Győri Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Bhar.9/2011/3. szám A Győri Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Győrött, a 2012. évi november hó 6. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: A zsarolás bűntette és más bűncselekmény miatt vádlott neve ellen indult büntető ügyben a Veszprém Megyei Bíróság 2010. évi december hó 16. napján kihirdetett 2.Bf.518/2010/4. számú ítéletét megváltoztatja, az 1 rb. könnyű testi sértés vétségeként értékelt cselekményt 1 rb. a Btk.170.§. /1/-/2/ bekezdés szerinti súlyos testi sértés bűntette kísérletének, Míg a Btk.316.§./1/ bekezdés, /2/ bekezdés I. fordulata szerint értékelt lopás vétségét 1 rb. a Btk.316.§./1/ bekezdés, /2/ bekezdés II. fordulat h./ pontja szerinti lopás vétségének minősíti. Ezért és a terhére megállapított bűncselekmények miatt - különös visszaesőként, halmazati büntetésül - az első fokon alkalmazott büntetéseket tekinti kiszabottnak, mellőzve a főbüntetésre utalást. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A harmadfokú eljárásban 3.000.- /Háromezer/ Ft bűnügyi költség merült fel, melyet vádlott neve vádlott köteles megfizetni. Indokolás: A Zirci Városi Bíróság 2010. április 21. napján tartott, nyilvános tárgyalás alapján hozott B.7/2009/15. számú ítéletével vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.170.§ /1/ bekezdésébe ütköző és a /2/ bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettében, a Btk. 316.§ /1/ bekezdésébe ütköző és a /2/ bekezdésének I. fordulata szerint minősülő lopás vétségében, a Btk. 313/C.§ /7/ bekezdésének
- a)pontja szerint minősülő készpénz-helyettesítő fizetőeszközzel visszaélés vétségében, a Btk.323.§ /1/ bekezdésébe ütköző és eszerint minősülő zsarolás bűntettének kísérletében, a Btk.170.§ /1/ bekezdésébe ütköző és eszerint minősülő könnyű testi sértés vétségében. Ezért halmazati büntetésül 1 év 2 hó börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A Zirci Városi Bíróság B.93/2004/2. számú ítéletéhez kapcsolódó feltételes szabadságot megszüntette és rendelkezett arról, hogy a vádlott nem bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte vádlottat az elsőfokú eljárásban felmerült 41.050.-forint bűnügyi költség viselésére. Az első fokon hozott ítélet ellen a vádlott és védője a tényállás 1. és 2. pontjaihoz kapcsolódóan részfelmentésért és a büntetés lényeges enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést. A Veszprém Megyei Főügyészség Bf. 2225/2008/2-1. számú átiratában indítványozta az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a vádlott 1. tényállási pontban megállapított cselekményének minősítését a Btk. 271.§ /1/ bekezdésébe ütköző és eszerint minősülő garázdaság vétségére is, a súlyos testi sértés bűntette mellett. Egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A Veszprém Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság / 2012. január 1. napjától hatályos megnevezése: a Veszprémi Törvényszék / 2010. december 16. napján tartott nyilvános ülésen hozott 2.Bf.518/2010/4. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a vádlottat bűnösnek mondta ki - a terhére megállapított bűncselekményeken felül - a Btk. 271.§ /1/ bekezdésé ütköző és e szerint minősülő garázdaság vétségében. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helyben hagyta. Kötelezte vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 4.670.-forint bűnügyi költség megfizetésére. A másodfokú felülbírálat során eljárási szabálysértést nem tárt fel, az elsőfokú ítélet tényállását megalapozottnak tartotta és döntésének meghozatalánál változtatás nélkül irányadónak tekintette. A tényállás 1. pontjából - amelynek lényege szerint a vádlott 2008. június 20-án 01.20 órakor a X. települési autóbusz állomás várótermében 1. sértettet és 2. sértettet két alkalommal megütötte úgy, hogy ennek következtében 2. sértett sértettnek eltörött az orra, míg 1. sértett jobb szeme felett horzsolásos sérülést szenvedett azt a jogi következtetést vonta le, hogy a vádlott magatartásával nemcsak 2. sértett sértett terhére elkövetett Btk.170.§ /1/ bekezdésébe ütköző és a /2/ bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettét, hanem ezzel halmazatban 1. sértett sértett elkülönült bántalmazásával a Btk. 271.§ /1/ bekezdésé ütköző és e szerint minősülő garázdaság vétségét is megvalósította. A másodfokú ítélet ellen a vádlott indokolás nélkül, védője pedig a garázdaság vétségében való további bűnösség megállapítása miatt jelentett be fellebbezést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.36/2011/1-I. számú átiratában indítványozta a másodfokú ítélet megváltoztatását, a tényállás 3. pontjában foglalt és a Btk.170.§ /1/ bekezdésébe ütköző könnyű testi sértés vétségeként értékelt cselekmény átminősítését a Btk.170.§ /1/ bekezdésébe ütköző és a /2/ bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettének kísérletére, egyebekben annak helybenhagyását. A bíróságok eljárását törvényesnek, a tényállást megalapozottnak tartotta és egyetértett a vádlott további bűncselekményben történt bűnösségének megállapításával. A vádhatóság álláspontja szerint a cselekmények minősítése csak annyiban nem helytálló, hogy a vádlottnak a 3. tényállási pontjában foglalt magatartása, amikor 3. sértett sértett arcába fejelt a homlokával, amelynek következtében a sértett orra azonnal vérezni kezdett, figyelemmel a támadás módjára és a célzott testtájékra, a súlyos testi sértés bűntettének kísérletét valósította meg. A kiszabott büntetés enyhítésére a súlyosító körülmények nagy száma és nyomatéka miatt nem látott lehetőséget. A harmadfokú eljárásban az ítélőtábla nyilvános ülésén a vádlott védője perbeszédében kitért mindazokra a kifogásokra, amely a megelőző eljárásokban a védekezés lényegét képezték. A fellebbviteli főügyészség indítványával kapcsolatban a minősítés változtatás elutasítását indítványozta. Elsődlegesen védence bizonyítottság hiányában történő részfelmentése érdekében arra hivatkozással tartotta fenn a fellebbezést, hogy a tényállás 1. és 2. pontjaiban rögzített cselekmények elkövetése álláspontja szerint kétséget kizáróan a védence terhére nem nyert bizonyítást. 1. sértett és 2. sértett sértettek nem tettek feljelentést, vallomásuk ellentmondásos volt, a lopási cselekmény vonatkozásában pedig 1. tanú és 2. tanú megerősítették, hogy valótlanul gyanúsították védencét a sértettek, akik a bankkártyát a zsebébe tették, a pin kódot beírták a telefonba, a gyűrűt más adta vissza. Indítványozta értékelni azt is, hogy védence tagadásban volt. Másodlagosan az elsőfokú ítélet megalapozatlansága okán, a felülbírálat eljárásjogi akadálya miatt, az ítéletek hatályon kívül helyezéséért fellebbezett. A 3. tényállási pont kapcsán azt vitatta, hogy védence - aki a sértett megütését elismerte - 3. sértettet cigaretta vásárlására nem kényszerítette. Harmadlagosan a kiszabott büntetés enyhítésére irányult a fellebbezése, ennek érdekében hivatkozott az időmúlásra, védence két gyermekére. Az ítélőtábla nyilvános ülésén a fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratban foglalt indítványt egyező tartalommal fenntartotta. Kihangsúlyozta, hogy a súlyosító körülmények nagy száma és nyomatéka miatt indokolt lett volna az ügyész részéről fellebbezni a vádlott terhére a büntetés súlyosítása iránt. A vádlottat erőszakos és vagyon elleni bűncselekmények miatt korábban már elítélték, a vele szemben kiszabott joghátrány enyhítését előélete sem indokolja. Felhívta a figyelmet a másodfokú ítélet indokolásában hivatkozott jogeset évszámának elírására. A vádlott felszólalásában csatlakozott védőjéhez, személyi körülményeiben történt változásról elmondta, hogy még egy gyermeke született. Az ítélőtábla a védelmi oldalról támadott másodfokú ítéletet és a megelőző bírósági eljárásokat a Be. 387. § /1/ és 2/ bekezdései szerint felülbírálta és ennek eredményeként a fellebbezést nem találta alaposnak. A fellebbviteli főügyészség indítványa alapos. A felülvizsgálat során elsődlegesen megállapította, hogy a Be. 386.§ /1/ bekezdésének
- b)pontja alapján a másodfellebbezés joghatályos volt, a bíróságok a büntetőeljárási törvény rendelkezéseit betartották, a másodfokú bíróság döntésének alapjául szolgáló ítéleti tényállás megalapozott, az első- és másodfokú bíróságok indokolási kötelezettségüket teljesítették, az ügy harmadfokú eljárásban történő érdemi felülvizsgálatát akadályozó eljárási, vagy megalapozatlansági hibát nem vétettek. A másodfokú bíróság határozatának alapjául szolgáló tényállás a Be. 388. § /1/ bekezdésében foglaltaknak megfelelően a harmadfokú felülbírálat során is irányadó volt, határozatát az ítélőtábla erre alapította. A vádlott személyi körülményeire vonatkozó ítéleti részt egészítette ki csupán azzal, hogy még egy gyermeke született a vádlottnak, aki nyolc hónapos. A vádlott a tényállás 3. pontjában foglalt, 3. sértett sértett megütését kivéve, mindvégig tagadta a vád tárgyává tett cselekmények elkövetését. A vádlott, a sértett tanúk ellentétes vallomásai, a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok értékelésével - a vádlott védekezésének elvetésével - megállapított és a másodfokú ítélet alapjául szolgáló tényállás tagadásával szemben aggálytalanul tartalmazza a büntetőjogi felelősségének megállapításához szükséges, és az ügyben releváns tényeket. A megalapozott tényállásból mindkét bíróság okszerűen vont következetést a vádlott bűnösségére és nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor a vádlottnak a garázdaság vétségében történt további bűnösségéről is rendelkezett. Az ítélőtábla a vádlott védekezésére épülő tényállás megállapítását és ennek alapján a vádlott felmentését célzó, illetve megismételt eljárás lefolytatására irányuló védelmi fellebbezésnek nem adott helyt. A perrendszerűen értékelt bizonyítékok felülértékelésére sem a másodfokú, sem a harmadfokú eljárásban törvényes lehetőség nincs, az ítélőtábla olyan megalapozatlansági hibát pedig nem tárt fel, amely a másodfokú ítélet - vagy akár az első fokon hozott ítélet- hatályon kívül helyezését indokolná. A védő érvelését a másodfokú bírósággal egyezően nem fogadta el, osztotta a másodfokú ítéletében kifejtett indokolást, hogy az miért alaptalan. A megyei bíróság helytállóan állapította meg, hogy a vádlottnak a tényállás 1. pontjában rögzített cselekménye a garázdaság vétségének törvényi tényállását is kimeríti, mert 1. sértett sértett bántalmazása másokban megbotránkozás, riadalom keltésére alkalmas volt, ez a kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartás a garázdaság törvényi tényállását függetlenül attól megvalósítja, hogy 2. sértett sértettnek 8 napon túli gyógytartamú, súlyos testi sértést okozott. Az utóbbi súlyosabb bűncselekmény bűnhalmazatban áll a Btk. 271. § /1/ bekezdésébe ütköző garázdaság vétségével. A vádlott bűnösségének megállapítása e cselekményben a rá vonatkozó jogi indokolással együtt törvényes. A joggyakorlatból felhívott bírósági eseti döntés számát az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség indítványa szerint korrigálta, az helyesen 1984. évi 171. számú eseti döntés. Az ítélőtábla osztotta a fellebbviteli főügyészség indítványát, hogy a tényállás 3. pontjában rögzített, 3. sértett sértett sérelmére elkövetett bántalmazásnak az a mozzanata - amikor hirtelen a homlokával a sértett arcába fejelt, akinek az orra vére eleredt - a Btk.170.§ /1/ bekezdésébe ütköző és a /2/ bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettének - a Btk. 16.§-a szerinti - kísérletét valósította meg, a cselekmény minősítését ennek megfelelően az ítélőtábla megváltoztatta. A vádlott tudatának a mindennapi élettapasztalat alapján az elkövetés konkrét körülményeit tekintve át kellett fognia a 8 napon túl gyógyuló orrcsonttörés bekövetkezésének reális lehetőségét. A hirtelen mozdulattal, a sértett arcába leadott fejelés során a vádlottnak számítania kellett arra, hogy a sértett orrának lefejelése a ténylegesen megvalósultnál súlyosabb sérüléshez vezethet, amely a véletlen miatt nem következett be. Az eshetőleges szándékára figyelemmel cselekménye ezért nem minősül a Btk.170.§ /1/ bekezdésébe ütköző könnyű testi sértés vétségének. A 2. tényállási ponthoz kapcsolódóan 4. sértett sértettől a készpénz és eljegyzési gyűrű eltulajdonítása miatt a vádlott bűnösségének a megállapítása okszerű, mindkét bíróság a vádlott cselekményét helytállóan értékelte kisebb értékre elkövetett lopás vétségének a másodfokú döntés meghozatalakor hatályos anyagi jogi szabályzásnak megfelelően. Azonban 2012. április 15-i hatállyal a 2012. évi II. törvény 253.§ /1/ és /2/ bekezdésével módosított Btké. 28.§ /1/ bekezdésének
- e)pontja alapján, a lopás bűncselekményi értékhatára 20.000 Ft-ról 50.000 Ft-ra emelkedett, a megváltozott bűncselekményi értékhatárra figyelemmel immár a 22.100.-forint értékre elkövetett cselekmény szabálysértési értékre elkövetett. A szabálysértési értékre elkövetett lopást viszont, mivel a Btk. 316. § /2/ bekezdésének II. fordulatának
- h)pontjában írt módon valósította meg a vádlott, e körülmény miatt változatlanul lopás vétségnek kell minősíteni. A bűncselekmény elkövetésekor ugyanis több napig tartózkodott a sértettekkel egy lakásban, náluk is aludt, a közös használatból adódó lehetőséget kihasználva követte el a tettét. Mindezekre figyelemmel cselekményének minősítését az ítélőtábla - anélkül, hogy a vádlott bűnösségét a lopás vétségében megváltoztatta volna - a megváltoztatott jogszabályi hivatkozás mellett tekintette helytállónak. A büntetés kiszabása körében az ítélőtábla a vádlott javára értékelte az időmúlást és az időközben született gyermekének eltartási kötelezettségét. Figyelembe vette azt is, hogy egy testi sértéses cselekmény a minősítés változtatás folytán súlyosabban minősül, a vádlott a vagyon elleni bűncselekményt különös visszaesőként követte el, így további enyhítés vele szemben csak különös méltánylást érdemlő esetben lenne lehetséges, amely a súlyosító körülmények mellett javára nem állapítható meg. A büntetési tételkeret alsó határán kiszabott halmazati büntetésben az enyhítő körülmények értékelést nyertek, enyhébb joghátrány alkalmazása törvénytelenné tenné a büntetést. Minderre figyelemmel az enyhítésre irányuló fellebbezés sem vezetett eredményre. A hatályos Btk. a 38.§ /1/ bekezdésében a büntetések elnevezést használja a korábbi főbüntetés helyett, a /2/ bekezdésben foglalt mellékbüntetés elnevezést viszont megtartotta. Ezért a halmazati büntetésül kiszabott szabadságvesztésre, mint főbüntetésre utalás feltüntetése a rendelkező részben szükségtelen, azt az ítélőtábla mellőzte. A fentiek szerint az ítélőtábla a másodfokú ítéletet a Be. 398.§ /2/ bekezdése alapján a megváltoztatta, egyéb rendelkezéseit a Be. 397.§ alapján helybenhagyta. A Be. 398.§ /3/ bekezdése alapján rendelkezett a harmadfokú eljárásban a kirendelt védő díjával kapcsolatban felmerült bűnügyi költség viseléséről. őr, 2012. november hó 6. napján Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke Dr. Miklós Mária sk. a tanács tagja, előadó Dr. Takácsné dr. Helyes Klára sk. a tanács tagja ZÁRADÉK: Ez az ítélet és a Veszprém Megyei Bíróság 2010. évi december hó 16. napján kihirdetett 2.Bf.518/2010/4. számú ítéletének megváltoztatással nem érintett része a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. G y ő r , 2012. november hó 6. napján Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: kiadó