Bf.152/2012/21 – Fővárosi Ítélőtábla

(1),

(3)bekezdés d./ pontja szerinti hűtlen kezelés bűntettének kísérletében, mint bűnsegédet; II. r. vádlottat e cselekmény kísérletében, valamint folytatólagosan elkövetett magánokirat hamisítás vétségében mondta ki bűnösnek. Ezért I. r. vádlottat 1 év 6 hónap, 2 évi próbaidőre, míg II. r. vádlottat 1 év 10 hónap, 3 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Rendelkezett II.r. vádlott vagyonára elrendelt zár alá vétel feloldásáról; sértett magánfél által előterjesztett polgári jogi igényt elutasította; II. r. vádlottat az ellene a Btk. 317. §

(1),

(5)bekezdés a./ pontja szerinti sikkasztás bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Kötelezte a vádlottakat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére azzal, hogy 5.630.379 forint bűnügyi költséget az állam visel. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész II. r. vádlott terhére a bűnösség megállapításáért és súlyosításért, I. r. vádlottal szemben a büntetés súlyosításáért; I. r. vádlott védője, valamint II. r. vádlott a védőjével felmentésért; sértett képviselője a polgári jogi igény megállapításáért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.549/2010/10-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést annyiban módosította, hogy nem támadta II. r. vádlott bizonyítékok hiányában történő felmentését a Btk. 317. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(5)bekezdés a./ pontja szerint minősülő sikkasztás bűntettének vádja alól. E vádlott tekintetében - miként I. r. vádlott esetében is - csupán magasabb mértékű főbüntetés kiszabásáért és mindkét vádlott esetében hosszabb tartamú próbaidő alkalmazásáért tartotta fenn az ügyészi fellebbezést. Egyebekben a felmentő és a polgári jogi igényt elutasító rendelkezés tekintetében is az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A II. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában előadta, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletében nem vette figyelembe, hogy II. r. vádlott szándéka csupán biztosíték érvényesítése volt sértett többségi tulajdonossal szemben annak érdekében, hogy „nyomást gyakorolhasson" a vádlottak által javasolt megállapodás aláírása érdekében. E körben nem értékelte az elsőfokú bíróság az ezt alátámasztó tanúvallomásokat. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megváltoztatását tartotta indokoltnak, melynek eredménye az a helyes jogi következetés, hogy II. r. vádlottnak nem állt szándékában vagyoni hátrányt okozni a XX Kft-nek, amelynek egyébként maga is tulajdonosa volt. Magatartása kizárólag arra irányuló volt, hogy a sértett a megállapodást megkösse. Felhívta a figyelmet arra, hogy a

1. december
2. napján széljegy formájában bejegyzett vételi jog nem okozott a sértett vagyonában értékcsökkenést, mivel az biztosíték jellegű volt. Ehhez képest a vételre vonatkozó egyoldalú jognyilatkozat beadására a védence tudomása nélkül került sor olyan időben, amikor az okirat előterjesztése a földhivatalnál már nem volt releváns, mivel a bíróságnak a perindításról történő értesítése a földhivatal felé megtörtént. Ez pedig függő jogi helyzetet teremtett, mivel a vételi jog bejegyezhetőségének elbírálását meg kellett előznie az annak érvényességére vonatkozó polgári perben hozott ítéletnek. A vételi jog alapításának érvénytelensége esetén az opciós jog érvényesítésére vonatkozó okirat elutasítására került volna sor, „tehát azon egyoldalú nyilatkozat, amelyet a II. r. vádlotton kívül terjesztettek a földhivatal elé, legfeljebb kísérleti szakba hozza a cselekményt" (a védő fellebbezésének írásbeli indokolása
3. oldal
4. bekezdés). Álláspontja szerint a vádlotti szándék így nem irányult hűtlen kezelésre, illetve elkövetési magatartását legfeljebb előkészületnek lehet értékelni. Kérte ezért II. r. vádlott felmentését. A Btk.
5. §-ába ütköző folytatólagosan elkövetett magánokirat hamisítás vétsége tekintetében a joghátrány lényeges enyhítését kérte. Egyebekben indítványozta e vádlottal szemben kiszabott büntetés súlyosításának mellőzését, különös tekintettel arra, hogy 11 évvel a cselekmény elkövetése után ezt semmi sem indokolja. A másodfokú nyilvános ülésen a sértett jogi képviselője támogatta az ügyész súlyosításra irányuló fellebbezését. Egyebekben tudomásul vette, hogy az ügyész a felmentő rendelkezés miatt bejelentett fellebbezését visszavonta, az e cselekményrészre vonatkozóan érvényesíteni kívánt polgári jogi igény elutasítása miatt bejelentett fellebbezése tekintetében ezért „a másodfokú bíróság mozgástere meghatározott". A II. r. vádlott védője fellebbezését az írásbeli indokolással egyezően fenntartotta. Nem vitatta, ha egy gazdasági társaság vezetője egy le nem járt követelést ismer el, ezzel megvalósíthatja a hűtlen kezelést. Védence célja azonban nem erre, hanem egyfajta biztosíték elérésre irányult, hogy a sértett „ne golyózza ki" őt az üzletből. Nem akart vagyoni hátrányt okozni egy olyan gazdasági társaságnak, amelynek ő is tagja volt. A kérdéses iratokat különben is megküldték Amerikába, így az abban foglaltakról a sértett is tudott. Álláspontja szerint a vételi jogot alapító szerződés benyújtása olyan előkészületi magatartás, „aminek következtében utóbb harmadik személy a II. rendű vádlott tudomásától függetlenül élt a vételi joggal". Kérte ezért a tényállás azzal történő kiegészítését, hogy a vádlott szándéka nem vagyoni hátrány okozására irányult. Ennek eredményeként a II. pontban is a vádlott felmentését indítványozta. Amennyiben a hűtlen kezelés elkövetését a másodfokú bíróság mégis megállapítaná, kérte a büntetés súlyosításának mellőzését. Az I. r. vádlott védője perbeszédében kifogásolta védence bűnösségének megállapítását. Álláspontja szerinte vádlott követelése valós volt, mert a vádlottak szakmai tudásának eredményeként az ingatlan beépítetési százaléka többszörösére növekedett. A sértett ki akarta semmizni az üzlettársait, mivel egyedül ő akarta bekasszírozni a rendkívül jelentős értéknövekedést. A sértett nem volt hajlandó aláírni a szerződést, ezért I. r. vádlott úgy döntött, hogy érvényesíti a kártérítési igényét. Az ezzel ellentétes ítéleti következtetés mellőzését indítványozta. Csatlakozva védő kollégájához maga is kifejtette, hogy a vételi jog alapítása önmagában nem jelent vagyoni hátrányt, az csak annak gyakorlásával következett volna be, vagyis a tulajdonjog elvesztés folytán. Ez esetben vételi jog gyakorlása biztosítékul szolgált a vádlottak számára azzal, hogy a benyújtott okirat nem tartalmazta a vételi jog gyakorlására vonatkozó szerződés minimális feltételeit: a vételárra utalást; a megelőző széljegy miatt attól függően került bejegyzésre, hogy a polgári bíróság a szerződést érvényesnek tartja-e vagy sem. Erre tekintettel a cselekmény alkalmatlan kísérlet volt. Kifogásolta a védő a magyar hatóságok gondatlansága folytán kibocsátásra kerülő elfogatóparancs alapján történő őrizetbe vételét az I. r. vádlottnak. Ehhez képest a próbaidő hosszabb időtartamban történő meghatározása nem indokolt. Elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezés szerinti megváltoztatását, másodlagosan az ügyészi fellebbezés elutasítását indítványozta. A Fővárosi Ítélőtábla a Be. 348 §

(1)bekezdése és 349. §

(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt bírálta felül. Megállapította, hogy a módosított tartalommal fenntartott ügyészi fellebbezés nem támadta II.r. vádlottal szemben hozott felmentő rendelkezést, ezért a tényállás I. pontjában a büntetőjogi felelősségét meg nem állapító rendelkezés a Be. 348. §

(2)bekezdésében írtakra figyelemmel jogerőre emelkedett. E megállapítás nem vonatkozik az I. pontban a magánokirat-hamisításként elbírált, bűnösséget megállapító rendelkezésre. A kölcsönösen bejelentett perorvoslatok alapján a felülbírálat tárgyát e cselekmény-rész és a II. pontban írt tényállás képezte. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartásával folytatta le az eljárását. Ennek során messzemenően figyelemmel volt a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésében írtakra, egyesítette I. r. és II. r. vádlottakkal szembeni, azonos tényálláson alapuló és lényegében azonos jogi megítélés alá eső eljárásokat. Beszerezte és a tárgyalás anyagává tette mindazokat a bizonyítékokat, amelyek a vádlottak büntetőjogi felelősségének elbírálásánál jelentőséggel bírtak. Döntően helytállóan állapította meg a történeti tényállást, amely azonban nem tartalmazza teljes körűen mindazokat a tényeket, melyek a büntetőjogi felelősség szempontjából elmellőzhetetlen jelentőséggel bírnak. Tekintettel arra, hogy a vád tárgyát hűtlen kezelés képezte, melynek törvényes előfeltétele a vagyonkezelési kötelezettség megléte, nem mellőzhető az ezzel kapcsolatos jogszabályi rendelkezések történeti tényállásba emelése. Ugyancsak a tényálláshoz tartozik a vételi jog főbb szabályainak e helyen történő ismertetése. Az elsőfokú bíróság az előbbieket csupán az ítélet 47. oldal 3-, valamint 48. oldal 1. bekezdésében a II. tényállási pont jogi értékelésénél rögzítette. A vádlottak szándékának komolyságával kapcsolatban képezi a tényállás részét a vádlottak megállapodása, valamint I. r. vádlottnak a vételi jog érvényesítésére vonatkozó nyilatkozata. Az elsőfokú bíróság ítéletének Be.351. §

(2)bekezdés b./ pontja szerinti, a tényállás hiányos megállapításában megnyilvánuló megalapozatlanságát a Be. 352. §

(1)bekezdés a./ pontja - az iratok tartalma - alapján a másodfokú bíróság a következők szerint orvosolta: · Az elsőfokú ítélet

1. oldal
2. bekezdésében írtakat a történeti tényállásba emeli át. Megállapítja, hogy a II.r vádlott a XX Kft. ügyvezetőjeként az
3. évi CXLIV. törvény (a cselekmény időszakában hatályos Gt.)
4. §-a értelmében a társaság ügyeinek az intézésére és képviseletére volt jogosult. A Gt.
5. §

(1)bekezdése alapján a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható fokozott gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. · Ptk. 375.

(1)-

(4)bekezdései alapján ha a tulajdonos másnak vételi jogot (opciót) enged, a jogosult a dolgot egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja. A vételi jogra vonatkozó megállapodást - a dolog és a vételár megjelölésével írásba kell foglalni. A határozatlan időre kikötött vételi jog hat hónap elteltével megszűnik; az ezzel ellentétes megállapodás semmis. A bíróság a tulajdonost - a törvény eltérő rendelkezése hiányában - a vételi jogból folyó kötelezettsége alól mentesítheti, ha a tulajdonos bizonyítja, hogy a vételi jog engedése után körülményeiben olyan lényeges változás állott be, hogy a kötelezettség teljesítése tőle nem várható el. Egyebekben a vételi jogra a visszavásárlási jog szabályait kell alkalmazni. · A Ptk. 374. §

(2)bekezdése szerint a visszavásárlási jogot legfeljebb öt évre lehet kikötni; az ezzel ellentétes megállapodás semmis. · A

1. oldal
2. bekezdésében írtakat kiegészíti a XX Kft. és a YY
3. december
4. napján kelt megállapodásának az ismertetésével: „Megállapodás vételi jog alapítással amely létrejött egyrészt a XX Kft. … mint kötelezett, másrészről a YY Kft. … mint jogosult között az alábbi feltételek mellett.
5. Szerződő felek megállapítják, hogy kötelezett kizárólagos tulajdonában állnak az alábbi Körzeti Földhivatal ingatlan-nyilvántartásába bejegyzett ingatlanok: 3273/
6. hrsz, 3276/
7. hrsz. 3372/
8. hrsz.
9. hrsz.
10. Szerződő felek megállapítják, hogy a kötelezettnek a jogosult felé 5.000.000 USD összegű tartozása áll fenn, amely tartozás elismerését a XX Kft. a
11. december 14.-én megtartott közgyűlésének
12. számú elismerő határozata tartalmazza.
13. Szerződő felek megállapodnak abban, hogy a kötelezett a jogosult részére
14. pontban megjelölt valamennyi ingatlanra a jelen szerződés aláírásától számított
15. május
16. napjáig terjedő határozott időtartamra (vételiopciós) jogot enged. 3.
17. Szerződő felek a vételi jog gyakorlásához a vételárat 5.000.000 USA dollárnak megfelelő 1.400.000.000 azaz egymilliárd-négyszázmillió forintban határozzák meg. 3.
18. Kötelezett abban az esetben mentesül jelen szerződésben foglalt kötelezettségétől, ha az 5.000.000 USD-nek megfelelő és a kifizetés napján CIB bank árfolyamán számított forint összegű tartozását kiegyenlíti a jogosult felé.
19. Szerződő felek megállapodnak abban, hogy a jogosult a vételi jogot abban az esetben gyakorolhatja, ha a kötelezett a jelen okirat
20. pontjában meghatározott fizetési kötelezettségét nem teljesíti. E feltétel bekövetkezése esetén a jogosult egyoldalú nyilatkozattal kérheti tulajdonjogának bejegyzését az
21. pontban megjelölt ZZ-i (előbbi) ingatlanok tekintetében.
22. Szerződő felek megállapodnak abban, hogy a kötelezett köteles az
23. pont szerinti ingatlanokat a jogosult birtokába adni abban az időpontban, amikor a jogosult vételi jogával élt és ezt a tényt a kötelezettnek a teljesítésre való eredménytelen felszólítását követően a TT-i Körzeti Földhivatalhoz bejelentette. 5.
24. Jogosult tudomásul veszi, hogy az ingatlanok egy részét jogcím nélküli birtokos birtokolja és ez a birtokbaadás akadályát jelentheti.
25. Kötelezett tudomásul veszi, hogy a vételi jog fennállása alatt az ingatlant el nem idegenítheti, és meg nem terhelheti.
26. Szerződő felek rögzítik, hogy tudomással bírnak arról, hogy a 3273/
27. hrsz. számú ingatlan a 37599/
28. szám széljegy tartalom szerint a Fővárosi Bíróság által elrendelt perfeljegyzés terheli. Kötelezett szavatolja a ZZ-i 3276/
29. 3372/
30. és
31. hrsz. számú ingatlanok per-, teher és igénymentességét jelen okirat aláírásának időpontjában.
32. Szerződő felek megállapodnak abban, hogy a kötelezett jelen okirat aláírásával egyidejűleg hozzájárul ahhoz, hogy az
33. pontban megjelölt (négy) ingatlanra a vételi (opciós) jogot a jogosult javára szólóan
34. május 15.-ig terjedően a ZZ Körzeti Földhivatal ingatlan nyilvántartásába minden további megkérdezése nélkül bejegyeztethesse.
35. Kötelezett tudomásul veszi, hogy a jogosult a jelen szerződés, valamint a vételi jog gyakorlását tartalmazó jognyilatkozat alapján egyoldalúan kérje tulajdonjogának bejegyzését 1/
36. arányban vétel jogcímén a (korábbi négy) ingatlanok tekintetében a ZZ-i Körzeti Földhivatal Ingatlan Nyilvántartásába 1/
37. arányban. (majd további, itt nem részletezett 10-
38. pontok) Budapest,
39. december
40. XX Kft. kötelezett képv: II.r. vádlott ügyvezető Ellenjegyzem" stb. YY Kft. jogosult képv: I.r. vádlott ügyvezető (a Körzeti Földhivatal, ZZ-i által az elsőfokú bírósághoz megküldött, a Fővárosi Bíróságon
41. március 29-én érkeztetett okiratmásolat; nyomozati iratok
42. kötet 219-
43. oldal) · A
44. oldal
45. bekezdés
46. mondatának első mondatrészét azzal egészíti ki, hogy a vételi jogot a négy ingatlanra vonatkozóan
47. december
48. napján jegyezték be a ZZ-i Körzeti Földhivatalnál 48741/2001.12.
49. számon (
50. március
51. napján az Fővárosi Bírósághoz érkezett sértetti beadvány S/
52. melléklete). A bejegyzés iránti kérelmet YY Import Kereskedelmi Kft. nevében I. r. vádlott terjesztette elő (nyomozati iratok V. kötet
53. oldal). · Ugyanitt, a
54. bekezdésben írtakat kiegészíti a I. r. vádlott által
55. május
56. napján tett egyoldalú nyilatkozat főbb tartalmi elemeivel a következők szerint: „NYILATKOZAT VÉTELI JOG ÉRVÉNYESÍTÉSÉRE Alulírott I.r. vádlott a YY Import Kereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaság… ügyvezető igazgatójaként bejelentem, hogy a XX Ingatlanforgalmazó Korlátolt Felelősségű Társasággal…
57. december 17-én kötött Megállapodás vételi jogalapítással címet viselő szerződés alapján a YY Kft. él a javára biztosított vételi joggal s jelen nyilatkozattal megvásárolja · a ZZ belterület 3276/
58. hrsz. -ú építési terület megjelöléssel, · a ZZ belterület 3273/
59. hrsz.- ú gazdasági épület és udvar megjelöléssel, · a ZZ belterület 3372/
60. hrsz.-ú lovas iskola megjelöléssel, · ZZ belterület
61. hrsz.-ú beépítetlen terület megjelöléssel az ingatlan-nyilvántartásba felvett ingatlanokat. A vételi jogot alapító szerződés szerint a négy ingatlan vételára mindösszesen 5.ooo.ooo,- USA dollár, azaz öt millió USD-nek megfelelő forintösszeg. A szerződés
62. pontja alapján a fent körülírt négy ingatlan vonatkozásában a YY Kft. a vételi jogát akkor gyakorolhatja, ha a XX Kft. szerződés
63. pontjában meghatározott 5.000.000 USD azaz öt millió USD összegű tartozását nem teljesíti. Tekintettel arra, hogy a YY Kft.
64. április 25-én kelt XX Kft-hez intézett felszólítására az annak kézhezvételét követően tett írásbeli nyilatkozatok szerint a XX Kft. fizetési kötelezettségét nem ismeri el, a fizetési felszólítás teljesítését egyértelműen visszautasította, és ekként részéről a teljesítés nem várható, a vételi jogot alapító megállapodás
65. pontjában rögzített felhatalmazás alapján a YY Kft. egyoldalú nyilatkozatával az ingatlanokat megvásárolja és kérelmezi ZZ-i Körzeti Földhivatalnál a fent körülírt négy ingatlan vonatkozásában a YY Kft. 1/1 arányú tulajdonjogának vétel jogcímén történő bejegyzését. A vételi jogot alapító szerződés
66. pontjában foglaltakra tekintettel egyidejűleg felhívom a XX Kft-t arra, hogy a fent körülírt ingatlanokat szerződéses kötelezettségének megfelelően haladéktalanul adja át a YY Kft. birtokába. Budapest,
67. május
68. I.r. vádlott YY Kft. Készítettem és ellenjegyeztem Budapest,
69. május
70. napján ügyvéd" (ugyancsak a ZZ-i földhivataltól az elsőfokú bíróságnak az előbbiek szerint megküldött okiratmásolata). A II. r. vádlott maga sem vitatta ügyvezetői minőségét, e körülmény a nyomozati iratok V. kötetében a feljelentés mellékletében a cég adat másolat
71. oldalán rögzítettekkel - ügyvezető 2000-től 2002-ig - összhangban áll. Az ügyvezetői minőségére irányadó jogszabályi rendelkezésekből következik vagyonkezelői kötelezettsége, amely a hűtlen kezelés törvényi tényállásának kiindulópontja. A védelem a vádlottak által megkötött opciós szerződés érvényességét is vitatták, mely ügyvédi közreműködéssel készült, s azt a földhivatal ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmasnak fogadott el. A vételi jog főbb szabályainak tényállásba emelt rendelkezéseinek, valamint a vádlottak egymás közti megállapodásának és I. r. vádlott vételi jogot érvényesítő nyilatkozatának összevetéséből megállapítható, hogy utóbbiak rendelkeztek a jogszabályban rögzített érvényességi kellékekkel. Kiemelendő, hogy az opciós szerződés öt évet meg nem haladó határozott időre köttetett (megállapodás
72. pont). [Csupán a határozatlan időre kötött vételi jog szűnik meg hat hónap elteltével (tényállás
73. kiegészítése).] A Be.
74. §-a alapján a bíróságot „nem köti… a polgári eljárásban … hozott határozat, illetőleg az abban megállapított tényállás". Nem hagyható ugyanakkor figyelmen kívül a vételi jogról, azzal kapcsolatban felmerült jogkérdésekről a gazdasági perben hozott ítélet főbb megállapításai. A szakbíróság szakmai érvei irányadók a jelen büntető eljárásban, mert ezekkel a másodfokú bíróság is egyetértett. Az iratokhoz csatolt 22.G.40.175/
75. számú iratokból megállapíthatóan a Fővárosi Bíróság a
76. számú ítéletében nem a védelem által most vitatott okból, hanem a szerződés jóerkölcsbe ütközése miatt állapította meg a vételi jog érvénytelenségét. Ehhez képest jogerős döntésében a Fővárosi Ítélőtábla - ahogyan azt az elsőfokú bíróság helyesen ismertette a
77. oldal
78. pontjában - a taggyűlés összehívásának szabálytalansága folytán állapította meg a semmisséget. Szó sincs tehát a polgári jog szabályainak a védői okfejtésben szereplő megsértéséről. Az erre való hivatkozás már csak azért is alaptalan, mert a vádlottak nyilvánvalóan nem semmis szerződés megkötésének szándékával kötötték a megállapodásukat, melyre hivatkozva a YY Kft. javára megkíséreltek érvényt szerezni az abban foglaltaknak. A szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt különben is sértett cége, nem pedig a vádlottak - a YY Kft. ellenérdekű fél volt az ügyben - fordultak a bírósághoz. A vádlottak által kötött megállapodás joghatás kiváltására alkalmas volt. Egyebekben az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg az ítélet II. pontjában, hogy a XX Kft. nem tartozott a YY Kft-nek: „a követelés valójában nem létezik" (elsőfokú ítélet
79. oldal
80. bekezdés), hiszen az a megállapodás, melyre alapozottan I. r. vádlott azt bejelentette, „még le sem járt" (
81. oldal
82. bekezdés). E körben nem hagyható figyelmen kívül, hogy a XX Kft. által megvásárolt ingatlan értéke 150 millió forintról minden különösebb befektetés, beruházás nélkül 600 millió forintra „emelkedett", amely egyáltalán nem mondható csekély növekedésnek. Ehhez képest egyáltalán nem fogadható el, hogy a vádlottak által „szorgalmazott" szerződés-kötés elmaradása folytán a YY Kft-nek az így megemelődött ingatlan értékének több mint kétszeresét kitevő, 1.4 milliárd forintnak megfelelő USA dollár kára keletkezett volna. Helyesen állapította meg ezért az elsőfokú bíróság, hogy az „ingatlanok reális forgalmi értéke
83. évben 0,6 milliárd Ft volt" (
84. oldal
85. bekezdés). Így abban sem tévedett, amikor az ehhez képest kiugróan magas 5.000.000 USD megfizetésére irányuló megállapodást úgy minősítette, hogy ez I. r. vádlottnak „egy vélt bevétel után érvényesített követelése, mert a kombinációs szerződés még nem volt aláírva" (
86. oldal
87. bekezdés). Az előbbiek szerint kiegészített tényállásra figyelemmel is helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság a vádlottak büntetőjogi felelősségét. A másodfokú bíróság is egyetértett azzal, hogy a bűncselekmény elkövetésének megkezdése az 5.000.000 dolláros követelés elismerése volt a II. r. vádlott részéről. Szemben az elsőfokú ítélet
88. oldal
89. bekezdésében írtakkal, ezzel a mások számára még meg nem ismerhető jogi aktussal a cselekmény csupán az előkészületi szakban maradt. A cselekmény elkövetésének következő mozzanata a vételi jognak még a szerződéskötés napján az ingatlan nyilvántartásba történő bejegyeztetése. A cselekmény ekkor lépett un. befejezetlent kísérleti szakba. A másodfokú bíróság egyetértett azzal is, hogy a cselekmény valóban nem fejeződött be (
90. oldal
91. bekezdés), csupán maga a kísérlet vált befejezetté azzal, amikor I. r. vádlott gyakorolta a vételi jogát, nyilatkozatát a földhivatalnak benyújtotta. A hűtlen kezelés a ZZ-i ingatlanok tulajdonjogának megszerzésével, annak a vételi jog alapján az ingatlan nyilvántartásba történő bejegyzésével fejeződött volna be. A II. r. vádlott a vételi jogot alapító szerződést annak tudatában írta alá, hogy I. r. vádlott a vételi jogot egyoldalú nyilatkozatával gyakorolhatja (vételi jog alapításáról szóló megállapodás
92. pont). A nem létező, csupán a II. r. vádlott által elismert 5.000.000 USD „tartozás"-t (
93. pont) e vádlottnak a 3.
94. pontban írtakkal ellentétesen nem állt szándékában „kiegyenlíteni". Épp ellenkezőleg: a II. r. vádlott azért ismerte el a tartozást, hogy I. r. vádlott a vételi jogát egyoldalúan gyakorolhassa. Nincs ezért hivatkozási alap arra, hogy e jog gyakorlására a II. r. vádlott tudtán kívül került volna sor. A bűncselekmény befejezése nem a vádlottak cselekményének alkalmatlansága folytán maradt el, mivel a maguk részéről mindent megtettek az ingatlan ellenérték nélküli megszerzéséért. Szemben a védői érveléssel kifejezetten a sértett célszerű és okszerű polgári peres eljárásai akadályozták meg az ingatlan tulajdonjogának átjegyzését, ezáltal annak megszerzését a YY Kft. javára. A sértett célszerű és ésszerű pervitelére vezethető vissza a perfeljegyzési jognak az ingatlan nyilvántartásba történő bejegyzése, ami akadályát jelentett a YY Kft. tulajdonszerzésének, melynek érdekében a vádlottak mindent megtettek. A vádlottak cselekményének büntetőjogi értékelésére nincs kihatással az ellenérdekű fél, a sértett más (polgári) eljárásban tanúsított magatartása. Helytálló az elsőfokú bíróságnak az ítélet
95. oldalán alulról
96. bekezdésben tett megállapítása, hogy a vételi jog érvénytelenségét célzó eljárás „nem érintette, nem zárta ki a vádlottak büntetőjogi felelősségének megállapítását". Megjegyzendő, hogy a vételi jog érvénytelenségét csupán az annak érvényesítését követő nyilatkozat bejelentését követően fél év múlva állapította meg a polgári bíróság (elsőfokú ítélet
97. oldal
98. bekezdés). Nem megalapozott a II. r. vádlott védőjének érvelés arra vonatkozóan sem, hogy a vádlottak magatartása a sértettnek a szerződés aláírása érdekében kifejtett legális „nyomásgyakorlásaként" lenne értékelhető. E „nyomásgyakorlás" a bíróság álláspontja szerint nem tekinthető - büntetőjogi szempontból sem - a szerződéskötésre ösztönzés törvényes módjának. [Polgári jogi, pontosabban társasági jogi értelemben is érvénytelen volt a vádlottak megállapodása, ahogyan az erre utaló elsőfokú bírósági hivatkozást -
99. oldal
100. pont - a másodfokú bíróság az előbbiekben ismertette.] Megjegyzendő, hogy súlyosabb, pl. fenyegetéssel összekapcsolt „nyomásgyakorlás" esetén a zsarolás bűncselekményének megállapíthatósága is szóba kerülhet. Az elsőfokú bíróság előbbi helyes álláspontjával sem ellentétes az ítéletének
101. oldal
102. bekezdésében, egyébként a felmentéssel érintett I. tényállási pontnál rögzített megállapítása, mely szerint nem eltúlzott az ingatlanoknak 17 millió USA dollárért történő eladása, amiből 7.659.500- illetve 5.000.000 USA dollár illette volna meg a YY Kft-t. Önmagában abból a körülményből, hogy a YY Kft. az előbbi összeghez igazodó követelést támasztott a XX Kft-vel szemben, még nem alapozza meg követelése jogosságát, továbbá, hogy azt a kisebbségi tulajdonos a tényállásban részletezettek szerint elismerje a többségi tulajdonos kizárásával. E körben nem tévedett ugyanis az elsőfokú bíróság, amikor az elismeréssel kapcsolatos eljárás jogszerűségét nem fogadta el. Az előbb írtakkal szemben az sem hagyható továbbá figyelmen kívül, hogy a másodfokú bíróság által is az előbbiek szerint elfogadottak szerint az ingatlan értéke ténylegesen 600 millió forint volt. Az előbbiekre figyelemmel a Fővárosi Bíróság helyes indokok alapján minősítette a vádlottak cselekményét a Btk.
103. §

(1),

(3)bekezdés d./ pontja szerinti hűtlen kezelés bűntette Btk.

1. §-a szerinti kísérletének. A történeti tényállás kiegészítése folytán a társaság vagyonát kezelő II. r. vádlott valóban tettese e cselekménynek, míg az ilyen kötelezettséggel nem rendelkező I. r. vádlott a Btk.
2. §

(2)bekezdése szerinti bűnsegéd. E mellett a II. r. vádlott bűnösségének a megállapítása a Btk.

1. §-ába ütköző és aszerint minősülő folytatólagosan elkövetett magánokirat hamisítás vétségében is helytálló. Az elsőfokú bíróság helyesen sorolta fel a büntetés kisszabása során irányadó bűnösségi körülményeket. Abban sem tévedett, amikor az enyhítő szakasz alkalmazásával az ún. kétszeres leszállás jogintézményeknek alkalmazásával szabta ki a büntetéseket (
2. oldal
3. bekezdés). Az elsőfokú ítélet meghozatalát követő további időmúlásra figyelemmel, amely így a bűncselekmény elkövetésétől számítottan meghaladta a tíz évet, a másodfokú bíróság a főbüntetés további enyhítését tartotta indokoltnak. A vádlottak cselekményére az elkövetés és a jelen elbírálás idején hatályos törvény egyaránt öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés kiszabását teszi lehetővé. Az elsőfokú bíróság az időmúlást figyelembe véve az enyhítő szakaszban foglalt kétszeres leszállás lehetőségét nem teljes egészében merítette ki. Az elkövetés idején hatályos Btk.
4. §

(3)bekezdése szerint a bűntett miatt kiszabott szabadságvesztés két évtől öt évig terjedő próbaidőre felfüggeszthető fel. A jelenleg, vagyis az elbíráláskor hatályos Btk. 89. §

(1)bekezdése szerint a két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető, ha - különösen az elkövető személyi körülményeire figyelemmel - alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető. A

(2)bekezdés már nem tartalmazza az előbbi megkötést: a próbaidő tartama egységesen egy évtől öt évig terjedhet azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztésnél rövidebb nem lehet; a próbaidőt években és hónapokban kell meghatározni. E törvényi rendelkezések a jogkövetkezmények enyhébb meghatározását teszik lehetővé: a szabadságvesztés tartamának csökkentése mellett a próbaidő tartama a Btk. 2. §-a alapján tovább mérsékelhető, mivel a felmerülő enyhítő körülményekre figyelemmel szóba sem kerül a Btk. 83. §

(2)bekezdés szerinti középmérték alkalmazása. A másodfokú bíróság ezért az elbíráláskor hatályos új Büntető törvény előbbi rendelkezései alapján az enyhítő szakasz teljes kimerítésével, a próbaidő tartamának minimumban történő meghatározásával szabta ki a vádlottakkal szemben a főbüntetést, ennél enyhébb büntetés kiszabását bűnösség megállapítása esetén a Btk. nem teszi lehetővé. Ezáltal értékelte azt a tényt, hogy az elbírálásig nekik fel nem róhatóan az elévülési időt meghaladó időmúlás következett be. A vádlottak és védőik fellebbezése ezért a főbüntetés enyhítésére irányulóan volt megalapozott, míg a vádhatóság fellebbezése a szabadságvesztések és próbaidők súlyosítása érdekében alaptalannak bizonyult. A Btk. 51. §

(2)bekezdése szabályozza a pénzbüntetés kiszabásának kötelező esetét, mely szerint a haszonszerzés céljából történő bűnelkövetés esetén a határozott tartamú szabadságvesztésre ítéltet - megfelelő kereset (jövedelem), vagy vagyon esetén - kötelező pénzbüntetésre ítélni. Megjegyzendő, hogy ebből nem következik az, hogy azért, mert a kötelező rendelkezés mellett nem iktatták törvénybe a pénzbüntetés kiszabásának a hatásosabb visszatartás érdekében történő alkalmazhatóságát, ne lehetne haszonszerzési célzat hiányában is e büntetési nemet meghatározni. A miniszteri indokolás szerint a büntetés céljából (Btk.

1. §) és a büntetéskiszabási elvekből (
2. §) fakadóan változatlanul alkalmazható a pénzbüntetés akkor is, ha annak indoka csupán a hatásosabb visszatartás, nem pedig a kötelező kiszabás esete. A korabeli Btk.
3. §-a szerinti pénzmellékbüntetéshez képest ezért nem terhesebb az új jogszabályi rendelkezés. E tekintetben csupán annyiban változott a jogszabályi előírás, hogy nem a mellékbüntetés, hanem a főbüntetés kötelező esete forog fenn az idézett Btk.
4. §

(2)bekezdése alapján. Az elsőfokú bíróság nem adta indokát, hogy a korabeli Btk. 64. §

(1)bekezdés a./ pontja alapján miért nem alkalmazott pénzmellékbüntetést a vádlottakkal szemben, noha az akkori törvényi szabályozás tükrében is kötelező volt annak kiszabása a haszonszerzés céljából történő elkövetés esetén. Az irányadó tényállásból is a vádlottak haszonszerzési célzatára vonható következtetés. A vádlottak a közös, majd II. r. vádlott tulajdonrészének lányára, TT-ra történő átruházásával e személynek az I. r. vádlottal közös gazdasági társasága szerezte volna meg ellenszolgáltatás nélkül a 600.000.000 millió forint értékű ZZ-i ingatlanokat. A haszonszerzési célzat meglétére tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla mindkét vádlottal szemben cselekményeikkel arányos pénzbüntetést szabott ki az elbíráláskor hatályos Btk. 51. § alapján. Meg nem fizetés esetén azt a Btk. 52. §

(1)-

(2)bekezdései alapján kell szabadságvesztésre átváltoztatni. Az ügyész súlyosítására irányuló fellebbezése ezért pénzbüntetés kiszabása tekintetében megalapozott. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének előbbi rendelkezéseit a Be.372. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg az ítéletnek az egyéb törvényes részét a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban a magyar nyelv nem ismerése folytán felmerült bűnügyi költséget a Be. 339. §

(2)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. Budapest,

1. év október hó
2. napján Dr. Nehrer Péter s.k. Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke előadó bíró Dr. Sebe Mária s.k. bíró A Fővárosi Bíróság 12.B.161/2009/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.152/2012/
4. számú ítélete folytán
5. október
6. napján jogerős és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. Budapest,
7. év október hó
8. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: tisztviselő