogy azok az együttélés alatt tönkrementek, az alperes nem cáfolta. A megyei bíróság ugyancsak nem értékelte a közös vagyoni ingóságok körében az alperes által hivatkozott ... motort, ugyanis azzal kapcsolatban maga az alperes nyilatkozott úgy a tárgyaláson, hogy azt a felperes és a fia együtt vásárolták, de hogy milyen pénzből azt nem tudja megmondani. Az alperes a segédmotorkerékpárral és a fűkaszával kapcsolatban szintén nem tudta megjelölni, hogy az pontosan milyen kölcsönből került megvásárlásra, és annak a visszafizetése hogyan történt. Azt a felperesi állítást viszont, hogy azokat ténylegesen a felperes édesapja vásárolta, elismerte. Továbbiakban a megyei bíróság nem vette figyelembe az alperes részéről előterjesztett 500.000.forint elszámolási igényt, amit a felperes által nem vitatottan a felperes nővérének adtak kölcsön, mivel ezt a kölcsönt az alperes nem a felperestől, hanem a felperes nővérétől kérheti vissza. Fentiek alapján a megyei bíróság a felek közös vagyoni ingóságainak összértékét 1.171.500.forintban állapította meg, melyből a felperesre a 2/3-os közreműködési arány alapul vételével 781.000.- forint jutó, míg az alperesre 390.500.- forint jutó számítandó. Azonban a felek között a megyei bíróság megosztottnak tekintette a 2., 3., 4.,
- alatti tételeket, mindösszesen 330.000.- forint értékben, így a tényleges elosztás alapját képező ingóság összértéke 841.500.- forint, amelyből a felperesnek 561.000.- forint, míg az alperesnek 280.500.- forint jár. Ehhez képest a felperesnél van 770.500.- forint, míg az alperesnél 71.000.- forint értékű ingóság. Ezért a felperes 209.500.- forint ingó értékkiegyenlítés megfizetésére köteles az alperes felé. 11) tételszám alatti alatt értékelte a megyei bíróság az alperes használt cserépkályha kiadás iránti igényét 60.000.- forint értékben. Ezzel kapcsolatban a felperes úgy nyilatkozott, hogy valóban birtokban tartja és azt hajlandó az alperesnek kiadni, míg az egyéb különvagyoni ingóságok vonatkozásában a felperes elismerést nem tett, ezért azokat bizonyítottság hiányában a megyei bíróság nem értékelte és kiadásra sem kötelezte a felperes. A felújítási munkálatok kapcsán I. rendű alperest terhelő 884.744.- forintot és a felperes ingó érték kiegyenlítési 209.500.- forintos fizetési kötelezettségét összeszámítva, az I. rendű alperes 675.244.forint megfizetésére köteles a felperes részére. A megyei bíróság a továbbiakban a felek kölcsöntörlesztéseivel kapcsolatban a következők szerint foglalt állást. A felperes a keresetében tételesen kimutatta, hogy milyen kölcsönöket vettek fel, abból milyen összegeket törlesztettek közösen. Ezek valódiságát a pénzintézetek megkeresésre adott válaszukban alátámasztottak. Ugyanakkor maga az I. rendű alperes sem vitatta a kereset ezen részének a tényszerűségét. A felperes elismerte, hogy a kölcsönökből 4.000.000.- forintot saját céljaira fordított. Az I. rendű alperes elismerte, hogy 2.000.000.- forint a ... ingatlan tulajdonjogának részéről történt megszerzéséhez lett felhasználva. A felek egybehangzóan nyilatkoztak arról, hogy a kölcsönök részben az I. rendű alperes tulajdonát képező ingatlanra lettek fordítva, részben felélték azt, illetve mindketten gyermekük igényeire fordították. Csupán ennek a mértékében volt közöttük vita, a felhasználás arányát azonban egyikük sem tudta meghatározni, de ennek előírása életszerűtlen is lett volna. Különös figyelemmel arra is, hogy a bíróság ezen kölcsönök felhasználásának eredményeként tulajdonjogot adott felperesnek az I. rendű alperesi ingatlanban, illetve kötelmi elszámolás keretében is értékelte a felperes javára. Ezért a megyei bíróság álláspontja szerint a felperes az I. rendű alperes tulajdonszerzéséhez felhasznált 2.000.000.- forintból a felperesi tulajdoni arányt meghaladó összeg 2/3-ára tarthatott volna igényt, ami több, mint a keresetében általa megjelölt 172.500.- forint. Mivel azonban a bíróság nem terjeszkedhet túl a kereseti kérelmen, ezért a felperes által megjelölt összeg megfizetésére kötelezte az I. rendű alperest. Így az I. rendű alperes mindösszesen (675.244 + 172.500) 847.744.- forint megfizetésére köteles a felperes felé. Bár a felperes számszakilag nagyobb részt lett pervesztes a keresete érdemét illetően - az I. rendű alperes elutasításra irányuló kérelmével szemben - mégis nagyobb részt pernyertesnek tekintendő. Ezért a megyei bíróság a méltányosság elve alapján az I. rendű alperest a tulajdoni hányad és a fizetési kötelezettség értéke alapul vételével kötelezte a felperes részére (840.000 + 847.744) 80.000.- forint 20 % ÁFA értékben 96.000.- forint ügyvédi munkadíj megfizetésére a Pp.
- §-a szerint azzal, hogy ezt meghaladó költségeiket a felek maguk viselik. A II. rendű alperes költségigényt nem érvényesített. A le nem rótt kereseti illetéket és szakértői költséget a 6/
- (VI. 26.) IM. számú rendelet
- §-a értelmében a költségmentes felperes helyett az állam viseli. Az ítélet elleni fellebbezés lehetősége a Pp.
- §-án alapul. ...
- október
- Dr. P-né dr. M.É. sk. eljáró bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő