Pf.20758/2012/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésének perben alkalmazandó a) pontja szerint az 5.000.000 forintot meghaladó pertárgyértékű vagyonjogi perek a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak. Érdemben a felperes és az I. rendű alperes között a Ptk. 365. §-ának

(1)bekezdése szerinti adásvételi szerződés létrejöttét, míg a felperes és a II. rendű alperes között a mobilház fuvarozására és telepítésére irányuló szóbeli szerződés létrejöttét állapította meg. Rögzítette, hogy a vételár kifizetésével és a ház birtokba vételével a felperes a mobilház tulajdonát megszerezte. A pontos méreteket a telepítéskor már ismerhette, de legkésőbb 2008. december 15-én tisztában volt velük, amint az a leveléből megállapítható. Ehhez képest a szerződést csak a per első tárgyalásán, 2010. szeptember 20-án támadta meg, ezért a Ptk. 236. §

(1)-

(2)bekezdései alapján a megtámadással elkésett. A fuvardíjjal kapcsolatosan a

1. szeptember 17-i levélben közölte a felperes, hogy szintén vita tárgya, de ez a nyilatkozata nem tekinthető a szerződés megtámadásának. Ezt meghaladóan a fuvardíj összege szempontjából nyilvánvalóan a felperesnek készített ajánlatban szereplő összeget és nem egy perbelitől eltérő típusú mobilház régebbi árlistáját kell figyelembe venni. A másodlagos keresettel a felperes a Ptk.
2. §

(1)és

(2)bekezdése, valamint 308. §

(1)és

(4)bekezdése alapján a szavatossági igényét az előírt határidőn belül érvényesítette, mert a ház telepítését követően jelezte a hiányosságokat, és azok egy részét az alperesek ki is javították. A szerződés tartalmát vizsgálva megállapítható ugyanakkor, hogy annak tárgya egy 8x4 méteres téliesített kivitelű mobilház volt. A megállapodás egyértelműen tartalmazza, hogy az adatok a külső méretre vonatkoznak, semmi nem utal arra, hogy a falak méretei lennének. Rögzíti továbbá azt is, hogy mi tartozik a téli szett tartalmába. A téliesített kivitel azáltal valósul meg a szerződés értelmezése alapján, hogy a ház tartalmazza ezen elemeket, melyek meglétét a felperes sem vitatta. A szerződés ettől eltérő megállapodást nem tartalmaz, a felperes az eltérő értelmezését nem indokolta, ezért megállapítható, hogy a mobilház megfelel a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. A kártérítési követelés szintén megalapozatlan, mert a teljesítés nem volt hibás. A felperes ezen túl nem jelölt meg felróható magatartást az alperesek oldalán. A klímaberendezés javításának a költségét arra tekintettel kérte, hogy a ház még az I. rendű alperes tulajdona, ez azonban nem felel meg a valóságnak. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatását, és az alperesek kereset szerinti marasztalását, másodlagosan pedig az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a követelésének a jogcímét, mert szavatossági igényt kívánt érvényesíteni, részben kijavítás, részben kicserélés, részben árleszállítás, vagy ezek hiányában elállás jogcímén és ezekhez kapcsolódó kártérítési igényt is előterjesztett. Nem állt tehát szándékában a szerződés megtámadása. Később a fellebbezési érvelését a másodfokú tárgyaláson módosította, elismerte, hogy valóban volt megtévesztésre alapított vagylagos megtámadási keresete, amelyet változatlanul fenntartott, elsődlegesen erre hivatkozással kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását. Kifogásolta továbbá, hogy az elsőfokú bíróság a hibás teljesítés körét leszűkítette a mobilház fűtési elégtelenségére, noha a kereset ezen kívül kiterjedt a ház eltérő méretére és a teleszkópos kerekek hiányára is. A téliesítéssel kapcsolatosan a téli használathoz nem csak a megjelölt szett szükséges, hanem az is, hogy a mobilház egésze, a falak vastagsága, hőszigetelése alkalmas legyen a téli időjárásnak megfelelő rendeltetésszerű használatra. A leszállított klíma a meglévő falvastagság és hőszigetelés mellett feltehetően nem alkalmas erre, és ennek megállapítása végett kérte szakértő kirendelését. Sérelmezte, hogy indítványának mellőzését az elsőfokú bíróság nem indokolta meg. A mobilház mérete vonatkozásában minden kiadványban 8x4 méter szerepelt. Ez azonban nem felelt meg a valóságnak, ezért árleszállításra tartott igényt. Sehol nem szerepelt ugyanis, hogy külső méretről lenne szó. A teleszkóp nélküli kerekek miatti szavatossági igényét az elsőfokú bíróság nem bírálta el. A II. rendű alperestől nem kapott számlát, így megállapíthatatlan, hogy az 1.007.000 forint milyen összetevők alapján került kialakításra, az árajánlatban ugyanis 760 forint + áfa/km összeg szerepelt. Az elsőfokú bíróság nem indokolta semmivel az ítéletében, hogy miért fogadta el a II. rendű alperes előadását ebben a körben. A hibás teljesítés miatt a kártérítési igénye is megalapozott. Az alperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult lényegében annak helyes indokai alapján. Kifejtették, hogy a felperes az elsőfokú eljárásban több alkalommal is megerősítette, hogy megtévesztés címén a szerződést megtámadta és az eredeti állapot helyreállítását kéri. A fuvardíj aránytalan összegére alapozott követelése szavatosság jogcímén egyébként sem terjeszthető elő. A szavatossági igényt az elsőfokú bíróság teljes körűen elbírálta nem csak a téliesítettség vonatkozásában (csere), hanem a méret tárgyában (árleszállítás) is, döntött továbbá a kártérítési követelésről. A teleszkópos kerekek hiányára a kereset nem terjedt ki. Egyébként kizárólag a vontatásra szolgáló szerkezeti elem van ilyen kerékkel ellátva, erről a körülményről a mobilházakat a szerződéskötést megelőzően számos alkalommal megtekintő felperesnek is tudomással kellett bírnia. A rászerelt kerekek a felépítmény mozgását jelenleg is biztosítják, a közúti forgalomban pedig sem teleszkópos, sem más kerékkel nem lehetne részt venni, a kerekek kizárólag a szállító járműre történő fel- és lerakást segítik elő. Szakértő kirendelését a felperes csak az alperesi indítványhoz csatlakozóan kérte, az indítványt azonban utólag szükségtelennek tekintették. Ezt követően a felperes nem nyilatkozott úgy, hogy továbbra is indokoltnak tartaná a szakértő kirendelését, csak a fellebbezésből derült ki, hogy a Split klímának a mobilház kifűtésére való alkalmatlanságát kívánta volna ezzel bizonyítani. Ugyanakkor a téli szettnek részei az elektromos fűtőkonvektorok is, amennyiben a felperes csak a klímával kívánja a házat fűteni, akkor rendeltetésellenesen használja. Az általa állított ténynek így nincs relevanciája az ügy eldöntése szempontjából, ezért a szakértő kirendelése sem szükséges. A szerződés a téliesített mobilház valamennyi lényeges jellemzőjét, szerkezeti leírását (pl. a falak vastagságát, hőszigetelését) részletezte. Nem vitás, hogy az ezzel azonos tartalommal rendelkező bemutató termékeket a felperes több alkalommal is közvetlenül megvizsgálta. Nyilvánvalónak kellett lenni a számára, hogy a téliesített jelleg kizárólag a felszereltséghez, tehát a téli szetthez kapcsolódó jellemző. Érdemben nem is támadja a fellebbezés az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy az extra felszerelés, a téli szett szolgáltatása volt a szerződéses kötelezettsége. Ezt meghaladóan a felperes már négy telet töltött el a mobilházban, így az a téli használatra nyilvánvalóan alkalmas. A szerződés nem terjedt ki arra, hogy a fűtési költségei azonosak lennének egy lakóház fűtési költségeivel. A kettő közötti különbség bizonyításra nem szoruló, általánosan ismert és elfogadott tény. A fűtés hatékonyságának javítása érdekében ugyanakkor a felperes nem eszközölte a javasolt kiegészítéseket. Végül utaltak az alperesek arra is, hogy 2008. decemberi levelében a felperes maga jelentette ki, hogy a klímán kívül minden vitás kérdést megoldottnak tekint, a teljesítést mindenre kiterjedően elfogadta. Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet teljes terjedelmében vizsgálta felül figyelemmel arra, hogy annak jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt (Pp. 228. §

(4)bekezdés). A fellebbezés megalapozatlan. A fellebbezés a Pp. 252. §-ának

(2)és

(3)bekezdése alapján hatályon kívül helyezésre is irányult. Az ítélőtáblának elsődlegesen ebben a körben kellett állást foglalnia, mert az indítvány megalapozottsága az elsőfokú ítélet érdemi vizsgálatát kizárná. A felperes eljárási szabálysértésként azt jelölte meg, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a követelésének a jogcímét, amikor a keresetet adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti keresetként értékelte. Ebből következően az egyes kérelmeit nem, illetve nem megfelelő jogalapon bírálta el. A másodfokú tárgyaláson az érvénytelenségre alapított kereset előterjesztését már elismerte, ezért az ítélőtábla csak megjegyzi, hogy a felperes először a 2010. április 28-i beadványában hivatkozott arra, hogy a kiszállított ház eredetileg megadott méretei megtévesztők és utalt a Ptk. 210. §-ának

(4)bekezdésére. Ezt követően a

1. szeptember 20-i, majd a
2. április 15-i tárgyaláson is úgy nyilatkozott, hogy tévedés, illetve megtévesztés címén megtámadja a szerződést, és kéri a szerződéskötést megelőző állapot helyreállítását, a vételár visszafizetését. Mindezek alapján egyértelműen megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság az elsődleges kereseti kérelmet helyesen értelmezte, ezért vizsgálnia kellett a szerződés érvénytelenségét. A felperes a másodfokú eljárásban tett előadása szerint a
3. április 15-i tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozatát tekintette a szerződéstől való elállásnak. A hivatkozott jegyzőkönyvből azonban egyértelműen megállapítható, hogy a szerződés megtámadására tekintettel kérte az eredeti állapot helyreállítását, vagyis a megállapodás érvénytelenségét állította. Fel sem merülhet ezért, hogy a nyilatkozatot elállásként kellett volna értelmezni, hiszen elállni csak érvényes szerződéstől lehet. Ezt meghaladóan a II. rendű alperessel szemben kizárólagosan a szerződés megtámadása folytán fennálló érvénytelenségre, a megtévesztésre hivatkozott a felperes a kereset jogalapja körében. A felperes másodlagosan hibás teljesítés miatt szavatossági igényt érvényesített. A módosított keresete szintén a
4. április 15-i jegyzőkönyvben került összefoglalásra és ebből megállapítható, hogy a ház kicserélését kérte. Egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy a kijavítás nem megoldható. A szavatossági jogok közül tehát sem kijavítást, sem árleszállítást nem igényelt. A Pp.
5. §-ának

(1)bekezdése értelmében az eredeti keresetét tehát megváltoztatta, így az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a fenti utolsó keresetmódosítás alapján hozta meg az érdemi határozatát. Nem valósult meg tehát olyan eljárási szabálysértés, amely a Pp. 252. §-ának

(2)bekezdése alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését tenné szükségessé. A bizonyítási eljárás nagy terjedelmű vagy teljes megismétlésének, illetve kiegészítésének a szükségessége sem merült fel figyelemmel arra, hogy a felperes a fellebbezésben foglaltakkal szemben nem kérte igazságügyi szakértő kirendelését annak megállapítására, hogy a mobilház a meglévő téli szettel alkalmas-e téli időjárási viszonyok mellett a rendeltetésszerű használatra. Az eredeti keresetlevélben csak arra hivatkozott, hogy a klíma nem téliesített, illetőleg a szellőzők nem zárhatók, ezért a ház kifűthetetlen. Ennek megfelelően a klíma cseréjét, valamint a szellőzőfedelek zárhatóvá tételét kérte. A szakértő kirendelését az elsőfokú eljárásban az alperesek indítványozták a mobilház szerződésben rögzített méretének megállapítására, illetőleg a szellőzőnyílásokkal kapcsolatos előírásokra vonatkozóan. A

1. április 15-i tárgyaláson a felperes személyesen azt nyilatkozta, hogy téliesített házat kért, ezért álláspontja szerint olyan klímát kellett volna beszerelni, ami működik mínusz 15 fokos hidegben is. Ekkor indítványozta, hogy „amint az alperes is mondta, műszaki szakértő vizsgálja meg ezt az épületet". Az alperesek a
2. sorszámú előkészítő iratukban a szakértő kirendelését már nem tartották indokoltnak, az elsőfokú eljárás utolsó tárgyalásán pedig a felperes a bíróság felhívására úgy nyilatkozott, hogy semmit nem akar bizonyítani. A fentiekből megállapítható, hogy az elsőfokú eljárásban a felperesnek szakértő kirendelésére irányuló indítványa annak megállapítására, hogy a mobilház a meglévő téli szettje alkalmas-e téli időjárási viszonyok mellett a rendeltetésszerű használatra nem volt. A szakértő kirendelését az alperesek kérték, majd ezt az indítványukat visszavonták, a felperes pedig kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy bizonyítási indítványa nincs. Ebből következően a fellebbezésében megalapozatlanul érvelt azzal, hogy az elsőfokú bíróság az indítványa ellenére nem rendelt ki szakértőt, és eljárását nem indokolta. Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése tehát a Pp.
3. §-ának

(3)bekezdése alapján sem volt indokolt, ezért azt az ítélőtábla érdemben vizsgálta. Az elsőfokú bíróság ítéletében a tényállást helyesen állapította meg, érdemi döntésével és annak indokolásával az ítélőtábla egyetért, csak a fellebbezésben foglaltakra tekintettel mutat rá a következőkre. A felperes keresete elsődlegesen a szerződés érvénytelenségére alapítottan az eredeti állapot helyreállítására irányult. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a megtámadással elkésett, ezért ezen a jogalapon az eredeti állapot helyreállítására, a vételár visszafizetésére nem nyílik lehetőség. Hasonlóképpen alaptalan a II. rendű alperessel szemben előterjesztett követelés az elsőfokú bíróság érvelése alapján. Ebben a körben az ítélőtábla csak azt emeli ki, hogy a felperes 1.007.000 forintos díjra kapott ajánlatot, amelyet elfogadott és ennek megfelelően teljesített. A keresetben a felperes másodlagosan szavatossági igényt érvényesített és a ház kicserélését kérte. A másodfokú eljárásban a keresetét megváltoztatta és az elállási jog gyakorlása alapján kérte, hogy az I. rendű alperes a vételárat fizesse vissza, egyidejűleg a mobilház átadását vállalta. A Kúria az 1/2012. (VI.21.) PK véleményében részletesen kifejtette azonban, hogy a jogosult a polgári perben akkor térhet át az általa eredetileg választott szavatossági jogról a másikra, ha a Pp. szabályai a keresetváltoztatást lehetővé teszik. Ha az áttérést az időközben bekövetkezett változások tették indokolttá, a másik szavatossági jog választása a Pp. 146. §

(5)bekezdésének b) pontja megfelelő alkalmazásával nem minősül keresetváltoztatásnak. Ilyenkor a jogosult a Ptk. 306/A. §-ában meghatározott jogát a Pp. 146. §

(1)bekezdésében, és

1. §-ában foglaltakra tekintet nélkül gyakorolhatja. Egyéb esetekben viszont a per során más szavatossági jogra nem térhet át. A másodfokú eljárásban tehát a Pp.
2. §-ának

(1)bekezdése szerint már nem lehet a keresetet megváltoztatni, a Pp. 146. §

(5)bekezdése alapján ugyanakkor nem minősül keresetváltoztatásnak, ha a felperes az eredetileg követelt dolog helyett utóbb beállott változás folytán más dolgot vagy kártérítést követel. A fentiek alapján tehát ha a más szavatossági jogra való áttérést az időközben bekövetkezett változások teszik indokolttá, ez nem minősül keresetváltoztatásnak. A felperes a másodfokú tárgyaláson kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy az elsőfokú ítélet meghozatala után nem következett be új tény, ebből viszont az következik, hogy szavatossági jogként a korábban előterjesztett csere helyett elállási jogot nem érvényesíthet. A csere iránti kérelem megalapozottsága tárgyában ugyanakkor az elsőfokú bíróság által kifejtett állásponttal az ítélőtábla maradéktalanul egyetért különös tekintettel arra, hogy a szerződés egyértelműen tartalmazta, hogy az adatok a ház külső méretére vonatkoznak. Egyetért az ítélőtábla azzal az állásponttal is, hogy a téliesített kivitel a szerződésben részletezett téli szett felszerelését, illetve megvalósítását jelenti. Hibás teljesítés hiányában a fűtéssel járó többletköltség nem hárítható át az I. rendű alperesre. Tényként állapítható meg, hogy a mobilház nem rendelkezik a szerződés szerint járó teleszkópos kerékkel, de a Ptk. 306. §

(1)bekezdés a) pontjában meghatározott arányossági feltétel teljesülése miatt ez önmagában nem alapozza meg a teljes ház cseréjét. A klíma javítási költségének megtérítésére irányuló igényt a felperes tényelőadása szerint nem szavatossági jogként érvényesítette, hanem arra hivatkozott, hogy a háznak nem tulajdonosa. Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá, hogy a vételár kifizetésével és a birtokbavétellel a tulajdonjogot megszerezte, ezért ez az igénye sem megalapozott. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §ának

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A Pp. 78. §-ának

(1)bekezdése alapján kötelezte az eredménytelenül fellebbező felperest az alperesek részére a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-ának

(2)és

(5)bekezdése alapján megállapított ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltség megfizetésére. A felperes személyes költségmentessége folytán a le nem rótt másodfokú illetéket a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
3. szeptember
4. Világhyné dr. Böcskei Terézia s.k. a tanács elnöke . Sándor Ottó s.k.. Csordás Csilla s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bíró