Gf.30367/2012/4 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.367/2012/

1. szám A Debreceni Ítélőtábla az ifj. dr. Kiss István ügyvéd ügyintézése mellett a Kiss Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a dr. Halász Barbara ügyvéd (címe) által képviselt Groupama Garancia Biztosító Zrt. (címe) alperessel szemben kártérítés megfizetése iránt indított perében a Debreceni Törvényszék 1.G.40.123/2010/
2. számú ítélete ellen az alperes részéről
3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 25 546 (huszonötezer-ötszáznegyvenhat) Ft másodfokú perköltséget és térítsen meg az állam részére - az illetékes állami adóhatóság felhívására az abban megjelölt módon és határidőn belül - 64 400 (hatvannégyezer-négyszáz) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes által lízingelt "X".... típusú, .... forgalmi rendszámú hűtős felépítménnyel ellátott tehergépjármű
4. október hó
5. napján "Sz" térségében frontálisan ütközött az .... forgalmi rendszámú, s az alperes által biztosított járművel. A balesetet az alperes által biztosított gépjármű vezetője okozta. Az alperes a tehergépjármű káridőponti értékét a beszerelt húsakasztó állványra is figyelemmel 5 500 000 Ft-ban, a roncsértéket pedig 1 100 000 Ft-ban határozta meg, ezért a lízingbeadó részére
6. április hó
7. napján átutalt 4 400 000 Ft-ot. A gépjármű káridőponti értéke ténylegesen bruttó 6 137 000 Ft, míg a roncsérték bruttó 1 150 000 Ft volt. A felperes baleset miatt elmaradt haszna 4 955 000 Ft volt, melyből 2 488 109 Ft-ot térített meg az alperes
8. december hó
9. napján. A felperes a gépjárművet a lízingszerződéssel kapcsolatos elszámolás időpontjáig napi 5 000 Ft költséggel tárolta, hatósági tárolóban ugyanezen időtartamra 393 600 Ft (1 500 Ft+áfa/nap) tárolási díjat kellett volna fizetnie. A felperes a Debreceni Városi Bíróság előtt a 42.Pk.503.697/
10. szám alatt előzetes bizonyítási eljárást kezdeményezett a balesettel összefüggésben elmaradt haszna vonatkozásában, amit dr. K. I. igazságügyi könyvszakértő 6 711 006 Ft-ban határozott meg. A felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel szemben a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságtól a Gpk.50.076/
11. szám alatt 7 122 739 Ft tőkének, valamint 5 272 899 Ft tőke után
12. október hó
13. napjától, 1 849 840 Ft tőke után pedig
14. április hó
15. napjától járó késedelmi kamatának megfizetése iránt. A kötelezett ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes a keresetét a tőkeösszeg tekintetében 7 023 939 Ft-ra leszállította, ám a járulékok vonatkozásában változatlanul fenntartotta. Követelésén belül a meg nem térített elmaradt hasznát 4 222 899 Ft-ban, a baleset során megsérült CD-s rádió és telefon értékét 30 000 Ft-ban, a baleset során elfolyt gázolaj értékét 20 000 Ft-ban, a balesetben megsérült húsakasztó állvány értékét 840 000 Ft-ban, a tárolással összefüggésben felmerült költségét 1 065 000 Ft-ban határozta meg, valamint igényt tartott a lízingszerződés megszűnésével összefüggésben 580 000 Ft árfolyam-különbözetre, 59 000 Ft szerződésmódosítási díjra, 74 000 Ft átírási díjra és 20 000 Ft hatósági illetékre is. Utóbb a keresetét kiterjesztette a
16. december hó
17. napján átutalt 2 488 109 Ft, továbbá a lízingbeadó részére
18. április hó
19. napján átutalt 4 400 000 Ft tőkének a baleset és a teljesítés időpontja közötti időszakban esedékessé vált késedelmi kamataira, valamint további 600 000 Ft tőkére. Az alperes a kereset elutasítását kérte a kárrendezés teljeskörű megtörténtére hivatkozással. Az elsőfokú bíróság a
20. sorszám alatt meghozott ítéletében kötelezte alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 3 447 491 Ft tőkét és ennek
21. október hó
22. napjától járó késedelmi kamatát, valamint 840 584 Ft késedelmi kamatot és 59 759 Ft perköltséget, amelyet meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest 275 700 Ft, az alperest pedig 225 600 Ft le nem rótt kereseti illeték államnak külön felhívásra történő megtérítésére. Határozatának indokolása szerint a kereset jogalapja nem volt vitás, mert az alperes a helytállási kötelezettségét elismerte. Az elsőfokú bíróság L.F-né igazságügyi szakértő
23. sorszám alatti szakvéleménye alapján állapította meg az elmaradt haszon összegét 4 955 000 Ft-ban. A dr. K. I. szakértő számára rendelkezésre bocsátott könyvelési anyagban 18 000 000 Ft áru a pénztárral szemben visszavezetésre került, aminek bizonylata az iratokban nem volt fellelhető. L.F-né szakvéleményének elkészítését megelőzően a felperes önellenőrzéssel módosította a
24. évre vonatkozó mérleg és eredmény-kimutatás adatait, aminek eredményeként 18 000 672 Ft árbevétel került elszámolásra, valamint ugyanilyen összegben költség - ebből 17 830 000 Ft volt az eladott áruk beszerzési értéke és 842 000 Ft az üzemanyagköltség. L.F-né a könyvelési bizonylatok másolatát használta fel a szakvélemény elkészítéséhez az eredeti bizonylatok hiánya miatt, és ezeket a másolatban rendelkezésre álló bizonylatokat ellenőrizte tételesen, valamint vetette egybe a főkönyvi kartonnal. Csak kisebb anyagköltségeket nem tudott bizonylat hiányában ellenőrizni; ezeknél elfogadta a dr. K. I. szakértő által meghatározott összeget. L.F-né az éves szinten rendelkezésre álló beszerzési költségeket árbevétel arányosan vette figyelembe az eredmény meghatározásánál a vizsgált időszakban -
25. július hó
26. és december hó
27. napjai között -, és az így számított eredmény alapulvételével határozta meg az elmaradt haszon összegét. Nem értett egyet az alperes által felkért magánszakértő azon módszerével, ami kizárólag a bérfuvarozással kapcsolatos haszon figyelembevételével állapította meg a kár összegét. L.F-né szakvéleményének megalapozottságát nem érintette az a körülmény, hogy az önellenőrzéssel kapcsolatos adóhatósági eljárás lefolytatásra került-e, s hogy az milyen eredménnyel végződött, mert a szakértő a könyvelési anyagot kellő alapossággal megvizsgálta és megfelelő módszer alkalmazásával vonta le a következtetéseit. Dr.K.I. szakértő nemcsak az önellenőrzést megelőzően rendelkezésre álló eltérő könyvelési adatok miatt, hanem részben eltérő módszer alkalmazása miatt jutott L.F-né szakértőtől eltérő eredményre, ezért az elsőfokú bíróság az előzetes bizonyítási eljárásban készült szakértői véleményt figyelmen kívül hagyta és az ezzel kapcsolatos költségigényt sem találta meglapozottnak. B. I. műszaki szakértő a kiegészített szakvéleményében kellő részletességgel és ellenőrizhető módon határozta meg a káridőponti értéket és a roncsértéket, amely utóbbi meghatározásával kapcsolatban kellően megindokolta a bontási költséggel és a maradványérték korrigálásával összefüggő megállapításait. Az elsőfokú bíróság a gépjármű káridőponti bruttó 6 137 000 Ft értéke és a szakértő által közölt értéktartományon (1 087 000 Ft - 1 178 000 Ft) belül mérlegeléssel 1 150 000 Ft-ban meghatározott roncsértéke különbözetében, azaz 4 987 000 Ft-ban határozta meg a gépjárműben keletkezett kár összegét. A tárolás költsége az alperes által becsatolt igazolás alapján napi 1 500 Ft + áfában került meghatározásra, ami
28. október hó
29. és december hó
30. napjai között 77 napra 138 600 Ft, míg
31. január hó
32. napjától további 136 napra 255 000 Ft volt. Az elsőfokú bíróság a CD-s rádióval, a mobiltelefonnal és a gázolajjal kapcsolatos kárigényeket nem találta alaposnak azok bizonyítatlansága miatt, továbbá álláspontja szerint a lízingszerződés megszűnésével összefüggő költségek sem voltak érvényesíthetőnek az alperessel szemben, mert a lízingszerződés kötésére a felperes gazdasági megfontolása alapján került sor, és a lízingszerződés megszűnésével kapcsolatban felmerülő többletköltségek nem voltak közvetlen okozati összefüggésben a károkozó magatartásával. Az alperes a Ptk. 301/A. §-a alapján köteles késedelmi kamat fizetésére a káresemény időpontjától kezdődően mind a perbeli marasztása után, mind a peren kívül megfizetett összegek után. A felperes 45%-ban, az alperes pedig 55 %-ban lett pernyertes, ezért ilyen arányban tarthattak igényt az általuk előlegezett, valamint a jogi képviseletükkel felmerült költségekre, s ebben az arányban voltak kötelesek viselni a le nem rótt illetéket is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az ítélet részbeni megváltoztatásával a marasztalás tőkeösszegének 2 642 891 Ft-ra történő leszállítását kérte. A tárolási díjat 213 nappal szemben 176 napban ismerte el, ám azt nettó összegben kérte számítani arra hivatkozással, hogy a felperes áfa-alanyként jogosult annak visszatérítésére. A gépjármű roncsértékének a meghatározása során alkalmazott 35-40 %os negatív tényező alkalmazásával nem értett egyet, annak reális összege ugyanis 1 600 000 - 1 800 000 Ft között van, mert a gazdasági válság nem a használt, hanem az új autók kereskedelmét érintette hátrányosan. A roncsértéket emiatt 1 541 000 Ft-ba kérte figyelembe venni. Kérte a perköltség összegét a javára módosítani akkor is, ha a per főtrágya tekintetében előterjesztett fellebbezése nem vezetne eredményre. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte lényegében annak helyes indokai alapján. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §-a