Bf.237/2012/29 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés 1. fordulata,

(2)bekezdés c) pontja,

(6)bekezdés b) pontja] miatt indult eljárást megszünteti. Az elsőfokú eljárásban felmerült és a vádlott által fizetendő bűnügyi költség összege helyesen 2.727.123.-(kétmillió-hétszázhuszonhétezer-százhuszonhárom) Ft. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja azzal, hogy az ítélet első tizenhét tárgyalási napjára 2009-ben került sor, és az ítélet alapját képezi a

1. október 4-én megtartott tárgyalási nap is. A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől
2. október hó
3. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. A másodfokú eljárás során felmerült 374.132.-(háromszázhetvennégyezerszázharminckettő) Ft bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A Bács-Kiskun Megyei Bíróság
4. február
5. napján meghozott és
6. február
7. napján kihirdetett 6.B.457/2008/
8. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.
9. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés a),

1. c)és
2. f)pontjai szerint minősülő előre kitervelten, aljas célból, több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, a Btk. 318. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a

(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettének kísérletében, a Btk. 274. §

(1)bekezdés b) pontja szerint minősülő 3 rb. közokirat-hamisítás bűntettében, a Btk.

1. §-a szerint minősülő 3 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében, a Btk.
2. §

(2)bekezdésére figyelemmel a Btk.

1. §-a szerint minősülő kegyeletsértés vétségében és a Btk.
2. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés b) pont

1. alpontja szerint minősülő rongálás bűntettében. Ezért halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontját 30 évben állapította meg. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről. A vádlottat a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján - a Be. 6. §

(3)bekezdés a) pontjában írt okból, azaz bűncselekmény hiányában - felmentette az

1. sz. sértett halálával összefüggő, de a vád szerint az (
2. sz. biztosítótársaság megnevezése) sérelmére elkövetett, 1 rb. a Btk.
3. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a

(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő, jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól. E felmentő rendelkezéssel összhangban a vádlott terhére megállapított, az (

1. sz. biztosítótársaság megnevezése) sérelmére elkövetett csalás bűntettének kísérletét nem minősítette folytatólagosan elkövetettnek. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben ellenérdekű fellebbezéseket jelentettek be: - az ügyész a vádlott terhére,
2. sz. sértett halálesetével kapcsolatos, a (
3. sz. és az
4. sz. biztosítótársaság megnevezése) sérelmére elkövetett jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntette kísérletének vádja alól történt felmentés miatt, a vádlott bűnösségének e bűncselekményekben való megállapítása, ezzel összhangban a (
5. sz. biztosítótársaság megnevezése) sérelmére elkövetett csalási cselekmény folytatólagosságának megállapítása, a feltételes szabadság legkorábbi időpontjának későbbi időpontban meghatározása, továbbá pénzmellékbüntetés kiszabása, - a vádlott felmentés, - a védő a vádlottnak az emberölés bűntettének kísérlete, a csalás bűntettének kísérlete, a kegyeletsértés vétsége és a rongálás bűntette miatt emelt vád alóli felmentése végett. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi fellebbezést azzal a módosítással tartotta fenn, hogy a vádlott emberölés bűntette kísérleteként értékelt cselekményét különös kegyetlenséggel elkövetettként is indítványozta minősíteni, ugyanakkor a pénzmellékbüntetés kiszabására irányuló ügyészi fellebbezést nem tartotta fenn. Összefoglalva tehát, a fellebbviteli főügyészség azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság változtassa meg az elsőfokú bíróság ítéletét és az élet elleni bűncselekményt különös kegyetlenséggel elkövetettként is minősítse, a vádlott terhére az elsőfokú bíróság által is megállapított vagyon elleni bűncselekményt folytatólagosan elkövetettként minősítse, a vádlott bűnösségét további 1 rb. jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettének kísérletében is állapítsa meg, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját későbbi időpontban határozza meg, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A vádlott és a védő a korábbi másodfokú eljárásban indokolt fellebbezésükben elsődlegesen a vádlott felmentését, másodlagosan megalapozatlanság okából az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérték. Emellett több bizonyítási indítványt is előterjesztettek. A Szegedi Ítélőtábla
6. szeptember
7. napján kihirdetett Bf.I.179/2011/
8. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a vádlott terhére megállapított csalás bűntettének kísérletét folytatólagosan elkövetettnek minősítette, a vádlott bűnösségét további 1 rb. a Btk.
9. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a

(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének kísérletében is megállapította, valamint helyesbítette az elsőfokú eljárásban felmerült és a vádlottat terhelő bűnügyi költség összegét. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta és rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő további beszámításáról. Mivel a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben is megállapította, aminek a vádja alól az elsőfokú bíróság a vádlottat felmentette, megnyílt a harmadfokú eljárás törvényi lehetősége. A másodfokú bíróság ítéletével szemben ellenérdekű fellebbezéseket jelentettek be: - az ügyész, a vádlott terhére az élet elleni bűncselekmény különös kegyetlenséggel elkövetettkénti minősítése, valamint súlyosítás, a feltételes szabadság legkorábbi időpontjának későbbi időpontban történő megállapítása, - a vádlott és védője felmentés végett. A védő másodfellebbezésében elsődlegesen a másodfokú ítélet megváltoztatását és az emberölés bűntettének kísérlete, a kegyeletsértés vétsége és a rongálás bűntette miatt emelt vád alóli felmentést indítványozott azzal, hogy a közokirat-hamisítás bűntette, a magánokirat-hamisítás vétsége, a csalás bűntettének kísérlete, illetve a csalás bűntette vonatkozásában a cselekmény súlyának társadalomra való veszélyességének, a vádlott személyi körülményeinek megfelelő ítéletet hozzon a bíróság, amelynek során vegye figyelembe azt, hogy a vádlott e bűncselekmények elkövetésekor büntetlen előéletűnek minősül. A védő másodlagosan megalapozatlanság okából indítványozta az első- és a másodfokú ítéletek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását azzal, hogy az ügyet a bíróság másik tanácsa tárgyalja. A harmadfokú eljárásban a jogorvoslattal élők fellebbezéseiket azonos tartalommal fenntartották. A Kúria

1. március
2. napján kihirdetett Bhar.III.1.475/2011/
3. számú végzésével a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.179/2011/
4. számú ítéletét megalapozatlanság okából hatályon kívül helyezte és a Szegedi Ítélőtáblát új eljárásra utasította. Határozatában iránymutatást adott a megismételt eljárásban lefolytatandó bizonyítást illetően. A Kúria iránymutatásának lényege szerint a megismételt eljárásban (tanú neve) vallomásai és a korábban eljárt valamennyi szakértő párhuzamos meghallgatása alapján vizsgálni kell, hogy
5. sz. sértett szervezetébe
6. november
7. napján bárminemű amobarbitál kerülhetett-e, mi volt a sértett halálának közvetlen oka, a halálának oka lehetett-e a
8. november 10-diki méregbevitel, mi lehetett az a másik ismeretlen toxikus anyag, ami a sértettek szervezetébe jutott, mindkét sértettre konkretizálva állapítsák meg a szakértők az amobarbitál és más ismeretlen toxikus anyag keveréke esetében a bevitel, felszívódás, hatáskifejtés és kiürülés időmérlegét, nyilatkozzanak a szakértők arra is, hogy álláspontjuk tartalma mennyire határozott (kategorikus, valószínűségi, vagy csupán lehetőségi). A harmadfokú bíróság által előírt bizonyításon kívül a vádlott és a védő is terjesztett elő bizonyítási indítványt. A védelem csak úgy mint a korábbi másodfokú eljárásban a megismételt másodfokú eljárásban is tanúként indítványozta megidézni (
9. sz. név)-et és (
10. sz. név) ügyvédet arra vonatkozóan, hogy
11. november
12. napján a vádlott reggel 8 órától (
13. sz. név) ügyvéddel és (
14. sz. név)-vel a (vendéglátóhely megnevezése) vendéglátóhely irodájában tartózkodott, ahol egy előbérleti szerződést és egy autó kölcsönadási szerződést készítettek. A személygépkocsit a vádlott 10 órakor adta át (
15. sz. név) részére. Ezért a jelzett napon délelőtt, illetőleg a reggeli órákban nem találkozhatott
16. sz. sértettel. Megismételték azt a korábbi bizonyítási indítványukat is, ami (
17. sz. név) által felvett telefonbeszélgetés igazságügyi hangszakértő általi elemzésére irányult. Emellett a vádlott külön beadványában indítványozta a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség megkeresését arra vonatkozóan, hogy kinek a megbízásából, kinek az engedélyével, ki és mikor vágta meg a (
18. sz. név)-vel folytatott beszélgetését. Sérelmezte továbbá, hogy álláspontja szerint a nyomozati vallomások is utóbb ismeretlen módon megváltoztatásra kerültek, illetve megkeresést indítványozott annak megállapítására, hogy kinek az utasítására, kinek az engedélyével semmisítették meg
19. sz. sértett Németországba küldött hajmintáját és ugyanígy milyen körülmények között, milyen okból semmisítették meg az exhumált szövetmintákat. A megismételt másodfokú eljárásban a fellebbviteli főügyészség a korábban bejelentett módosított tartalmú fellebbezését, a vádlott és védője pedig a másodfellebbezésben előadott, a vádlott részbeni felmentésére irányuló fellebbezést tartották fenn. Az ítélőtábla a csalás bűncselekménye tekintetében az eltérő minősítésre, valamint a súlyosításra irányuló fellebbezést találta alaposnak, míg egyéb tekintetben a fellebbezések alaptalannak bizonyultak. A másodfokú bíróság a megismételt eljárásban a fellebbezésekkel megtámadott ítéletet a Be.
20. §

(1)bekezdése szerint eljárva, az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási szabálysértéstől mentesen folytatta le. Nem sértett eljárási szabályt akkor sem, amikor bizonyítékként értékelte 1. sz. igazságügyi orvosszakértőnek 1. sz. sértett halála okára vonatkozó 2007. június 21. napján kelt 6824/2007. számú orvosszakértői véleményét. A Be. 101. §

(2)bekezdése akként rendelkezik, hogy a büntetőeljárásban a halál oka és körülményei vizsgálatánál két szakértőt kell alkalmazni.

1. sz. igazságügyi orvosszakértő kirendelésére a BácsKiskun Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Szervek Bűnügyi Osztály 03000-6263/2007.ált. számú végzése alapján került sor, amikor
2. sz. sértett sértett rendkívüli halála tárgyában közigazgatási hatósági eljárás indult. Ennek keretében rendelték el a sértett hatósági boncolását, majd a boncolás és a toxikológiai vizsgálatok eredménye alapján nyomozás indult a vádlottal szemben emberölés bűntettének gyanúja miatt is. A Be.
3. §

(2)bekezdése szerint a büntetőeljárásban fel lehet használni azokat az okiratokat, amelyeket valamely hatóság - jogszabályban meghatározott feladatainak teljesítése során a hatáskörében eljárva - a büntetőeljárás megindítása előtt készített, illetőleg beszerzett. Tekintettel arra, hogy

1. sz. sértett hatósági boncolása és ezt követően az orvosszakértői vélemény előterjesztése az államigazgatási eljárási szabályoknak megfelelően történt, ez a szakvélemény okirati bizonyítékként felhasználható volt a büntetőeljárásban. Utóbb a büntetőeljárás során a Be.
2. §

(2)bekezdésének megfelelően

1. sz. igazságügyi orvosszakértő és
2. sz. igazságügyi orvosszakértő 7046/
3. szám alatt terjesztett elő szakvéleményt
4. sz. sértett halálának okára vonatkozóan (III. nyomozati irat
5. oldal). Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást rendkívül széles körben folytatta le. Ügyfelderítési kötelezettségének alapvetően eleget tett, az általa megállapított tényállás megalapozottságát illetően annyiban mutatkozott hiányosság, hogy az elsőfokú bíróság nem tisztázta kellő mértékben
6. sz. sértett halálának közvetlen okát, továbbá azt, hogy volt-e mindenképpen az amobarbitál mellett egy másik toxikus anyag is, ami a sértettek szervezetébe került. E körülmények tisztázása végett - a Kúria hatályon kívül helyező határozatában foglaltakra is tekintettel - az ítélőtábla az ügyet a Be.
7. §

(2)bekezdés b) pontja alapján tárgyalásra utalta és azon a Be. 366. §

(4)bekezdése szerint eljárva bizonyítást vett fel. Ennek keretében a tárgyalás anyagává tette (tanú neve)-nek a

1. november
2. napján történtekre vonatkozó vallomásait, valamint párhuzamosan meghallgatta az ügyben már korábban eljárt szakértőket:
3. sz.,
4. sz.,
5. igazságügyi orvosszakértőket, valamint
6. sz.,
7. sz.,
8. sz. és
9. sz. igazságügyi toxikológus szakértőket. A felvett bizonyítás alapján, figyelembe véve azt is, hogy az adott kérdést illetően mely szakértők rendelkeztek válaszadási kompetenciával és ezen kompetens szakértők egybehangzó, egymást végső soron erősítő véleményeket adtak, a másodfokú bíróság a következőket állapította meg a (döntően a Kúria hatályon kívül helyező végzésében) feltett kérdéseket illetően: A
10. sz. sértett halálához vezető okfolyamatot a
11. november 10-diki amobarbitál bevitel indította el, a halál közvetlen oka a sokszervi összeomlás volt. Nem lehet kétséget kizáróan megállapítani egyik sértett esetében sem, hogy az amobarbitál mellett, azzal együtt más toxikus anyag is került a sértettek szervezetébe, mint ahogy azt sem, hogy
12. sz. sértett szervezetébe
13. november 22-én ismételten történt-e amobarbitál bevitele. Nem lehet az ítéletben foglaltakhoz képest pontosabb véleményt adni egyik sértett esetében sem az amobarbitál, illetve a "vivőanyag" mennyiségére, felszívódására, kiürülésére nézve. Az viszont szakértői bizonyossággal (kategorikusan) kijelenthető, hogy: -
14. sz. sértett halálát nem természetes okú megbetegedés okozta, -
15. sz. sértett halálhoz vezető okfolyamatot mérgezés indította el, -
16. sz. sértett halálában az amobarbitál közrehatott, -
17. sz. sértett állapotrosszabbodását is mérgezés okozta. A másodfokú bíróság a felvett bizonyítás, valamint a rendelkezésre álló iratok alapján az elsőfokú ítélet tényállását a következőkkel helyesbítette, illetőleg egészítette ki [Be.
18. §

(1)bekezdés a) pont]: A vádlottat a Pesti Központi Kerületi Bíróság

1. február
2. napján meghozott és a Fővárosi Bíróság 27.Bf.7244/2011/
3. számú határozatával
4. szeptember
5. napján jogerőre emelkedett 12.B.35806/2009/
6. számú ítéletével büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntette miatt 1 év börtönre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. A bűncselekmény elkövetési ideje
7. augusztus
8. napja. A Kecskeméti Városi Bíróság
9. február
10. napján meghozott és a Kecskeméti Törvényszék 1.Bf.189/2011/
11. számú határozatával
12. április
13. napján jogerőre emelkedett 18.B.1659/2008/
14. számú ítéletével büntetőügyben elkövetett hamis tanúzásra felhívás bűntette miatt 1 év 6 hónap börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A bűncselekmény elkövetési ideje
15. decembere. E két büntetést a Kecskeméti Városi Bíróság
16. június
17. napján meghozott és a Kecskeméti Törvényszék 1.Bkf.368/2012/
18. számú határozatával
19. július
20. napján jogerőre emelkedett 18.Bk.297/2012/
21. számú ítéletével összbüntetésbe foglalta és annak tartamát 1 év 9 hónap börtönben határozta meg. A vádlott jelenleg ezt a jogerős szabadságvesztés büntetését tölti. A másodfokú bíróság
22. sz. sértett vallomása alapján kiegészítette az elsőfokú ítélet tényállásának
23. oldal
24. bekezdését akként, hogy a vádlott egy "újfajta" Baileys megkóstolására hívta fel a lakására a sértettet. Az ítéleti tényállás
25. oldal
26. bekezdését a szakvélemények alapján azzal egészítette ki, hogy
27. sz. sértett állapota a bajai kórházba történő bekerülésekor közvetlen életveszélyes volt. Mind
28. sz. sértett, mind
29. sz. sértett vonatkozásában írt tényállási pontokból mellőzte azon megállapításokat, hogy az amobarbitál mellett más ismeretlen toxikus anyag is került a sértettek szervezetébe (elsőfokú ítélet
30. oldal
31. és utolsó bekezdése,
32. oldal
33. bekezdése,
34. oldal
35. bekezdése). Az elsőfokú ítélet
36. és
37. oldalán a
38. pont utáni számozást kiegészítette a 3.,
39. és
40. pont feltüntetésével. A
41. oldal
42. bekezdésének utolsó előtti sorában nyilvánvaló elírás folytán "ismerten" szó helyett a helyes az, hogy ismeretlen. A tényállásból a jogi indokolásba utalta az egyes okiratoknak közokiratkénti minősülésére vonatkozó megállapításokat (
43. oldal
44. pont utolsó sora és
45. oldal
46. bekezdés utolsó sora). Kiegészítette a tényállást azzal, hogy az (
47. sz. biztosítótársaság megnevezése) életbiztosítási szerződéseinek feltételei szerint a biztosítási eseményt a biztosítónál a bekövetkezésétől számított 15 napon belül be kell jelenteni, a szükséges felvilágosítást meg kell adni és a biztosító kötelezettsége nem áll be, ha az ügyfél az előírt kötelezettségeket nem teljesíti és emiatt lényeges körülmények kideríthetetlenné válnak. Hasonló szabályok érvényesültek az (
48. sz. biztosítótársaság megnevezése) életbiztosítási szerződései esetében is. A vádlott - mint a szerződési körön kívül álló személy - nem volt ügyfél. Mellőzte az elsőfokú ítélet tényállásából a
49. oldal
50. bekezdésében írt "szerint" és "bevallása szerint" mondatrészeket, mivel a bíróság ítéleti tényállását a bizonyított tényekre alapítja. A fenti helyesbítésekkel és kiegészítésekkel az elsőfokú ítélet tényállása teljes mértékben megalapozottá és irányadóvá vált a másodfokú felülbírálat során. A vádlott és védője a vádlott részbeni felmentésére irányuló fellebbezést arra alapították, hogy álláspontjuk szerint kategorikus szakértői vélemény hiányában a vádlott büntetőjogi felelősségét nem lehet megállapítani az emberölés bűntettének kísérletében. Ily módon a fellebbezés a bizonyítékok mérlegelését támadta, csak úgy, mint a kegyeletsértés vétsége és a rongálás bűntette tekintetében bejelentett fellebbezések. Megalapozott tényállás esetén a másodfokú eljárásban nincs lehetőség a bizonyítékok eltérő mérlegelésére, ezért az ezt támadó, a vádlott részbeni felmentését célzó fellebbezések eredményre nem vezethettek. Megalapozott tényállás mellett további bizonyítás felvételének sincs helye, ezért a másodfokú bíróság a védelem bizonyítási indítványait elutasította. Ezen túlmenően is megjegyzi, hogy
51. sz. sértett haj- és szövetmintáinak további sorsáról, azok tárolási idejéről, a kezelésükre vonatkozó előírásokról a szakértők az elsőfokú eljárásban már nyilatkoztak. (
52. sz. név) vallomásával és a telefonbeszélgetésekkel is részletesen foglalkozott az elsőfokú bíróság. Az pedig minden ténybeli alapot nélkülöz, hogy a hangfelvételt manipulálták. Az élet elleni bűncselekmény vádja alóli felmentést célzó fellebbezések figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítása nem kizárólag a szakértői véleményeken alapult. A rendelkezésre álló iratokból az állapítható meg, hogy a vádlott számára szerencsétlen véletlenek egymásutánisága következtében került a vádlott a nyomozó hatóság látókörébe. Az első "sajnálatos véletlen" akkor történt, amikor
53. szeptemberében
54. sz. sértettet a biztosító társaság (
55. sz. település megjelölése)-i irodájának munkatársa meglátta, holott a számítógépes nyilvántartás rendszerében nevezett már elhunytként szerepelt. Ezt követően a nyomozó hatóság
56. sz. sértettet először tanúként hallgatta ki, majd
57. február
58. napján csalás elkövetésével begyanúsították. Ekkor azonban
59. sz. sértett nem tett vallomást és tanúként tett vallomásából sem derült még ki a vádlott szerepe az életbiztosítás megkötésében.
60. november
61. napján hunyt el
62. sz. sértett, és halálának körülményei (az életbiztosítás megkötését követően nem sokkal hunyt el az orvosi papírok szerint egészséges fiatal nő) olyan szokatlanok voltak, hogy az (
63. sz. biztosítótársaság megnevezése) az ügy kivizsgálásával (
64. sz. név) magánnyomozót bízta meg. A magánnyomozó a sértett apján, (
65. sz. név)-en keresztül eljutott vádlotthoz is, aki tudomást szerzett arról, hogy a halál okának pontos megállapítása végett a sértett exhumálását tervezik. Ezt követően
66. március
67. napján került sor arra, hogy a vádlott a (
68. sz. település megnevezése)-i (temető megnevezése) Temetőben megkísérelte kihantoltatni a sértett holttestét.
69. sz. sértett ügyében a vádlottal szemben kegyeletsértés vétségének alapos gyanúja miatt indult büntetőeljárás. Ezt megelőzően
70. sz. sértett
71. április
72. napján folytatólagos gyanúsítottkénti kihallgatása során részletesen feltárta vádlotthoz fűződő ismeretségét és az életbiztosítási szerződés megkötésének körülményeit. A vádlottat ez ügyben
73. április
74. napján hallgatták ki gyanúsítottként (
75. nyomozati kötet
76. oldal). Miután kiderült, hogy mind
77. sz. sértettnek, mind
78. sz. sértettnek volt életbiztosítása és a szerződések megkötésében mindkét esetben jelentős szerepet játszott a vádlott is, majd a szerződések megkötése után pár hónappal
79. sz. sértett majdnem meghalt,
80. sz. sértett pedig meg is halt, a két bűnügyi szál összeért. A vádlottat csaknem pontosan egy évvel
81. sz. sértett halála után,
82. november
83. napján több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletével gyanúsította be a nyomozó hatóság (nyomozati iratok
84. kötet
85. oldal). A védő a Kúria előtti másodfellebbezésében - amit a megismételt másodfokú eljárásban nem módosított - a vagyon elleni és a közbizalom elleni bűncselekményeket illetően tartalmilag a kiszabott büntetés enyhítését kérte, azaz a vádlott büntetőjogi felelősségét nem vitatta. A megismételt eljárásban a vádlott sem vitatta az elsőfokú ítéletben e körben megállapított tényállás helyességét, következésképp az e vonatkozásában beszerzett bizonyítékokat sem.
86. sz. sértett életveszélyes állapotát, illetve
87. sz. sértett halálát továbbra is az általuk szedett gyógyszereknek, illetve a már meglévő betegségüknek tulajdonította. Az elsőfokú bíróság e körben is széles körű bizonyítást vett fel. Az eljárás során kirendelt szakértőket egymás jelenlétében is meghallgatta. Mindkét sértett esetében részletes bizonyítást vett fel arra vonatkozóan, hogy
88. sz. sértett rosszullétét okozhatta-e fogyasztószer bevétele, lappangó szívingerület-vezetési zavar, a gyógykezelés során adott gyógyszerek, vagy azok kölcsönhatása.
89. sz. sértett esetében pedig arra, hogy a sértett fogyasztott-e amobarbitál tartalmú gyógyszert, ilyen tartalmú szer gyógykezelése során kerülhetett-e a szervezetébe, ilyen tartalmú gyógyszert esetleg öngyilkossági szándékkal vett-e be, volt-e valamilyen természetes okú kórelőzmény a sértettnél, fennállt-e HIV fertőzés lehetősége, rosszullétét kábítószer túladagolás, vagy annak elvonása okozhatta-e, esetleg a gyógykezelése során kapott gyógyszerek vagy azok kölcsönhatása eredményezte a halálát. Egybehangzó szakértői nyilatkozatok mindezeket a feltételezéseket - amelyeket döntően a vádlott vetett fel - egyértelműen kizárták. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a vádlott (
90. sz. név)-vel az (
91. sz. biztosítótársaság megnevezése) magánnyomozójával folytatott beszélgetés során maga is egyértelműen cáfolta azt, hogy
92. sz. sértett kábítószerfogyasztó, vagy túlzott alkoholfogyasztó lett volna. A szakértői véleményekből és nyilatkozatokból, továbbá az e tárgyban kihallgatott hozzátartozók, ismerősök vallomásából az elsőfokú bíróság megalapozottan vonta le azt a következtetését, hogy a sértettek rosszullétének/halálának oka valamilyen külső, idegenkezű beavatkozás eredménye.
93. sz. sértett halála után a gyomrából, a májából és a veséjéből egyértelműen kimutatták az amobarbitál jelenlétét, ami az orvosszakértők határozott véleménye alapján nem a gyógykezelése során került a szervezetébe. Arra nincs semmiféle logikailag elfogadható magyarázat, hogy a vádlott miként lehet olyan "szerencsés", hogy az általa elismerten biztosítási csalás elkövetése céljából megkötött szerződések életbelépése után az egyik sértett meghal, a másik pedig majdnem életét veszti. A büntetőjog egyik alapvető kérdésére, hogy a biztosítottak halála "kinek az érdeke" volt, csak az a válasz adható, hogy a vádlotté. A védelmi érveléssel ellentétben a bizonyítékokat nem lehet önmagukban elszigetelten vizsgálni, hanem a Be.
94. §

(3)bekezdése szerint azokat egyenként és összességükben kell értékelni. Az elsőfokú bíróság ennek maradéktalanul eleget tett. A bizonyítékok egyik csoportja az életbiztosítási szerződések megkötésének körülményeire vonatkozott. Bár a vádlott a csalás bűncselekményében a másodfokú eljárásban lényegében bűnösnek vallotta magát, arra továbbra sincs elfogadható magyarázat, hogy a kockázati típusú életbiztosítási szerződések esetén (amelyek akkor fizetnek, ha a biztosított meghal) a sértettek halála hiányában miként akart pénzhez jutni. A bizonyítékok másik nagy szakvélemények jelentették. csoportját az orvosszakértői és toxikológiai E körben kiemeli a másodfokú bíróság, hogy a másodfokú eljárásban felvett bizonyítástól függetlenül már az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltak is kétséget kizáróan igazolták a vádlott bűnösségét az élet elleni bűncselekményt illetően, tekintett nélkül arra, hogy volt-e esetlegesen

1. sz. sértett esetében egy második mérgezés vagy sem. Már az elsőfokú eljárásban is egyértelmű volt, hogy
2. sz. sértett halálához vezető okfolyamatot a 2006 november 10-i méregbevitel indította el, az vezetett a sokszervi összeomláshoz.
3. sz. igazságügyi toxikológus szakértő a nyomozás során előterjesztett ilyen tartalmú véleményét az eljárás során mindvégig fenntartotta, de ugyanígy nyilatkozott
4. sz. és
5. sz. igazságügyi orvosszakértő is az elsőfokú eljárásban (
6. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
7. oldal). A másodfokú eljárásban felvett bizonyítás során
8. sz. igazságügyi klinikai toxikológus-szakértő ezt a nyilatkozatát továbbra is fenntartotta azzal, hogy fennállhat ugyan a lehetősége egy ismételt méregbevitelnek, de egyértelműbb az egyszeri bevitel. A másodfokú eljárásban mind a toxikológus-szakértők, mind az orvosszakértők egyetértettek abban, hogy
9. sz. sértett esetében nem bizonyítható az, hogy
10. november
11. napján történt-e második mérgezés. A szakértők határozott állásfoglalása szerint azonban
12. sz. sértett halálához vezető okfolyamatot a
13. november 10-i méregbevitel indította el. Az amobarbitál miatti halmozott epilepsziás rohamok következtében izomszétesés alakult ki, ami a sokszervi elégtelenséghez vezetett, és ami végsősoron a sértett halálát eredményezte. Ehhez képest egy esetleges második mérgezés csak ún. együttható ok volna az oksági kapcsolat fennállása szempontjából, amelynek léte, vagy nem léte irreleváns az ok-okozati láncolat megállapíthatósága tekintetében.
14. sz. sértett sértett esetében pedig a klinikai toxikológus szakértőnek az elsőfokú eljárásban előterjesztett véleménye került ismételten csak megerősítésre, azaz a sértett tüneteit amobarbitál mérgezés okozta. Azt az elsőfokú bíróság is részletesen megvizsgálta, hogy a hiányos orvosi dokumentációk - így különösen toxikológiai laboreredmények hiányában - milyen egyéb tényekből vonható le következtetés az amobarbitál mérgezésre
15. sz. sértett sértett esetében. E körben is a szakértők már az elsőfokú eljárásban a rendelkezésre álló orvosi dokumentációk alapján határozott és egyértelmű véleményt adtak. Az iratok alapján a másodfokú bíróság azzal egészítette ki az elsőfokú ítélet tényállását, hogy
16. sz. sértett állapota a kórházba kerülésekor közvetlen életveszélyes volt (7046/
17. számú
18. sz. és
19. sz. igazságügyi orvosszakértők által előterjesztett szakértői vélemény
20. pontja és V.:438/
21. számú,
22. sz.,
23. sz. igazságügyi orvosszakértők és
24. sz. igazságügyi toxikológus-szakértő által előterjesztett orvosszakértői vélemény
25. pontja). Itt helyesbíti a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet
26. oldal
27. bekezdésének utolsó mondatát akként, hogy a gondos orvosi beavatkozás nyilvánvalóan a sértett életét (és nem halálát) mentette meg. A másodfokú eljárásban felvett szakértői bizonyítás alapján a másodfokú bíróság mellőzte az elsőfokú ítélet tényállásából mindkét sértett vonatkozásában annak megállapítását, hogy az amobarbitál mellett más toxikus anyagot is juttatott a vádlott a sértettek szervezetébe. Ez ugyanis egyik sértett esetében sem volt kétséget kizáróan bizonyítható. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok összességének a kifogástalan értékelésével helyesen, minden kétséget kizáróan jutott arra a következtetésére, hogy a vádlott volt az, aki a méreganyagot szándékosan juttatta a sértettek szervezetébe a tényállásban meghatározottak szerint. Az ítélőtábla e körben csak annyiban tartotta szükségesnek kiegészíteni az elsőfokú ítélet tényállását, hogy a vádlott egy "újfajta Baileys" megkóstolásának ürügyén csalta fel
28. sz. sértett sértettet. Azt ugyanis a sértett maga is elismerte, hogy ez volt a kedvenc itala, ezért nyilvánvaló, hogy a vádlott a sértett érdeklődését könnyebben fel tudta kelteni egy ugyanilyen márkájú, de újabb ízesítésű ital megkóstolásának a lehetőségével, amely ital "újfajta" jellege egyben hivatkozási alapot is szolgálhatott volna a sértett által érzékelt a megszokottól esetlegesen eltérő ízre. Az elsőfokú bíróság tehát az általa beszerzett és minden részletében körültekintően megvizsgált bizonyítékok hibátlan mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a közvetett bizonyítékok olyan szoros zárt láncolatot alkotnak, amelyekből az élet elleni cselekményre nézve csak és kizárólag a vádlott büntetőjogi felelősségére vonható le következtetés. Ezek pedig a következők voltak: a vádlott beszélte rá mindkét sértettet a kockázat alapú életbiztosítási szerződés megkötésére, vagyis olyanra, ami a szerződő fél halála esetén a kedvezményezettnek fizeti ki az életbiztosítás összegét. Mindkét sértettet tévedésbe ejtette azonban a tekintetben, hogy a szerződések fél év múlva befektetési alapúvá válhatnak, vagyis a sértettek hitelt vehetnek fel. A vádlott beszélte rá a sértetteteket a kedvezményezett személyére is, ez egyik esetben sem volt a sértett valamelyik családtagja. A vádlott rábírására nyitottak folyószámlát és postafiókot oly módon a sértettek, hogy ahhoz a vádlott is hozzáférhetett. Mindkét sértett a szerződést követő 6 hónapon belül, vagyis azt megelőzően lett rosszul, illetőleg halt meg, mielőtt kezdeményezhették volna a szerződés befektetési alapúra történő átváltoztatását, és ekkor nyilvánvalóan rájöttek volna arra, hogy ez nem lehetséges. Rosszullétüket megelőzően mindkét sértett találkozott a vádlottal, kórházi kezelésük alatt mindkettő állapota iránt a vádlott igen aktív érdeklődést mutatott, mindkettő esetben elkérte a kórházi kezelés dokumentációját és a kedvezményezettek nevében kezdeményezte a biztosítási összeg felvételét. Amikor felmerült
29. sz. sértett exhumálásának a lehetősége, megtett mindent annak érdekében, hogy a holttestet kihantolja, hogy az esetleges terhelő bizonyítékoktól megszabaduljon. Ez utóbbi bűncselekmények (kegyeletsértés vétsége és rongálás bűntette) esetében is következetesen tagadta a vádlott a bűnösségét. Az elsőfokú bíróság e körben is részletes bizonyítást vett fel. Tanúként hallgatta ki azokat a személyeket is, akik a (
30. sz. település)-i temetőben találkoztak a vádlottal. A vádlott a nyomozás során még ezt a nyilvánvaló tényt is tagadta a tanúkkal történt szembesítés alkalmával. Az egymást erősítő tanúvallomások súlya alatt a vádlott megváltoztatta vallomását és arra hivatkozott, hogy egy barátja kérésére szállított annak lerobbant kocsijába olajat, illetve utóbb arra hivatkozott, hogy odacsalták a helyszínre, hogy gyanúba keverjék. A vádlott ez irányú vallomását az elsőfokú bíróság által beszerzett és értékelt bizonyítékok kétség kívül megcáfolták. A vádlott a megismételt másodfokú eljárásban is tanúként indítványozta megidézni (
31. sz. név)-et és (
32. sz. név)-et arra vonatkozóan, hogy
33. november 10-én nem találkozott
34. sz. sértettel, így tehát alkalma sem nyílott arra, hogy a sértettet megmérgezze. A másodfokú bíróság a bizonyítási indítványokat elutasította, mert az elsőfokú bíróság által felvett bizonyítás e körben is kétség kívül cáfolta a vádlott tagadó vallomását. A vádlott az általa hivatkozott szerződéskötés időtartamát a bizonyítási eljárás eredményéhez igazodva egyre inkább tágította. (
35. sz. név)-et egyébként az elsőfokú eljárásban tanúként kihallgatta a bíróság, nevezett a találkozás kezdő időpontját 9 óra körülire tette. A tanú újboli kihallgatásától, illetve a szerződéskötéskor jelen volt (
36. sz. név) ügyvéd meghallgatásától a már megállapítottól eltérő tényállás megállapítása tehát nem várható. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok körében értékelte a vádlott zárkatársainak a vallomását is. Az elsőfokú bíróság e vallomásokat fokozott gondossággal vizsgálta és csak azokat a részeket fogadta el és értékelte bizonyítékként, amelyekről a tanúk kifejezetten a vádlottól szerezhettek tudomást, illetőleg az egyéb bizonyítékokkal is összhangban álltak. A bizonyítékok körültekintő, perrendszerű értékeléséből az elsőfokú bíróság megalapozottan következtetett a vádlott bűnösségére és a terhére megállapított bűncselekményeket a törvénynek megfelelően minősítette. Tévedett azonban, amikor
37. sz. sértett vonatkozásában az (
38. sz. biztosítótársaság megnevezése) sérelmére elkövetett cselekményt kirekesztette a bűnösség köréből és az (
39. sz. biztosítótársaság megnevezése) sérelmére elkövetett bűncselekményben a vádlott bűnösségét nem állapította meg arra hivatkozással, hogy a biztosító tévedésbe ejtése nem valósult meg, hiszen a szerződő fél valóban elhunyt és a biztosító csak akkor mentesülne a biztosítási összeg kifizetése alól, ha a sértett halálát a kedvezményezett okozta volna. Kétségtelen, hogy
40. sz. sértett halála bekövetkezett és e vonatkozásban a biztosítók tévedésbe ejtése nem történt meg. Ugyanakkor azt az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy a vádlott, az általa aláírt hamis okiratokat nyújtott be a biztosító társaságoknak (elsőfokú ítélet
41. oldal
42. bekezdés). Ezen helyesen megállapított tényből viszont az elsőfokú bíróság a helyes következtetést nem vonta le. A vádlott szándéka ebben az esetben is nyilvánvalóan az volt, hogy (
43. sz. név)-en keresztül a biztosítási összeghez hozzájusson. E cél érdekében magát (
44. sz. név)-nek kiadva többször is sürgette a biztosítás kifizetését az (
45. sz. biztosítótársaság megnevezése)-nál. (
46. sz. név) nevében több sürgető levelet is írt ugyanennek a biztosítónak. Mindkét biztosítóhoz a szükséges iratokat, dokumentációkat, mint (
47. sz. név) kedvezményezett ő nyújtotta be. A biztosítók tévedésbe ejtése tehát azáltal valósult meg, hogy azt hitték, (
48. sz. név) kedvezményezettel állnak kapcsolatban. Bár a pénzt a biztosítók nem közvetlenül a vádlott részére fizették volna ki, de a vádlott minden feltételt megteremtett ahhoz, hogy utóbb e pénzösszeghez hozzájusson. A vádlott tehát, mint a szerződési körön kívül álló, ügyfélnek nem minősülő személy jogtalan haszonszerzési célzattal a biztosítókat az eljáró személyét és jogosultságát illetően tévedésbe ejtette, ezzel a csalás bűncselekményét mind a két biztosító társaság sértett sérelmére megkísérelte. Tekintettel arra, hogy a vádlott rövid időn belül egységes elhatározással az (
49. sz. biztosítótársaság megnevezése) sérelmére ugyanazon bűncselekményt kísérelte meg két alkalommal elkövetni, ez a magatartása 1 rb. a Btk.
50. §

(2)bekezdésére figyelemmel a Btk. 318. §

(1)bekezdés 1. fordulatába ütköző és a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a

(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette kísérletének minősül a Btk.

1. §-ára is figyelemmel. Ezért az ítélőtábla a vádlottnak a csalás bűntette kísérleteként elbírált cselekményét folytatólagosan elkövetettnek minősítette. Az (
2. sz. biztosítótársaság megnevezése) sérelmére elkövetett cselekmény ugyanakkor önálló bűncselekmény, önálló büntetőjogi felelősséget alapoz meg, további a Btk.
3. §

(1)bekezdés 1. fordulatába ütköző és a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a

(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntette kísérletét valósítja meg. Az ítélőtábla álláspontja azonban az, hogy e bűncselekménynek a vádlott felelősségre vonása szempontjából nincs jelentősége. A terhére megállapított többszörös minősítésű emberölés bűntette kísérlete önmagában is életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető. A vádlott emellett további többrendbeli bűncselekményt is elkövetett, amelyek miatt vele szemben olyan halmazati büntetés kiszabására kerül sor, amely mellett további egy rendbeli vagyon elleni bűncselekmény megállapítása nem befolyásolná a büntetés nemét, vagy mértékét. Ezért a másodfokú bíróság a Be.

1. §-a alapján az elsőfokú bíróság ítéletének a vádlottat felmentő rendelkezését hatályon kívül helyezte, és a további csalás bűntette kísérlete miatt indult eljárást megszüntette. A másodfokú bíróság nem osztotta a különös kegyetlenséggel elkövetési mód megállapítását célzó ügyészi indítványt. Ez az elkövetési mód a tárgyi oldalról nézve abban az esetben állapítható meg, ha a sértett életének kioltása a szokásostól lényegesen eltérő embertelenséggel, lelketlenséggel, brutalitással, bestialitással, gátlástalansággal, a sértett emberi méltóságának mély megalázásával másokban iszonyatot keltő módon történik. A sértett oldaláról nézve pedig ez a minősített eset akkor valósul meg, ha az élet elvételének folyamata a sértettnek rendkívül súlyos fájdalmat, szenvedést, kínt, gyötrelmet, lelki megrázkódtatást, félelemérzetet okozott. A Kúria a hatályon kívül helyező határozatában is utalt arra, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint az emberölés akkor minősül különös kegyetlen módon elkövetettnek, ha a cselekmény végrehajtása az élet kioltásához rendszerint szükséges kegyetlenséget meghaladó rendkívüli embertelenséggel történik és a cselekmény a sértettnek olyan testi szenvedést, vagy lelki gyötrelmet okoz, amely az ember életének kioltásával általában együtt járó szenvedést, gyötrelmet is lényegesen meghaladja. Az eljárás során egyértelmű adatok merültek fel a sértettek rosszullétére vonatkozóan. Mindkét sértett legelső tünetegyüttese az általános gyengeségérzet, a hányinger, majd heves hányásrohamok, a görcsös epilepsziaszerű állapot, eszméletvesztés és tudatzavar volt. Ez a tünetegyüttes az ítélőtábla álláspontja szerint nem tekinthető olyan súlyosnak, amely kimerítené a Legfelsőbb Bíróság
2. számú irányelvében részletezett különös kegyetlenség kritériumait, bár közel állt az adott minősítő körülmény megállapíthatóságához. Ezért e további minősítő körülményt a másodfokú bíróság nem állapította meg a vádlott terhére. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket túlnyomórészt helyesen állapította meg. Az ítélőtábla további súlyosító körülményként értékelte a csalás bűncselekménye tekintetében a folytatólagos elkövetést, az élet elleni bűncselekmény körében azt, hogy a vádlott a sértettekkel fennálló bizalmi kapcsolattal visszaélve követte azt el, valamint a különös kegyetlenséghez közeli elkövetési módot. Az elsőfokú bíróság az enyhítő és súlyosító körülmények mérlegelésével helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a Btk.
3. §-ában megfogalmazott büntetési célok az emberi életet semmibe vevő, hidegvérű, tökéletesen gátlástalan, az embert valóban emberivé tevő érzéseket teljesen nélkülöző vádlottal szemben halmazati büntetésként csak életfogytig tartó szabadságvesztéssel érhetők el. A kiemelkedő tárgyi súlyú, köztük a többszörösen minősülő, egymagában életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető élet elleni bűncselekményre és a vele halmazatban álló jelentős tárgyi súlyú, kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett vagyon elleni bűncselekményre és a további bűncselekményekre is, valamint a vádlott személyében rejlő kiemelkedő társadalomra veszélyességre figyelemmel az ítélőtábla ugyanakkor nem tartotta elegendőnek a feltételes szabadságra bocsáthatóság időtartamának törvényi minimumban történő megállapítását. A súlyosító körülmények nagy számára és nyomatékára, és a vádlott kimagasló társadalomra veszélyességére tekintettel, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi tartamát ezért a rendelkező részben írt 40 évre súlyosította. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság a bűnügyi költség egyes tételeit tévesen vezette be a költségjegyzékbe. Ezek pontos összege a következő:
4. tétel: 7.454,- forint,
5. tétel: 1.795,- forint,
6. tétel: 2.575,- forint,
7. tétel: 540.398,- forint. Az elsőfokú bíróság az általa bevezetett bűnügyi költségek összeadásánál is számítási hibát vétett. Az előbb írtak szerint helyesbített részösszeget is figyelembe véve az elsőfokú eljárásban felmerült és a vádlottat terhelő bűnügyi költség összege helyesen: 2.727.123,- forint. A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy az elsőfokú ítélet bevezető részében
8. június
9. és
10. december
11. napja között feltüntetett 17 tárgyalási nap éve helyesen:
12. volt, továbbá azt, hogy az elsőfokú bíróság
13. október
14. napján is tartott az ügyben érdemi tárgyalást. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést ítélte részben alaposnak, és az elsőfokú ítéletet felülbírálva, azt a Be.
15. §-a alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyebekben - annak helyességénél fogva - a Be.
16. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A rendelkezésre álló iratok szerint a vádlott

1. október
2. napjától más ügyben jogerős szabadságvesztés büntetését tölti. Ezért a másodfokú bíróság a Btk.
3. §

(1)és

(2)bekezdése alapján a vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől

1. október
2. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. Észlelte az ítélőtábla, hogy az előzetes fogvatartás beszámításakor az elsőfokú bíróság nem hivatkozott a Btk.
3. §

(2)bekezdésére, amit a másodfokú bíróság ezennel pótolt. Ezen túlmenően kiegészítette az indokolását azzal is, hogy a vádlott a bűncselekmények jellege és súlya folytán méltatlan a közügyekben való részvételre, s hogy az elkobzás az elkövetéshez eszközül szánt dolgokra is vonatkozik. Itt jegyzi meg az ítélőtábla, hogy az elévülés körében az elsőfokú bíróság nem hívta fel a Btk. 33. §

(2)bekezdés c) pontját, amit az ítélőtábla úgyszintén pótolt. A Be. 403. §

(5)bekezdése alapján a vádlott nem kötelezhető annak a bűnügyi költségnek a viselésére, amely annak folytán merült fel, hogy az eljárást meg kellett ismételni. Ezért a másodfokú bíróság a Be. 381. §

(1)bekezdése és a 339. §

(1)bekezdése alapján eljárva azt állapította meg, hogy a másodfokú eljárás során felmerült 374.132,- forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen a Be. 386. §

(1)bekezdésére figyelemmel fellebbezésnek nincs helye. Szeged,

1. szeptember
2. Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke, Dr. Cserháti Ágota s.k. a tanács tagja, előadó, Dr. Nagy Erzsébet s.k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.237/2012/
3. számú ítélete és a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 6.B.437/2008/
4. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. szeptember
6. Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke