A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.226/2012/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi október hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az emberölés bűntette miatt I.rendű vádlott ellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék B.107/2012/
- számú ítéletét akként változtatja meg, hogy a kiszabott börtönbüntetés tartamát 10 (tíz) évre enyhíti. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámít a
- május
- napjától a mai napig előzetes fogvatartásban eltöltött idő. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás A Kaposvári Törvényszék B.107/2012/
- számú,
- május
- napján kelt ítéletével I.rendű vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében, ezért, valamint a Barcsi Városi Bíróság 1.B.182/2011/
- számú ítéletében megállapított zaklatás bűntette és zaklatás vétsége miatt halmazati büntetésül 12 év börtönre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott által előzetes fogvatartásban eltöltött időt a szabadságvesztésbe beszámította, rendelkezett a bűnjelekről, és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A törvényszék ítélete ellen a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen levő képviselője útján a tényállás, a bűnösségi körülmények és a jogi indokolás kisebb terjedelmű kiegészítése mellett a törvényszék ítéletének helybenhagyására tett indítványt. A védő perbeszédében másodsorban az ítélet hatályon kívül helyezését kérte. A védelmi fellebbezések alapján eljárva a másodfokú bíróság a Be.348.§
(1)bekezdése alapján a megelőző eljárással együtt bírálta felül az elsőfokú bíróság jogorvoslattal megtámadott határozatát. A felübírálat során a fellebbviteli bíróság megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le az eljárást, a tényállást felderítette, a bizonyítékokat beszerezte és értékelte, indokolási kötelezettségének is csaknem mindenben eleget tett. A másodfokú bíróság az iratok tartalma alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - figyelemmel a Be.352.§
(1)bekezdés a) pontjára - az alábbiak szerint egészíti ki. A sértett közvetlenül a cselekmény elkövetése előtt azt mondta a vádlottnak, azért jött vissza, hogy porig alázza (nyomozati iratok 614. oldal és a vádlott utolsó szó jogán tett nyilatkozata). Az így kiegészített tényállás mentes a Be.351.§
(2)bekezdésében meghatározott megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul, így irányadó volt a másodfokú eljárásban is. Az elsőfokú bíróság a tényállást alapvetően a vádlott bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomása alapján állapította meg. A törvényszék helyesen állapította meg, hogy a vádlott az eljárás során lényegében végig beismerő vallomást tett, nem tagadta, hogy feleségét ő ölte meg. Kétségtelen, hogy az elsőfokú bírósághoz eljuttatott, és az iratok között
- sorszám alatt található levelében megkísérelte visszavonni beismerő vallomását. A levélben hivatkozottak azonban mindenféle ténybeli alapot nélkülöztek, azt a későbbiekben a vádlott sem tartotta fenn. Az eljárás során beszerzett objektív bizonyítékok, így a vádlott és a sértett által közösen lakott házban talált vérnyomok, a híváslista adatai, valamint a tanúvallomások is a vádlott beismerő vallomását támasztották alá. A vádlott a másodfokú eljárás során
- sorszám alatti beadványában, az ügyben kihallgatott tanú1 és tanú2 tanúk vallomásának elfogadhatóságát vitatta, őket elfogultnak tekintette. A fellebbezés indokolásának tekinthető terjedelmes írás azonban mégsem a jelen ügyben releváns tényeket vitatta, hanem részben a Barcsi Városi Bíróság által megállapított tényállást kifogásolta, részben az őt korábban ért sérelmeket, házasságának, családi életének történéseit részletezte. Az elsőfokú bíróság logikai hibáktól mentes, megfelelő érveket tartalmazó mérlegeléssel állapította meg a tényállást, azt a másodfokú eljárásban sem a vád, sem a védelem nem támadta. A helyesen megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és az elkövetett cselekményt is az anyagi jogszabályoknak megfelelően minősítette. A fentiekre tekintettel a védelem hatályon kívül helyezést indítványozó fellebbezése nem megalapozott. Helyesen hivatkozott a Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában arra, hogy az elsőfokú bíróság jogi indokolása adós maradt annak a kifejtésével, hogy a vádlott cselekménye miért nem az emberölés privilegizált esetét valósítja meg. Az I.rendű vádlott ugyanis egyik kihallgatása alkalmával (nyomozati iratok
- oldal), valamint az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában is hivatkozott arra, hogy felesége megalázta őt, emiatt kialakult indulatában fojtotta meg a sértettet. Ezen ügyészi felvetéshez csatlakozott a védelem is, bár az eredmény tekintetében eltérő következtetést levonva. A vádlott védője
- sorszám alatti beadványában az I.rendű vádlott cselekményének eltérő minősítésére tett indítványt, álláspontját a Szegedi Ítélőtábla BH
- szám alatt közzétett eseti döntésével is indokolta. Kétségtelen, hogy a védelem által hivatkozott jogeset és jelen ügy tényállása mutat némi azonosságot, azonban a két tényállás közötti eltérés olyan mértékű, hogy jelen ügyben a hivatkozott eseti döntéssel szemben az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének megállapítására nincs lehetőség. A töretlen ítélkezési gyakorlat szerint méltányolható okból akkor származik a felindulás, ha azt az elkövetőn kívül álló ok váltja ki, és az erkölcsileg menthető. Ezen túlmenően fiziológiás alapon kialakult indulatnak olyan mértékűnek kell lennie, amely az elkövető számára a megfontolás szokásos mértékének a megtartását lehetetlenné teszi, vagyis tudatszűkítő hatása van vagy tudatborulást is eredményez. Mindenben megalapozott az ügyészségnek az az álláspontja, hogy jelen ügyben a sértett provokatív magatartást tanúsított, kijelentése azonban nem volt olyan súlyosan elítélendő - az előzményekre is figyelemmel -, amely a vádlott erős felindulását megalapozná. A vádlott előtt ismert volt, hogy a sértett közeli kapcsolatba került tanú1-el, emiatt a vádlott és a sértett közötti házastársi kapcsolat megromlott, meg is szakadt, a sértett már korábban hosszabb időre elköltözött a közös lakásból. Ebbe a vádlott nem nyugodott bele, új lakóhelyén a sértettet többször felkereste, őt megöléssel fenyegette, zaklatta, ami miatt a Barcsi Városi Bíróság el is marasztalta. Amikor a sértett visszaköltözött közös lakásukba, ezt kizárólag a gyermekek érdekeinek szem előtt tartása miatt tette, a házassági életközösséget a vádlottal nem állították vissza. A sértett hűtlensége, válási szándéka a vádlott számára tehát nem volt újszerű és váratlan, így az I.rendű vádlottat sértő, megalázó kijelentése nem okozhatott olyan mértékű hirtelen indulatot, amely a megfontolás szokásos mértékének megtartását lehetetlenné tette volna. A vádlott indulatból ölte meg a sértettet, ez azonban nem a feleségének sértő kijelentése miatt kialakult erős felindulásra vezethető vissza, hanem egy hosszabb, a vádlott által fel nem dolgozott, a sértett hűtlenségébe, házasságuk felbomlásába bele nem nyugvó ember indulati cselekménye, de nem egy beszűkült tudatállapot eredménye. Az előzményekre figyelemmel sem a vádlott indulata nem tekinthető minden szempontból méltányol-hatónak, és a sértett magatartása sem válthatott ki olyan mértékű felindulást, amely az emberölés privilegizált esetének megállapítását indokolná. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság által alkalmazott minősítés, a Btk.166.§
(1)bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének a megállapítása törvényes. A büntetés kiszabását meghatározó körülményeket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen tárta fel, és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. A másodfokú bíróság nem tulajdonított nagy jelentőséget a kettőt meghaladó halmazatnak, ugyanis a tényállás szerint a vádlott által elkövetett valamennyi cselekmény házasságának a megromlása, a sértett hűtlensége miatt kialakult indulatának következménye, tehát valamennyi azonos tőről fakad. Így e körülményt a büntetés kiszabása során csak kisebb mértékben lehet súlyosítóként értékelni. A vádlott javára értékelhető megromlott egészségi állapota, valamint korábbi törvénytisztelő életmódja és a cselekmény elkövetését megelőzően tanúsított becsületes életvezetése. Ezek a körülmények indokolják, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetést enyhítse. Mindezekre figyelemmel a fellebbviteli bíróság a vádlottal szemben a középmértéknél enyhébb büntetés kiszabását látta indokoltnak, ezért büntetését a rendelkező részben írtak szerint enyhítette. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be.372.§
(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Btk.99.§
(1)bekezdése alapján a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította. P é c s,
- október
- Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr.Halász Etelka s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék B.107/2012/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.226/2012/
- számú ítéletében írt változtatással
- október
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke