Pf.21202/2012/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdését, a Pp. 164. §

(1)bekezdését, a 206. §

(1)bekezdését, a Legfelsőbb Bíróság PK

1. és
2. számú állásfoglalását, valamint az Alkotmánybíróság 36/
3. (VI. 24.) AB számú határozatát és annak indokolását. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy az alperesi cikk célja a felperesi gazdálkodás bemutatása, nyilvánosság elé tárása volt a helyi civilszervezetek támogatásának bemutatása alapján, és e körben a felperes, mint a közélet résztvevője közvagyonnal gazdálkodó jogi személyiségként nem sérelmezheti, ha tevékenységét bírálják. A cikk valótlan tényállítást nem tartalmazott, a valósnak elfogadható tényadatokból nem vont le jogszerűtlen következtetést, amikor e szervezeteket álcivilként minősítette. A szervezeteknek történő juttatás személyi összefonódásait kívánta feltárni és e körben a felperesre nézve valótlant nem állított, hanem az adott szervezetekre, elsősorban tevékenységükre vonatkozóan használta az álcivil minősítést. A felperes személyét érintheti, hogy támogatottjait milyen szempontok alapján választja ki, de e körben konkrét állítást nem tartalmazott az írás. Azt a felperes nem sérelmezte helyreigazítási kérelmében, hogy tényleges tevékenységet végeznek-e vagy sem az álcivilként minősített szervezetek, így ezzel összefüggésben a valós tények közlésére sem tarthat igényt. A szabad véleménynyilvánítás jogával élve az alperes jogszerűen, okszerűen használta a sérelmezett kitételt, így az elsőfokú bíróság a keresetet elutasítva, a felperest marasztalta a perköltség viselésében. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérte annak megváltoztatását, keresetének teljes terjedelmében történő helytadást, és a II. rendű alperes perköltségben való marasztalását. Álláspontja szerint a … internetes portálon …-én „…" címmel megjelent írás vonatkozásában az elsőfokú bíróság tévedett, amikor véleményalkotásnak értékelte ezt a címet. Az alperes álcivilnek minősített több olyan támogatást elnyert szervezetet, amelyekről azt derítette ki, hogy a szervezet tisztségviselői, vagy egyéb munkatársai valamely politikai csoportosuláshoz köthetők. Az álcivilnek minősítés azonban nem egyszerű véleménynyilvánítás, figyelemmel arra is, hogy a civil szervezetek meghatározását a
4. évi CXXV. törvény
5. §-a, illetve a
6. december 31-ig hatályban volt, az egyesülési jogról szóló
7. évi II. törvény a
8. §

(1)és

(3)bekezdése adja meg, amely jogi szabályozásnak megfelelően egyértelmű, hogy a civil-szervezet nemcsak a köznyelvben használatos jelző. Azzal, hogy az alperes a támogatást elnyerő szervezeteket álcivilnek minősítette, kétségbe vonta a törvényi megfelelőségüket, ami azonban valótlan tényállítás. Az, hogy bizonyos személyi összefonódásokat vélt az alperes felfedezni, az az érintett szervezeteknek a társadalmi, civil-szervezeti minőségén nem változat, így az álcivil megjelölés valótlan tényállítás, amelynek valóságtartalmát az alperes meg sem kísérelte bizonyítani. Előadta, hogy az …-nál a társadalmi szervezetek támogatására kiírt pályázati összegeket azon szervezetek jogosultak elnyerni, amelyek megfelelnek a törvényi és pályázati előírásoknak, így az álcivil megjelölés törvénytelenséget, a közpénzek szabálytalan felhasználását jelenti. A címben néven nevezték, aktív magatartásként állították, hogy törvénytelenül működik, álcivil szervezetekre költ százmilliókat, amely megalapozza a kereshetőségi jogát. A jogsértést pedig súlyosbítja, hogy a valótlan tényállítást a kiemelten szedett címben közölte. Hangsúlyozta, hogy keresetében azt is kérte, hogy az alperes valóságként közölje, hogy a támogatást elnyert valamennyi szervezet valós és folyamatos tevékenységet folytat, az elnyert támogatással elszámol. Mindezek alapján kérte a megalapozatlan elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperesek keresetének megfelelő helyreigazításra kötelezését, valamint a II. rendű alperes perköltségben való marasztalását. Az alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérték. Előadták, hogy a felperes kiemelkedő hangsúlyt helyezett civil szervezetek jogszabályok általi meghatározására, azonban a helyreigazítási per vonatkozásában a kifogásolt közlemény köznapi értelmezését kell figyelembe venni, az átlagolvasó szempontjából kell megítélni, és azt kell vizsgálni, hogy a hétköznapi emberek milyen következtetéseket vonhatnak le, miként értékelik a közölteket. Hivatkoztak a PK

1. számú állásfoglalására, arra, hogy a cikk egészéből megállapítható, hogy azt az értékítéletet fogalmazta meg, hogy a kérdéses szervezetek nem tekinthetők a politikától teljesen független civil szervezeteknek. Az „értékítéletre vezető tényállítások" valódiságát a felperes maga sem vonta kétségbe, s mivel az értékítélet helyreigazítás tárgya nem lehet, ezért alaptalan a kereset. A kifogásolt közlemény az „álcivilnek" nevezett szervezetek létrehozásáról, működéséről kijelentést nem tett és a jogi szaknyelvben használt társadalmi szervezet nem is szinonimája a köznyelvben használt „civil szervezetnek". A sérelmezett közlés véleménynyilvánításnak minősül, de ettől függetlenül is megalapozatlan az álcivilnek való minősítés miatti sajtó-helyreigazítási kérelem, hiszen a nevezett jogi személyek tevékenységére, elszámolására, pályázati gyakorlatára vonatkozó közlemény közzétételére nincs jogszabályi lehetőség. A felperes észrevételeiben az alperesek jogi érvelését elfogadhatatlannak tartotta és azt emelte ki, hogy az álcivil megjelölés az átlagolvasó tudatából levezethetően értelmezve önkényes, és semmivel nem alátámasztott. Azt nem vitatta, hogy a bírálat sajtó-helyreigazítási perben nem kifogásolható, azonban a politikai formációhoz kötödés, illetve az, hogy ezek a szervezetek azért álcivilek, mert a hatályos törvényi előírásoknak nem felelnek meg olyan tényállítás, amelynek valóságtartalmát az alperesek bizonyítani nem tudták. A felperes fellebbezése nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont következtetésével a másodfokú bíróság egyetértett, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
2. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta, annak helyes indokolására is utalva. A Fővárosi Ítélőtábla mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy a sajtó-helyreigazítási eljárás különleges személyiségvédelmi eszköz, amelynek alkalmazására csak a speciális szabályokban előírt módon és feltételek fennállása esetén van lehetőség. A sajtóközlemények tartalmi helytállóságáért a sajtó objektív felelősséggel tartozik. A sajtó-helyreigazítás tárgya kifejezetten csak a közölt tények tartalmi valósága lehet, amelybe beletartozik az is, hogy a tényeket úgy kell ismertetni, hogy a közlemény egésze a valóságot helyesen tükrözze. Így sajtó-helyreigazításnak csak akkor van helye, ha a közölt tények nem felelnek meg a valóságnak, illetve a valóságot hamis színben tüntetik fel. A 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 4. §

(1)bekezdése szerint a Magyar Köztársaság jogrendje elismeri és védi a sajtó szabadságát, továbbá a

1. § értelmében mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák, és a médiatartalom szolgáltatónak a hiteles, gyors és pontos tájékoztatás a feladata [
2. §

(1)bekezdés]. A törvény 12. §

(1)bekezdése alapján ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy való tényeket hamis színben tüntetnek fel, akkor az érintett követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, illetve mely tényeket tüntet fel hamis színben, továbbá melyek a való tények. A Legfelsőbb Bíróság PK

1. számú állásfoglalásának III. pontja, amely a sajtóhelyreigazítás érvényesülési köréről, az elbírálásnál irányadó szempontokról rendelkezik kimondja, hogy nem adhat alapot helyreigazításra a személyiségi érdekek esetleges sérelme, ha nem tényállítás útján valósul meg. Ebből következően véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint a társadalmi, politikai, tudományos és művészeti vita önmagában nem lehet sajtó-helyreigazítás alapja. Az … internetes oldalon …-én „…" címmel jelent meg írás a … által a civilszervezeteknek juttatott támogatásról. A másodfokú bíróság szerint a felperes érintettsége egyértelműen megállapítható, hiszen név szerint került a címben említésre mégpedig úgy, hogy százmilliókat költött álcivilekre, tehát megjelölésre került, így kereshetőségi joga egyértelműen megállapítható, a sajtó-helyreigazítási kérelem előterjesztésére jogosult. A sérelmezett címben a cikkíró „álcivileknek" minősítette azokat a szervezeteket, amelyek politikai befolyástól nem mentesek, illetve olyan személyek vesznek részt a működésében, tevékenységében, feladatai ellátásában, akik valamely helyi, vagy központi elithez köthetők, vagy valamely politikai, üzleti körhöz kapcsolódnak. Ezáltal ezek a szervezetek nem tekinthetők klasszikus civil szervezeteknek, így az alperes által alkalmazott minősítés olyan véleménynyilvánítás, amely nem ad alapot a sajtó-helyreigazításra. Jelen perben nem azt közölte, illetve állította az alperesi szerkesztőség, hogy a felperesi juttatás, támogatás jogszerűtlenül zajlott, vagy arra nem lett volna jogszabályi lehetőség, illetve, hogy a juttatásban részesültek a feltételeknek nem feleltek meg. A sérelmezett cikk címe egyértelműen a jelzett tényekből vont le következtetést, vagyis nem valótlan állítást tartalmazott. Ezen alperesi következtetés vélemény, pedig nem nélkülözött minden ténybeli alapot, hiszen a felperes által sem vitatottan „a vizsgált szervezetek tisztségviselői valamely politikai formációhoz kötődnek", így alperesi szerkesztőség valósnak elfogadható adatokból vont le olyan következtetést, ami a sajtó-helyreigazítási eljárásra vonatkozó speciális szabályok alapján nem képezheti helyreigazítás tárgyát. A Fővárosi Ítélőtábla mindezek alapján - a PK
2. számú állásfoglalás III. pontjára, valamint az Smtv.
3. §

(1)bekezdésében foglaltakra tekintettel - arra az álláspontra jutott, hogy helyreigazítás a felperes által vitatott közlés miatt nem rendelhető el. A másodfokú bíróság a felmerült költségekről a Pp. 239. §-án keresztül érvényesülő Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján határozott, figyelemmel a felperes személyes illetékmentességére és a 32/2003.(VIII. 22.) IM rendelet

1. §-ában foglaltakra is. Budapest,
2. szeptember
3. Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke Dr. Győr iné dr. Maurer Amália s.k.. Kisbán Tamás s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő bíró