Kfv.39107/2011/8 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A földkiadó bizottság által tartott sorsolással kapcsolatos kifogást a 48 órás jogvesztő határidőn belül lehet előterjeszteni; a sorsoláson alapuló hatósági határozat kiadásánál a nem támadott sorsolási eredményt tényként kell kezelni. A közigazgatási határozat ellen benyújtott keresetben - a határidőben - előterjesztett kereseti kérelmeket vizsgálja a bíróság. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.39.107/2011/8.szám A Kúria a dr. Matúz György ügyvéd által képviselt felperesnek, a jogtanácsos által képviselt Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (1024 Budapest, Keleti K. u. 24.), mint a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal jogutódja alperes ellen földkiadási ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perben - amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott a dr. Kádár Zoltán ügyvéd által képviselt beavatkozó , a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei

1. március
2. napján kelt 1.K.20.190/2011/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Kúria a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.K.20.190/2011/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek és az alperesi beavatkozónak külön-külön 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy - külön felhívásra - fizessen meg az államnak 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A Krasznamenti Szövetkezet használatában lévő területen, a településen a földalapok kijelölésére - jogerős bírósági ítélet alapján -
6. január 19-én került sor. A földkiadási kérelmeket
7. március 20-i jogvesztő határidőig lehetett beadni. A fenti határidőben a 016 hrsz-ú, 49 ha, 1009 m2 térmértékű 171,85 AK értékű földrészletre olyan igénylők nyújtottak be földkiadási kérelmet, akik több aranykoronával (AK-val) rendelkeztek, mint a tábla értéke. Ezért az FVM Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Földművelésügyi Hivatal, mint elsőfokú hatóság
8. november
9. napján a kielégíthető kérelmekről sorsolással döntött. A sorsoláson először az alperesi beavatkozó neve, másodszor a felperes neve került kihúzásra. A sorsolás ellen a jelenlevő B. Cs. kifogással élt, melyet a másodfokú hatóság
10. január 6-án kelt 4483 sz. határozatával elutasított, mert a sorsolás a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló
11. évi II. törvény (a továbbiakban: Fkbt.)
12. §-a szerint került lefolytatásra, így törvényes volt. A döntést valamennyi résztvevő tudomásul vette. Az elsőfokú hatóság
13. március
14. napján kelt 509/208/
15. számú határozatával 78,65 AK értékű földet a felperesnek, 93,15 AK értékű földet a beavatkozónak tulajdonába adott. A felperes fellebbezett, mire a másodfokú hatóság 1430-5/
16. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetet nyújtott be, melynek eredményeképpen a Szabolcs-SzatmárBereg Megyei Bíróság 4.K.20.512/2005/7 számú ítéletével a másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte és a másodfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Előírta, hogy az iratok alapján meg kell állapítani, hogy 1999-ben határidőig kik nyújtottak be földkiadási kérelmet, a termelőszövetkezeti különlapok szerint kik rendelkeztek AK mennyiséggel. Ez alapján lesz eldönthető, hogy a sorsoláson olyan személyek vettek-e részt, akik mind határidőben benyújtott kérelemmel, mind AK fedezettel rendelkeztek. A megismételt eljárásban hozott 04.3/72/
17. számú másodfokú határozatot a felperes keresete nyomán a megyei bíróság 4.K.21.396/2009/
18. számú ítéletével - az új eljárásra kötelezés mellett - ismét megsemmisítette, mert szerinte még mindig nem lehet ellenőrizni, hogy a felperes és a beavatkozó 2003-ban mennyi AK-val rendelkeztek és a beavatkozó igénye a 0143/b és 0145/a hrszú földek vonatkozásában kielégítésre került-e, ezt a termelőszövetkezeti különlapokon átvezették-e, vagyis a 3/0491, a 3/1342 és a 4/1612 különlapok AK-adatait, azok változásait a konkrét részarány-kiadásokra követhetően rögzíteni kell. Ezután lehet megállapítani azt, hogy a felperes és a beavatkozó a sorsolás időpontjában mennyi AK-val rendelkeztek. A megismételt eljárásban a másodfokú hatóság - az alperes jogelődje - (a továbbiakban: alperes) a tényállás tisztázása során beszerezte a 0143/b. hrsz-ú és a 0145/a. hrsz-ú földrészletek részarány nevesítésével kapcsolatos iratokat. Ezekből meggyőződött arról, hogy a 0143/b. hrsz-ú ingatlannal kapcsolatban létrejött egyezség alapján a beavatkozó nem kapott részarány-földtulajdont. Az alperes az iratokból megállapította, hogy a sorsolás időpontjában a beavatkozónak, a 3/1342 számú termelőszövetkezeti különlapon 259,11 AK, míg a 4/1612 számú különlapon 60 AK, így összesen 319,11 AK fedezete volt. A felperes 3/
19. számú termelőszövetkezeti különlapján 158,12 AK fedezet volt. Így mind a felperes, mind a beavatkozó a sorsoláskor rendelkezett annyi kiadatlan részarány-fedezettel, hogy a kiadott földtulajdon az ingatlan nyilvántartásban átvezethető legyen. Rögzítette, hogy a felperes azon állítása, hogy a beavatkozónál fedezethiány volt, nem helytálló. A jogvesztő határidőig 1999-ben a felperes 440/
20. számon iktatott kérelmében
21. helyen a 016 hrsz-ú erdőt jelölte meg 171.85 AK értékben, a beavatkozó pedig 461/
22. számon iktatott kérelmében a 016 hrsz-ú erdőből 80 AK értékű erdőrész kiadását kérte. Az elsőfokú határozat ezzel szemben a beavatkozó részére 93,15 AK kiadásáról rendelkezett. Az eltérés oka egy harmadik személytől származó, korábbi nyilatkozat volt, aki azonban részarány jogosultságát végül más személynek adta el, így az ő jogutódjaként a beavatkozó nem részesülhetett földkiadásban. Az alperes rögzítette, hogy a jogszabályi előírások alapján - az igénylők közötti egyezség hiányában - sorsolást kell tartani. A sorsoláson pedig érvényesül a kérelemhez kötöttség elve: mivel a
23. november 5-én megtartott sorsoláson először a beavatkozó nevét húzták ki, az ő igényét kellett kielégíteni, és a fennmaradó rész volt kiadható a felperes számára. Az alperes a
24. április
25. napján kelt 04.3/900-1/
26. számú határozatával - a fentiek szerint - megváltoztatta az elsőfokú hatóság 540-15/
27. számú határozatát és a 016 hrsz-ú 49 ha 1009 m2 térmértékű 171,80 AK értékű, erdő művelési ágú külterületi ingatlan 9180/17180 tulajdoni arányban a felperesnek, 8000/17180 tulajdoni arányban a beavatkozónak - az Fkbt. 9/C. § /5/ bekezdésének alkalmazásával történő osztatlan közös tulajdonba adását rendelte el. A felperes ismét keresetet terjesztett elő, vitatta a részére megállapított részarány-mennyiséget, mivel szerinte a sorsoláskor nem 158,12 AK-val, hanem 295,61 AK-val rendelkezett, így megillette volna az érintett erdő teljes egészében. Ezzel szemben a beavatkozó sem az igényelt 80 AK mennyiséggel nem rendelkezett, sem belterületi földrészletet nem szerzett, ezért, mint igénylő nem is léphetett volna fel. Vitatta a sorsolás jogszerűségét is. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a perben elsősorban azt kell vizsgálni, hogy az alperes a 4.K.21.396/2009/
28. számú ítélet előírásainak eleget tett-e. Megállapította, hogy a határozat megfelel az ítéletben előírtaknak, a felvetett kérdésekre az alperes választ adott. Az alperes határozata az Fkbt. jogszabályi előírásaiknak megfelel, megállapításait okiratokkal megfelelően alátámasztotta, döntése jogszerű. Hangsúlyozta, hogy a korábbi jogerős ítélet kijelölte az alperes feladatát, így már utólag nem lehet vizsgálni, hogy a belterületi és a külterületi földekre vonatkozó AK-t ki és hogyan szerezte, mert a kérdés csak az volt, ki mennyi AK-val rendelkezett, és ha a részarány- földterületek igénylését, kiadását átvezették, a fennmaradó AK-mennyiség elegendő volt-e a beavatkozó és felperes igényének kielégítésére. A felperes már két keresetet is benyújtott, de azokban nem vitatta, ki hogyan szerezte a belterületi földeket és ezt a sorsoláskor figyelembe vették, vagy sem; így ez már ma sem vitatható. Ugyancsak nem lehet kérni a sorsolás megsemmisítését, mivel az ellen volt jogorvoslat, azt a másodfokú hatóság elutasította, döntése ellen azonban bírósághoz sem a felperes, sem más nem fordult. A sorsolást és annak eredményét ma már tényként kell kezelni. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet, és annak nyomán az alperesi határozat hatályon kívül helyezését. A keresetében foglaltak ismétlése mellett hangsúlyozta, hogy a hatóságnak hivatalból kellett volna vizsgálódnia, és a fennálló részaránynak és részarányfajtáknak is jelentőséget kellett volna tulajdonítani. Észlelni kellett volna, hogy csak a felperes rendelkezik belterületi részaránnyal, a beavatkozó viszont nem. Hivatkozott a KGD 1999/
29. sz. és BH.1998/
30. sz. eseteire. Sérelmezte, hogy a bíróság nem vizsgálta a keresetében felhozott jogsértéseket. A beavatkozó ellenkérelmében cáfolta a felperesi állításokat, hangsúlyozva, hogy a perbeli ingatlanra szabályszerű kérelmet nyújtott be, mindvégig rendelkezett a megfelelő mennyiségű AK-val, valamint bel- és külterületi részarány-tulajdonnal. A sorsolás és a kiadás is jogszerű volt. A felperes viszontválaszában állította, hogy az eljárás és az alperesi határozat jogsértő, egyedüli jogosultja volt a perbeli földrészletnek. Álláspontja szerint nem igaz, hogy a sorsolás ellen nem élt jogorvoslattal, mivel a sorsolás mikéntjét az eljárások folyamán mindvégig kifogásolta. Az alperes tárgyaláson tett nyilatkozatában kérte a jogerős ítélet hatályban tartását. A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan. A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a polgári perrendtartásról szóló
31. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./
32. §