Bhar.103/2010/9 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a/ pont) is megállapítja, melyet társtettesként követtek el. II.r. vádlott, III.r. vádlott és V.r.vádlott vádlottak 1-1 rb társtettesként elkövetett természetkárosítás vétségeként (Btk. 281.§

(2)bekezdés a/ pont,

(3)bekezdés b/ pont,

(4)bekezdés) értékelt cselekményét 1-1.rb társtettesként elkövetett természetkárosítás bűntettének (Btk. 281.§

(2)bekezdés a/ pont,

(3)bekezdés b/ pont) minősíti. Ezért és terhükre megállapított további bűncselekmények miatt II.r. vádlott vádlottat halmazati büntetésül - 3 (három) év 6 (hat) hónap börtönbüntetésre és 4 (négy) év közügyektől eltiltásra, III.r. vádlott vádlottat - mint különös visszaesőt, halmazati büntetésül - 3 (három) év börtönbüntetésre és 3 (három) év közügyektől eltiltásra, V.r.vádlott vádlottat - halmazati büntetésül - 2 (kettő) év fogházbüntetésre és 2 (kettő) év közügyektől eltiltásra ítéli.

1. sz. magánfél,
2. sz. magánfél,
3. sz. magánfél és
4. sz. magánfél magánfelek polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasítja. A zár alá vétel feloldására vonatkozó rendelkezést mellőzi. A lefoglalt - helyesen - 9.150.814 (kilencmillió-százötvenezer-nyolcszáztizennégy) Ft lefoglalását azzal szünteti meg, hogy a
5. sz. érdekelt-nek történő kiadásra vonatkozó rendelkezés mellőzése mellett a polgári jogi igény biztosítására visszatartja. Felhívja a magánfelek figyelmét arra, hogyha 60 (hatvan) napon belül nem igazolják, hogy polgári perben biztosítási intézkedés iránti kérelmet nyújtottak be, a polgári jogi igény biztosítását szolgáló visszatartásokat meg kell szüntetni, a zár alá vételt fel kell oldani. A bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot e tekintetben különleges eljárás lefolytatására utasítja. Egyebekben a másodfokú bíróság döntését II.r. vádlott, III.r. vádlott és V.r.vádlott vádlottak vonatkozásában helybenhagyja. A harmadfokú eljárásban V.r.vádlott vádlott vonatkozásában 10.750 (tízezer-hétszázötven) Ft bűnügyi költség merült fel. I n d o k o l á s: A Nagykanizsai Városi Bíróság
6. március
7. napján kelt 4.B.96/2008/
8. számú ítéletében I.r. vádlott I.r vádlottat bűnösnek mondta ki, 1 rb környezetkárosítás bűntettében, mint társtettest a Btk.280.§

(1)bekezdés c) pontja és a Btk.20.§

(2)bekezdése szerint, továbbá 1 rb természetkárosítás bűntettében, mint társtettest a Btk.281.§

(2)bekezdés a) pontja,

(3)bekezdés b) pont és a Btk.20.§

(2)bekezdése szerint. Ezért halmazati büntetésül 2 év 2 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. II.r. vádlott vádlott bűnösségét megállapította 1 rb környezetkárosítás bűntettében, mint társtettest a Btk.280.§

(1)bekezdés c) pont és Btk.20.§

(2)bekezdés szerint, 1 rb felbujtóként, folytatólagosan elkövetett lopás bűntettében a Btk.316.§

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a) pont, a Btk.12.§

(2)bekezdés, és a Btk.21.§

(1)bekezdése szerint, valamint 2 rb magánokirat-hamisítás vétségében, melyből 1 rb bűnsegédként elkövetett a Btk.276.§ és a Btk. 21.§

(2)bekezdés szerint, illetve 1 rb társtettesként elkövetett természetkárosítás bűntettében a Btk.281.§

(2)bekezdés a) pontja,

(3)bekezdés b) pontja és a Btk.20.§

(2)bekezdése szerint. E cselekményekért halmazati büntetésül 4 év börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. III.r. vádlott bűnösségét megállapította 1 rb társtettesként elkövetett környezetkárosítás bűntettében a Btk.280.§

(1)bekezdés c) pontja, és a Btk.20.§

(2)bekezdése szerint, 1 rb folytatólagosan, társtettesként elkövetett lopás bűntettében, a Btk.316.§

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a) pontja, a Btk.12.§

(2)bekezdése, és a Btk.20.§

(2)bekezdése szerint, továbbá 1 rb társtettesként elkövetett természetkárosítás bűntettében a Btk.281.§

(2)bekezdés a) pontja, a

(3)bekezdés b) pontja és a Btk.20.§

(2)bekezdés szerint, továbbá 1 rb magánokirat-hamisítás vétségében a Btk.276.§-a szerint és 1 rb zártörés vétségében a Btk.249.§

(2)bekezdése szerint. Ezért, mint különös visszaesőt halmazati büntetésül 3 év 6 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. IV. r. vádlottat bűnösnek mondta 1 rb magánokirat-hamisítás vétségében a Btk.276.§-a szerint, melyért 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egy napi tétel összegét 400,- Ft-ban állapította meg azzal, hogy a kiszabott összesen 80.000,- Ft pénzbüntetés meg nem fizetése esetén 200 nap fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. V.r. vádlott bűnösségét megállapította 1 rb folytatólagosan, társtettesként elkövetett lopás bűntettében a Btk.316.§

(1)bekezdése és

(5)bekezdés a) pontja, a Btk.12.§

(2)bekezdése, és a Btk. 20.§

(2)bekezdése szerint, továbbá 1 rb társtettesként elkövetett környezetkárosítás bűntettében a Btk.280.§

(1)bekezdés c) pontja, és a Btk.20.§

(2)bekezdése szerint, továbbá 1 rb társtettesként elkövetett természetkárosítás bűntettében a Btk.281.§

(2)bekezdés a) pontja,

(3)bekezdés b) pontja, és a Btk.20.§

(2)bekezdése szerint. Ezért halmazati büntetésül 2 év 4 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A bíróság a kiszabott szabadságvesztés büntetésekbe beszámította a I.r. vádlott I.r, II.r. vádlott és III.r. vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött időt. Kötelezte az I.r, II.r, III.r és V.r vádlottakat egyetemlegesen, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül

1. sz. magánfél magánfélnek 8.945.647,- Ft,
2. sz. magánfél magánfélnek 666.732,Ft,
3. sz. magánfél magánfélnek 175.255,- Ft, míg
4. sz. magánfél magánfélnek 1.828.752,Ft kártérítést fizessen meg. A II.r. vádlott vádlott tulajdonában lévő ingatlanok, mezőgazdasági vonató és pótkocsi vonatkozásában elrendelt bűnügyi zárat az eljárás jogerős befejezésig fenntartotta. Ugyancsak fenntartotta a Zalai Megyei Bíróság bankszámláján kezelt - a
5. sz. érdekelt érdekelt tulajdonát képező - 9.150.804,- Ft lefoglalását az eljárás jogerős befejezéséig a sértettek polgári jogi igényének biztosítása érdekében. Rendelkezett arról, hogy a vádlottak kötelesek egyetemlegesen illetőleg a felmerülés arányában az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére, illetőleg az I.r, II.r, III.r és V.r vádlottak egyetemlegesen a le nem rótt illeték (696.981,- Ft) megfizetésére. A városi bíróság ítélete ellene I.r. vádlott I.r vádlott és védője enyhítésért, II.r. vádlott vádlott enyhítésért, továbbá a természetkárosítás bűntette és a lopás bűntette vonatozásában felmentésért, védője - a magánokirat-hamisítás vétsége kivételével - elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, III.r. vádlott és védője felmentésért, IV. r. vádlott felmentésért, továbbá V.r. vádlott felmentésért, védője elsődlegesen felmentésért, másodsorban enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. Az első fokon eljárt ügyész valamennyi vádlott vonatkozásában, a magánfelek pedig a polgári jogi igény tárgyában az elsőfokú bíróság ítéletét tudomásul vették. A Zala Megyei Főügyészség B.890/2007/
6. számú átiratában indítványozta az elsőfokú ítélet megváltoztatását akként, hogy a másodfokú bíróság II.r. vádlott vádlott cselekményét 1 rb magánokirat-hamisítás vétsége helyett, 1 rb bűnsegédként elkövetett magánokirathamisítás vétségének minősítse, továbbá I.r. vádlott I.r, II.r. vádlott, III.r. vádlott és V.r. vádlottakat egyetemleges 69.696,- Ft illeték megfizetésére kötelezze. A másodfokú vád képviseletet kijelölés folytán ellátó Vas Megyei Főügyészség Bf.2077/2009/5-II. számú átiratában az indítványban foglaltakat változatlanul fenntartotta. A Vas Megyei Bíróság
7. május
8. napján kihirdetett 3.Bf.366/2009/
9. számú ítéletében a Nagykanizsai Városi Bíróság fenti ítéletét megváltoztatta. II.r. vádlott vádlottat az ellene felbujtóként, folytatólagos elkövetett lopás bűntette (Btk.316.§

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a) pont) miatt emelt vád alól, III.r. vádlottat az ellene társtettesként, folytatólagosan elkövetett lopás bűntette (Btk.316.§

(1)bekezdés és

(5)bekezdés a) pont) miatt emelt vád alól, továbbá V.r. vádlottat az ellene társtettesként, folytatólagosan elkövetett lopás bűntette (Btk.316.§

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a) pont) miatt emelet vád alól felmentette. I.r. vádlott I.r, II.r. vádlott, III.r. vádlott és V.r. vádlottak társtettesként elkövetett természetkárosítás bűntetteként értékelt cselekményét 1-1 rb természetkárosítás vétségének minősítette a Btk.201.§

(2)bekezdés a) pont,

(3)bekezdés b) pont és

(4)bekezdés szerint. II.r. vádlott vádlott esetében a közbizalom elleni bűncselekményt 1 rb bűnsegédként elkövetett magánokirat-vétségének minősítette. I.r. vádlott I.r vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát 1 év 6 hónapra, II.r. vádlott vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát 3 évre, a közügyektől eltiltás tartamát 3 évre, tovább III.r. vádlott vonatkozásában kiszabott börtönbüntetés tartamát 2 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 3 évre enyhítette. IV. r. vádlottat a terhére megállapított bűncselekmény elkövetése miatt 1 évre próbára bocsátotta, a V.r. vádlottal szemben halmazati büntetésül kiszabott szabadságvesztést 1 év 4 hónap fogházbüntetésre mérsékelte. Korrigálta a I.r. vádlott I.r, II.r. vádlott és III.r. vádlottak vonatkozásában az előzetes fogvatartásuk beszámítására vonatkozó rendelkezést akként, hogy annak kezdő, illetve záró időpontját megjelölte. A négy magánfél által előterjesztett polgári jogi igényt elutasította, a II.r. vádlott vádlott tulajdonában lévő vagyontárgyak tekintetében elrendelt zár alá vételt feloldotta, a letétként kezelt pénzösszeg lefoglalását megszüntette és a

1. sz. érdekelt-nek, mint lefoglalást szenvedőnek kiadni rendelte. Megváltoztatta a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezéseket, valamint mellőzte I.r. vádlott I.r, II.r. vádlott, III.r. vádlott és V.r. vádlottat terhelő illetékfizetési kötelezettséget. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét valamennyi vádlott vonatkozásában helybenhagyta. Beszámította II.r. vádlott vádlottat érintően az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől, azaz
2. március
3. napjától a másodfokú határozat kihirdetésig, tehát
4. május
5. napjáig előzetes letartóztatásban töltött időt. Kötelezte I.r. vádlott I.r és V.r. vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére. A megyei bíróság döntése ellen a másodfokon eljáró ügyész fellebbezést jelentett be a felmentő rendelkezések miatt II.r. vádlott, III.r. vádlott és V.r. vádlott terhére, a vagyon elleni bűncselekményben bűnösségük megállapítása és a büntetések súlyosítása érdekében. Az I-V.r vádlottak, valamint védőik az ítéletet tudomásul vették, így az I.r. vádlott I.r és IV. r. vádlott vonatkozásában
6. május
7. napján jogerőre emelkedett. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.236/2009/5-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosítva tartotta fenn. Megállapította, hogy az első és másodfokon eljáró bíróságok az eljárásuk során a büntető perrendtartás szabályait maradéktalanul betartották. A városi bíróság teljes körűen felderített, hiánytalan tényállást állapított meg, amely az iratok tartalmával összhangban volt. A másodfokú bíróság által bizonyítás felvételével megállapított tényállás kiegészítést valósnak, de a fellebbezéssel érintett cselekmények tekintetében irrelevánsnak értékelte. Leszögezte, hogy az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás megalapozott és irányadó lehet a harmadfokú eljárásban is. Véleménye szerint az ügyben eljárt bíróságok indokolási kötelezettségüknek is eleget tettek, de a vagyon elleni bűncselekmény megítélése tekintetében mind az első, mind a másodfokú bíróság tévedett. Érvelése szerint a tényekből arra lehet következtetni, hogy II.r. vádlott vádlott tényleg meg akarta vásárolni a szóban lévő zalai megyei erdőterületet, melyért a kialkudott vételárat ki is fizette. Ezt a tényleges adásvételi szerződést leplezték a I.r. vádlott I.r vádlott által megkötött szerződések. Ilyen formán az adásvételt a leplezett szerződésnek megfelelően kell megítélni. II.r. vádlott vádlott erdővételi szándéka elsősorban a rajta lévő faállomány azonnali kitermeltetésére, és ezáltal haszonszerzésre irányult, ezért volt lényeges, hogy az ügylet kapcsán személye ne jelenjen meg, hanem a tizenegy adásvételi szerződésnél I.r. vádlott I.r vádlott, még a fa előre megtervezett értékesítésnél III.r. vádlott neve mögé rejtőzzön. Az erdő kitermeléséhez szükséges kötelező engedélyeket nem szerezte be, ezirányú szándékáról senkit nem is tájékoztatott. E tényekből megalapozotton lehet arra következtetni, hogy II.r. vádlott vádlott jogtalan haszonszerzési célzattal cselekedett, az erdő résztulajdonosait tévedésben tartotta, majd az erdőrészlet tarvágásával és a faállomány értékesítésével nekik jelentős kárt okozott. E cselekvőségében III.r. vádlott és V.r. vádlottak tevékenyen részt vettek, mint ahogyan I.r. vádlott I.r vádlott is, aki vonatkozásában a másodfokú ítélet jogerőre emelkedett. Mindezekre figyelemmel indítványozta II.r. vádlott, III.r. vádlott és V.r. vádlottak bűnösségének megállapítását 1 rb csalás bűntettében, a Btk.318.§

(1)bekezdés és

(5)bekezdés a) pontja szerint, azzal, hogy a csalási cselekmény megállapításához szükséges valamennyi tényállási elem rögzítésre került a városi bíróság ítélete 11. oldal utolsó bekezdésében. Támadta a II.r, III.r, V.r vádlottak vonatkozásában a másodfokú bíróság természetkárosításra vonatkozó enyhébb minősítését, és indítványozta az ítélet megváltoztatását olyan vonatkozásában, hogy a harmadfokú bíróság ezt a cselekményt természetkárosítás bűntettének értékelje a Btk.281.§

(2)bekezdés a) pontja és a

(3)bekezdés b) pontja szerint. Kifejtette, hogy II.r. vádlott vádlott semmilyen engedélyt nem szerzett be, nem is jelentette be az erdészeti hatóságnak, hogy az erdőt tarvágással akarja kiirtani, ebből következően nem foglalkozott azzal, hogy fennáll-e bármiféle különleges védelem ezen a területen. E vonatkozásában belenyugodott egy esetleges fokozott természeti védelem fennállásába, így ő és a fakivágásban, illetőleg értékesítésben résztvevő társainak magatartása a természetkárosítás bűntetti alakzatát valósította meg. Indokolatlannak ítélte a megyei bíróság büntetéseket enyhítő döntését és indítványozta, hogy az ítélőtábla II.r. vádlott, III.r. vádlott és V.r. vádlottakkal szemben az elsőfokú ítéletben megállapított büntetéseket tekintse kiszabottnak. Indítványt tett továbbá a magánfelek által előterjesztett polgári jogi igény elbírálására, a letétként kezelt 9.150.804,- Ft lefoglalásának megszüntetésére vonatkozó rendelkezés mellőzésére, azzal, hogy azt a polgári jogi igény biztosítására vissza kell tartani, illetőleg a bűnügyi költségről történő rendelkezés elsőfokú ítélet szerinti megváltoztatására. Egyebekben az ítélet helybenhagyását indítványozta. II.r. vádlott vádlott védője az ügyészi átiratban foglaltakra azt az észrevételt tette, hogy amennyiben a csalás tekintetében a harmadfokú bíróság alaposnak tartaná az ügyészi álláspontot, úgy a másodfokú bíróság ítéletét megalapozatlanság miatt helyezze hatályon kívül, mivel ez a magatartás nem volt a vád tárgya. Azzal érvelt, hogy a rendelkezésre álló bizonyítási anyag nem támasztja alá védence bűnösségét a csalási cselekményben, ezért kérte a másodfokú ítélet helybenhagyását. A nyilvános ülésen a Fellebbviteli Főügyészség képviselője az írásban előterjesztett indítványát változatlan formában fenntartotta. Rámutatott arra, hogy az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás a csalás bűncselekményének valamennyi eleme megállapításához szükséges tényeket tartalmazza, nem csak II.r. vádlott, hanem III.r. vádlott és V.r. vádlott tekintetében is. Kifejtette, hogy a terheltek a természetkárosítás bűntettét legalább eshetőleges szándékkal megvalósították, mert az erődterület esetleges természetvédelmi oltalmazottságával szemben teljesen közömbösek voltak, eszükbe sem jutott utána járni, hanem az erdő megvásárlását követően azonnal hozzáfogtak a tarvágáshoz. II.r. vádlott vádlott védője a felszólalásában fenntartotta írásbeli észrevételében foglaltakat, hozzátette, hogy a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése esetén a megismételt eljárásban szükségszerű kihallgatni azokat a személyeket tanúként, akiket a csalás sértettjének lehet tekinteni. III.r. vádlott védője perbeszédében rámutatott, hogy a tényállásban rögzített cselekmény csalásként nem minősülhet, mert a tizenegy személy, aki eladta a tulajdonjogot, a vételárat megkapta, így ők nem szenvedtek kárt, vagyis sértettek sem lehetnek. A közös tulajdonban maradt hat személy tekintetében, pedig a másodfokú bíróság mondta ki, hogy közös tulajdonról lévén szó nem sértettjei a vagyonelleni bűncselekménynek. Álláspontja szerint a kár is hiányzik, mivel I.r. vádlott I.r vádlott 78%-ban szerzett tulajdonjogot, a faállománynak, pedig csak 50%-a került kivágásra. A területen maradt famennyiség így bőven fedezi a 22%-ban tulajdonban lévő hat magánszemély jogosultságát. Vitatta III.r. vádlott cselekvőségét a természetkárosítás illetőleg környezetkárosítás bűncselekményében azzal a hivatkozással, hogy a III.r vádlott

1. sz. érdekelt akkori ügyvezetőjeként vevő volt a kitermelt faanyagra, és tudott arról, hogy I.r. vádlott erdőgazdává választását követően az erdőbirtokossággal kapcsolatos eljárás megindult, így joggal feltételezte, hogy a kivágási engedély megkérése is rendben megtörtént. Nincsen arra bizonyíték, hogy III.r. vádlott tudott volna ezen engedélyek hiányáról. Egyébként egyik vádlottnak sem állt módjában meggyőződnie arról, hogy a h.i erdőrészlet Natura-2000 védelem alatt áll, figyelemmel arra, hogy a közhitelű ingatlan nyilvántartás ezt az adatot nem tartalmazta. III.r. vádlott kizárólag a faanyag megvásárlására szerződött. A fa vevőjére nem tartozik, hogy az erdőgazda betartja-e az erdőművelés körében irányadó jogszabályokat. Mindezekre figyelemmel kérte valamennyi ügyészi indítvány elutasítását, illetőleg a másodfokú ítéletben megállapított végrehajtandó szabadságvesztés helyett próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés alkalmazását, azzal, hogy az elkövetési idő óta igen jelentős az időmúlás, mely nem róható fel III.r. vádlottnak, aki két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. V.r. vádlott védője csatlakozott védőtársai azon kérelméhez, hogy a harmadfokú bíróság a főügyészi indítványt utasítsa el, mert a csalás vonatkozásában sem gyanúsítás nem volt, sem pedig törvényes vád. A másodfokú bíróság ítéletének
2. oldal
3. bekezdésében tényként állapította meg, miszerint V.r. vádlott nem tudott arról, hogy a tizenegy darab adásvételi szerződést az erdőrészlet megvásárlása tárgyában nem I.r. vádlott I.r vádlott írta alá, így az V.r vádlott tudata nem foghatta át a megtévesztést, vagyis a csalás bűncselekményét nem követhette el. II.r. vádlott vádlott az utolsó szó jogán elmondta, hogy elvált családi állapotú, két nagykorú tanuló gyermekét egyedül iskoláztatja, és jelen ügyön kívül jövedéki bűncselekmény miatt folyik eljárás ellene. III.r. vádlott személyi körülményei tekintetében nyilatkozta, hogy elvált, két kiskorú gyermekét és feleségét tartja el, akikről havi 3x50.000,- Ft tartásdíj formájában gondoskodik. Vállalkozóként dolgozik, havi 95.000,- Ft a nettó jövedelme, illetőleg a vállalkozásából származó negyedéves osztaléka. Vele szemben folyamatban lévő eljárásban a Ceglédi Városi Bíróság első fokon bűncselekmény hiányában felmentette, de ez az ítélet nem jogerős. V.r. vádlott elmondta, hogy két éve kapott új vesét, mellyel kapcsolatosan folyamatosan gyógyszerszedésre szorul, illetőleg orvosi kezelésre jár. ***** A Győri Ítélőtábla az ügyészi fellebbezést a Főügyészség által módosított formában alaposnak találta. Megállapította, hogy a bejelentett ügyészi fellebbezés a Be. 386.§

(1)bekezdés c) pontja szerint joghatályos, mivel a városi bíróság a három vádlottat elítélte lopás bűntette miatt, a megyei bíróság pedig felmentette e bűncselekmény vádja alól. Az ítélőtábla Be. 393.§

(2)bekezdésében meghatározott nyilvános ülésen, a Be.387.§

(1)bekezdésének megfelelően bírálta felül a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet az azt megelőző első és másodfokú bírósági eljárással együtt. (A felülbírálat azonban nem terjedt ki I.r. vádlott I.r és IV.r. vádlott vádlottakra, figyelemmel arra, hogy az ő vonatkozásukban jogorvoslati kérelem hiányában a Nagykanizsai Városi Bíróság ítélete a Vas Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság által megváltoztatott formában jogerőre emelkedett) A harmadfokú bíróság megállapította, hogy az első és másodfokú bírósági eljárások megfeleltek a jogszabályi előírásoknak, olyan szabálysértés nem történt, ami az ügy érdemi felülvizsgálatát megakadályozta volna. Az eljáró bíróságok az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges adatok, tényeket, bizonyítékokat feltárták, és azokat törvényesen értékelték. A tényállást túlnyomórészt a vádlottak egymást kiegészítő, részletes ténybeli beismerő vallomásaira, a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokra, szakértői véleményre és a kihallgatott tanúk vallomásai alapították, azoknak az egyenkénti és együttes értékelésével állapították meg. A másodfokú bíróság a városi bíróság által rögzített tényállást részben az iratok tartalma, részben a másodfokú bíróság által felvett bizonyítás alapján kiegészítette, illetőleg helyesbítette. Az így megállapított tényállás a harmadfokú bírósági eljárásban is a felülbírálat alapjául szolgált, azt csak az előéleti adatokban időközben beállt változás okán, továbbá a harmadfokú nyilvános ülésen tett vádlotti nyilatkozatokra figyelemmel kellett kiegészíteni. A személyi rész az alábbiakkal egészül ki: II.r. vádlott vádlott vonatkozásában a Fővárosi Törvényszéken a Budapesti Fővárosi Főügyészség KÜO.24880/2005/120/I. számú,

1. február
2. napján kelt vádirata szerint jövedékkel visszaélés bűntette miatt van folyamatban eljárás. Az eljárás hatálya alatt III.r. vádlottat a Nyíregyházi Városi Bíróság
3. június
4. napján kelt és
5. október
6. napján a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 3.Bf.563/2009/
7. számú ítéletével jogerős -
8. október
9. napján megvalósított sikkasztás bűntette miatt egy év, végrehajtásában három év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. A Pesti Központi Kerületi Bíróság
10. szeptember
11. napján kelt és a Fővárosi Bíróság 31.Bf.IV.VII.10/589/2010/
12. számú ítéletével, amely
13. április
14. napján lett jogerős, a
15. október
16. napján megvalósított jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt 1 év, végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. A Kiskőrösi Városi Bíróság
17. július
18. napján jogerős 7.B367/2008/
19. számú ítéletével a
20. július
21. napján elkövetett járművezetés tiltott átengedése miatt 150 napi tétel összesen 60.000,- Ft pénzbüntetésre ítélte. Vele szemben három büntetőeljárás van folyamatban: A Szolnok Megyei Bíróságon, másodfokon van büntető per, a Ceglédi Városi Ügyészség B.2177/2009/
22. számú vádirata alapján jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt. A Kecskeméti Városi Bíróságon a Kecskeméti Városi Ügyészség B.2441/2009/
23. számú,
24. augusztus
25. napján kelt vádirata szerint adóbevételt nagyobb mértékben csökkentő adócsalás bűntette miatt folyik büntetőeljárás. Ugyancsak a Kecskeméti Városi Bíróságon a Kecskeméti Városi Ügyészség
26. február
27. napján kelt, B.163/2012/
28. számú vádiratában foglaltak alapján adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntette, bizonylati rend megsértésével az adott üzlet év vagyoni helyzete áttekintését meghiúsítva elkövetett számvitel rendje megsértésének bűntette miatt járnak el vele szemben. V.r. vádlott tekintetében a Kecskeméti Városi Ügyészség
29. február
30. napján kelt vádiratában foglalt csoportosan elkövetett garázdaság bűntette miatt - melynek elkövetési ideje
31. február
32. - a Kecskeméti Városi Bíróságon folyik büntetőeljárás. II.r. vádlott vádlott az elsőfokú ítélet meghozatala óta elvált, két nagykorú gyermekét egyedül tartja el. V.r. vádlott elvált, egy kiskorú gyermeket tart el, súlyos vesebetegsége miatt veseátültetésen esett át kettő évvel ezelőtt, melynek folytán folyamatos gyógyszerszedésre és orvosi ellátásra szorul.(5/1-
33. alatti priusz,
34. számú jegyzőkönyv) A fenti kiegészítésekkel a harmadfokú bíróság a Vas Megyei Bíróság másodfokú ítéletében rögzített tényállást tekintette irányadónak, figyelemmel a Be.388.§

(1)bekezdésére. A Vas Megyei Bíróság másodfokú határozatában kimondta, hogy a Nagykanizsai Városi Bíróság ítéletének 2.,

1. és
2. pontjában rögzített tényállás teljes mértékben megalapozott, gyakorlatilag ezeket sem az ügyészség, sem a védelem nem vitatta. Az
3. tényállási pont tekintetében a másodfokú bíróság a tényállást jórészt megalapozottnak minősítette, csak arra nézve folytatott le bizonyítást, hogy a II., III. és V. rendű vádlottak tisztában voltak-e azzal, hogy a 11 db adásvételi szerződést valójában nem I.r. vádlott I.r. vádlott írta alá. A bizonyítás eredményeként kiegészítette a tényállást azzal, hogy a vádlott-társak ezt nem tudták, és mellőzte a tulajdonostársak sértettként történő megnevezését figyelemmel arra, hogy a I.r. vádlottvel fennálló közös tulajdon folytán lopási cselekménynek nem lehetnek sértettjei. Mellőzte továbbá az erdőingatlan megvásárlása vonatkozásában a színlelt szerződésre való utalást (elsőfokú ítélet
4. oldal második bekezdés). Az ítélőtábla álláspontja szerint annak tisztázása, hogy erdőtulajdonos volt-e I.r. vádlott vagy sem, a lopás törvényi tényállásának megállapítása szempontjából valóban nem volt lényegtelen, hiszen ebből lehetett következtetni; jogában volt-e rendelkezni a fával, idegen dolog volt-e az a vádlott társak számára, akik „engedélyt" kaptak tőle a fa kivágására. A megyei bíróság osztotta az elsőfokú bíróság által levont következtetést a fellebbezéssel érintett vádlottak bűnösségére a környezetkárosítás bűntette, II.r. vádlott vádlott esetében a magánokirat hamisítás vétsége, III.r. vádlott esetében további egy magánokirat hamisítás vétsége és zár törés vétsége, illetőleg V.r. vádlott vonatkozásában a környezetkárosítás bűntette esetében. E bűncselekmények minősítése is törvényes volt. Tévedett azonban akkor, amikor II.r. vádlott vádlottat a felbujtóként, III.r. vádlott, illetőleg V.r.vádlott terhelteket társtettesként, folytatólagosan elkövetett lopás bűntette miatt emelt vád alól felmentette anélkül, hogy vizsgálta volna a Be.2.§

(4)bekezdés I. fordulata szerint, hogy a tényállás valamely más bűncselekmény tényállási elemeit magában foglalja-e. A megyei bíróság helyesen hivatkozott arra - figyelemmel a megjelölt polgári anyagi jogi szabályokra és eseti döntésekben foglaltakra -, hogy az adott ügyben a lopás bűncselekménye nem valósulhatott meg. Az ítélőtábla azonban a főügyészi indítvány nyomán részletesen vizsgálta, hogy a fellebbezéssel érintett vádlottaknak, az

1. tényállási pontban körülírt cselekvősége tekintetében más bűncselekmény; nevezetesen a csalás megállapítható-e. A releváns, és e körben a másodfokú bíróság által sem módosított tényállás szerint ugyanis II.r. vádlott határozta el, hogy a h.i erdőingatlant megszerzi. Ennek céljából kereste meg I.r. vádlott I.r. vádlottat, akiről tudta, hogy alkalmazott faipari munkásként dolgozik, vagyis az ingatlan megvételére sem szándéka, sem anyagi lehetősége nincsen. II.r. vádlott - még az erdőingatlan megvétele előtt - előre megállapodott III.r. vádlott vádlottal abban is, hogy a kitermelendő fát a III.r. vádlott cége; a
2. sz. érdekelt képviseletében megvásárolja. Az ügyletet lebonyolító ügyvédet is II.r. vádlott kereste meg a szerződések megkötése céljából, a vételárat ő küldte el III.r. vádlott által, aki magához vette az eladók által aláírt 11 darab szerződést, mivel I.r. vádlott jelen sem volt a megállapodások megkötésekor. A II.r. vádlott volt az, aki beszervezte V.r.vádlott vádlottat részben, hogy
3. január 23-án az erdőgazdálkodó választásra vigye el I.r. vádlottt, részben azért, hogy szervezzen favágó brigádot, illetőleg irányítsa a kitermelt fa feldolgozását. II.r. vádlott, III.r. vádlott és V.r. vádlott terheltek valamennyien érdekeltek voltak a faiparban, évek óta ilyen területen dolgoztak. A szakmabeliektől általában elvárható, hogy tudják; nagyobb mennyiségű fa kitermeléséhez engedély és ütemterv szükséges, melyet az erdészeti szakhatóság állít ki. A kérelmet az erdőgazda nyújthatja be azt követően, hogy őt nyilvántartásba vették. I.r. vádlott nyilvántartásba vételére, kitermelési engedély beszerzésére nem került sor, a vádlottaknak ilyen szándéka sem volt, mert azonnal megkezdték a tarra vágást, majd folytatták a hatósági betiltást követően is. A fakitermelési munkálatokat
4. május
5. napján ismételten le kellett állítani, de ezt követően III.r. vádlott vádlott - a tényállás
6. pontjában írt módon - még felhívta a vele február 8-án leszerződött vevőt a másodszori leállításkor bűnügyi zár alá vett famennyiség elszállítására. Tökéletesen tisztában voltak a terheltek magatartásuk jogellenes mivoltával, már csak azért is, mert a II. és V.r. vádlottal szemben a Lenti Városi Bíróságon már folyt a büntetőeljárás hasonló bűncselekmények miatt. A fa kivágást az erdőgazdává választás után - január 26-án - azonnal megkezdték, holott erre a tulajdonos társaktól I.r. vádlott engedélyt nem kért, be sem jelentették a szakhatósághoz, hogy az I.r. vádlott lett az erdőgazdálkodó, illetve fakitermelést szeretne végezni, az erre vonatkozó - egyébként jogszerű lehetőséget is biztosító - éves erdőgazdálkodási terv felől nem érdeklődtek. A munkálatoknál az első napokban I.r. vádlott csak azért volt jelen, mert a II., III. és V.r. vádlottak tudták, hogy hatósági ellenőrzésre kell számítani, amikor igazolni kell a tulajdonjogot, a favágási jogosultság tekintetében pedig azt kell mondani, hogy minden irat az ügyvédnél van. A munkálatokat rövid megszakítással végig V.r.vádlott vádlott irányította, hozta magával a brigádot, de jelen volt II.r. vádlott és III.r. vádlott vádlott is. A céljuk az volt, hogy rövid idő alatt - lehetőleg még a tudottan szabálytalan kitermelés leállítása előtt - minél nagyobb fa mennyiséget kivágjanak, és azt a II.r. vádlott III.r. vádlott cégének, ő pedig (a munkálatok hatósági leállítása ellenére) február 8-án már egy másik feldolgozónak értékesítse. Mindebből okszerűen következik, hogy a II., III. és V.r. vádlottak a jogtalanság talaján álltak, amikor I.r. vádlott erdőgazdálkodóvá választását követően, három napon belül megkezdték az erdő kitermelését, minden szakhatósági engedély megkérése nélkül. A szándékuk eleve a fa csalárd módon való megszerzésére irányult, hiszen másképpen semmi szükség nem volt az I.r. vádlott bevonására; az ügylet ő nevén történő futtatására. A Btk.
7. §-ában körülírt csalás elkövetési magatartása a tévedésbe ejtés vagy tévedésben tartás. A közgyűlésen jelen volt tulajdonosok elől - a II.r. vádlott vádlott utasításai szerint eljáró I.r. vádlott I.r. vádlott elhallgatta, hogy a megvásárolt területen azonnali fakitermelést kívánnak végrehajtani, annak ellenére, hogy II.r. vádlott, III.r. vádlott, valamint V.r. vádlott vádlottaknak tudni kellett - az eseményekben betöltött és a tényállásban megállapított szerepüknél fogva -, miszerint a szóban lévő erdőrészletnek több tulajdonosa van, így a fakitermeléshez az ő engedélyükre, beleegyezésükre is szükség van. Eljárásjogi szempontból sértettje a csalás bűncselekményének az, aki ennek következtében kárt szenved. A passzív alany és a károsult személye egybeeshet, de el is válhat. A sértettek nevét, a nekik okozott kár összegét, annak részbeni megtérülését tartalmazza a tényállás
8. oldal utolsó bekezdése, mely szerint: „az osztatlan közös tulajdonú ingatlan további résztulajdonosai
9. sz. résztulajdonos,
10. sz. résztulajdonos,
11. sz. magánfél,
12. sz. résztulajdonos,
13. sz. résztulajdonos és
14. sz. magánfél, akiknek járó részt a befolyt vételárból a II. és III.r. vádlottak nem fizették ki, mellyel nekik 14.111.870 forint kárt okoztak. Ebből a kitermelt fa lefoglalásával és előzetes értékesítésével összesen 1376 m³ faanyagot 9.150.814,- Ft értékben lefoglalt, míg a tulajdonostársak ezt meghaladó 4.961.056 forint kára nem térült meg." Ennek megfelelően az osztatlan közös tulajdon vonatkozásában elkövetett csalás 1 rb bűncselekményként kell figyelembe venni (BH1985.307). A megtévesztő jogellenes magatartás és a bekövetkezett kár közötti közvetlen ok- okozati összefüggés a kifejtettek szerint aggálytalanul megállapítható. Az ítélőtábla álláspontja szerint tehát tévedett a másodfokú bíróság a fellebbezéssel érintett vádlottak vagyon elleni cselekménye megítélése tekintetében. Az irányadó tényállás alapján a felmentett vádlottak büntetőjogi felelőssége minden további nélkül megállapítható a csalás bűntettében, amely törvényi tényállási elemeit mind a vádirati, mind az ítéleti tényállás tartalmazza. A kifejtett indokok alapján a harmadfokú bíróság megállapította a II., III. és V.r. vádlottak bűnösségét a Btk. 318.§

(1)bekezdésébe ütköző, az

(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő és büntetendő jelentős kárt okozó csalás bűntettében, melyet társtettesként; egymás tevékenységéről tudva, közös cél érdekében, a feladatokat egymás között megosztva valósítottak meg a Btk. 20.§

(2)bekezdése alapján. A Győri Ítélőtábla abban is osztotta a főügyészség álláspontját, hogy a megyei bíróság tévesen állapította meg a természetkárosítás bűncselekménye minősítésének megváltoztatásával összefüggésben, miszerint a vádlottakat csak gondatlanság terheli, ezért a vétségi alakzatban áll meg felelősségük. A tudattartalom jogkérdés, de ennek ténybeli alapjait az irányadó tényállás tartalmazza. Ha a terheltek jogszerűen akartak volna eljárni és beszerzik a szükséges engedélyeket, rögtön kiderült volna, hogy a területen fokozott védelem áll fenn, amire egyébként minden esetben lehet számítani nem mesterségesen telepített erdős terület esetén. Őket legalább a Btk.13.§ második fordulatában meghatározott eshetőleges szándék vezette, mert tisztában voltak azzal, hogy tevékenységük eredményeként fokozottan védett növény- vagy állatfajok pusztulhatnak el, de ezzel szemben közömbösek voltak; belenyugodtak a következményekbe. A II., III. és V.r. vádlottak e cselekvősége tehát helyesen a Btk.281.§

(2)bekezdés a) pontja és

(3)bekezdés b) pontja szerint természetkárosítás bűntettének minősül, amit a Btk.20.§

(2)bekezdése alapján szintén társtettességben követtek el. A bűnösség megállapítására és megváltozott minősítésre tekintettel az ítélőtáblának új büntetést kellett kiszabni. Az első-, illetőleg a másodfokú bíróság ítélete a büntetés kiszabási körülményeket maradéktalanul tartalmazza, ahol az enyhítő körülmények sorát csak az időmúlással kell kiegészíteni, mely a jogerős elbírálásig már jelentős; 5 év, mely nem róható a vádlottak terhére. A Btk.85.§

(1)és

(2)bekezdése szerint halmazati büntetésként a vádlottak terhére megállapított bűncselekményeket - a Btk.2.§ I. fordulata alapján alkalmazott, elkövetéskor hatályban volt és a vádlottakra nézve összhatásában kedvezőbb - Büntető Törvénykönyv 212 évi szabadságvesztéssel fenyegeti. III.r. vádlott vádlott a - Btk.137.§ 15. pontja szerint különös visszaeső. Az ítélőtábla álláspontja az volt, hogy az időmúlás okán az elsőfokú ítéletben kiszabott büntetések mértéke nem indokolt, a másodfokú bíróság által alkalmazott joghátrányban viszont nem jelenik meg a bűnösség megállapítása. Ezért a belső arányosságra is figyelemmel a rendelkező részben írt mértékű börtönbüntetést szabta ki II.r. vádlott és III.r. vádlott vádlottal szemben a Btk.43.§ a) pontja alapján. V.r.vádlott vádlottat, súlyos betegségére való tekintettel, a Btk.45.§

(2)bekezdése alapján, eggyel enyhébb fokozatú; azaz fogházbüntetésre ítélte. Az ítélőtábla által a Btk.53.§ és 55.§

(1)-

(2)bekezdése alapján alkalmazott közügyektől eltiltás mellékbüntetés a mérsékelt főbüntetési tartamhoz képest arányos. A harmadfokú eljárásban a vádlottak terhére más vagyon elleni bűncselekmény került meghatározásra, de a polgári jogi igény elbírálása érdemben nem történhetett meg, mivel az osztatlan közös tulajdonról lévén szó, nem lehet a büntetőeljárásban tisztázni a kártérítési jogosultság arányát. A másik ok, hogy a kártérítési kötelezettség olyan terheltre is kiterjedhet, aki a harmadfokú eljárásban már nem volt jelen. Ezért a Be.335.§

(1)bekezdés II. fordulata alkalmazásával a polgári jogi igényeket az ítélőtábla egyéb törvényes útra utasította. Ezzel összefüggésben mellőzte a Be.159.§

(2)bekezdésben meghatározott ok fennállására hivatkozva a zár alá vétel feloldását II.r. vádlott vádlott vagyontárgyait illetően. A letétként kezelt pénzösszeg megjelölését helyesbítette és a Be.155.§

(1)bekezdése alapján a lefoglalás megszüntetése mellett azt a Be.157.§

(1)bekezdése alkalmazásával a polgári jogi igények biztosítására visszatartotta azzal, hogy a magánfelek hatvan napon belül igazolni kötelesek, miszerint polgári perben biztosítási intézkedést kértek. Ellenkező esetben a Be. 159.§

(6)bekezdés a) pontja és a Be.157.§

(2)bekezdése alapján a zár alá vételt fel kell oldani, a visszatartást meg kell szüntetni. A bűnösség kérdésében történt változtatás okán a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés már nem állja meg a helyét a Be.338.§

(2)-

(4)bekezdés alapján. Az ítélőtábla a Be.373.§

(1)bekezdés I/d) pontja és 399.§

(1)bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte a másodfokú ítélet bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezését, mert az olyan vádlottakat is érint, akiknek cselekménye már jogerősen elbírálásra került és nem voltak alanyai a harmadfokú eljárásnak. Az elsőfokú bíróság lesz majd abban a helyzetben, hogy a Be.578.§

(1)bekezdése szerinti különleges eljárás keretében döntsön a bűnügyi költség viseléséről. Az első- és másodfokú ítélet egyéb rendelkezései törvényesek, a felhívott jogszabályi hivatkozások pontosak. A fentiekben kifejtettek alapján az ítélőtábla a Vas Megyei Bíróság 2010. május 7. napján kihirdetett 3.Bf.366/2009/27. számú ítéletét a Be. 398.§

(1)-

(2)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően megváltoztatta, egyebekben a Be. 397.§-a szerint helybenhagyta. Rendelkezett a harmadfokú eljárásban a Be. 381.§

(1)bekezdése alapján - figyelemmel a 385.§ rendelkezésére - a kirendelt védői díjjal kapcsolatban felmerült bűnügyi költség viseléséről. Győr,

1. szeptember
2. napján Dr.Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke Záradék: .Vajda Edit sk. .Csák Csilla sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja Ez az ítélet, valamint a Vas Megyei Bíróság
3. május
4. napján kihirdetett 3.Bf.366/2009/
5. számú ítéletének meg nem változtatott része
6. szeptember
7. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
8. szeptember
9. napján . Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: