Pf.20590/2007/4 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pontja alapján a jogtanácsos a jogi tevékenységet gazdálkodó szervezetnél munkaviszonyban, vagy tagsági viszonyban fejti ki. Dr. felperes neve jogtanácsos az alperes egyéni vállalkozóval munkaviszonyban nem áll, megbízás alapján pedig a jogtanácsosi tvr. 7. §

(2)bekezdése alapján csak a saját munkáltatója dolgozójának képviseletét láthatja el azokkal a munkaviszonnyal összefüggő ügyekben, amelyekben a szervezet és a dolgozó között nincs érdekellentét és a képviselet ellátáshoz a szervezet vezetője előzetesen hozzájárult. Miután a pénzmosás megelőzéséről szóló 2003. évi XV. törvény 17. §-ának

(1)bekezdése

1. június 16-tól hatályon kívül helyezte a jogtanácsosi tvr.
2. §-ának

(3)bekezdését, megszűnt a jogtanácsos azon jogosultsága, hogy más szervezettől jogi tevékenység ellátására megbízást fogadjon el. A városi bíróság a végzésében a fellebbezés lehetőségét kizárta. A felperes a végzés ellen sikertelen panasszal élt a alperes neve Elnökéhez és a Legfelsőbb Bíróság Elnökéhez. A felperes módosított keresetében a Ptk. 349. §-ának

(1)bekezdése alapján 2 Ft vagyoni, és 1 Ft nem vagyoni kár megfizetésére, továbbá arra kérte kötelezni az alperest, hogy tartózkodjék a hasonló jogsértésektől és a jogszabályt tartsa be. A kereset ténybeli alapjaként hivatkozott arra, hogy a ...i Városi Bíróság jogellenesen zárta ki a képviseletből. Álláspontja szerint a jogtanácsosi tvr. 2. §-ának

(1)bekezdésének a) pontja és

(2)bekezdése, a Pp. 67. §-ának

(1)bekezdés

1. i)pontja és a Ptk. 685. §-ának
2. c)pontja alapján jogosult volt a perben az alperes egyéni vállalkozó képviseletére. Vagyoni káraként jelölte meg, hogy elesett a konkrét ügyben 35 000 Ft, és az alperes egy további ügyében 166 960 Ft megbízási díjtól. Erkölcsi kára pedig azért keletkezett, mert ügyfele a tárgyalást követően a bíróság folyosóján kb. 10 fő jelenlétében és más jogi képviselő előtt kérdőre vonta, hogy miért tájékoztatta őt tévesen a jogi képviselet lehetőségéről, és az ellenfél ügyvédje is ugyanezen körben gúnyos megjegyzésekkel illette. Keresetében eredetileg a nem vagyoni kárigényét 65 000 Ft-ban jelölte meg. Az alperes ellenkérelmében jogalap hiányában kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest az alperes javára 8 000 Ft perköltség 15 napon belüli, és külön felhívásra az állam javára 16 000 Ft kereseti illeték megfizetésére. Ítéletének indokolásában a Ptk. 339. §-ának

(1)bekezdését, a 349. §

(1)és

(3)bekezdéseit, az

1. évi
2. tvr. (a továbbiakban: tvr.)
3. §-ának

(5)és

(6)bekezdését, 2. §-ának

(1)bekezdés a) pontját és

(2)bekezdését, valamint a 7. §

(2)bekezdését és a végrehajtásáról szóló 7/

1. (VIII. 25.) IM. r. (a továbbiakban: Vhr.)
2. §-ának

(1)bekezdését és 16. §-ának

(1)bekezdését együttesen alkalmazva arra a megállapításra jutott, hogy egy gazdálkodó szervezettel munkaviszonyban álló jogtanácsos más gazdálkodó szervezettől eseti megbízást olyan ügyben történő képviseletre fogadhat el, mely különleges szakismeretet igényel. Jelen esetben a felperes P. M. egyéni vállalkozó alperessel munkaviszonyban, vagy munkaviszony jellegű más jogviszonyban nem állt, a felperes jogtanácsosi igazolványában az általa képviselni kívánt egyéni vállalkozó feltüntetve nincs, s a megbízási szerződésben nem utaltak arra, hogy az ügy különleges szakértelmet igényelne, és emiatt kívánná ellátni eseti megbízás alapján a perbeli képviseletét. Mindebből következően a ...i Városi Bíróságnak nem volt olyan jogellenes magatartása, amely kártérítési kereset alapjául szolgálhatna. Jogellenes magatartás hiányában a kártérítés további feltételeit a bíróságnak vizsgálnia nem kellett. Az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetének történő helytadás iránt a felperes élt fellebbezéssel. A fellebbezés indokolása szerint az elsőfokú bíróság ítélete jogszabálysértő, mert a kereseten túlterjeszkedve nem annak tárgyában határozott. Az eredeti keresete annak megállapítására irányult, hogy a ...i Városi Bíróság jogellenesen zárta ki egy magánvállalkozó, mint gazdálkodó szervezet képviseletéből. A keresete alapján az elsőfokú bíróságnak kizárólag a ...i Városi Bíróság végzésének jogszerűségéről kellett volna határoznia, s a ...i Városi Bíróság nem vizsgálta sem a munkaviszony fennállását, sem a megbízás formai, vagy tartalmi kellékeit. Keresete tulajdonképpeni célja a jogsértés megállapítása volt, amit jelez a módosított keresetében kért kártérítés jelképes összege is, ezért szükségtelen volt az elsőfokú bíróság részéről a kártérítés eseteinek részletes ismertetése. Az alperes fellebbezési ellenkérelme helybenhagyására irányult. helyes indokai szerint az elsőfokú ítélet Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A §

(1)bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, s azt alaptalannak találta. A ...i Városi Bíróság a felperes képviseleti jogáról a Pp. 233. §

(3)bekezdés b) pontjában a fellebbezés lehetőségéből kizárt pervezető végzésben határozott. A törvényben meg nem engedett fellebbezés keresetindítással nem helyettesíthető, a kizárólag csak a végzés törvényességének felülvizsgálatát célzó megállapítási kereset nem indítható. A megállapítási kereset indításának a Pp. 123. §-ában meghatározott feltételei hiányának a felperes is ismeretében volt, s a Ptk. 349. §-ának

(3)bekezdése alapján marasztalásra irányuló keresettel élt, kártérítés jogcímén. A kereset alapján a bíróságnak nem a ...i Városi Bíróság végzésének törvényességéről, hanem arról kellett határoznia, hogy terheli-e az alperest a felperes irányában kártérítési felelősség, s az elsőfokú bíróság érdemben helyesen döntött a kereset elutasításáról. Ítéletének indokolása azonban kiegészítésre szorult az alábbiak szerint: Az elsőfokú ítélet helyesen tartalmazza, hogy a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésére irányuló igény is a Ptk. 339. §-ának

(1)bekezdése alapján ítélendő meg. A kereset elbírálásakor tehát a bíróság nem tekinthetett el attól, hogy e törvényhely alapján a kártérítés együttes feltétele a jogellenes magatartás, a kár és a kettő közötti okozati összefüggés - melyek bizonyítása a Pp. 164. §-ának

(1)bekezdése alapján a károsult kötelessége, - és a felróhatóság, melynek hiányát a károkozó köteles bizonyítani. A kár a kártérítési felelősség megállapításának szükségképpeni eleme, károsodás hiányában a kérdéses magatartás megítélésétől függetlenül kártérítési felelősség nem állhat fenn, ezért elsődleges a kár keletkezésének bizonyítása, s ennek hiányában szükségtelen a kártérítési felelősség további tényállási elemeinek vizsgálata. A vagyoni, vagy nem vagyoni kár keletkezése és a kár összegszerűsége a károsult által bizonyítandó tény. Nem mentesíti a bizonyítás alól a károsultat az, ha a követelését un. jelképes összegben jelöli meg. Erre csak akkor van lehetősége, ha bizonyítja, hogy a keresetben érvényesített összeget a kár mértéke meghaladja, de az eljárási szabályok által biztosított rendelkezési jogával élve a teljes kár megtérítéséről kifejezetten lemond. Az elsőfokú bíróság a felperest a tárgyaláson a

1. sorszámú jegyzőkönyvben rögzítetten az e körben fennálló bizonyítási kötelezettségéről tájékoztatta, a felperes nyilatkozatában ezt tudomásul vette és kijelentette, hogy semmilyen bizonyítási indítványa nincs, a rendelkezésre álló adatok alapján kéri az ítélet meghozatalát. A felperes tehát a jelen perben a vagyoni és nem vagyoni kára bekövetkezését, továbbá azok mértékét a bíróság kifejezett felhívása ellenére nem bizonyította. Ebből következően pedig a bíróság az alperest marasztaló döntést - jogellenes magatartás esetén sem - hozhatna. (BH. 2004/464.) A következetes és egységes ítélkezési gyakorlat szerint egyébként önmagában a téves jogalkalmazás még nem elégséges a bíróság kártérítési felelősséget megalapozó felróható magatartás megállapításához. Kirívóan súlyos, mérlegelésre lehetőséget nem adó, nyilvánvalóan egyértelmű jogszabályi rendelkezés megsértésével valósulhat csak meg olyan jogellenes magatartás, amely a felróhatóságot és egyéb feltételek fennállta esetén a jogalkalmazó szerv kártérítési felelősségét megalapozhatja. (EBH. 2002/751., 2002/750., 2001/526.) Helyes az elsőfokú bíróság megállapítása, hogy jelen esetben az alperes terhén a jogellenes magatartás, mint a kártérítési felelősség további feltétele is hiányzik. A ...i Városi Bíróság a felperes képviseleti jogát azért nem fogadta el, mert az általa képviselendő, a Ptk.
2. § c) pontja alapján gazdálkodó szervezetnek minősülő egyéni vállalkozóval munkaviszonyban nem állt, s jogtanácsos megbízás alapján csak a tvr.
3. §-a

(2)bekezdésében korlátozott tárgyi és személyi körben láthat el képviseletet, amibe a felperes megbízója nyilvánvalóan nem tartozhatott. A városi bíróság

1. sorszámú végzése egyértelmű jogszabályi rendelkezést nem sért, és jogértelmezése is helyes. Nem helytálló ugyanakkor az elsőfokú ítéletnek a Vhr.
2. §-a

(2)bekezdésén alapuló indoka. Kétségtelen, hogy a Vhr.

1. július
2. óta változatlan tartalommal van hatályban, s abban az elsőfokú ítéletben hivatkozott
3. §

(1)bekezdése is szerepel. A Vhr-ben a tvr. módosításai által indokolt módosítások elmaradás miatt azonban a Vhr. több, a tvr-rel ellentétes, illetve magasabb jogszabályi alapot nélkülöző rendelkezést tartalmaz. Ilyen a Vhr. 16. §-ának

(1)bekezdése is, amely a tvr. 7. §-a

(3)bekezdésének a

1. évi XV. törvény
2. §-a

(1)bekezdésével

1. június 16-i hatállyal hatályon kívül helyezett azon rendelkezéséhez kapcsolódott, amely úgy szólt, hogy „a jogtanácsos más szervezettől jogi tevékenység ellátására vonatkozó megbízást csak jogszabályban meghatározott esetben fogadhat el."
2. június 16-ával - amint azt a hatályon kívül helyező törvény indokolása is tartalmazza, - megszűnt a jogtanácsos azon jogosultsága, hogy más szervezettől jogi tevékenység ellátására megbízást fogadjon el. A jogalkotásról szóló
3. évi XI. törvény
4. §-a

(2)bekezdése értelmében az alacsonyabb szintű jogszabály a magasabb szintűvel nem lehet ellentétes, ezért magasabb szintű jogszabályi felhatalmazás hiányában a jogtanácsos más szervezettől a képviselet ellátására még a Vhr. 16. §-a

(1)bekezdésében korlátozott körben sem fogadhat el megbízást. Ezért a ...i Városi Bíróság ezzel egyező álláspontja okán ilyen szempontból a megbízás tartalmát - miként azt a fellebbezés írja, valóban nem vizsgálta, az ítélőtábla az elsőfokú ítélet ezzel kapcsolatos indokát mellőzi. A kifejtett indokokra figyelemmel az ítélőtábla a Pp. 253. §-ának

(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A pernyertes alperesnek a fellebbezési eljárásban költsége nem merült fel, ezért javára az ítélőtáblának költségviselésről rendelkeznie nem kellett. A sikertelenül fellebbező felperes köteles a per tárgyi illeték-feljegyzési joga folytán előzetesen le nem rótt fellebbezési illetéket a 6/1986.(VI. 26.) IM. számú rendelet 13. §ának

(2)bekezdése és 15. §-ának

(1)és

(3)bekezdései alapján az államnak utólag megtéríteni az Itv. 42. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti összegben. D e b r e c e n,

1. december hó
2. Dr. Csiki Péter sk. a tanács elnöke, Szabóné dr. Bélteky Erzsébet sk. előadó bíró, Dr. Veszprémy Zoltán sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő