Gf.20325/2011/4 – Győri Ítélőtábla

A Győri Ítélőtábla Gf.I.20.325/2011/4.szám A Győri Ítélőtábla a dr.Németh Zsolt ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Zafír János ügyvéd által képviselt alperes ellen jogalap nélküli gazdagodás iránt indított perében a Veszprém Megyei Bíróság

1. április
2. napján kelt 4.G.40.018/2011/
3. számú ítélete ellen a felperes részéről 10.sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Köteles a felperes megfizetni az alperesnek 15 napon belül 160.000 (egyszázhatvanezer) forint másodfokú perköltséget. Köteles a felperes leletezés terhével 8 napon belül leróni az iratoknál 344.600 (háromszáznegyvennégyezer-hatszáz) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint 2008-ban szindikátusi szerződés jött létre egyrészről a "A" Kft. és az "B" Kft., másrészről a "C" Kft., az alperes, az "D" Kft., és a "E" cégcsoporthoz tartozó gazdasági társaságok között a "F", .... szám alatti "C" Bevásárló Központ Társasház "B" Kft. üzemeltetési koncepciójának megfelelő üzemeltetése érdekében. Ennek 2.
4. pontjában a szerződő felek megállapodtak abban, hogy az "B" Kft., illetőleg a tulajdonosi jogokat gyakorlók döntése alapján a "A" Kft. bérbe veszi a szerződés mellékletében felsorolt ingatlanokat az "D" Kft-től, illetve az alperestől 46 €/m2/év +ÁFA „alap bérleti díjért". A szerződés 2.
5. pontja szerint a bérlő a bérleti szerződésből eredő kötelezettségeinek biztosítékaként fél éves alap bérleti díj összegének megfelelő óvadék nyújtására köteles a bérleti szerződés aláírásától számított 3 munkanapon belül. A szerződés 4.1.pontjában a "E" cégcsoporthoz tartozó gazdasági társaságok kötelezettséget vállaltak arra, hogy a bérleti szerződés aláírásával egyidejűleg az "C" Kft.-ben, az alperesben, illetve az "D" Kft-ben lévő üzletrészeikre 5 évre vételi jogot engednek az "B" Kft., vagy az általa kijelölt személy részére. A szindikátusi szerződésnek megfelelően 2008.április 28-án, bérleti szerződés jött létre egyrészről az alperes és az "D" Kft., mint bérbeadó, másrészről a "A" Kft., mint bérlő között, amelyben a bérleti díjat valamint az óvadékot a szindikátusi szerződésben foglaltaknak megfelelően szabályozták. Az "B" Kft. 2008.május 6-án „kaució" címén 5.742.935 forintot utalt át az alperes számlájára. A fenti szerződéskötések, továbbá az átutalás időpontjában is az "B" Kft., valamint a "A" Kft ügyvezetői egyaránt "G" és "H" voltak. A 2010.október 7-én létrejött engedményezési szerződéssel az "B" Kft. (a továbbiakban: felperesi jogelőd) a felperesre engedményezte a
6. május 6-án az alperesnek átutalt 5.742.935,- Ft összegű követelést és járulékait. A felperes keresetében 5.742.935 Ft, s ennek
7. május 6-tól járó törvényes mértékű késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a felperesi jogelőd az alperessel nem állt olyan jogviszonyban, amely alapján kaució fizetésére lett volna köteles, így a kaució címén tévesen átutalt összeggel az alperes jogalap nélkül gazdagodott. (Ptk.361.§./1/ bekezdés) Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint az alperes, valamint a felperesi jogelőd részesei voltak a 2008-ban létrejött szindikátusi szerződésnek és az abban, valamint az annak alapján létrejött bérleti szerződésben kikötött óvadék összegét utalta át a felperesi jogelőd az alperesnek. Ezért tartozatlan fizetés a felperesi jogelőd részéről nem történt, a kereseti összeget nem tévedésből utalta át, erre szándékosan került sor, figyelemmel arra is hogy mind a felperesi jogelőd, mind pedig az "A" Kft. ügyvezetője ugyanaz a személy volt. Az alperes pedig ezt a teljesítést elfogadta a felperesi jogelődtől. Hivatkozott a szindikátusi szerződés
8. pontjára is, amely kötelemben a felperesi jogelőd ugyanolyan szerződő fél volt, mint a "A" Kft. Jogalap nélkül azért sem gazdagodhatott az alperes, mert a felperesi jogelődnek és a "A" Kft-nek 50.000.000,- Ft-ot meghaladó összegű tartozása áll fenn az alperessel szemben. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 250.000,- Ft perköltséget. Határozatának indokolása szerint a felek a szindikátusi szerződés, és a bérleti szerződés érvényességét nem vitatták, így nem volt vitás, hogy az alperes e szerződések alapján jogosult volt a felperesi jogelőd által átutalt óvadék összegére. A felperesi előadás szerint azonban az óvadék összegének átutalására nem a felperesi jogelőd, hanem a "A" Kft. lett volna köteles. Ugyanakkor nem volt vitatott az sem, hogy a "A" Kft. a kaució átutalására irányuló kötelezettségét nem teljesítette. "I" tanú vallomása alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a felperesi jogelőd által kaucióként átutalt összeget a bérleti szerződésben megjelölt óvadék összegének tekintette és ez a
9. május 6-i kifizetéstől a fizetési meghagyásos eljárás
10. október 7-i megindulásáig a felek között nem volt vitás. A felperes törvényes képviselője, aki egyúttal a felperesi jogelőd törvényes képviselője is volt, maga is úgy nyilatkozott, hogy több alkalommal előfordult, hogy a "A" Kft. kötelezettségének a felperesi jogelőd pénzéből tettek eleget, mert utóbbi jobb anyagi helyzetben volt. Ilyenkor „engedményezési szerződéseket szoktak kiállítani", de jelen per tárgyát képező összegre ilyen szerződés nem jött létre. Ugyanakkor tényállás szerinti szerződések, és a tanúvallomás alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperesi jogelőd által átutalt összeg az alperest óvadék jogcímén megillette, ezért a Ptk.361.§-ára alapított keresetet elutasította. Álláspontja szerint a jogvita elbírálása szempontjából irreleváns annak a vizsgálata, hogy milyen belső jogviszony alapján teljesítette a felperesi jogelőd a "A" Kft. bérlőt terhelő óvadékfizetési kötelezettségét. Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatásával az alperes keresete szerinti marasztalását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését kérte. Fellebbezési érvelése szerint az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból helytelen jogkövetkeztetést vont le, tévesen értelmezte az alkalmazandó jogszabályokat, és a bizonyítékokat helytelenül mérlegelte. Változatlanul nem vitatta, hogy a szindikátusi és a bérleti szerződés érvényesen létrejött, de ezek alapján az alperes nem volt jogosult a felperesi jogelőd által átutalt óvadék összegére. Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy a szindikátusi szerződés a felek jogait és kötelezettségeit csak generálisan szabályozta, az volt a célja, hogy a felek meghatározzák az együttműködésük kereteit, a megkötendő szerződések főbb pontjait. A bérleti szerződés létrejöttét követően a bérleti jogviszonyból eredő jogokra és kötelezettségekre e szerződés vált irányadóvá, amely szerint az óvadék nyújtására a bérlő "A" Kft. volt köteles. Sem a szindikátusi szerződés, sem a bérleti szerződés nem teremtett jogalapot az alperesnek arra, hogy a bérleti szerződésben bérlőként nem is szereplő felperesi jogelőd által átutalt összeget óvadék jogcímén megtartsa, mert azt nem az óvadék megfizetésére kötelezett utalta át. Az óvadék átutalására egyértelműen a "A" Kft. volt köteles, és a jelen per eldöntése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a "A" Kft. az óvadék fizetési kötelezettségének eleget tett-e. Az elsőfokú bíróság a tanúvallomás alapján helytelenül állapította meg, hogy az alperes a felperesi jogelőd által kaucióként átutalt összeget a bérleti szerződésben megjelölt óvadék összegének tekintette, mert a meghallgatott tanú az óvadék átutalásakor nem volt az alperes ügyvezetője. A felperes törvényes képviselője azt adta elő, hogy volt rá példa, hogy a "A" Kft. helyett engedményezési vagy tartozás átvállalási szerződés alapján a felperesi jogelőd tett eleget a fizetési kötelezettségnek, de a perbeli óvadék esetében nem ez történt, az óvadékot tévedésből utalta át a felperesi jogelőd a "A" Kft helyett. Az elsőfokú bíróság a felperesi nyilatkozatokat nem a maguk teljességében értékelte. Nem annak van jelentősége, hogy az alperes jogosult volt-e az óvadékra, hanem annak, hogy az alperes a felperesi jogelőddel nem állt szerződéses jogviszonyban, az óvadék engedményezésére és tartozásátvállalására nem került sor, a bérleti szerződés alapján az óvadék megfizetésére nem a felperesi jogelőd, hanem a "A" Kft. volt köteles. Ugyanakkor az óvadékot a felperesi jogelőd fizette meg, jogcím nélkül, tartozatlanul, ezért az óvadék összegét a jogalap nélküli gazdagodás címén az alperes köteles visszatéríteni. Nem irreleváns annak a vizsgálata, hogy milyen belső jogviszony alapján teljesítette a felperesi jogelőd a "A" Kft. bérlőt terhelő óvadék fizetési kötelezettséget. Jelentősége van ugyanis annak, hogy a felperesi jogelőd állt-e olyan jogviszonyban az alperessel, amely kötelezte a kereseti összeg megfizetésére, de ilyen jogviszonyban a felperesi jogelőd nem állt az alperessel. Egy gazdálkodó szervezet csak akkor teljesíthet egy másik gazdálkodó szervezet helyett, ha e tartozást a Ptk.332.§. /1/ bekezdése alapján átvállalja. Amennyiben a felperesi jogelőd és a "A" Kft. megállapodtak volna abban, hogy az előbbi átvállalja az utóbbi óvadék fizetésére vonatkozó kötelezettségét, úgy kötelesek lettek volna a jogosult alperes hozzájárulását kérni. Ugyanakkor tartozásátvállalás nem jött létre a felperesi jogelőd és az óvadék fizetésre köteles "A" Kft. között, így az alperes hozzájárulását sem kérték. Így a felperesi jogelőd nem állt olyan jogviszonyban az alperessel, amely kötelezte volna a perbeli 5.742.935 forint megfizetésére. A tartozatlan fizetés miatt pedig a vagyoni előnyhöz jogalap nélkül jutott az alperes, amely vagyoni előny visszafizetésére köteles. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, annak helyes indokai alapján, fenntartva az elsőfokú eljárásban előadott védekezését. A fellebbezés nem alapos. A fellebbezés kapcsán az ítélőtábla mindenekelőtt rámutat arra, hogy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének törvényes indoka nem volt, az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése nélkül hozta meg a határozatát, amelyet a Pp. 221.§-ban foglaltaknak megfelelően indokolt meg. Az elsőfokú bíróság az érdemi döntés meghozatalához szükséges releváns tényállást túlnyomórészt helyesen állapította meg, azt az ítélőtábla az alábbiakkal egészíti ki: - A perbeli szindikátusi szerződés 5.1.pontjában az "C" Kft, az "D" Kft., illetőleg az alperes, valamint az "B" Kft. és a "A" Kft. megállapodtak, hogy a szindikátusi szerződés, és az annak alapján megkötendő szerződések hatálya alatt egymással együttműködnek, egymás érdekeit a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszik. E szerződés 9.1 pontjában a szerződő felek kifejezetten rögzítették, hogy a szindikátusi szerződésben szabályozott kötelezettségek jogi egységet képeznek, azok illetőleg a szerződés alapján megkötendő további szerződések osztják egymás jogi sorsát, így valamely szerződés megszűnése, vagy a szindikátusi szerződésbe, illetve a megkötendő szerződésekbe foglalt kötelezettség megszegése a felek között létrejött valamennyi megállapodás megszűnését eredményezi. Az elsőfokú bíróság - az így kiegészített, pontosított tényállás alapján - érdemben helytálló döntést hozott, amellyel az ítélőtábla egyetért. A perben abban kellett állást foglalni, hogy a felperes keresetében követelt összeg átutalására jogalap nélkül került-e sor, vagy sem. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a konkrét esetben a 5.742.935,- Ft nem jogalap nélküli kifizetés volt a felperesi jogelőd részéről, ennek átutalására nem tévedésből, és nem adminisztrációs hibából került sor. Nem volt vitás a perben, hogy a perbeli bérleti szerződés rendelkezései szerint nyújtandó óvadék eredeti kötelezettje a "A" Kft. volt. Ugyanakkor a felperesi jogelőd is szerződéses kapcsolatban állt az alperessel, a perbeli bérleti szerződés alapjául szolgáló, annak keretet adó szindikátusi szerződésben a "A" Kft-vel egy oldalon álló jogosult és kötelezett volt, annak 2.10 pontja bérlőként nevesítette. A szindikátusi szerződés 4.1 pontjában a felperesi jogelőd javára engedtek vételi jogot, rögzítve kifejezetten a 9.1 pontban azt is, hogy „a szindikátusi szerződésben szabályozott kötelezettségek jogi egységet képeznek, azok illetőleg a szerződés alapján megkötendő további szerződések osztják egymás jogi sorsát, így valamely szerződés megszűnése, vagy a szindikátusi szerződésbe, illetve a megkötendő szerződésekbe foglalt kötelezettség megszegése a felek között létrejött valamennyi megállapodás megszűnését eredményezi." A Ptk. 270.§