Gf.30141/2012/3 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.IV.30.141/2012/

1. szám A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Nyíri István ügyvéd (címe) által képviselt I. rendű felperes (címe) I. rendű, II. rendű felperes (címe) II. rendű, a III. rendű felperes (címe) III. rendű, a IV.rendű felperes neve (címe) IV. rendű és a V.rendű felperes neve (címe) V. rendű felpereseknek -, a Dr. Szegedi László ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen 18 931 595 Ft kártérítés és járulékai megfizetése iránt indított perében, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság
2. november 29-én meghozott, 7.G.15-10-040.161/
3. számú ítélete ellen, az alperes részéről
4. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban a
5. október 17-én megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett rendelkezéseit pedig részben és akként változtatja meg, hogy az alperes által az I. r. felperesnek fizetendő marasztalás összegét 3 443 228 (Hárommilliónégyszáznegyvenháromezer-kettőszázhuszonnyolc) Ft-ra és abból 1 500 000 (Egymillió-ötszázezer) Ft után
6. február
7. napjától, 1 769 060 (Egymillióhétszázhatvankilencezer-hatvan) Ft után
8. szeptember
9. napjától, 144 000 (Egyszáznegyvennégyszer) Ft után
10. december
11. napjától és 30 168 (Harmincezeregyszázhatvannyolc) Ft után
12. augusztus
13. napjától a kifizetés napjáig járó, az elsőfokú bíróság ítéletében megjelölt mértékű késedelmi kamatra; a II. r. felperesnek fizetendő marasztalás összegét 2 069 120 (Kettőmillióhatvankilencezer-egyszázhúsz) Ft-ra és abból 500 000 (Ötszázezer) Ft után
14. február
15. napjától, 181 120 (Egyszáznyolcvanegyezer-egyszázhúsz) Ft után
16. február
17. napjától, 72 000 (Hetvenkettőezer) Ft után
18. december
19. napjától, 500 000 (Ötszázezer) Ft után
20. január
21. napjától, 816 000 (Nyolcszáztizenhatezer) Ft után
22. március
23. napjától a kifizetésig járó, az elsőfokú bíróság ítéletében megjelölt mértékű késedelmi kamatra és 217 250 (Kettőszáztizenhétezer-kettőszázötven) Ft perköltségre; a III. r. felperesnek fizetendő marasztalás összegét 541 200 (Ötszáznegyvenegyezerkettőszáz) Ft-ra és abból 170 000 (Egyszázhetvenezer) Ft után
24. február
25. napjától, 50 000 (Ötvenezer) Ft után
26. június
27. napjától, 249 200 (Kettőszáznegyvenkilencezerkettőszáz) Ft után
28. február
29. napjától és 72 000 (Hetvenkettőezer) Ft után
30. december
31. napjától a kifizetésig járó, az elsőfokú bíróság ítéletében megjelölt mértékű késedelmi kamatra; a IV. r. felperesnek fizetendő marasztalás összegét 1 330 697 (Egymillióháromszázharmincezer-hatszázkilencvenhét) Ft-ra és abból 170 000 (Egyszázhetvenezer) Ft után
32. február
33. napjától, 1 088 697 (Egymillió-nyolcvannyolcezerhatszázkilencvenhét) Ft után
34. február
35. napjától, 72 000 (Hetvenkettőezer) Ft után
36. december
37. napjától a kifizetésig járó, az elsőfokú bíróság ítéletében megjelölt mértékű késedelmi kamatra; az alperes által az államnak fizetendő feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket 227 800 (Kettőszázhuszonhétezer-nyolcszáz) Ft-ra leszállítja; mellőzi az alperesnek az I. r., a III. r. és a IV. r. felperesek, valamint a felperesek, mint egyetemleges jogosultak javára perköltség fizetésére kötelezését; az I. r. felperes által az államnak külön felhívásra fizetendő fellebbezési eljárási illeték összegét 242 700 (Kettőszáznegyvenkettőezer-hétszáz) Ft-ra felemeli és kötelezi a II. r. felperest, hogy 28 700 (Huszonnyolcezer-hétszáz) Ft, a III. r. felperest, hogy 11 000 (Tizenegyezer) Ft, a IV. r. felperest, hogy 44 400 (Negyvennégyezer-négyszáz) Ft, míg az V. r. felperest, hogy 15 000 (Tizenötezer) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket fizessenek meg az államnak külön felhívásra; ezt meghaladóan a III. r. és IV. r. felperesek keresetét is elutasítja, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. felperesnek 59 800 (Ötvenkilencezer-nyolcszáz) Ft, a II. r. felperesnek 35 800(Harmincötezer-nyolcszáz) Ft, a III. r. felperesnek 9 400 (Kilencezer-négyszáz) Ft, a IV. r. felperesnek 23 000 (Huszonháromezer) Ft, az V. r. felperesnek 5000 (Ötezer) Ft másodfokú perköltséget. Kötelezi az I. r. felperest, hogy 121 000 (Egyszázhuszonegyezer Ft, a II. r. felperest, hogy 40 700 (Negyvenezer-hétszáz) Ft, a III. r. felperest, hogy 13 700 (Tizenháromezer-hétszáz) Ft, a IV. r. felperest, hogy 13 700 (Tizenháromezer-hétszáz) Ft, illetve az alperest, hogy 598 800 (Ötszázkilencvennyolcezer-nyolcszáz) Ft fellebbezési eljárási illetéket fizessenek meg az államnak, az állami adóhatóság felhívásában megjelölt módon és számlára. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: Az elsőfokú bíróság a Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.102/2009/
38. számú végzése folytán megismételt eljárásban,
39. sorszámon meghozott újabb ítéletében az alperest az I. rendű felperes javára 4 943 228 Ft, a II. rendű felperes javára 2 569 120 Ft, a III. rendű felperes javára 711 220 Ft, a IV. rendű felperes javára 1 500 697 Ft, az V. rendű felperes javára pedig 125 000 Ft és ezen összegeknek az ítéletben részletezettek szerinti késedelmi kamatainak a 30 napon belül történő megfizetésére kötelezte. Kötelezte továbbá az alperest, hogy ugyancsak 30 napon belül fizessen meg az I. rendű felperesnek 600 000 Ft, a II. rendű felperesnek 219 250 Ft, a III. rendű felperesnek 50 000 Ft, a IV. rendű felperesnek 100 000 Ft, az V. rendű felperesnek 15 000 Ft, a felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak további 591 000 Ft perköltséget, az államnak pedig - külön felhívásra - 490 400 Ft állam által előlegezett fellebbezési eljárási illetéket. A fentieket meghaladóan az elsőfokú bíróság az I. és II. rendű felperesek keresetét elutasította és az I. rendű felperest 79 200 Ft állam által előlegezett fellebbezési eljárási illeték megfizetésére is kötelezte. Az ítéletben megállapított tényállás szerint a cégnyilvántartásba
40. január 30-án bejegyzett I. rendű felperes gazdasági társaság képviseletére
41. szeptember 17-éig a II. rendű felperes volt jogosult, akinek képviseleti jogát
42. május
43. napján törölték a cégjegyzékből. Ettől az időponttól kezdődően az I. rendű felperes képviseletére K. S. ny-i lakos jogosult. A III. rendű felperest a cégjegyzékbe
44. május
45. napján bejegyzett M. Társaság jogutódjaként jegyezték be
46. április 9-én. A társaság képviseletére
47. szeptember
48. napjáig K. G. volt jogosult, ezt követően pedig a társaság képviseletét - jelenleg is - a II. rendű felperes látja el.
49. évben az I. rendű felperes gazdasági társaság könyvelésével kapcsolatos számvitelikönyvviteli feladatokat az E-A Kft. végezte, amelynek keretében teljes körű könyvviteliszámviteli szolgáltatást nyújtott az I. rendű felperesnek. A tényleges könyvelési tevékenységet
50. októbertől kezdődően az alperes végezte, mint az E-A Kft. alkalmazottja.
51. és
52. években az alperes, mint „egyéni vállalkozó" szóbeli megbízási szerződéseket kötött az I., II., IV. és V. rendű alperesekkel, valamint a III. rendű alperes jogelődjével, amelyekben az alperes teljes körű könyvviteli-számviteli szolgáltatás nyújtását vállalta az I. rendű felperes esetében
53. január 1-jétől, a II. és V. rendű felperesek esetében
54. január 1-jétől, a III. rendű felperes jogelődje és a IV. rendű felperesek esetében pedig
55. szeptember 1-jétől kezdődően. Az alperest megillető megbízási díjak összegét a szerződő felek az I. rendű felperes esetében, havi 60 000 Ft-ban, a II. rendű felperes esetében havi 20 000 Ft-ban, a III. rendű felperes jogelődje és a IV. felperesek esetében havi 10 000-10 000 Ft-ban, az V. rendű felperes esetében pedig, havi 5 000 Ft-ban határozták meg.
56. évben az alperes - ugyancsak szóban - abban is megállapodott az I. rendű felperessel, hogy 600 000 Ft különdíjazás ellenében az alperes „újrakönyveli" az I. rendű felperes
57. évi könyvelését.
58. február 15-éig a felperesek a megbízási szerződésekben vállalt fizetési kötelezettségeiknek maradéktalanul eleget tettek. Ennek megfelelően a fenti időpontig az I. rendű felperes 2 820 000 Ft, a II. rendű felperes 500 000 Ft, a III. rendű felperes jogelődje 170 000 Ft, a IV. rendű felperes ugyancsak 170 000 Ft, az V. rendű felperes pedig 125 000 Ft megbízási díjat fizetett meg az alperesnek. Az alperes az I. rendű felperessel kötött megbízási szerződésben vállalt számvitelikönyvviteli szolgáltatást
59. évben szerződésszerűen teljesítette és eleget tett a különdíjazás ellenében vállalt „újrakönyvelési" kötelezettségének is. Ezen túlmenően azonban az alperes a felperesekkel kötött megbízási szerződésekben vállalt számviteli-könyvviteli szolgáltatást nem teljesítette, az átvett könyvelési anyagok lekönyveléséről nem gondoskodott, a bevallásokat egyáltalán nem, vagy késedelmesen, illetőleg hibásan és hiányosan nyújtotta be. Ezért a felperesek az alperessel kötött megbízási szerződéseket
60. február
61. napjával felmondták és felszólították az alperest a birtokába került könyvelési anyagok kiadására. Az alperes a felhívásnak nem tett eleget, ezért a II. rendű felperes „visszaélés okirattal" bűncselekmény alapos gyanúja miatt
62. június 28-án feljelentést tett az alperessel szemben. Az alperes a birtokába került iratok egy részét
63. július 17-én a felpereseknek kiadta, az átadott iratokról felvett iratjegyzéket azonban nem írta alá. Az alperesnél maradt további iratokat a II. rendű felperes feljelentése folytán megindult nyomozati eljárásban a rendőrség
64. szeptember 12-én lefoglalta, majd azokat
65. szeptember 20-án a II. rendű felperes részére kiadta. A felperesek
66. március 1-jén megbízási szerződést kötöttek a D. Kft.-vel, amely szerződésben a D. Kft. egyrészt vállalta, hogy a jövőben könyvviteli-számviteli szolgáltatást végez a felpereseknek, másrészt vállalta, hogy az alperestől visszakapott, a megelőző időszakra vonatkozó, még le nem könyvelt könyvelési anyagokat lekönyveli. Tekintettel arra, hogy az alperes a
67. és
68. évre vonatkozó alapbizonylatokat teljes körűen nem adta át, a felperesek, illetve a megbízásuk alapján eljáró D. Kft. megkísérelték beszerezni az újrakönyveléshez szükséges alapbizonylatokat. A D. Kft. a
69. és
70. évekre az újrakönyvelést elvégezte. Az ennek alapjául szolgáló alapbizonylatok az I. rendű felperes esetében
71. évre vonatkozóan 37,4%-ban az alperestől származtak, míg 62,6%-ban azokat az I. rendű felperes, illetőleg a megbízottja szerezte be.
72. évre vonatkozóan az alapbizonylatok 15,3%-a származott az alperestől, míg 84,7%-át az I. rendű felperes, illetve a megbízottja szerezte be. A II. rendű felperes esetében
73. évre vonatkozóan az újrakönyvelés 92,1%-ban az alperestől visszakapott, 7,9%-ban pedig az utóbb beszerzett bizonylatokon alapult, míg
74. évre vonatkozóan ez az arány 82,7% - 7,3% volt. A D. Kft. által elvégzett „újrakönyvelésért" az I. rendű felperes 3 413 060 Ft-ot, a II. rendű felperes 753 120 Ft-ot, a III. rendű felperes 421 200 Ft-ot, a IV. rendű felperes pedig 1 299 600 Ft-ot fizetett ki a D. Kft.-nek. Az elsőfokú bíróság tényállásként állapította meg továbbá, hogy az alperes tevékenységével összefüggésben az I. rendű felperes 30 168 Ft, a III. rendű felperes 120 000 Ft, a IV. rendű felperes pedig 31 097 Ft bírság, illetőleg késedelmi pótlék megfizetésére kényszerült. A II. rendű felperesnél az adóhatóság a 2005.,
75. és
76. adóévekre vonatkozóan teljes körű adóellenőrzést folytatott le. Az ennek eredményeként
77. november 18-án meghozott határozatában az adóhatóság a II. rendű felperes terhére adókülönbözetet, adóhiányt állapított meg és adóbírságot, valamint késedelmi pótlékot szabott ki, mindösszesen 13 390 813 Ft összegben. A II. rendű felperes fellebbezése, majd fizetési könnyítési és mérséklési kérelme alapján az adóhatóság a II. rendű felperes fizetési kötelezettségét 7 277 185 Ft-ra mérsékelte. A határozatban megállapított összeg megfizetésére a II. rendű felperes részletfizetési kedvezményben részesült, amely alapján - egyebek mellett - havi 24 000 Ft bírság és 24 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére volt köteles, amely fizetési kötelezettségének a II. rendű felperes eleget tesz (tett). A fizetési meghagyással indult, majd az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperesek az összegszerűségében többször módosított keresetükben egyrészt a részükről a megbízási szerződések felmondásáig kifizetett megbízási díjak visszafizetésére, másrészt a D. Kft.-nek kifizetett összegek megtérítésére, továbbá az alperes tevékenységével összefüggésében felmerült bírság és késedelmi pótlék megfizetésére kérték az alperest kötelezni, hibás teljesítéssel okozott kártérítés jogcímén. Az alperes a felperesek keresetének teljes mértékben történő elutasítását kérte. A szóbeli megbízási szerződések létrejöttét az alperes elismerte, azonban vitatta azoknak a felperesek által megjelölt tartalmát, mind a megbízás tárgya, mind a megbízási díjak összege tekintetében. Tagadta a felperesek részéről hivatkozott hibás teljesítés tényét és állította, hogy a jogviszonyok megszűnését követően a birtokába került iratokat a felpereseknek átadta. Az elsőfokú bíróság a
78. október 28-án meghozott 7.G.15-07-040160/
79. számú ítéletében az alperest a felperesek módosított keresete szerint marasztalta. Az ítélet ellen az alperes fellebbezést terjesztett elő, amelynek eredményeként a Debreceni Ítélőtábla a
80. december 9-én meghozott Gf.IV.30.102/2009/
81. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A döntését - egyebek mellett - azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésére állt bizonyítékok alapján megalapozatlanul állapította meg, hogy a teljes könyvelési anyag „újrakönyvelése" az alperes hibás teljesítésével okozati összefüggésben merült fel, továbbá, hogy az alperes részéről nyújtott szolgáltatás olyan mértékben volt hibás (alkalmatlan), hogy az semmilyen értéket nem képviselt, a felperesek részéről hivatkozott bírságok és pótlékok kiszabására pedig kizárólag az alperes mulasztása miatt került sor. Erre tekintettel úgy foglalt állást, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak fel kell hívnia a felpereseket, a részükről állított alperesi szerződésszegés igazolására szolgáló - esetleges - további bizonyítékaik, bizonyítási indítványaik előterjesztésére. Rámutatott, hogy a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján ebben a körben könyvszakértői bizonyítás lefolytatása látszik szükségesnek, amelyre tekintettel az elsőfokú bíróságnak fel kell hívnia a felpereseket, a szakértői költség előlegezésére és annak megtörténte esetén könyvszakértőt kell kirendelnie annak tisztázására, hogy az alperes a megbízási szerződésekben vállalt kötelezettségeit teljesítette-e, terhére a hibás teljesítés megállapítható-e. Amennyiben igen, úgy a szakértőnek vizsgálnia kell azt is, hogy ez a szerződésszegés szükségessé tette-e a felperesek teljes könyvelési anyagának újbóli lekönyvelését, továbbá azt, hogy a hibás teljesítésre tekintettel milyen mértékben indokolt csökkenteni a szerződésekben kikötött megbízási díjak összegét. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a hatályon kívül helyező végzésben előírt szakértői bizonyítást lefolytatta, amelynek ismeretében a felperesek a keresetüket többször módosították. A végleges formában fenntartott keresetükben az I. rendű felperes 6 563 228 Ft, a II. rendű felperes 5 714 648 Ft, a III. rendű felperes 711 200 Ft, a IV. rendű felperes 1 500 697 Ft, az V. rendű felperes pedig 125 000 Ft vagyoni kár és ezen összegeknek a módosított keresetben részletezettek szerint számított, a mindenkori jegybanki alapkamattal azonos mértékű késedelmi kamatai, valamint perköltségük megfizetésére kérték az alperest kötelezni. Az alperes a felperesek végleges formában fenntartott kereseti kérelmeinek is a teljes mértékben történő elutasítását kérte. Fenntartotta azt az állítását, hogy a megbízási szerződésekben vállalt kötelezettségeit maradéktalanul teljesítette, a nála lévő könyvelési anyagot a felpereseknek kiadta, ezáltal szerződésszegés a terhére nem állapítható meg. Mindemellett a
82. május 27-én keltezett előkészítő iratában 4 836 254 Ft megfizetése iránt viszontkeresetet terjesztette elő a felperesekkel szemben. Az elsőfokú bíróság a
83. november 19-én meghozott 4/I. számú végzésével a viszonkeresetet érdemi tárgyalás nélkül elutasította. E végzés ellen az alperes fellebbezést terjesztett elő, azonban a Debreceni Ítélőtábla
84. augusztus
85. napján meghozott Gf.IV.30.523/2011/
86. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Az alperes az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztését megelőzően kétségbe vonta az I. és III. rendű felperesek perbeli legitimációját, illetve az őket képviselő ügyvéd képviseleti jogosultságát, amelyet azzal indokolt, hogy az I. rendű felperes esetében, mind a székhely, mind pedig a törvényes képviselő személye tekintetében változás következett be, a korábban a perben III. rendű felperesként szerepelt M. Társaságot pedig törölték a cégjegyzékből. Az elsőfokú bíróság a III., IV. és V. rendű felperesek végleges formában fenntartott keresetét teljes egészében, az I. és II. rendű felperesek keresetét pedig a túlnyomó részében alaposnak találta. Az alperesnek a tárgyalás berekesztését megelőzően előterjesztett „pergátló kifogásait" alaptalannak találta, amely döntését azzal indokolta, hogy a közhiteles cégnyilvántartás adataiból kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a III. rendű felperes a M. Társaság általános jogutódja, akit a jogelőd részéről megbízott jogi képviselő - a megbízási szerződés felmondása hiányában - jogszerűen képviselhetett. Ugyanezen indokok alapján találta alaptalannak az elsőfokú bíróság az alperesnek az I. rendű felperes vonatkozásában előterjesztett, a törvényes képviselő, valamint a tulajdonosok személyében bekövetkezett változásra alapított „pergátló kifogását". Az elsőfokú bíróság a felperesek és az alperes között létrejött szóbeli szerződéseket a Ptk.
87. §-ában meghatározott megbízási szerződéseknek minősítette és megállapította, hogy azok tartalma megegyezett az I. rendű felperes és az E-A Kft. között létrejött szerződés tartalmával, amelyben a megbízott komplex számviteli-könyvviteli szolgáltatás nyújtását vállalta. A csatolt okiratok, az eljárás során kihallgatott tanúk vallomásai, valamint P. A. igazságügyi szakértő szakvéleménye és a tárgyaláson tett nyilatkozata alapján tényként állapította meg, hogy a
88. év vonatkozásában az alperes az I. rendű felperessel megkötött megbízási szerződést hiánytalanul teljesítette és eleget tett a külön díjazás ellenében vállalt - a
89. évet érintő - újrakönyvelési kötelezettségének is, ezért az ezen feladatok ellátásáért megkapott megbízási díjakat az I. rendű felperes alaptalanul követelte vissza az alperestől. M. F-né írásban tett nyilatkozata, valamint a megismételt eljárásban lefolytatott szakértői bizonyítás alapján ugyanakkor az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy a fentieken túlmenően az alperes részéről a felpereseknek nyújtott szolgáltatás olyan lényeges és súlyos hiányosságokban szenvedett, amely alapján megállapítható volt annak alkalmatlansága, ennek következtében pedig a felperesek a D. Kft.-vel elvégeztetett újrakönyvelés teljes költségét alappal igényelhették az alperestől. A II. rendű felperes esetében a fentieken túlmenően az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta a keresetnek az adóigazgatási eljárásban megfizetett 500 000 Ft fellebbezési illeték, valamint a II. rendű felperes részéről már ugyancsak megfizetett 816 000 Ft bírság és késedelmi kamat megtérítése iránti részét is, míg az adótartozásként megfizetett összegek megtérítése iránti részét alaptalannak ítélte. Ez utóbbi döntését az elsőfokú bíróság azzal indokolta, hogy az utólag feltárt adótartozást a II. rendű felperesnek az alperes hibátlan szolgáltatása esetén is meg kellett volna fizetnie, ezért ezen tétel vonatkozásában az alperes magatartása és a II. rendű felperes részéről érvényesített kárigény között az okozati összefüggés nem állapítható meg. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság az újabb ítéletében a III., IV. és V. rendű felperesek tekintetében az alperest a végleges formában fenntartott kereset szerint kötelezte. Az I. rendű felperes tekintetében ugyanakkor a keresetet 1 320 000 Ft, a II. rendű felperes esetében pedig 2 935 528 Ft erejéig alaptalannak, az ezen felüli rész tekintetében pedig megalapozottnak találta és az alperest annak megfelelően marasztalta. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen a sérelmezett határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolyatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Az alperes másodlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására és a felperesek teljes keresetének elutasítására irányult. Az alperes a fellebbezésében is vitatta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, amely szerint a felek a megbízási szerződésekben komplex könyvelési szolgáltatás nyújtásában állapodtak meg, amelyet ő hibásan teljesített. Álláspontja szerint a per során a felperesek a szerződés pontos kereteit sem tudták megjelölni, a részükről állított hibás teljesítést pedig semmivel nem igazolták. Utalt arra, hogy a könyvelési időszak alatt az adóhatóság részéről az alperes munkájával kapcsolatban semmilyen kifogás nem merült fel, ugyanakkor a felperesek „több sikeres pályázaton, hitelfelvételen estek át", amely körülmények azt támasztják alá, hogy az alperes a könyvelési tevékenységet megfelelően végezte. Előadta, hogy az adóbevallások valóságtartalmáért nem őt, hanem a felpereseket terheli felelősség, mint ahogy a fiktív tételek könyveléséért sem vonható a könyvelő felelősségre. A felperesek által megfizetett bírságokkal kapcsolatban kijelentette, hogy azok annak terhére esnek, akik a bírságot előidézték, ugyanakkor nincs adat arra vonatkozóan, hogy a jelen esetben a bírságok az alperes hibájából kerültek kiszabásra. Az alperes álláspontja szerint tévesen kötelezte őt az elsőfokú bíróság a D. Kft. által elvégzett újrakönyvelés költségeinek a megtérítésére is. Ezzel összefüggésben arra hivatkozott, hogy a felperesekkel megkötött szerződések minőségi kikötést nem tartalmaztak, ezért a felperesek által elvégeztetett újrakönyvelés költségét a felpereseknek maguknak kell viselniük. Előadta továbbá, hogy a vám- és pénzügyőrségen lefolytatott nyomozás során a II. rendű felperes akként nyilatkozott, hogy a 2005-
90. évi könyvelési anyagok megsemmisültek. Amennyiben ez valóban így volt, úgy érthetetlennek tartotta, hogy a felperesek mit könyveltettek újra a D. Kft.-vel. Megjegyezte, hogy a nyilvános cégadatokból az állapítható meg, hogy a felperesek egyike sem nyújtott be semmilyen, az alperes könyvelését helyesbítő vagy módosító iratot a cégbírósághoz és az I. rendű felperes
91. évi zárómérlegéből is az állapítható meg, hogy annak elkészítése az alperes korábbi bevallásainak göngyölítésével történt. Előadta továbbá, hogy amennyiben
92. évben az újrakönyvelés valóban megtörtént, akkor a
93. vagy
94. évben lefolytatott adóvizsgálat már nem tárhatott fel olyan hibákat, amelyek az alperesnek róhatók fel. Véleménye szerint a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az ítélőtáblának a hatályon kívül helyező végzésében tett azt a megállapítását, miszerint az egyszeri, hibátlan könyvelés költségeit a felperesek - a káron szerzés tilalma következtében - másra nem háríthatják át. Az elsőfokú bíróság ugyanis az alperest nemcsak a részére kifizetett könyvelési díjak visszafizetésére, hanem az „újrakönyvelés" teljes költségeinek a megtérítésére is kötelezte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a kártérítést illetően a
95. évre vonatkozóan is ítéletet hozott, annak ellenére, hogy a per során a D. Kft. képviselője akként nyilatkozott, hogy jelenleg is folyik az érintett évek rekonstruálása az alapbizonylatok beszerzésével. Előadta továbbá, hogy a megbízási szerződéseket a II. rendű alperes írásban nem mondta fel, a jogszabály pedig
96. május 31-ig biztosított volna lehetőséget számára a
97. év zárására. Kifogásolta az alperes a fellebbezésében azt is, hogy az elsőfokú bíróság mellőzte a VOSZ Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei irodájának, az Pénzintézet Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei irodájának, a Sz. Takarékszövetkezetnek, a Zs. Kft.-nek, valamint a Vám- és Pénzügyőrség Észak-alföldi Regionális Nyomozó Hivatalának a megkeresésére, valamint B. P. könyvvizsgáló tanúkénti kihallgatására vonatkozó bizonyítási indítványai teljesítését, amelyekkel az alperes a saját álláspontját kívánta a perben alátámasztani. Mindezeken túlmenően az alperes a fellebbezésében is fenntartotta az I. és III. rendű alperesek perbeli legitimációjával kapcsolatos „pergátló kifogásait". A felperesek a fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének a helyes indokai alapján történő helybenhagyását kérték. A peres felek nem nyújtottak be fellebbezést az elsőfokú bíróság ítéletének az I. és II. rendű felperes keresetét részben elutasító rendelkezései ellen, ezért azok a Pp.
98. §ának