Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.692/2012/
- A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Pap Tamás György ügyvéd (....) által képviselt Dr. III.rendű felperes neve (....) felperesnek a Dr. Juhász Éva jogtanácsos által képviselt III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- március
- napján kelt, 22.P.27.389/2010/
- számú ítélete ellen a felperes
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A felperes köteles megfizetni 15 napon belül az alperesnek 100 000 (Százezer) forint másodfokú perköltséget. Köteles a felperes a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 2 500 000 (Kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetéket az államnak külön felhívásra megfizetni. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy az alperesnek 15 napon belül fizessen meg 600 000 forint perköltséget, továbbá az államnak, külön felhívásra 900 000 forint le nem rótt illetéket. A megállapított tényállás lényege szerint a .../
- számú országgyűlési határozat elrendelte a tartalékos rendszer felülvizsgálatát, ennek eredményeként született meg a .../
- számú határozati javaslat, majd a.../
- számú országgyűlési határozat, később a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló
- évi XCV. törvényt (Mhjt.) módosító
- évi CLXXX. törvény. A módosított Mhjt.
- §-ának
(38)bekezdése különbözteti meg az önkéntes tartalékos állomány tagjain belül az önkéntes műveleti tartalékos és az önkéntes védelmi tartalékos katonákat. A felperes - aki ügyvezető alelnöke volt a Nemzetőr Szövetségnek - a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál (Hivatal)
- október 5-én a Magyar Honvédség tartalék erejére vonatkozó szabadalmi bejelentéssel élt. A leírás
- pontjának a tartalma a következő: „2.
- A tartalék erő egy a HM-től független, de annak felügyelete alatt lévő Szervezet rész, amely őrzi-védi a HM létesítményeit. 2.
- Ez a Szervezet HM őrző-védő munkára csak olyan 18-52 év közötti személyeket oszt be, akikkel a magyar Honvédség önkéntes tartalékosi szerződést kötött. Ha a HM a tartalékosokat behívja a Szervezet jogosult és köteles egyéb állományával a HM létesítmények átmeneti őrzés-védelméről gondoskodni. 2.
- A megoldás újszerű, mert 2.3.
- a költségvetés megtakarítja a külön készenléti díjat, mégis meg tudja oldani a feszítő tartalékos problémát, 2.3.
- a HM létesítményeit önkéntes tartalékos katonák őrzik, akik esküt tettek, 2.3.
- ez a megoldás nem alkotmányellenes (ugyanis a Szervezet más őrző-védő munkát is vállalhat, ahová bárkit beoszthat), míg ha a HM eszközölné közvetlenül ezt a megoldást, úgy az sértené az esélyegyenlőséget a munkához jutás területén. A Szervezetnél ez esetben a tartalékosok őrző-védő munkája fix, a többi alkalmazotté pedig a megrendelésektől függ.” A szabadalmi leírást a 141/
- (V. 16.) Kormányrendelet alapján másnap megtekintette a HM Fejlesztési és Logisztikai Ügynökségének kirendelt megbízottja, aki nem kezdeményezte a bejelentés államtitokká minősítését. Dr. S... I... államtitkár
- október 7-én (helyesen 17-én) a H... R... című műsorában nyilatkozott a tartalékos rendszerrel kapcsolatos elképzelésekről. A következő napon a felperes levelet intézett az alpereshez, hogy értesült róla, hogy eljutott hozzá azon ötlete (találmánya, újszerű szervezési megoldása), ami szerint az önkéntes tartalékos állományt úgy kell megoldani, hogy a HM létesítményeket tartalékosok őrizzék. Mellékelte a szabadalmi leírást, egyidejűleg megállapodást ajánlott, ha részt kap a tartalék erő kialakításában. A felperes október 29-én írásban megkereste a H...-t is, előadva, hogy a R... című műsorban az ő elképzelése hangzott el és kérte, hogy maga is elmondhassa a véleményét. A felperes november 2-án önkéntes műleírást nyújtott be a Hivatalhoz, végül szabadalmi oltalmat nem kért. Módosított keresetében a felperes a Ptk.
- §-ának
(3)bekezdésére és 87. §-ának
(2)bekezdésére alapozva kérte az alperest 90 000 000 forint és késedelmi kamatának a megfizetésére kötelezni. Állította, hogy az önkéntes védelmi tartalékosok vonatkozásában a honvédelmi törvény módosítása a HM által a szabadalmi leírásból megismert, know-how-nak minősülő ötletét tartalmazza, nevezetesen, hogy a laktanyák őrzését ne szerződéses úton oldja meg az alperes, hanem a jelenleg biztonsági őrként szolgáló személyek legyenek egyben tartalékosok is, mert ily módon nem szükséges részükre havi 30 000 forint készenléti díjat fizetni. Mivel az alperes
- januárjától 2047 fő tartalékos fegyveres biztonsági őrt állított be, a havi megtakarítás 60 millió forint, ez öt évre 3,6 milliárd forint és ennek 2,5 %-ában határozta meg a kártérítési igényének összegét. Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Vitatta, hogy a know-how-nak állított ötlet kielégítené a szellemi alkotás kritériumát, és jogvédelemre tarthatna igényt, illetve, hogy a törvénymódosításban lefektetett tartalékos erőkre vonatkozó szabályozás megfelelne a felperes leírásának. Hangsúlyozta, hogy a jogszabályban a perbeli ötlettől eltérő és összetettebb a tartalékosi struktúra, a feladat- és szervezet rendszer, valamint a személyi állomány. Önmagában az a körülmény, hogy az alperes a vele korábban szerződéses viszonyban álló őrző-védő feladatokat ellátó személyeket is bevonta a védelmi tartalékosi állományba, nem jelenti azt, hogy a felperes elképzelését valósította volna meg jogszabályi szinten. Emellett vitatta bármiféle költségvetési megtakarítás keletkezését is a felállított új rendszer kapcsán. Az elsőfokú bíróság a Ptk.
- §-ának
(1)-
(4)bekezdése és 87. §
(1)-
(2)bekezdése alapján a keresetet nem találta alaposnak. Utalva a Pp. 164. §-ának
(1)bekezdésére kifejtette, hogy a perben a felperesnek kellett bizonyítania, hogy szellemi alkotását az alperes megszerezte, továbbá, hogy az olyan jellegű, amelyet törvényi védelem illet. Figyelemmel a Hivatal tájékoztatására, azt igazoltnak fogadta el, hogy jogszabályi felhatalmazás alapján az alperes a szabadalmi leírást a benyújtását követő napon megismerte. Álláspontja szerint azonban az abban megfogalmazott ötlet egyrészt nem érte el azt a szintet, ami egy önálló szervezési megoldás know-how-vá minősítéséhez szükséges, másrészt az alperes a törvénymódosításban nem is azt valósította meg maradéktalanul. Noha a felperesi elgondolás és a jogszabályi megoldás között a tartalékosi erő tekintetében vannak hasonlóságok, de ez nem olyan mértékű, ami jogsérelmet eredményezne. Utalva továbbá az események sorrendjére úgy találta, hogy az időbeli történések is kizárják a felperesi ötlet alperesi megvalósíthatóságát. Az Mhjt. önkéntes tartalékos katonákra vonatkozó szabályainak a módosítás előtt és utáni állapotának ismertetését követően kifejtette, hogy dr. K... P... tanú, a kodifikációt előkészítő osztály vezetője által felvázolt és később a törvényi szabályozásban tükröződő tartalom nem egyezik meg a felperes által
- októberében benyújtott szabadalmi leírással. Az egyezés csupán annyi, hogy a személyi állomány részben azonos körből kerül ki, ez azonban önmagában nem jelenti azt, hogy az alperes a felperes ötletét valósította volna meg, ráadásul az egyezés költségmegtakarítást, pénzben kifejezhető hasznot nem is eredményez. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és a pervesztes felperest kötelezte a perköltség, illetőleg a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illeték viselésére. Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amiben annak megváltoztatásával a keresete szerinti döntés meghozatalát kérte. Érvelése szerint az ítélet tévesen állapította meg a per tárgyát, mivel a felperes szervezési ötlete nem az egész tartalékos rendszer problémájának rendezése volt, hanem egy szervezési ötlet egy lehetséges megoldásra. Az eljárt bíróság tehát félreértelmezte a know-how funkciójának megítélését. Nyomatékosította, hogy a pernek nem tárgya a Hivatalhoz
- november 2-án beadott műleírás, ez tehát irreleváns az ügyben. Fenntartotta és egyértelműnek találta, hogy az ő know-how-ja került megvalósításra a
- évi módosító törvényben, amit véleménye szerint a Vezérkari Főnök
- január 2-i beszéde is megerősít. Kifejtette, hogy a szolgálati hierarchia miatt dr. K... P... ezredes tanú nyilatkozata semmisnek tekinthető, illetve azt nem lehet elfogulatlannak sem tekinteni, ezért az elsőfokú bíróságnak mellőznie kellett volna a bizonyítékok köréből. Emellett meghallgatása eljárásjogilag is kétséges, mivel azt a tárgyalási napot az elsőfokú bíróság érvénytelenné nyilvánította a Pp. kötelező jogi képviseletet előíró változására tekintettel. Ugyanakkor dr. S... T... tanú, akinek vallomását alaptalanul mellőzte az elsőfokú bíróság, azt nyilatkozta, hogy a felperesi szervezési megoldással
- október 5-e előtt nem találkozott. Részletesen kitért rá, hogy hibás az ítélet azon megállapítása, miszerint az időbeli történések is kizárják a felperesi megoldás alperesi alkalmazását. Megjegyezte, hogy a törvény a műveleti tartaléknak rendelkezésre állási díjat rendel fizetni, míg a védelemi tartalék díjazásáról hallgat. Ennek az az oka, hogy a védelmi tartalékosok, mint civil biztonsági őrök a H... Zrt-től fizetést kapnak. Éppen ez a lényege a felperesi megoldásnak, hiszen így tudott az alperes költségvetési megtakarítást realizálni, ekként alapos a Ptk.
- §-ának
(2)bekezdése szerinti kártérítési igény, ami számszerűsítve 90 000 000 forint. Hangsúlyozta, hogy a perbeli szervezési megoldással csupán az önkéntes tartalékra keresett megoldást, hogy hazája költségvetésének abból megtakarítása származzon. A kitalált felhasználás igen kedvező, költségkímélő, hatékony megoldásnak minősült, ami olyan előnyhöz vezet, amely által a jogszabály elismeri a know-how-t, mert vagyoni értékkel bír. Kifejtette, miszerint a Ptk. 86-
- §-ai újszerűségi stb. követelményeket nem támasztanak a know-how-val szemben csupán azt, hogy annak vagyoni értéke legyen. A költségvetési megtakarítás vagyoni értékkel bír, amely alapján a megjelölt mértékű kártérítés jár a felperesnek, ami csekély összegnek minősül az öt éves megtakarításhoz viszonyítottan. Ez az összeg egyébként az alperes másfél havi megtakarítása. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult, annak helyes indokaira tekintettel. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a megállapításra, hogy a felperes szervezési ötlete nem minősül know-how-nak és a törvénymódosításban megfogalmazott alperesi megoldás sem azonos a felperesi elgondolással, tehát az alperesi felhasználás sem állapítható meg. A másodfokú bíróság a keresetet elutasító elsőfokú döntéssel és lényegében annak indokaival is egyetértett. A Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése alapján a szellemi alkotás a törvény védelme alatt áll. A
(2)bekezdés kimondja, hogy a védelmet - e törvény rendelkezésein kívül - az alkotások meghatározott fajtáira, valamint egyes rokontevékenységekre a szerzői, az iparjogvédelmi (a szabadalmi, a védjegy-, eredetmegjelölés-, származásjelzéses mintaoltalom), továbbá az újítói jog, valamint a hangfelvételek előállítóit védő jogszabályok határozzák meg. A törvény védi azokat a szellemi alkotásokat is, amelyekről a külön jogszabályok nem rendelkeznek, de amelyek társadalmilag széles körben felhasználhatók és még közkinccsé nem váltak [
(3)bekezdés]. Végül a
(4)bekezdés védelmet biztosít a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismeretek és tapasztalatok tekintetében is. A 87. §
(1)bekezdése értelmében, akinek szellemi alkotáshoz fűződő jogát megsértik - a külön jogszabályban meghatározott védelmen kívül - a személyhez fűződő jogok megsértése esetén irányadó polgári jogi igényeket támaszthatja. A
(2)bekezdés szerint a külön jogszabályok hatálya alá nem tartozó szellemi alkotásokat és a személyek vagyoni értékű gazdasági, műszaki, szervezési ismereteit és tapasztalatait érintő védelem körében a jogosult azt is követelheti, hogy az eredményeit elsajátító vagy felhasználó személy részeltesse őt az elért vagyoni eredményben. A fenti jogszabályok értelmében a törvény védelmet a szellemi tevékenység eredményeként létrejött alkotásoknak nyújt, elsődlegesen a külön (szerzői, iparjogvédelmi) jogszabályokban írt módon. Az e körön kívül eső szellemi alkotások számára a Ptk. 86. §
(3)bekezdése biztosítja a hézagmentes oltalmat, míg bizonyos ismeretek, tapasztalatok, azaz a know-how jogi védelmét a Ptk. 86. §
(4)bekezdése szabályozza. Ez utóbbira alapította a felperes a keresetét, állítva, hogy a Hivatalhoz
- október 5-én benyújtott szabadalmi bejelentés szerinti leírásban szereplő szervezési ötlet tőle származik, az know-how-nak minősül, és azt az alperes felhasználta. A know-how vagyoni értékű, szellemi tevékenység útján létrejött, gazdasági, műszaki, vagy szervezési ismeretek és tapasztalatok összessége, ami a gyakorlatban felhasználható, korlátozottan hozzáférhető, a védelem addig illeti meg, amíg közkinccsé nem válik, másra átruházható, átadható, vagyis forgalomképes. Értékét a korlátozott hozzáférhetősége adja, tudása másokkal szemben előnyt jelent. Az is előfordulhat, hogy az információk speciális szempontok szerinti csoportosítása olyan mennyiségű munkaráfordítást igényel, amely miatt a felhasználni kívánó számára előnyösebb a kész ismeret megszerzése, mint a saját kutatásban való előállítás. Ilyen összefüggésben értéke - a használótól függően változhat, relatív. A védelem lajstromozatlan mivoltából következik az is, amelyre az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott, hogy a jogsérelemre hivatkozó személynek kell bizonyítani azt, hogy a másik fél a védelem alatt álló ismeretet vagy tapasztalatot elsajátította és felhasználta, ilyen bizonyítás hiányában az igény nem tekinthető megalapozottnak. A jelen perben azonban a Pp.
- §-nak
(1)bekezdésében megkívánt módon a felperes nem bizonyította, hogy az általa szervezési ötletnek nevezett ismeret knowhow szintű védelem alatt áll, és azt az alperes engedélye nélkül, jogellenesen felhasználta. A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a know-how egyetlen fogalmi eleme a vagyoni értéke, mert a már kifejtettek szerint emellett vizsgálandó a relatív titkossága, azaz, hogy közkinccsé vált-e, valamint az ismeret, tapasztalat tartalma, végül az, hogy a védelmet kérő felperes volt-e, aki a felhasznált ismeretet kifejlesztette, vagy szintetizálta. A know-how vagyoni értéke lényegében annak az eredménye, hogy alkotó tevékenység útján, jellemzően gazdasági, műszaki, szervezési ismeretek és tapasztalatok révén, társadalmilag széles körben alkalmazható tudásanyag jön létre. A perbeli esetben ilyen szintű ismerethalmaz felperesi kidolgozása nem állapítható meg, mert a szabadalmi leírás még az önkéntes tartalékos katonai szolgálat részelemét sem dolgozta ki olyan módon, ami a törvénymódosítás alapját képezné. A szabadalmi leírás
- pontjában a felperes valójában nem a tartalékosi rendszer kialakításával, problematikájával foglalkozik, hanem arra koncentrál, hogy a katonai létesítmények őrzését hogyan lehetne a tartalékos állománnyal költséghatékonyan, önkéntes alapon és az alkotmányos elveknek megfelelően megoldani. Tehát az önkéntes tartalékos rendszert alárendeli a HM létesítmények őrzésvédelmének, annak érdekében, hogy a feladat ellátásáért a jövőben ne kelljen külön készenléti díjat fizetni. A felperesi fellebbezés eredménytelenül hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a per tárgyát, mivel ő nem az egész tartalékosi rendszert kívánta megoldani, hanem elgondolása egy szervezési ötlet egy lehetséges megoldásra. A fellebbviteli bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor azt vizsgálta, hogy eléri-e a felperesi elképzelés a know-how szintjét, illetve, hogy kimutatható-e olyan kapcsolat a
- október 5-i szabadalmi leírás és az önkéntes tartalékos katonai szolgálat jogszabályban megfogalmazott szabályozása között, ami igazolja a felperes azon állítását, hogy a törvénymódosítás az ő ötletére épült. Ennek során nem vizsgálta az önkéntes műleírás címet viselő beadvány tartalmát, azt tévesen sérelmezte a fellebbezés. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy az elsőfokú eljárásban a felperes nem világította meg kellő súllyal, hogy megoldása csak a rendszer egyik részelemére terjed ki, nevezetesen arra, hogy a katonai létesítmények őrzését optimálisan az önkéntes tartalékos katonák alkalmazásával kell ellátni, a részrendszer kidolgozására vonatkozó előadása csak a fellebbviteli eljárásban került előtérbe. Arra is csak a másodfokú tárgyaláson derült fény - az ismeret vagyoni értéke kapcsán -, hogy a felperesi ötlet lényege az volt, ha a laktanyákat őrző fegyveres biztonsági őrök a H... Zrt-től fizetést kapnak, akkor elvárható, hogy vállaljanak tartalékosként is szerepet és ezzel az önkéntes tartalékosok rendelkezési díját meg lehetne takarítani, tehát ez ingyenes szolgálatot jelentene. Figyelemmel azonban arra, hogy
- évben a magyar honvédség tartalékos állománya 18 főt számlált, nem volt egyértelmű, hogy a felperes milyen volumenű megtakarítást remélt elképzelésének megvalósításától. A törvénymódosítás eredményeként kialakult helyzetben sem igazolt a felperesi számítás szerinti költségvetési megtakarítás. Igaz ugyan, hogy az önkéntes tartalékos jogviszonyban álló katonának a továbbiakban már nem jár készenléti vagy rendelkezésre állási díj, viszont egyszeri, az illetményalap 45 %-ában megállapított szerződéskötési díjra, illetve behívása esetén a tényleges szolgálatteljesítésének idejére laktanyai elhelyezésre, térítésmentes élelmezési ellátásra és felmerülő utazási költségeinek a megtérítésére jogosult. Ezen felsorolt természetbeni juttatásoknak pedig nem vitásan költségvetési vonzata van, tehát nem valósul meg a felperesi ötlet utóbb meghatározott lényegét jelentő ingyenesség követelménye. Osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet azon indokait, miszerint a
- évi törvénymódosítás nem is vezethető le a felperesi elképzelésből. Az országgyűlés által
- december 20-án elfogadott jogszabály strukturáltan és a részletekre is pontosan kitérve határozza meg az egyes tartalékos kategóriák feladatkörét, az alkalmazás és az ellentételezés feltételeit, az esetleges hasonlóságok tekintetében pedig nem igazolt, hogy azok csak a felperes ötletéből és nem korábbtól ismertek vagy párhuzamos fejlesztésből adódhatnak. Erre nem lehetett következtetni az elsőfokú bíróság által értékelt dr. K... P... tanúvallomásából, de nem támasztotta alá dr. S... T...nak, a Z... M... N... E... korábbi rektor helyettesének a vallomása sem. Az utóbbi tanú
- novemberét követően megismerte a felperestől az ötletet, amely szerint a tartalékos állományt a fegyveres biztonsági őrökből kellene megoldani, de a felperes által a know-how lényegét jelentő ingyenességről nem tudott. Emellett a törvényjavaslat nem vitatottan
- október 25-től elérhető volt az alperes honlapján, továbbá a törvényalkotói szándék átfogó tartalékosi rendszer kiépítésére irányult és ez a jóval korábban született .../2008., illetve a .../
- országgyűlési határozatokból egyértelműen kiolvasható, ami szintén cáfolja, hogy az alperes a felperes ötletét valósította volna meg. Alaptalan volt a felperes eljárási kifogása is. Az a körülmény, hogy a Pp. 386/A. §
(3)bekezdésének
- december
- napjától hatályos rendelkezése folytán a kiemelt jelentőségű perekben a jogi képviselet kötelező, és ezt a folyamatban lévő ügyekre is megfelelően alkalmazni, nem eredményezi a már megindult ügyben megelőzően lefolytatott bizonyításnak, a felek nyilatkozatainak vagy tanúk vallomásának, illetve a bíróság intézkedéseinek az érvénytelenségét. Erre tekintettel értékelhető volt dr. K... P... tanúvallomása. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes szabadalmi leírásból megismerhető felvetése csupán ötlet, nem minősül olyan relatíve titkos szervezési ismeretnek vagy tapasztalatnak, felismerésnek, vagy alkotó összegzésnek, ami vagyoni értéke folytán jogi oltalmat megalapozó knowhow-nak minősülne, és azt az alperes felhasználta volna. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla nem látott indokot a döntés megváltoztatására, a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése szerint az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés nem vezetett eredményre, ennek folytán a felperes köteles megfizetni az alperesnek a másodfokú eljárással felmerült költségét, ami a képviseletét ellátó jogtanácsosi munkadíjat foglalja magában. Összegének meghatározásánál a másodfokú bíróság az
- évi
- tvr. végrehajtásáról szóló 7/
- (VIII. 25.) IM rendelet
- §-át alkalmazta. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére a felperes a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §-ának
(1)és
(3)bekezdése alapján köteles. Budapest,
- szeptember
- Dr. Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke . Pullai Ágnes s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző Dr. Békefiné dr. Mózsik Tímea s.k. bíró