Bf.217/2012/6 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdése értelmében a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek keretében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az alább megjelölt kivételtől eltekintve a perrendi szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást. Felderítette és megvizsgálta a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékokat, azokat rendkívül részletesen a logika szabályainak is megfelelően értékelve adott számot ténymegállapításairól. A megállapított tényállás túlnyomórészt mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az - figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdésének a) pontjára - mindössze kisebb mértékű helyesbítésre szorul. Mellőzte a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet

1. oldalának utolsó bekezdéséből a
2. és
3. mondatot, valamint a
4. oldal
5. bekezdését. Az elsőfokú bíróság a tényállásnak a fentiek szerint mellőzött, a vádlott családon belül tanúsított magatartására vonatkozó részleteit alapvetően a vádlott édesanyja, tanú1 nyomozás során tett vallomása alapján rögzítette. A tanút azonban a rendőri elővezetés sikertelensége miatt a bírósági tárgyaláson kihallgatni nem tudta, ezért a Be.296.§

(1)bekezdésének a) pontja értelmében felolvasással tette a tárgyalás anyagává a tanúnak a nyomozás során az első, valamint a második alkalommal tett előadásait. Hangsúlyozni szükséges, hogy tanú1 a rendőrség előtt mindössze az első esetben tett vallomást, míg a második meghallgatásakor mentességi jogával élve a vallomástételt megtagadta. Mivel a tanú a rendőrség előtt az utolsó alkalommal a vallomástételt megtagadta, a tárgyaláson pedig nem jelent meg, így nem volt módja nyilatkozni arról, hogy mentességi jogával élni kíván-e. A kifejtettek miatt a másodfokú bíróság aggályosnak találta a legutolsó vallomása értelmében mentességi jogával élő tanú1 vallomásának felolvasását, és annak értékelését, ezért azt a bizonyítékok köréből kirekesztette. E bizonyíték hiányában a tényállásnak a tanú vallomásán alapuló, a büntetőjogi felelősséggel közvetlen kapcsolatban nem álló részleteit is mellőzni kellett. Egyebekben az elsőfokú bíróság helyesen fogadta el az egyéb bizonyítékokat, így a vádlott előadását, a kihallgatott tanúk vallomásait, a helyszíni szemle jegyzőkönyv adatait, az orvosszakértői és elmeszakértői véleményeket, a DNS vizsgálatról készített jelentést, továbbá a híváslista adatait. A vádlott az eljárás folyamán többféle előadást tett. A nyomozás során első alkalommal történt kihallgatásakor tagadta a bűncselekmény elkövetését, majd később ténybeli beismerő vallomást terjesztett elő, amelyben nem tagadta a bűncselekmény elkövetését, de a bántalmazás részleteiről, módjáról, intenzitásáról arra hivatkozással, hogy azokra nem emlékszik, nem tett részletes vallomást. Ugyancsak vitatta a szakítás esetére kilátásba helyezett fenyegető kijelentésének komolyságát, illetve a sértett korábbi többszöri bántalmazásának tényét. Mindössze a harmadik,

1. év február hó
2. napján tett vallomásában ismerte el a fenti, korábban tagadott részleteket. Ekkor azt is vallotta, hogy a sértettet kapcsolatuk során három alkalommal bántalmazta. Az ötödik kihallgatásakor az ölési cselekményhez kapcsolódó bántalmazás további részleteit is feltárta; három-négy tenyérrel történő ütésen kívül három-négy ökölütést is elismert, ellenben még ekkor is tagadta a sértett fojtogatását. Az elsőfokú bíróság a vádlott többféle vallomásaira figyelemmel helyesen járt el, amikor az általa vitatott eseményeket illetően az egyéb meggyőző bizonyítékok elfogadásával állapította meg a tényállást. A vádbeli cselekmény előzményeiről, köztük a vádlott és a sértettkapcsolatáról, annak alakulásáról több tanú rendelkezett részletekbe menő ismeretekkel; nevezetesen a vádlott és részben a sértett lakótársai, különösen tanú2, tanú3, tanú4, tanú5, tanú
3. Ezekről a körülményekről az említett személyek azonos tartalmú vallomást terjesztettek elő. Ezen túlmenően a sértett hozzátartozói is tisztában voltak a vádlott és a sértett kapcsolatának leglényegesebb elemeivel. Több jelentős körülményről tudtak beszámolni a sértett barátnői, tanú7, tanú8 tanúk is, akik nyilatkoztak a vádlott féltékenységéről, valamint a kapcsolat megszakadása esetére tett vádlotti fenyegető kijelentésekről. A vádlott a környezetében ugyanis több személy előtt hangoztatta a sértettel és családjával szemben élet ellen irányuló fenyegetőzését. A cselekmény napján történt események is jól nyomon követhetők voltak a vádlott lakótársai, illetve a sértett barátnői, továbbá a sértett édesanyja előadása alapján. Így egybehangzó előadások álltak rendelkezésre a sértett ..........e utazásának időpontjára, a vádlottal való találkozásának helyszínére, majd a szálláshelyükig tartó útvonalukra nézve. Arra vonatkozó adat is felmerült, hogy a sértett nem teljesen saját elhatározásból ment a vádlottal a bűncselekmény színhelyére. A .......... Áruház előtt tanúsított tiltakozó magatartását észlelte tanú9 érdektelen tanú. A bűncselekmény helyszínén, a romos, elhagyatott épületben a sértettnek a bűncselekmény elkövetése előtti jelenlétéről szintén több személy számolt be. Ezek közül tanú5, valamint tanú6 tanúk személy szerint azonosították a vádlott társaságában tartózkodó sértettet, míg a többi lakótárs arról nyilatkozott, hogy hangja alapján egy nő társalgott a vádlottal. A bántalmazás módját, az ahhoz használt eszközt az elsőfokú bíróság az orvosszakértők által adott vélemény, valamint a helyszíni szemle adatai alapján megalapozottan állapította meg. A sértett koponyáján észlelt sérülések jellege, a helyszínen feltalált dobogón hátramaradó rongálódások és a sértett vérével megegyező vérszennyeződések alapján minden kétséget kizáróan rögzíthető volt, hogy a vádlott a fejsérüléseket a sértett fejének dobogóba történő többszöri nekivágásával idézte elő. A fojtogatás tényét az orvosszakértők a nyakon észlelt elváltozások alapján egyértelműen azonosítani tudták. A bántalmazás sorrendjét a tüdőben észlelt vérbelehelés igazolta: eszerint a sértett először szenvedte el a koponyasérüléseit, majd utána történt a fojtogatása, és az említett két sérülés együttesen idézte elő halálát. A vádlottnak a cselekmény elkövetése után kifejtett magatartása is pontosan rekonstruálható volt, részben a holttest feltalálási körülményei, részben az elhunyt sértettet felfedező tanúk vallomása, továbbá azoknak a személyeknek az előadása alapján, akikkel a vádlott az elkövetést követően találkozott. Így tisztázható volt, hogy a vádlott a cselekményt követően először ...............a utazott, onnan anyjához ment, majd tanú10 társaságában és annak gépkocsijával érkezett ..........e. A lefoglalás adatai nem hagytak kétséget a vádlott által a sértettől megszerzett ingóságok, okiratok kérdésében. A fentiek szerint helyesbített tényállás a Be.352.§

(2)bekezdése alapján irányadó volt a fellebbezési eljárásban is. -----------------------A megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen vont jogkövetkeztetést a vádlott büntetőjogi felelősségére valamennyi cselekményével összefüggésben, és azok minősítése is mindenben megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. Az ölési cselekmény vonatkozásában a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság minősítő tevékenységével, és azokkal az indokokkal is, amelyek alapján a minősített emberölés megállapítására nem látott jogi lehetőséget. Nem osztotta ugyanakkor az elsőfokú bíróságnak az ölési szándék formája vonatkozásában elfoglalt jogi álláspontját. Az irányadó tényállás szerint a vádlott először tenyérrel, majd ököllel ütötte a sértett fejét, majd az emeleti szintről lemenve a földszinten folytatódó bántalmazás során a földre kerülő sértett nyakát megragadta, s azt fojtogatta. Ezt követően még a hanyattfekvő sértett fejét több alkalommal, nagy erővel a fából készült dobogó éles szélébe ütötte. A sértett halálát a benyomatos koponyacsont-töréshez és agyzúzódáshoz társuló agynyomásfokozódás, valamint a nyaki leszorítás következtében fellépett fulladás együttesen eredményezte. A bántalmazás módja, intenzitása, az ütések száma, ereje alapján a vádlottnak tisztában kellett lennie a végzetes, halált eredményező következménnyel, amelybe nem kizárólag belenyugodott, hanem kifejezetten annak megvalósítására törekedve tanúsította erőszakos magatartását. A vádlott egyenes szándékára utalt a cselekmény utáni viselkedése is. A sértettet igyekezett elrejteni, ezért holttestét letakarta, a gyors azonosítását lehetővé tevő személyes tárgyait eltüntette. A kifejtettek miatt a másodfokú bíróság megállapította, hogy a vádlott egyenes szándékkal követte el az ölési cselekményt. Hangsúlyozni szükséges, hogy a fojtogatással párosuló ölési cselekmények esetében a következetes ítélkezési gyakorlat szerint az elkövetők egyenes szándéka állapítható meg, hiszen a nyak nagy erővel történő szorongatásával az elkövetők kifejezetten a halálos következmény elérése érdekében cselekszenek. A másodfokú bíróság a vádlott egyéb cselekményeinek minősítése vonatkozásában mindenben egyetértett az elsőfokú bíróság jogi érveivel. A cselekmények minősítését egyébként a vádlott, illetve védője jogorvoslati kérelmeikben nem is sérelmezték. -----------------------Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket túlnyomórészt helyesen tárta fel. További nyomatékos enyhítő körülmény a vádlott fiatal felnőtt kora, azon belül is az, hogy a cselekmény elkövetésekor a vádlott a 18. életévét is mindössze két és fél hónappal haladta meg. Némileg azonban e körülmény súlyát csökkentette, hogy a vádlott már a cselekmény elkövetésekor is ügyészi megrovásban részesült, azt követően pedig több bíróság is büntetőjogi felelősségét állapította meg. A másodfokú bíróság további súlyosító körülményként értékelte, hogy a sértett a cselekmény elszenvedésekor még a 16. életévét sem töltötte be. Az egyebekben helyesen feltárt bűnösségi körülményekre figyelemmel az elsőfokú bíróság arányos, a középmértéket némileg meghaladó szabadságvesztést szabott ki a vádlottal szemben, amely mind speciál-, mind generálpreventív szempontból szükséges a Btk.37.§-ában írt büntetési célok eléréséhez. Nem lehetett azt a körülményt sem figyelmen kívül hagyni, hogy a vádlott annak a személynek a sérelmére követte el a bűncselekményeket, aki a barátnője volt, és akivel a cselekmény előtt közvetlenül közösült. Erre a tényezőre is, valamint a cselekmény gátlástalan elkövetési módjára figyelemmel a büntetés lényeges enyhítését a másodfokú bíróság nem tartotta lehetségesnek. A kifejtettek miatt a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A Btk.99.§

(1)bekezdése alapján rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő továbbmenő beszámításáról. A vádlott a Be.381.§

(1)bekezdése alapján köteles a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. P é c s,

1. november
2. Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Halász Etelka s.k. előadó bíró, Dr.Tóth Sándor s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 12.B.246/2011/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.217/2012/
4. számú végzése folytán
5. év november hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke