Bf.152/2012/10 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a

(6)bekezdés

1. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettében állapította meg. Ezért 4 év börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A kiszabott szabadságvesztés fele részének, azaz 2 évnek a végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy a próbaidő a végrehajtandó rész letöltése után kezdődik. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés végrehajtandó részéből feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről. Az első fokú ítélet ellen a vádlott és a védő jelentettek be fellebbezést a kiszabott büntetés enyhítése, és a börtönbüntetés teljes tartamának felfüggesztése érdekében. A vádlott és védője fellebbezésüket külön-külön írásban részletesen megindokolták. A védő a Btk.
2. §

(2)bekezdés c) pontja alapján kérte a kiszabott büntetés enyhítését és teljes tartamának felfüggesztését, esetlegesen pártfogó felügyelet elrendelése mellett. Másodlagosan azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a szabadságvesztés tartamát a törvényi minimumra vagy ahhoz közeli tartamra enyhítse és azt végrehajtásában próbaidőre függessze fel. A fellebbviteli főügyészség átiratában - a tényállás és a bűnösségi körülmények kisebb mértékű helyesbítése mellett - az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A vádlott meghatalmazott védője a másodfokú eljárásban a fellebbezés részletes indokolása mellett írásban bizonyítási indítványt is előterjesztett. Igazságügyi elmeorvos-szakértő kirendelését indítványozta a vádlott elkövetéskori tudatszűkült állapotára vonatkozóan. A büntetés enyhítését célzó fellebbezések körében kérte a vádlott javára figyelembe vett enyhítő körülmények nagyobb nyomatékkal történő értékelését, valamint új körülményként hivatkozott a vádlott terhességére is. Erre vonatkozóan orvosi dokumentációt (vizsgálatkérő lapot) is csatolt. A sértett a másodfokú bírósághoz írásban benyújtott indítványában szintén bizonyítási indítványt terjesztett elő. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság vallomása ellenére nem állapította meg azt, hogy a vádlott a terhére elkövetett bűncselekmény elkövetésekor tisztában volt a terhességével. Arra hivatkozott, hogy a bűncselekmény elszenvedése és a vetélése óta - két korábbi kihordott terhessége ellenére - nem sikerül teherbe esnie, ezért a vádlottal szemben kártérítési igénnyel is fel kíván lépni. Indítványozta, hogy a bíróság rendelje el az igazságügyi orvosszakértői vélemény kiegészítését, annak megállapítása végett, hogy a vádlotti bántalmazás és a vetélése között okozati összefüggés áll fenn. A vádlott és a védő a fellebbezésüket a nyilvános ülésen azonos tartalommal fenntartották. Bf.I.152/2012/

1. Az ítélőtábla a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezéseket részben alaposnak ítélte, további bizonyítás felvételét azonban - a később kifejtendők szerint - nem tartotta szükségesnek. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást hiánytalanul lefolytatta. Ügyfelderítési kötelezettségének eleget téve valamennyi, az ügy érdemi elbírálásához szükséges bizonyítékot beszerezte, azokat körültekintően megvizsgálta. A tárgyaláson is meghallgatta az ügyben eljárt igazságügyi orvosszakértőt, aki fenntartotta a nyomozás során előterjesztett kiegészítő orvosszakértői véleményében foglaltakat. Eszerint: orvosszakértőileg nem bizonyítható az, hogy a sértett vetélése és a vádlott szurkálása között okozati összefüggés áll fenn. Ezért az ítélőtábla szükségtelennek tartotta az orvosszakértői vélemény újabb kiegészítésének elrendelését, így a sértett erre vonatkozó bizonyítási indítványát elutasította. A vádlott az elsőfokú eljárásban hivatkozott arra, hogy a velük közös háztartásban élő nagybátyja magatartása és a sérelmére elkövetett rablási cselekmény miatt zaklatott idegállapotban van. Az elsőfokú eljárásban azonban sem a vádlott, sem a védő nem indítványozta az elmeorvos-szakértői vizsgálat elvégzését. Azt a másodfokú bíróság sem tartotta szükségesnek, hiszen bár a vádlott túlreagált egy közlekedési szituációt, azt követő magatartása, majd a cselekményre vonatkozóan előadott, a részleteket is érintő vallomása nem ad kellő alapot az elmeorvos-szakértői vizsgálat elrendeléséhez. A vádlott indulati cselekményt követett el, az őt ért verbális sértegetésre eltúlzottan reagált, ez azonban még nem veti fel a tudatszűkült állapotot. Ezért az ítélőtábla a védelmi bizonyítási indítványt is elutasította. Az előbb írtakból az is következik, hogy a másodfokú bíróság az első fokú ítélet tényállását megalapozottnak tartotta, azt az iratok és a vádlott fellebbezési nyilvános ülésen tett nyilatkozata alapján, a Be.
2. §

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel a következőkkel egészítette ki: Az első fokú ítéletben írt elítélésén kívül a vádlottat a Kecskeméti Városi Bíróság

1. január
2. napján jogerőre emelkedett végzésével lopás vétsége miatt 1 év próbára bocsátotta. Ezt a próbára bocsátást szüntette meg az első fokú ítéletben részletezett ítéletével a bíróság, és a vádlottat 2 rb. társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt ítélte 3 hónap, végrehajtásában 1 év próbaidőre felfüggesztett fk. fogházbüntetésre. A vádlott öt helyen szúrta meg a sértettet. Az első fokú ítéletben részletezett sérüléseken kívül a sértett mellkasán, hátul a bal oldalon, a hátulsó hónalj vonalban, a VII-VIII. bordaközben is keletkezett a sértettnek szúrt sérülése, aminek a gyógytartama 8 napon belüli. A sértett a bántalmazás elszenvedésekor 6-7 hetes terhes volt,
3. szeptember
4. napján spontán vetélés zajlott le. A másodfokú bíróság az első fokú ítélet indokolásának
5. oldal
6. bekezdéséből a tényállásba utalja azt, hogy „a sértett vetélése nem bizonyíthatóan a vádlotti magatartás következménye volt, az lehetett a terhesség sorsszerű velejárója is". A vádlott terhes, a szülés várható ideje
7. február
8. napja. A másodfokú bíróság az első fokú ítélet tényállásának
9. oldal
10. bekezdését az indokolásába utalja, mert a vádlott elkövetéskori tudattartalmát érintő tények az ítélet indokolásába tartozó jogi következtetések. (BH.
11. 167.) Itt mellőzi a másodfokú bíróság az első fokú ítélet indokolásának
12. oldal
13. és
14. oldal
15. bekezdését. Az elsőfokú bíróság arra nézve nem folytatott bizonyítást, hogy a vádlott jobb vagy bal kezes, ezért nincs tényállásbeli alapja, hogy a vádlott jobb keze az erősebb. Azt pedig az elsőfokú bíróság - egyébként helyesen - negatív tényként sem állapította meg az ítéleti tényállásban, hogy a vádlott szervezete nem tartalmazott kábítószert vagy pszichotrop vegyületet a bűncselekmény elkövetésekor. Az így kiegészített és helyesbített tényállás - amit a fellebbezések sem támadtak irányadó volt a másodfokú felülbírálat során. A védő a vádlott tudatbeszűkült állapotára hivatkozott, ami a sértett provokatív magatartása és annak folytán alakult ki a vádlottban, hogy a sértett még a vádlott kezében tartott kés láttán sem hagyta el a helyszínt. Az ítélőtábla az előzőekben már kifejtette, hogy milyen okból nem tartotta szükségesnek a vádlott elmeállapotának orvosszakértői vizsgálatát. A védő által hivatkozott tudatbeszűkült állapot az emberölés privilégizált alakzatánál, azaz az erős felindulásban elkövetett emberölés körében ismert. Megállapításának egyik feltétele, hogy az erős indulati állapot méltányolható okból származzon. Ez a vádlott javára nyilvánvalóan nem állapítható meg, hiszen a vádlott volt az, aki a szóbeli fenyegetőzéssel még akkor sem hagyott fel, amikor a sértett már távozóban volt. A vádlott ugyanis ekkor vette el az élettársától annak kését és támadt rá a sértettre. Az erős felindulás megállapításának további feltétele, hogy az elkövető olyan felzaklatott állapotban hajtsa végre a cselekményt, amelyben tudata elhomályosodik. Ennek megállapítása azonban nem szakértői feladat, hanem a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik. Önmagában az a körülmény, hogy a vádlott egy számára sérelmesnek tartott szituációt annyira túlreagált, Bf.I.152/2012/
16. hogy az a kívülállók számára megmagyarázhatatlan és érthetetlen volt, nem alapozza meg javára a tudatbeszűkült állapot megállapítását. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott testi sértés okozására irányuló egyenes szándékkal cselekedett. Az elkövetés eszközéből, azaz a legalább 8 cm pengehosszúságú kés használatából, a bántalmazott testtájékokból, az elsőfokú bíróság helyesen következtetett arra is, hogy a vádlott tudatában fel kellett, hogy merüljön az életveszélyes sérülés bekövetkezésének a lehetősége is, de abba belenyugodva cselekedett. Ezért az okozott eredmény tekintetében a vádlottat eshetőleges szándék terheli. A konkrét ügyben az életveszély ténylegesen be is következett, hiszen a szúrt sérülések közül volt ami közvetett és volt ami közvetlen életveszélyes sérülésnek minősült. Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és bűncselekményét is a törvénynek megfelelően minősítette. A másodfokú bíróság nyomatékos enyhítő körülményként értékelte a vádlott bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomását, ugyanakkor további súlyosító körülményként vette figyelembe a testi épség elleni bűncselekmények elszaporodottságát. A védelmi érveléssel ellentétben az ítélőtábla is súlyosító körülményként értékelte a vádlott büntetett előéletét. A tényállás kiegészítése alapján megállapítható, hogy a vádlott eddig két alkalommal volt büntetőjogilag felelősségre vonva kisebb súlyú vagyon elleni bűncselekmények miatt. Az elsőfokú bíróság helyesen a vádlott terhére vette figyelembe a garázda elkövetési módot, hiszen egy közlekedési szituációból eredő vitának nem lehet ez az elintézési módja. Az ítélőtábla álláspontja azonban az volt, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés, mellékbüntetés és a próbaidő tartama eltúlzott. A vádlott a büntetőeljárás során mindvégig következetes, a bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomást tett. Azt az elsőfokú bíróság sem állapította meg a vádlott terhére, hogy magatartása eredményezte a sértett vetélését. Ez esetben ugyanis - amennyiben erre a vádlottnak legalább a gondatlansága is kiterjedt volna - a 10/
17. BK vélemény alapján a vádlott terhére további súlyosító körülményként kellett volna megállapítani azt, hogy a sértettnek súlyos egészségromlást is okozott. Ilyen súlyosító körülmény azonban, ami indokolná a középmértékhez közeli büntetés kiszabását, nem állapítható meg a vádlott terhére. Ezért a másodfokú bíróság a szabadságvesztés tartamát a rendelkező részben írt három évre enyhítette. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a közügyektől eltiltás tartamának a szabadságvesztés mértékéhez kell igazodnia. A mellékbüntetés tartamának megállapításánál az elkövetett bűncselekmény jellegét és az elkövető társadalomra veszélyességét kell figyelembe venni. Az ítélőtábla a vádlott személyiségére figyelemmel, a mellékbüntetés tartamát is enyhítette a rendelkező részben írtak szerint. Osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontját abban, hogy a vádlott személyi körülményeire figyelemmel a büntetési célok a szabadságvesztés végrehajtásának részbeni felfüggesztésével elérhetők. Ezért a másodfokú bíróság a szabadságvesztés fele részének, azaz 1 év 6 hónapnak a végrehajtását a Btk.
18. §

(2)bekezdése alapján 4 év próbaidőre felfüggesztette. Ezzel enyhítette az elsőfokú bíróság által megállapított próbaidő tartamát is. A négy évet elegendőnek tartotta ahhoz, hogy a vádlottat visszatartsa újabb bűncselekmény elkövetésétől. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy az első fokú ítélet rendelkező része nem mindenben felelt meg az e tárgyában megjelent 88/

1. BK vélemény
2. pontjában írtaknak. Eszerint: a részben felfüggesztett szabadságvesztést kiszabó ítélet rendelkező részében a bíróság számszerűen megjelöli a szabadságvesztés teljes, az ebből letöltendő, valamint a felfüggesztett rész tartamát, megállapítja a felfüggesztett rész próbaidejének időtartamát, kimondja, hogy a végrehajtandó részből a vádlott nem bocsátható feltételes szabadságra és rögzíti, miszerint a próbaidő a végrehajtandó rész kitöltése után kezdődik. Az elsőfokú bíróság az ítélet rendelkező részében azt nem jelölte meg számszerűen, hogy a vádlott a két év végrehajtandó részből nem bocsátható feltételes szabadságra. Az ítélőtábla a büntetés enyhítésére figyelemmel a Btk.
3. §

(3)bekezdése alapján kimondta, hogy a vádlott az 1 év 6 hónap végrehajtandó részből nem bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú bíróság a törvénynek megfelelően rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az enyhítésre irányuló fellebbezéseket részben alaposnak találta, ezért az első fokú ítéletet a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Bf.I.152/2012/

1. A vádlott fellebbezési nyilvános ülésen tett nyilatkozata alapján megállapította a vádlott jelenlegi tartózkodási helyét. Az ítélet ellen a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján fellebbezésnek nincs helye. Szeged,

1. november
2. napján Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke Dr. Cserháti Ágota sk. a tanács tagja, előadó Sefta Márta dr. sk. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.152/2012/
3. számú ítélete és a Kecskeméti Törvényszék 10.B.22/2012/
4. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. november
6. napján Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke